Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-24 / 70. szám
1990. március 24. Kelet-Magyaromig 3 Valódi szövetkezet Jó ideje már, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben megtörténtek a zárszámadások és erről sem az országos, sem a megyei lapokban semmiféle összesítő adat nem jelent meg. Lehet, hogy nem is igen fontos, hogy tudjuk, hogy Szabolcs-Szatmár és Bereg megye mezőgazdasági üzemeinek több mint kétharmadában szerény, de eredményes volt az 1989-es gazdasági év. Eredményt említeni, ma a tsz-ekkel kapcsolatban mintha illetlen lenne. Szubjektív vélemény — cáfolja meg, aki tudja — a szövetkezeteket ma minden vonalon és minden fórumon, csak negatív jelzőkkel illetik. A szövetkezetek egy földrabló, erőszakos bolsevista, sztálinista politika következményei. Olyan gazdálkodói formula, amely nemcsak a földjétől fosztotta meg a parasztságot, de kiölte hitét, elvette munkaszeretetét és életkedvét. A termelőszövetkezeti tagot tulajdonosból előbb napszámossá, majd bérmunkássá züllesztették és elsorvadt, elszürkült a falusi élet. Aki tehette a városokba menekült. Itt az ideje tehát, hogy visszafelé forogjon a kerék! Mennyi a túlzás és menynyi a realitása negatív jelzők és állítások dzsungelében, azt a szövetkezeti tagok ítélhetik meg a legjobban. Viszont vannak tények, amelyeket még ők sem tudnak. Egy a sok közül: miközben az ország élelmiszergazdasága termelési értékben tavaly az 1988. évi szinten produkált, aközben a dolláros elszámolású export meghaladta az 1,7 milliárd dollárt. Az ágazat tiszta dollárbevétele 1,1 milliárd dollár volt. Rekord született. Az említett rekordban a termelő- szövetkezetek részaránya ha nem is óriási, de a legnagyobb. Úgy tűnik viszont, hogy az elmúlt év volt az, amikor a tsz-ek az extenzív fejlesztések hatásaként még nagyot és jelentősei tudtak produkálni. Vitathatatlan, mára a tsz mamutüzemek, — mert csak nevükben szövetkezetek —, teljesítőképességük csúcsára, másként fogalmazva végére értek. Ebbe sok minden belejátszik. Az, hogy a tsz-tag a termelő- szövetkezetének nem a tulajdonosa, bérmunkása, csak az egyik ok. Emellett változtak a piaci viszonyok, a gazdálkodás (tárgyi és pénzügyi feltételei és teher a termelőszövetkezetek vállán a nagyra nőtt és elnehezült adminisztráció. Az az adminisztráció, amely kiszolgálta és rossz irányba tartotta, vagy vitte a szövetkezést. Ilyen alapon csak egyet lehet érteni az olyan véleményekkel, hogy a szövetkezetekre továbbra is szükség van, de ezek a szövetkezetek legyenek valódi szövetkezetek. A valódi és igazi szövetkezést az érvényben lévő törvények ösztönzik és lehetővé teszik. Ettől több is leheséges, a termelőszövetkezetek tagsági döntéssel átalakulhatnak, új gazdálkodóegységeket hozhatnak létre, de a módosított szövetkezeti és földtörvény értelmében a tagok saját földjükön mint vállalkozók úgy is gazdálkodhatnak, hogy nem kell a termelőszövetkezetükből kilépniük. Ez utóbbira példa, hogy megyénkben a legtöbb termelőszövetkezeti tag a tsz-be adott földjéből csak 1—2 hektárt igényel vissza, mert zöldséget, takarmányt akar termeszteni, vagy gyümölcsöst telepíteni. A tsz- tag tehát kicsiben és óvatosan vállalkozik, de megmarad tsz-tagnak, mert úgy gondolja, hogy a vállalkozása így biztonságosabb. Milyenek a valódi szövetkezetek?