Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-27 / 72. szám

1990. március 27, Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Bátor vállalkozás Megjelent a Futár! Díszpolgár, Pro Űrbe ' Elismerés a'la 1990... • Idejekorán, még januárban tájékozódott a végrehajtó bizottság, ki is lenne a legérde­mesebb arra, hogy 1990-ben a város díszpol­gára legyen, illetve elnyerje a Nyíregyháza Városért kitüntetést. Az akkor már működő pártok, szervezetek véleményét is kikérték, és ennek alapján került az előterjesztés a városi tanács elé. Heten is szerepeltek azon a listán, amely­ről Nyíregyháza díszpolgárát volt hivatva kiválasztani a testület. Mind a Magyar Füg­getlenségi Párt, mind a. Magyar Demokrata Fórum javasolta a mártírhalált haR Torna - sovszki Andrást és Szilágyi Lászlót, az 1956- os megyei forradalmi bizottság vezetőit. Ket­tejükön kívül az MDF Für Lajos budapesti történészt, az MDF* elnökségi tagját, vala­mint Szabó Dénes Liszt-díjas karnagyunkat ajánlotta. (Akit egyébként 1988-ban a Nyír­egyháza városért címmel már kitüntettek.) A Független Kisgazdapárt Balogh Zoltánt, a nyíregyházi Start Rehabilitációs Vállalat igazgatóját tartotta a legalkalmasabbnak. A Kereszténydemokrata Néppárt megítélése szerint az elismerésre méltó lenne Rácz Ist­ván, aki a nyíregyházi munkástanács elnöke volt 1956-ban és Pregun István, aki a Görög Katolikus Hittudományi Főiskola rektora­ként és képviselőként egyaránt közmegbecsü­lést szerzett (munkásságáért ő az idén megyei alkotói díjat kapott), továbbá Tárcái Zoltán nyugalmazott tanszékvezető, akit a keresz­ténydemokratákon kívül a Bessenyei György Tanárképző Főiskola is érdemesnek tartott a kitüntető címre. Nem csalódott... A város tanácsa végül a végrehajtó bizott­ságnak azzal az álláspontjával értett egyet, amely szerint a javasoltak közül Tárcái Zol­tánnak adományozza a Nyíregyháza Város Díszpolgára címet, az indoklás szerint ki­emelkedő közéleti tevékenysége elismerése­ként, valamint a felsőoktatásban és zenekul­túránk, megyénk zeneművészeti életének fellendítéséhez fűződő maradandó munkás­ságáért. Tárcái Zoltán miskolci születésű, és most már több mint harminc éve él Nyíregyhá­zán, Mint maga mesélte, véletlenül került ide. kinevezéséig nem is járt a városban. A zeneművészeti főiskolán karvezetést és or­gonát tanult, s végzéskor megkérdezték tő­le, nem lenne-e kedve Nyíregyházára men­ni. ö csak abban volt biztos, hogy vidéken szeretné kezdeni pályafutását. Igazából szü­lővárosába vágyott, de ott nem sok jóval biz­tatták, így végül elfogadta az egyébként is kecsegtető nyíregyházi ajánlatot. A legna­gyobb csalétek — mint mondta — őszintén szólva a lakás volt, és természetesen az is so­kat nyomott a latban, hogy a szakmai kilá­tások is biztatóak voltak. S csodák csodája: nem is kellett csalódnia reményeiben, volta­képpen minden várakozása teljesült. A Kos­suth Lajos Gimnáziumba nevezték ki 1958- ban, de közben a Vasváriban, a Zrínyiben is tanított — igen nagy szükség volt akkor a városban jól képzett középiskolai zenetanár­ra. Habár „ugart törnie” nem kellett: a kö­vetkező esztendőben az akkor induló tanító­képzőbe került, ahol rövidesen „megörököl­te” Gulyás György kiváló vegyes karát, ze­nekar működött a városban, feljövőben volt a zeneiskola... Jellemző Nyíregyháza és a megye akkori zenei életére, hogy amikor