Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-24 / 70. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. március 24. Vélt vagy valódi adatok Ki a „boldog” apa? Ki a gyermek apja? — teszik fel a kérdést az anyakönyvi hivatalban azoknak az anyáknak, akik házasságon kívül szültek gyereket. Nagyon kellemetlen helyzetbe hoznak sok-sok nőt, mikor gyermekének családi körülményeiről kérdezik, s gyakran a kérdező is elres- telli magát. Persze vitatkozhatnánk azon is, hogy miért kellemetlen ? Hiszen akárhogyan is, elsősorban az anyán múlott minden. S talán ő maga döntött úgy, hogy vállalja mindazt, ami ezzel az állapottal jár. A túlságosan emancipált világunkban, ahol már kifordítjuk a természet törvényeit saját medreiből, esetleg azt is szemünkre vethetik, hogy Iliiért, talán egy egyedülálló felnőtt nőnek nem lehet gyereke? Nyilván lehet, csak a másik két embernek (az apának és a születendő gyermeknek) legalább annyi köze volna hozzá, mint az anyának. A gyermeknek egyformán szüksége van mind a két szülőre, az apa pedig sokszor tehetetlenül áll a kész tények előtt. Mennyire megkeserítheti egy ilyen helyzet az érintettek életét. Az apának sem könnyű, még ha nem is ismerte el hivatalosan gyermekét és tiltakozik ez ellen minden bírósági tárgyaláson. S mi van az anyával? Már a kezdet kezdetén, mikor látszik a terhesség gömbölyded alakján, megindul a pletyka. S jönnek az álmatlan éjszakák, gyermekéért aggódva, a kétségbeesett tehetetlenség, hogy nincs, aki segítsen rajta. Erősnek és keménynek kell lenni, hogy kibírja a szülést, s azokat a megjegyzéseket, melyek nagyon fájhatnak. El kell viselnie a hiábavaló várakozást a homályos ablak mögül, mikor csalódottan veszi le tekintetét a kórház bejáratáról. A gyermek születésekor nem sokat tud még az életéről, csak nem tud hozzászokni egy őrző apai szív tekintetéhez, közelségéhez. Lassan cseperedik és egyszer észreveszi, hogy milyen árva, mert hiába van az anyu, valaki még hiányzik. Hogyan is rendeződjék sorsa? Egyszerű, apai elismerő nyilatkozattal vagy utólagos házasságkötéssel békésen megoldható a család harmonikus egyensúlya. S ha a felek ezt nem akarják, lehetőség van arra, hogy az anya bírósághoz forduljon az apaság megállapítása végett. így szerette volna rendezni az egyik hajadon gyermekének családjogi helyzetét. Több tárgyalás és vércsoportvizsgálat után nem tudták bizonyítani az apaságot. A fiatal nő nem akarja elfogadni a bíróság döntését, mivel nem volt kapcsolata más férfival — írta levelében. Ha jogerős ítéletet hoztak, az ügy ezzel lezárult. Lehetőség van azonban rendkívüli jogorvoslat kezdeményezésére. A Legfelsőbb Bíróság elnökéhez vagy a legfőbb ügyészhez kell előterjeszteni a panaszbeadványt törvényességi óvásra. Gyermeke családi jogállását úgy is rendezheti, hogy a tanácson egy képzelt apa adatait jegyzik be . az anyakönyvbe. Ha a gyermek a három évét betöltötte, akkor az eljárást hivatalból is kezdeményezik. Természetesen ezt törlik, ha később megállapítják a vér szerinti apa személyét. Bojté Gizella Kinyílik a Fekete Dokoz Titkát nem ismernek, tabut nem tisztelnek Fekete doboznak hívják a repülőgépeken az a kis berendezést, amely pontosan rögzíti a repülés adatait. Ezt a nevet választotta egy budapesti forgatócsoport is, amely az utóbbi hónapokban egyre többször hívta fel magára a figyelmet filmjeivel. A napokban Nyíregyházán tartott előadást Lovas Zoltán, a