- — kérdezhetik ezek után sokan és okkal. — Hallhattunk emlegetni olyan európai szövetkezési formákat, amelyek a magántulajdonra épülve, a tulajdonosok akarata szerint működnek. Erre Magyarországon is van és lesz lehetőség. A tsz-vagyon különböző nagyságrendű nevesítésével máris létrejött az a paraszti réteg, amely a földjével együtt, de a földtől függetlenül is nemcsak tagja, de tulajdonosa is a szövetkezetének. A tulajdonjog után osztalék jár, de ehhez kell még egy lépés, az akaratérvényesítés is. Nincs kizárva az sem, hogy az idők múlásával nemcsak erősödni fog a vállalkozói kedv, a farmer- gazdálkodás iránti hajlam, de megteremtődnek annak anyagi és eszközfeltételei is. Ezt a folyamatot a meglé- ’vő és az egyre valódibbá váló termelőszövetkezetek segítik és segíthetik elő. Ez újabb igazi, vagy valódi szövetkezések alapjául szolgálhatna . S. E. Fejlődő Fehérgyarmat Nemrég értékelték Fehérgyarmaton a város 1989. évi pénzügyi tervének végrehajtását. A rendelkezésre álló egységes pénzalap 301 millió 663 ezer forint volt. Ennek 81,5 százalékát elvitte az intézmények fenntartása, valamint az ehhez szükséges általános forgalmi adó kifizetése. Beruházásokra 68,5 mii? lió forint jutott. Az elmúlt évben a „Legbiztonságosabb közlekedési város” cím elnyerésével 700 ezer forint került a település kasszájába. 1989-ben a hulladék-lerakóhelyek, illetve az Ady— Bajcsy—Tavasz utcai szenny- vízcsatoma-hálózat építése volt a legfontosabb beruházás. Erre az évre a Petőfi és Móricz utca sarkán épülő OTP-s lakások alatti üzletsor, illetve a gázhálózat kiépítése van soron. A lakásépítés és -vásárlás helyi támogatására csaknem 3 milliót fordított a tanács, melyből 18 család kapott kamatmentes kölcsönt, 15 családnak pedig vissza nem térítendő támogatást juttattak. ÚJ TERMEK GYÁRTÁSÁRA vállalkozott a mátészalkai MOM Mechanikai és Optikai Rt. A Német-féle kis asztali esztergagép, amely finom alkatrészek megmunkálására szolgál, a 10 darab prototípus után megkezdődik a sorozatgyártás a mechanikai üzemben. (E. E. felv.) Nyereség helyett veszteség „Szerezzenek munkát, megyén kívül is" Ezekben a tavaszi hetekben forró a hangulat a Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat 1600 dolgozója körében. Érthető, hiszen a múlt évi munkát tükröző gazdasági mérleg a tervezett 4 millió forint nyereség helyett 8 millió forint veszteséget mutatott ki. Borzolta a kedélyeket az is, hogy a vállalati tanács március elején megváltoztatta a februárban hozott saját döntését. Tovább rontja a hangulatot. hogy megalakulásának 40. évfordulójára készülhetne a vállalat. A jeles évfordulón nem hullanak kitüntetések. aligha osztogatják majd a tömött borítékokat. Nem is, az ünnepi műsort, hanem a bajokból kivezető utat tervezik mostanában az ÉPSZER vezetői és dolgozói. A nyíregyházi Örökösföld szélén az új iskola építkezésén egy toronydaru alatt találjuk Právicz Zsuzsa építésvezetőt. aki egyben a vállalati tanács elnöke, kulcsembernek számít az építőknél. Látnia kell a vállalat múltját, jelenét és jövőjét. Halogatták a döntést — Látom is — kezdi a beszélgetést. — Bár a jövőt nem sejtem elég tisztán. A múlt év őszén mi vezetők Olvasom a horoszkópot, miszerint a Bak jegyében születeltek március második felében rendkívül intenzívnek, impulzívnek érezhetik magukat. Különösen a decemberi Bakok lehetnek fickósak minden tekintetben. Végre egy örömhír SlohanekneK. Alig várom, hogy közölhessem vele. A telken találkozunk. Stohanek a földet túrja és az eget lesi. Kesereg. — Nincs nedvesség a talajban. Ettől már csak a torkom szárazabb. — Ne is törődjék vele — mondom —-, hiszen maga Bak és decemberi. — Na és? — Magának most intenzívnek, impulzívnek és fic- kósnak kellene lennie. — Szomjas vagyok. Másrészt én is olvasom a sajtót. Kedvenc rovatom a Doki mondja. Tudja mit válaszolt a doki egy 75 éves fickónak, aki azért