tel­jes létszámban összejött a karnagyi klub, a Korona nagytermét kellett számukra meg­nyitni. Már 1959-ben országos kórustalálko­zót szerveznek negyven kórus részvételével, és maguk is sokfelé megfordulnak a vegyes karral, nemcsak hazai tájakon, de Kárpát­alján, Lengyelországban is. Szinte minden gimnáziumnak, általános iskolának is meg­volt a maga énekkara. A tanár úr szép emlé­keket őriz ezekről az időkről: ma is bizonyos nosztalgiával gondol a hőskorra, a tanító­képzőre, amelynek másfélszáz hallgatója, harminc tanára baráti, családias légkörben élt és dolgozott, rajongva a hivatásért. Mint egy jó kőműves... Üj fejezet akkor nyílt Tárcái Zoltán életé­ben, amikor 1969-ben a tanárképző főiskola újonnan alakult ének—zene tanszékéüe ke­rült. Itt is volt néhány olyan generáció, amelynek ügyszeretete példa lehet a mai nemzedékek számára; sokan közülük ott is maradtak a főiskolán, s a város zenei életé­nek aktív részesei. Az utóbbi időben azonban mintha alábbhagyott volna az ügy- és szak­maszeretet, véli a tanár úr, pedig szerinte a pedagógusnak is olyannak kell lennie, mint egy jó kőművesnek, „aki a déli harangszókor nem dobja vissza a malteroskanalat a ládá­ba... ” S mindennek következménye máris látszik a gyerekek, sőt a főiskolára jelentkező Sokak véleményét kikérték, mielőtt döntöt­tek a kitüntetések odaítéléséről. így kapott idén díszpolgári címet Tárcái Zoltán zenepe­dagógus és karvezető maradandó munkássá­gáért. fiatalokon, akik „a felvételin a kínkeserve­sen összehozott pár népdalt is táncdalstílus- bápsgjieklik ...” Nagy baj, hogy a gyerekek többsége a legfogékonyabb korban, 6—10 év között: nem kap zenei nevelést, amire pe­dig — 'mondja a tanár űr— ekkor lenne a legnagyobb szükségej..mínt a csecsemő szá­mára a védőoltásnak; a. szellemi környezet- szennyezéssel szemben védelmet adó zenei, egyben ember nevelésnek is akkor van ide­je .. , Aki csak a popzenét, vagy ami még rosszabb, Lagzi Lajcsit és társait ismeri — az képtelen értékrendet felállítani. „Akkor üdü­lök fel, ha elmegyek a 4-es iskolába” — mondja a tanár úr, némi rezignációval a hangjában. Persze nem adja fel. Az idén ugyan már nyugdíjban van, de továbbra is „szellemi patrónusa” a főiskola ének—zene tanszékének, ha hívják, szívesen elmegy elő­adásokat tartani, tanít is itt-ott, a megyei Kodály Társaság vezetőjeként pedig próbál olyan alkalmakat teremteni, ahol a közön­ség láthatja, hogy a zene embert is nevel. Kodályt idézve: a jó mű az embert legalább a ruhatárig megváltoztatja ... Már pedig jó mű sok van, és a tanár úr afelöl is nyu­godt, hogy lesz, aki folytassa, amit ő elkez­dett — mint ahogyan egv ió családon belül a szokásokat is őrzik és tovább viszik a nemze­dékek. S most kanyarodjunk vissza a vb említett előterjesztéséig. A Nyíregyháza Városért kitüntetésre ugyancsak javaslatot tettek a pártok. A Magyar Dmokrata Fórum jelölt­jei között Pregun István és dr. Mohácsi László nevét olvashatjuk (a kitűnő urológus főorvos úr nemrég kapott magas elismerést). A városi tűzoltóparancsnokság Boda József tűzoltózászlóst, az NYVSSC elnöksége Oren- di Mihály atlétaedzőt ^ajánlotta. Más—szervez­zetek Bozorády Zoltán evangélikus lelkészt, Kondor Ferencné tanácstagot és Iváncsó Dé­nes népművelőt javasolják, s végül a tanács most őket tartotta a legérdemesebbnek az el­ismerésre. íme a