Fekete Doboz munkatársa, akikor készült vele az aláibbi beszélgetés. — ön korábban a Napi világgazdaságnál és a Magyar Hírlapnál dolgozott újságíróként. Hogyan lett végül a Fekete Doboz munkatársa? — Tavaly augusztusban a Magyar Hírlap újságírójaként ott voltam Prágáiban a Aranyeső ütőn Hazafelé. (H. P.) Halottlátó Tiszavasváriban Ondi József bátyja, Ondi László a napokban felkereste szerkesztőségünket. — Egyik rokonom szólt — mondja a fiatalember —, hogy Tiszavasváriban felkeresett egy látnokot, aki a különleges képessége révén talán segíthet. A hozzátartozóm azt is említette, hogy a látnok az öcsém feltalálási helyével kapcsolatban egy szivattyúházat emlegetett. — A lánytestvéremmel együtt én is elmentem hozzá — folytatta Ondi László. — Az közölte: ha Józsit legalább kétszer látta volna, akkor többet mondhatna róla. Az ügyre — a tudományát művelvén — sokat gondolt. Az asztalán volt egy újságkivágás is, melyen az öcsém fényképét és a család felhívását láthattuk. A látnok a bal kezében tollat forgatott, s olykor az újságcikket erősen nézte. Ügy rémlett, mélyen koncentrált, és feszült idegállapotba került. Néhány perc múlva így szólt: valamilyen befagyott tó, mocsár, folyó, meg véres húscafatok jelennek meg előtte. Állította: Józsi kerékpárját a Keleti-főcsatornában a polgári híd közelében észleli. Tájékoztatott arról is, hogy január 15-e és 18-a között a tudatában Józsival kapcsolatos képek még nem vetődtek fel, ami arra vall; a testvérem még akkor élt. A látnok pénzt nem kért, hangsúlyozta: csupán azért segít, mert a családunkat ismeri. Titokzatos eltűnés Ezután Ondiék a Keleti- főcsatornának a látnok által említett részét motorcsónakkal átkutatták, s ugyan találtak egy kerékpárt, de az nem a Józsié volt. Mivel a környéken több szivattyúház van, ezért csak a halastó mellettieket vették szemügyre. Tiszavasvári közelében a Keleti-főcsatornában megtalálták az ez év január 15-én eltűnt Ondi Józsefet. Elveszéséről lapunkban is beszámoltunk, de előtte a család a fiatalember felkutatásához lapunkon keresztül a lakosság segítségét kérte. — Az öcsémet — mondja Ondi László — március 7-én a közölt helytől nem messze holtan megtalálták. — Az egész ügyről mi a véleménye? — kérdeztem. — Szerintem nem szélhámossal álltam szemben, s az illető az öcsém titokzatos eltűnéséről nem a furcsa tudománya révén tud. Ügy érzem, a családot valamire rá akarta vezetni. — Miért fordultak ehhez az emberhez? — A tudományos könyvekben és folyóiratokban olvastam különleges képességű emberekről. Miután a család, a rendőrség és mások több napi kutató munkája nem vezetett eredményre, ezért abban reménykedtem, hogy a szeretett öcsémet a látnok segítségével még életben találjuk. Az eset átlagon felüli, ezért a riporter útnak indult, Ondi Lászlóval Macsuga Tamást, a tiszavasvári Alkaloida ipar- víz-kivételi műve (szivattyúház) kezelőjét kerestem fel, aki így beszélt: — Március 7-én, 10 óra 45 perckor két férfi kérésére a Keleti-főcsatorna ötös hídjá- hoz mentem, ahol a vízből egy hanyattfekvő halott arca és bal keze látszott ki. Értesítettem a rendőrséget és a hulla kiemelésénél és levet- kőztetésénél segédkeztem. — A vízből már több férfi halottat kivettem, de hanyatt csak e legutóbbi feküdt. Hogy hogyan került a csatornába, el sem tudom képzelni. Utam Tiszavasváriba, a Kossuth u. 19. 