panaszkodott, mert impotens lett? A világirodalom egyik híressége, amikor tapasztalta a férfiasságának a végét, a következőket írta naplójába: „Hála Istennek, egy gonddal kevesebb.” Antitipp — Stohanek úr, csak tán nem maga is? — Szó sincs róla. Nehogy a rossz híremet költse. Nekem most. március végén egészen más a gondom. Véleményezni szeretnék. Nem tud valami jó, valami egészen új paradicsomimigot? — Paradicsommagot1.., Jó, hogy mondja. A PMKK az egészen új és különleges. Ha azt veti, nem lesz gondja sem a kapálással, sem a szedéssel, de még az értékesítéssel sem. — Ne mondja, és miért nem lesz gondom semmivel? Hát milyen hibrid az a PMKK? — Pdradicsommag, amelyik ki sem kel. PMKK. Stohaneknek ettől, meg a márciusi forróságtól felforr az agya. Hozom gyorsan a Kőbányait a jégről. Lehajtunk egy szuszra négy üveggel. Stohanek telkén se ajtó, se ablak, de huzat az van. Nem állhatom meg szó nélkül. — Maga aztán tud inni. — Nincs több? — Van, de én szeretek beosztással élni. — Sokra megy vele. Nekem is volt beosztásom és tessék. Amíg a beosztással együtt jár a beszámolás, nem volt gond. Most viszont van az elszámolás. Mi jöhet még? — A leszámolás. De hagyjuk a politikát. Különben, Stohanek úr, maga mindig rossz lóra lett. — Könnyű ezt mondani. Hiszen eddig csaíc egy ló futott. De ha már olyan nagyokos, akkor most azt mondja meg. vasárnap melyik lóra tegyek? Tippet ingyen én nem adok. Hozom inkább a maradék sört. Erről eszembe jut, nem is tudom, szeszmentes lesz-e a választás vagy sem. Ámbár, mindegy. Lesz ittasság. Győzelemittasság. Seres Ernő már tudtuk, hogy bajok vannak, de az átfogó döntést halogattuk. Februárban a vállalati tanácsban arról döntöttünk, hogy kisebb, rugalmas szervezetek, kft.-k alakuljanak. Március elején arról határoztunk. hogy egyelőre ne legyenek szervezeti változások. Visszakoztunk. Hosszabb és főleg jobb előkészítés után gyorsan kell végrehajtani a változásokat. Fontos, hogy a kis szervezetek vállalják és végezzék majd el a kis munkákat is. Néhány vezető szemléletének is változni kell az eredményesebb gazdálkodás érdekében. Ha év végéig egyensúlyba kerül a mérlegünk, örülni fogok. Kanyári István szakmunkás. a festők brigádvezetője a derékhadhoz tartozik. Ismeri a munkások igényét, hangulatát, a munkások választották a vállalati tanácsba. Birtokában van sok-sok vállalati információnak. A tapasztalt, szimpatikus munkásember is a vezetők véleményezésével kezdi mondandóját. — A vállalat igazgatójában bízik a munkások többsége. De fontos, hogy az igazgató a környezetét tisztítsa meg a nemkívánatos személyektől. A rossz fizikai dolgozóktól is meg kell szabadulnunk. Ideális lenne, ha a brigádvezetők nagyobb jogkört kapnának, ütőképesebb brigádokat lehetne létrehozni. Maguk a brigádtagok döntenék el. hogy kikkel kívánnák dolgozni. Több munkás kijelentette, hogy elmegy máshová dolgozni, ha nem következnek pozitív változások. Biztos megélhetést — A személyi összetétel változásán kívül milyen változásokra gondolnak? — Az illetékes vezetők és középvezetők menjenek és szerezzenek munkát, ha kell, megyén kívül is. Mi vállaljuk a napi ingázást, csak legyen nyereséges munkája a vállalatnak és valamennyi hasznos vállalati dolgozónak biztosítva legyen a megélhetése. Tóth Pál igazgató fáradt, nyugtalan ember benyomását kelti. Nem csoda, hiszen a 40. évforduló jegyében a könnyed ünnepelgetés helyett óriási felelősség nehezedett a vállára. Öt az ide vezető és a kivezető útról kérdezzük. — Belső és külső okok miatt jutottunk ide — mondja elöl járóban. — Rossz volt a vállalkozáspolitikánk és