névjegyük. Tanács, lelkész, népművelő ••• Kondor Ferencné nyugdíjas tanácstagként immár 13 éve élvezi választói, Nyírjes-Nagy- szállás lakóinak bizalmát. „A város pere­mén” élő emberek fáradhatatlan képviselője, szószólója, aki sokat tett az ott élők körül­ményeinek javításáért. Ezeken a szétszórt te­lepüléseken is sikerrel szervezett a közösség kezerríunkáját, összefogását igénylő akció­kat, .6 kezdeményezte, szervezte a nyírjesi, nagyszállás! vízellátás megoldását is. Bozorády Zoltán evangélikus lelkészt 1965- ben avatták pappá Budapesten. Szolgálta hi­vatását Kővágóőrsön, Miskolcon, Rudabá- nyán, Celldömölkön. Örimagyarósdin. 1978. július 1-jétől a nyíregyházi gyülekezet lel­késze. Mint az indoklásban olvashatjuk, „haladó szellemű pásztori szolgálatával je­lentősen hozzájárult az állam, az egyház és a felekezetek közötti harmonikus és gyü­mölcsöző együttműködés megteremtéséhez”, önzetlen tenni akarása, szerénységével mindenütt nagy megbecsülést vívott ki. A Nyíregyháza Városért kitüntető cím harmadik birtokosa az idén Iváncsó Dénes, immár nyugdíjas nyírpazonyi pedagógus­népművelő, aki — mint egész családja is —, mindig lámpása volt annak a településnek, ahová a sors vetette. 1943-ban lépett a peda­gógus pályára (tanítóként, matematika—fizi­ka szakos tanárként, majd szakfelügyelőként dolgozott). Hat évig vezette a József Attila városi művelődési házat, több cikluson ke­resztül tanácstag, vízműtársulati elnök volt. Évtizedek óta vezeti a nyírpazonyi népdal- kört, hat éve a tirpák népdalkört. Több év­tizedes áldozatos munkájának újabb elisme­rése ez a mostani. A Városért kitüntetést a Nyíregyházának is sok elismerést hozó Nyírség Táncegyüttes, a rádió-iránymérő klub és a színház társu­lata kapta megérdemelten. Gönczi Mária Sajótröténefci érdekesség is, hogy a kö­zelmúltban megjelent SzáboAcs-Szatmár- Bereg második napilapja. A Nyíregyházán szerkesztett kis formátumú napilap (29.7X 20,7 cm) feleannyi nagyságú, mint a jóval idősebb és nagyobb testvére, a Kelet-Ma­gyarország, s tizenhat. oldala tulajdon­képpen egy átlagos hétköznapi nyolc ol­dalnak felel meg. Hogy mégis miért tarthat országos jegyzésre is számot a Nyíri Futár? Mert az fővárosban megjelenő és a vidéki nagyvárosokban is terjesztett Esti Hírlap és a Miskolcon nyomtatott és elsősorban ott is árusított Déli Hírlap után ez a nyíri hír­adó az ország harmadik délutáni napilap­ja is egyben. Az információs délutáni napilap címét is furcsállották néhányan, különösen abból a korosztályból, amely még emlékszik a második világháború előtt és alatt megje­lent jobboldali hetilapra,, a Magyar Futárra. Van-e valami eszmei hasonlóság a két saj­tótermék között? Dr. Lányi Yüotond főszer­kesztő határozottan állítja, hogy nincs. A dolog egyszerű — mondja —, hiszen egy lap indításakor mindenekelőtt címet kell választani. Mégpedig lehetőleg olyat, amely a területi hovatartozást is, meg a lapcsiná- ilás. tartalmi irányultságát ,is jelzi. A Kelet-Magyarország esetében a helyzet vi­lágos; e napilap a táj emberének és embe­réről ír. A most egy esztendős hetilap, az ugyancsak Nyíregyházán szerkesztett Ha­tár-Szél a földrajzi elhelyezkedés mellett egy margót is jelöl címében, ameddig az. újságírók-szerkesztők elmennék mondani­valójukban, témáikban. _ Nos, a Nyíri Futár lapcím úgy született, hogy kiötlői fellapoz­ták az Akadémiai Kiadó