1/3. szám alá vezetett, ahol Kiss Sándorral, a „látnokkal” és a feleségével találkoztam. A férfi a képességét a látnokság és a jóslás közé helyezi. — A nem mindennapi adottságára mikor jött rá? — Kalocsán a katonaságnál — válaszolta Kiss Sándor. — Például iránytű nélkül megtaláltam rejtett célpontokat, illetve sok, nem magától értetődő dolgot előre jeleztem. Emiatt a században tekintélyre tettem szert. Egyébként a szakmám nehézgépszerelő. Pszichológiai, asztrológiai és egyéb tudománnyal nem foglalkoztam. Kiss Sándor, a látnok — Az egész úgy indult, hogy rászóltam, ráéreztem olyan dolgokra, melyek később rendre bekövetkeztek. Például egy hölgynek megmondtam: egy-k'ét héten belül a férjét otthagyja. A nő megmosolygott, hiszen nem volt szeretője, és a férjével jól éltek. Az asszony két hét múlva jött, s közölte; a férjét tényleg elhagyta. Megjegyzem, sem a nőt, sem a körülményeit nem ismertem. Aztán egy illetőnek előre jeleztem, hogy a gépjárművezetői vizsgán hányszor és milyen szakaszban bukik meg. Megjósoltam később bekövetkező baleseteket is. Voltak kudarcaim is. — Kérem, beszéljen arról: a „csoda” művelésekor mit tesz, s érez? — Nagyon erősen figyelek, koncentrálok, s bizonyos képek, szituációk jelennek meg előttem, melyből következtetek. A látomások igencsak megviselnek, legyengülök, pedig csak harminchat éves vagyok. — Olykor belázasodik — teszi hozzá a felesége. — Könnyebb a dolgom akkor — magyarázza Kiss Sándor — ha a jelenlévő kérdező a saját sorsára kíváncsi. A látnokság nekem egy kísérlet, s örülök annak, ha az emberek akár a sikereimet, akár a kudarcaimat visszaigazolják. Ezért semmilyen támogatást nem fogadok el. A kíváncsiság hajtott — Megtörtént — veszi át a szót a felesége — (aki magánkereskedő), hogy hazajöttem az üzletből, s a férjem megmondta: kétezer forintot árultam, s a pénz milyen címletekben van a zsebemben, holott abba nem láthatott bele. Két ízben, azt hittem, véletlenül „rátrafál”, de a harmadik eset már feltűnt. — A múltkor egy amerikai jós keresett fel — említi Kiss Sándor. — Arról érdeklődött, kellékek nélkül hogyan csinálom? Mondtam: semmilyen segédeszközre nincs szükségem. Nem akarok törvénybe ütköző dolgot művelni. Mindenki iránt jó szándékkal vagyok. Kérdezem az Ondi-esetet. — Azzal kapcsolatban a kíváncsiság hajtott. A dolog erősen foglalkoztatott. Egyedül és Ondi Lászlóval is kimentem a Keleti-főcsatornához, mert tudatomba az a helyszín ugrott be. A víznél mondtam: ott vagy Józsi, vagy a kerékpárja van. Vele kapcsolatban mindig nagy, befagyott víztömeg jelent meg előttiem, s egy lékben elmosódott munkaruhás illető küszködött, vergődött. Később Ondi József holttestét a csatornában valóban megtalálták. Cselényi György Vencel téri tüntetésen. Az egyik barátomat, aki a Fekete Doboznak forgatott, cseh hatóságok elfogták, én sikeresen hazajöttem. Talán onnan datálható a kapcsolatom a Dobozzal. A közeledéshez a végső lökést az adta meg, hogy miivel a szerkesztőségben cenzúrázták az anyagaimat, 1989 szeptemberében otthagytam a Magyar Hírlapot. így lettem a Fekete Doboz munkatársa, s a Magyar Narancs a Fidesz lapjának belpolitikai rovatvezetője. — Hol forgatott az elmúlt hónapokban? — Ahogy kitörtek Kelet- Európábán a forradalmak, fontosnak éreztük, hogy mindenütt ott legyünk, s tárgyilagosan bemutassuk az eseményeket. Készítettem filmet Prágában, Drezdában, Lipcsében, Berlinben, Kolozsvárott. Három alkalommal is megfordultam Örményországban, ahol egyedülálló filmanyagot