rossz a foglalkoztatáspolitikánk. Egy-két évre előre, fix áron vállaltuk el az építkezéseket. A naményd szakmunkásképző építésére például 1987- ben vállalkoztunk fix áron és ez év eleién adtuk át az épületet. A bő két év alatt némelyik építőanyag ára 100 százalékkal emelkedett, ismeretes a szállítási költség jelentős növekedése is. Nem volt nálunk leépítés, sőt az utóbbi pár évben is emelkedett létszámunk. Kissé felhígult a létszám, valamelyest nőtt ugyan a termelési érték. de a termelékenységünk nem javult. A tavalyi 12 százalékos bérnövekedés nem volt elég ösztönző. A belső szervezés is lehetett volna jobb. Nincs mentőöv — Mik voltak a külső, vagy objektív tényezők? — Csúnva szakkifejezéssel élve. beszűkült a piac. minden munkát versenyen kell megnyerni. Az általunk felvett kölcsönök kamatai hirtelen és nagymértékben megnőttek. Az áremeléseket nem passzolhattuk tovább. Sem a szakminisztériumtól, sem a gazdának számító megyei tanácstól nem kaptunk mentőövet. — Sablonos, de elkerülhetetlen kérdés: mit hoz a jövő? — A hat termelőegységünk nagyobb önállóságot kapott, az egységvezetők anyagi érdekeltségét megnöveltük. Biztató, hogy idei kapacitásunk 90 százaléka le van kötve. s az új munkáinkat már nem fix, hanem reális áron vállaltuk el. Drasztikus intézkedéseket hozunk a költségek csökkentése érdekében..1950-ben ugyan megyei építkezésekre alapították vállalatunkat, de a festők és a többi dolgozók jogos kérésének is eleget téve. a szomszédban kerestünk és találtunk munkát. Megnyugtató legyen a hír. amely szerint hosszabb ideig lesz nyereséggel kecsegtető munkánk Hajdú-Bihar megyében. Nábrádi Lajos A napokban megtartott banktanácskozáson mint negatív példát emlegették a Nyírség Konzervipari Vállalat és a szabolcsbákai Búzakalász Termelőszövetkezet almas űrítmény-export iát. Ugyanis utóbbi a vállalattól több hónapja nem kapja meg az USA-ba kiszállított sűrítmény értékét, emiatt pénzügyi gondjai keletkeztek. Ennyire hosszadalmasak az exportszállítmányok, vagy a vállalat egyszerűen képtelen fizetni — kérdeztük Partizer Lászlót, a Nyírség Konzervipari Vállalat gazdasági igazgatóját. — Nem tőlünk függ a kifizetés — szögezte le Partizer László. — A termelőszövetkezet és vállalatunk is tagja a Felső-tiszai Almafeldolgozó Társaságnak, amelynek keretében vállaltuk, hogy piaci csatornákon keresztül eladjuk a termelőszövetkezet almasűrítményét és a befolyt összeget hiánytalanul átutaljuk Szabolcsbákára. A szerződés értelmében, ha időközben a forintot leértékelik, a megemelt összegből sem részesül a vállalatunk. Mi csak akkor tudunk utalni, ha hozzánk beérkezett a pénz, azt nem tudjuk vállalni, hogy "meghitelezzük az összeget. — Az almasűrítményt novembertől folyamatosan szállítjuk Hamburgon keresztül hajóval az USA-ba. Ha az áru megérkezik rendeltetési helyére, az amerikai partner azonnal leteszi a pénzt. Ebben az esetben a bankok meg is finanszíroznák az exportot, de az amerikai szabályok szerint még az ottani minőség-ellenőrző hivatalnak is át kell vizsgálni a szállítmányt. Ez már nem jelent biztosítékot a bankárok számára, így nem vállalják az előfinanszírozást. Az öthónapos fizetési határidő miatt nyúlik el a fizetés. Jelenleg a közel 100 millióból 10,6 millió érkezett meg, ezt utaljuk is, a többit folyamatosan várjuk. Az ezért járó exporttámogatás a FAT-ot illeti meg. A vállalatunk, javasolta egyébként a téesznek, hogy közvetlenül hozzá érkezzen a jövő évtől a pénz, így valamelyest lerövidül az átfutási idő. Azonban így sem egyszerű az export. (m. cs.) Hajózik az al^asűrllniÉny lassan úszik a pénz