által 1978-ban megjelentetett Magyar Szinonima Szótárt (szinonima: rokon értelmű szó, kifejezés) és ott, a 143. oldalon a futár címszó alatt ezt olvasták: „rég. kurír — hír továbbításá­val alkalmilag megbízott — rég., ill. irod. hírnök.. A nyíri hírnök tehát nem más, mint olyan lap, amely készítői és kiadói szándé­ka szerint futva teszi meg mindennapi út­ját a szerkesztőség és az olvasó között, s gyorsan akar tájékoztatni mindarról, ami az itt élő embereket érdekelheti, s amely vagy nem, vagy másképp található a többi szabolcsi lapban. Ez tehát azt is jelenti,, hogy a Nyíri Futár nem akar Kelet-Ma­gyarország len-ni, s nem csupán azért, mert nagyon is tisztában van azzal, hogy a ki- lencvenezres példányszámú és már bejára­tott lap mellett nem is élne meg- egy ha­sonló. Készítői többször ;is hangsúlyozzák: ki akarják egészíteni á skálát, ők megyei — s mert Nyíregyházán írják és terjesz­tik főként —•, a megyeszékhelyről származó és az itt élőket érdeklő eseményekről szán­dékoznak a lapfelület döntő részén tájé­koztatni. Amiben viszont alapvetően má- saknak kell lenniük, mint az itteni lapok­nak, az a délutáni megjelenés szerves köve­telménye. Vagyis: délelőtt ülésezik a me­gyei, vagy a városi tanács, történik egy fontos esemény (ott is elsődlegesen a gaz­dasági, kereskedelmi, pénzügyi szférában, hiszen az embereket mmdjobbnn érdeklik a körülöttük zajló események közül azotk, amelyek hozzájuk legközelebb állnak, ame­lyekből nekik közvetlen hasznuk van, vagy lehet), az már az aznapi .Nyíri Fu­tárban olvasható legyen. Nem a tömény politika és nem a pártharcok színtere akar tehát lenni, annak történéseivel bőségesen lehet találkozni másutt. Helyesebben azok­ból csupán annyit közvetít, amennyiben az konkrét üzenet a lakossághoz, az emberek pénztárcájához, eligazítás a nagyon is bo­nyolult jelenben a jövőhöz. Lefordítva az időre: délelőtt fél tizen­egykor elhagyja az Arany János utcai (volt MHSZ-épület) szerkesztőségét az utolsó kézirat és délután kettőkor már a nyíregyházi utcákon van (legalábbis a szerződés szerint) a Nyírségi Nyomdában készülő Nyíri Futár. Az eközben eltelt há­rom és fél óra nagy része is a fényszedő­üzemben telik el, az ofszet rotációs gép­nek mindössze harminc percre van szüksé- ge a nyomásra. (Ami persze a példányszám függvénye természetesen.) Szólni kell. itt arról is, kik indították út­jára a Nyíri Futárt, kik azok a nem kevés bátorságról bizonyságot tevők, akik tu­lajdonképpen egyik mapról a másikra ki­rukkoltak egy szerkesztőséggel, és csaknem minden előzetes hírverést, reklámkam­pányt mellőzve bocsátották útjára a lapot mintegy azzal, hogy majd menet közben önmagának csinál propagandát, s szerez egyre több olvasót. Lányi Botond főszer­kesztő (közgazdász), Szilágyi Zsuzsa (kö­zépiskolai matematika—földrajz szakos tanár), Száraz Attila (földmérő üzemmér­nök) és Házi Zsuzsa (magyar—történelem szakos általános iskolai tanár), valamennyi­en a K ele t - Ma gy a ro t\s zág ' belső munkatár- >ísái voltak. Várnái József (jogász) korábban a Nyírvidék, azelőtt pedig a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának volt a munkatár­sa, Nem lehetne azonban ennyi emberrel napilapot készíteni (így is rendkívül merész vállalkozás!), de állandó külső munkatársa­kat, tudósítókat is foglalkoztatnak. Kis- várda, Mátészalka, Fehérgyarmat és más