sikerült összegyűjtenem. Ugyanis olyan területekre jutottam be, ahová előttem egy külföldinek sem engedték meg a látogatást. — Mennyi anyagot gyűjtöttek össze? — Több száz órányi vá- gatlan anyagunk van. Jó lenne ezeket kiadni, közkinccsé tenni, de a választási kampány miatt erre nem jutott idő. Talán a választások után sikerül ezt megvalósítani, s utána az eredeti célunknak megfelelő anyagoikat is készíthetünk. — Tulajdonképpen mi a Fekete Doboz eredeti célja? — Olyan filmeket szeretnénk készíteni, amelyek feltárják a társadalmi valóságot, mélyebb szociográfiai elemzést adnak. Gondolok itt többek között a szegények, a kisebbségek helyzetének bemutatására, a hatalom túlkapásainak leleplezésére. Ez a célunk a jövőben is, függetlenül attól, hogy melyik párt kerül hatalomra. — A belbiztonsági törvénytelenségeket bemutató filmet is ön készftette. Szakmai te- rületen mennyire jelentett ez előrehaladást? — Semmit nem jelentett, sőt inkább csak hátráltatott a többi munkámban. Nem feltétlenül jó az, ha egy újságíró híressé, hírhedtté válik. Én továbbra is írni és szerkeszteni szeretnék. — A Magyar Televízióban néha már láthattuk a Fekete Doboz egy-egy filmjének részleteit. Van-e lehetőség arra, hogy gyakrabban szerepeljenek a televízióban? — Ez sajnos érzékeny problémánk. Mi gyakran megkeressük a szerkesztőket, de elutasítják anyagainkat. A hatalomváltástól reméljük azt, hogy tisztességes feltételek mellett a mi anyagaink is bemutatásra kerülnek. Korábban már beszéltem a Karabahban készített filmről. Chrudinák megvette volna a Panoráma részére, de mivel nem vagyunk jóban Sugár úrral, az egészből nem lett semmi. — Próbálkoznak-e más úton- módon a teriesztéssel? •— Eddig nem volt időnk és erőnk a terjesztéshez. A filmekhez most is hozzá lehet jutni, de nincs emberünk a forgalmazásra, s erre még csak jogilag sem volt lehetőségünk. A jogi bejegyzésre váuunk, s akikor Fekete Doboz Kft. néven működnénk tovább. Talán így most már sikerül majd megszervezni a terjesztést, s reméljük, hogy a hazai közönség mellett külföldön is láthatják filmjein- «et. M. Magyar László Ismét az egyházé a pataki kollégium Ismét a református egyházé az 1952-ben államosított, jelenleg Rákóczi Gimnáziumként működő hajdani' sárospataki kollégium." A nagyhírű oktatási intézmény megtartja mostani nevét, és bár a kollégiumnak fontos feladata a református egyházi nevelés, kapui nem lesznek zárva a más felekezetekhez tartozó, tehetséges fiatalok előtt sem. A pataki kollégium több évszázados történelme során mindig híres volt arról, hogy korszerű ismereteket adott diákjainak. A jövőben is erre törekszik, s mint hajdan, nemcsak a város, hanem az egész nemzet kiemelkedő színvonalú középiskolája akar lenni. Soős Imre-emlékkiállitás Soós Imre színművész születésének 60. évfordulója alkalmából emlékkiállítást rendez a Móricz Zsigmond művelődési ház. A művész színpadi és filmszerepeinek fotóanyagán kívül néhány személyes tárgyi emlék (levelezése, igazolványai, színpadi kosztümje) is bemutatásra kerül. Az emlékkiállítást Mensáros László, Kos- suth-díjas színművész nyitja meg március 26-án, 15,30 órakor, közreműködik még az Anonymus kamarakórus. A kiállítás április 2-ig naponta megtekinthető 10 és 18 óra között az intézmény Bethlen G. u. 24. sz. alatti helyiségében („B” épület, I. emelet). A képen a művész egyik legemlékezetesebb filmszerepében (Körhinta) Törőcsik Marival.