városok, s a Nyíregyháza közeli nagyobb települések hiteit őik, illetve a nyíregyházi tanárképző immár szerződéssel foglalkoz­tatott népművelő szakos hallgatói adják, akik az újságkészítés aprómunkájával töl­tik szakmai gyakorlatukat. Helyesebben sokszor csak töltenék, ha lenne elég tele­fon, telex és telefax. Nem utolsó rendű - feladat a terjesztés sem, hiszen Nyíregyháza mellett Kisvárdán, Mátészalkán, Nyírbátorban, Nagykállóban, Vásárosnaményban, Fehérgyarmaton, s nem utolsósorban Tiszavasváriban, Rakamazon és Üjfehértón is árusítani szeretnék a mun­kaidő utáni lapot. A fentiekre, s a hirdetésre is vonatkozik, hogy a Nyíri Futár kiiadói-szerkesztői kis lépésekkel indulnak, s fokozatosan sze­retnék növelni a jelenlétet. Az olaszokkal kiépített kapcsolat garancia a jövendő tech­nikájára. Mondják, hogy ha sikerül, nem túl sokára olyan gépet állítanak munkába, amely a napilapot négy színiben is képes előállítani. A LINEA kiadó — közli az ügyvezető igazgató —«-Ikét hónapja maga is a Kelet-Magyarország munkatársa) ugyanis több lábon áll. Tevékenységének csak mintegy negyedét jelenti a délutáni lap, de van képregénystúdiójuk (munka­társai mindannyian a tanárképző rajz sza­kán végeztek) és ők csinálják a nagyon gyorsan népszerűvé lett Menő Manót, a Pimpát, s van saját nyomdájuk is. Jogos a kérdés: a sok eszkimó és kevés fóka világában, amikor rengeteg a lap és az olvasó se pénzzel, se szemmel, de főleg idővel nem bírja az olvasási kínálatot, bízhat-e a Nyíri Futár a jövőben? Ker­tész Sándor szerint igen. Kijelentésének alapja a vegyes vállalatba pénzt fektető olaszok optimizmusa. Külföldi partnereik e lappal is szeretnék kitapogatni a ma­gyar sajtó- és könyvpiacot. Nagy kockáza­tot nem vállalnak, siker esetén Viszont sokat nyerhetnek. A délutáni napilap készítői a szolgálta­tást helyezik mindenek elé. Azt, ho!gy aki a lapjukat megveszi, tudjon meg minél többet abból, ami érdekli. ' Sokmindent megtalálhattak ott eddig is, a KGST-piaci áraktól a banki kamatlábig, az autópiaci tudnivalóktól az új cégek nevéig, tevé­kenységi köréig. Mindezzel együtt nehéz az új lapot indító sorsa. Megoszlanak az olvasói vélemények is. Van, aki azt írja: „Tartalmas számaikhoz gratulálunk”, s van, akinek ezzel merőben ellentétes a vé­leménye. Hogy milyen lesz a fogadtatás későbben, azért a Nyíri Futár fennállása minden percében újból és újból meg kell szenvednie a szerkesztő- és szerzőgárdának. K. J. Nőnap alkalmából köszöntjük a lányokat, asszonyokat NYÍRI FUTÁR Főiskola felvételi nélkül A Nyíregyházi Rádió ma esti Hangraforgó című műsorában 17 órá­tól az oktatáspolitika ak­1990. március 8. I. évfolyam 6. szám Ara: 4,50 forint Vita a megyei tanácson Önállóság pénz nélkül Ma délelőtt a megye tanácstestülete súlyos döntést kellett hogy hozzon. Nem lehetett tovább halogatni, hogy Jóváhagyott költségvetés nélkül gazdálkodjanak taná­MAGNÓSKLUBOT INDÍT Újfehértón március 15-étől (korhatár nélkül) £ SZABISZ nagyközségi szervezete, az Újfehértói Fiatalok Szövetsége Heti egy alkalommaljehet új. kül­földi könnyűzenei hangle­mezekről (elvételt készíteni, atagokigenyeinekmegfele­A lapcím kiötlői fellapozták a Magyar Szinonima Szótárt, amelyben a futár szó után az áll: bír továbbításával alkamilag megbízott... E lap gyorsasága döntő lehet...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents