Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

A KM vendége A múlt kutatója T áskája ha­nyagul a vál­lára vetve, keze zsebre dugva. Gyakran látom a múzeum felé menet vagy onnan eljönni. A nyíregy­házi utca közismert alak­ja. Nem volt könnyű ta­lálkozni vele, mert az utóbbi két hétben reggel­től estig a megyét járta, a zsidó temetőket tanulmányozta. Riczu Zoltán, a Jósa András Múzeum fiatal történésze Nyíregyházán született. Kora gyermekkora Nagy­halászhoz, Ibrány-Nagy- erdőhöz köti. A halászi iskolában, mely a görög katolikus templomban működött, már az első év karácsonyára megtanult olvasni. Rögvest bele is ásta magát Robinson ka­landjaiba. Ötödikes volt, amikor Nyíregyházára költöztek. Középiskolai tanulmá­nyait — jó kosaras is volt — a Krúdy Gimnáziumban végezte. A természettudományok szeretete kiváló tanárainak köszönhetően máig megmaradt. Diplomáját a debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem földrajz-történelem szakán szerezte. A történészeket a köztudat tipi­kusan humán szakembereknek könyveli el, az ő esetében mégis valami sajátos sokoldalú érdeklő­dés tapasztalható. Az érdeklődés gyökerei a gyermekkorban kere­sendők. Kezdettől fogva vonzó­dik a történelemhez és a földrajz­hoz. Az egyik oldalról a napi poli­tikához is kötődött. Nevetve me­séli, ennek olyan jelei voltak, hogy amikor például meghallotta a rádióban, hogyKennedyt meggyil­kolták, rögtön rohant a térképhez és megkereste Dallast. A történel­mi témájú könyveket először az édesanyja adta a kezébe, így vált szenvedélyévé az olvasás. Véle­ménye szerint a két tudomány el­választhatatlan egymástól. Az egye­temi földrajz tanulása során nem lehet boldogulni matematikai, fi­zikai, biológiai, kémiai ismeretek nélkül. A természettudományok számára a logikát, a rendszert je­lentik, „ott nem lehet hazudni”. Persze ugyanakkor sok érdekes­séget is rejtenek. Kedvencei az ásványok, a kőzetek, a kristályok. Gyűjti is őket. Professzoraihoz rendszeresen visszajár. A törté­nettudomány óriási ismeretanya­got ölel fel. Kedvenc kora az ős­kor, ennél talán csak az ókorral ismerkedett nagyobb kedvvel — a mükénéi korig. Az ok most már kicsit érthetőbb, ezek ugyanis összetett problémakörök. A tudo­mány érinti benne a Föld történe­tét, az élet keletkezését, az anyag evolúcióját az értelemig, a társa­dalomalakulásig. Különösen gaz­daságtörténeti vonatkozásokban izgatja a magyar történelemnek az a széles szakasza, mely ma külö­nösen aktuális, a Nyugat-Európá- tól leszakadás, illetve az Európá­hoz felzárkózás. Mivel az egyetem elvégzése után nem talált megfelelőbb állást— erre a szakpárra országosan ösz- szesen három helyet hirdettek— öt évig kollégiumi nevelőtanáros- kodott. A tanárképző főiskolán dr. Hársfalvi Péter volt a tanszékve­zető, amikor órákat adott ott. 1985- ben dr. Németh Péter hívta a mú­zeumhoz új- és legújabb kori tör­ténésznek. A múzeumlátogató csak a munkája végeredményét, a kiál­lítást látja. Pedig á mindennapi szakmai tevékenység igen sokré­tű. Dokumentumokat, tárgyakat gyűjtenek, a történész ezeket rend­szerezi, leírja, de leltároz, vásá­rol is az intézmény számára. Bár a múzeum anyagának gyarapo­dása egyre inkább csak az ajándé­kozásokból származik, hiszen a pénz itt is nagyon kevés. S hogy miként jutott el a zsidó kultúra tanulmányozásáig? 1986 tavaszától részt vesz—Wirth Péter építész felkérésére— egy Soros­alapítványi kutatásban, melynek során a zsidó templomok építés­történetét dolgozzák fel. A levél­tári búvárkodás nagyon megtet­szett neki. Rábukkant az ortodox zsinagóga alaprajzára. A kutatás kapcsán sok olyan kevéssé ismert tényhez is hozzájutott, melyek az eredeti kutatási célon túlmutattak, de amelyeket kár lett volna veszni hagyni. Ennek eredményeképpen született egy 150 oldalas önálló tanulmánya a zsidó rituális és kö­zösségi épületekről. A kötet jelen­leg kiadóra vár, pénz egyelőre nincs a megjelentetésére. Az ala­posabb ismeretszerzés érdekében hosszabb időt töltött az Országos Rabbiképző Intézetben, konzultált dr. Scweitzer Józseffel, az intézet igazgatójával. Munkáját Vörös Ká­roly professzor segíti lektori tevé­kenységével. A rabbiképzővel to­vábbra is tartja a kapcsolatot, ugyan­is további terveihez is fel­ajánlották támogatásukat. De köszönettel tartozik a helyi hitközségnek is. A hivatás, amelyet Riczu Zoltán választott, munka- és időigényes. Vajon mire jut idő mégis, a szakmán kívül? — „A munkám a kedvtelésem, nem lehet befejezni, mindig ezen jár az eszem.” Néha azért persze megen­ged magának mást is. Szó­rakoztatja, pihenteti a csillagászat, Rejtő Jenő. Szereti a zenét, Bachot és Csajkovszkijt éppúgy, mint a Pink Floydot, Jethro Túlit... Kosarazni is jó lenne sokat, de nincs ki­vel és nincs hol. Nagy könyvgyűjtő és könyvba­rát. Főként az időtálló, forrás értékű műveket vá­sárolja. Hogy egy-egy rit­kább, értékesebb alapmű­höz hozzájusson, egyete­mista, korában vagont is hajlandó volt pakolni. A könyv- vásárlás, bizony most is igen drá­ga mulatság, pedig számára a Könyv munkaeszköz. Egy történészhez közel áll a politika, a közélet, a jelen világa is. Őt is zavarja, aggodalommal tölti el néhány dolog a ma kusza­ságában: — Aggaszt az értéktelen, a „bóvli”, a közönséges térhódítá­sa, a kulturálatlanság terjedése— a balkanizálódás veszélye. Mód­felett idegesít, hogy el lehet szédí­teni az embereket elavult eszmék­kel, elvekkel. Ilyennek tartom pél­dául a nacionalizmust. Tulajdon­képpen menekülésnek érzem a komoly és fontos problémák elől. Az igaz, hogy a legkönnyebben ezzel lehet népszerű bárki. Egye­düli, valós problémának azt lá­tom, hogy belátható időn belül, sőt a közeli jövőben nem lesz a talaj termőképes, mert annyira szennyezett. Nem lesz vizünk, mert mérgezzük. Hamarosan gázálarc­ban fogunk járni. Ezek megoldása felkészültséget, áldozatot, sok mun­kát kíván, nem csak múlékony lel­kesedést. Szöveggel, ígérgetések­kel ezen a katasztrofális helyzeten nem lehet változtatni. Az embe­rek azért hajlamosak a szólamo­kat — mint pótlékot — elhinni, mert önmagunkban hinni a legne­hezebb. Ahhoz műveltség és bá­torság kellene... Szőke Judit Film Könyvespolcunk SZARVASVADASZ Vietnami memento címmel jegyzetet írtam e hasábokon (1988. szept. 17.) azokról a fil­mekről, amelyeket az ameri­kaiak délkelet-ázsiai háborúja ihletett. Ne tűnjék szerényte­lenségnek, ha innen idézem azt a félmondatot, amelyet a Szar­vas vadászról jegyeztem meg: „Bízom benne, hogy egyszer ez a film is látható lesz itthon...” Ami akkor még csak óhaj volt, az mára valósággá vált; Mi­chael Ciminonak a szocialista sajtóban elátkozott filmje bárki számára megtekinthető, s szem­besíthető azokkal a vélemé­nyekkel, közleményekkel, amelyekkel 1979 elején tele voltak a napilapok, filmújságok egyaránt. Akkor történt ugyan­is, hogy szovjet javaslatra a tábor országainak filmküldött­ségei kivonultak e film miatt a nyugat-berlini fesztiválról. Izgalmas élmény ezeket az írásokat most előszedve újraol­vasni. (Vajon hányán szégyel­lik ma érte magukat?) Ízelítőül hadd nyújtsak át néhány idéze­tet az egykori vélemények, ál­láspontok közül. Az MTI jelen­tése szerint a Szarvasvadász „szélsőségesen antihumanista tartalmú”, „egy sor epizódja sérti a hős vietnami népet". Az egy­kori magyar küldöttségvezető szerint: „A film fajgyűlölő tar­talmú, becsmérli a vietnami népet.” Igazi csemegének számít a Népszabadság akkori tudósí­tójának manipulációja, ezt mai divatszóval élve csúsztatásnak lehet nevezni. Idézi Stobbe nyugat-berlini polgármester, mint aki egyetért a tiltakozás­sal: „Kifejezetten elutasítom azt a kísérletet, hogy a filmfeszti­vált politikai célokra használják fel.” De ha módunkban áll a DPA hírügynökség teljes jelen­tését elolvasni, akkor kiderül, hogy a megjegyzésnek más az előjele, ugyanis abban az áll, hogy Stobbe „nem érti a szov­jet lépést, még akkor sem, ha szovjet részről hangoztatják, hogy sem Berlin, sem a berlini fesztivál ellen nem irányul.” Cimino filmje egyébként ver­senyen kívül indult a Berliná­M agy áros art Rántsunk vagy ne rántsunk? M ármint szavakat és össze. A magyar nyelvben régóta szá­mon tartjuk ezt a szóalkotási módot. Két szó vegyül alakilag s jön létre egy harmadik, új. Ennek megfelelően szóalakve- gyülésnek nevezzük napjainkban, szóösszerántásnak a nyelvújítás korában hívták. Akkor születtek ily módon a következő szavak: cső+orr=csőr, rovátkált+barom=rovar, zengö+tambura—zongora stb. Viszonylag új keletűnek mondható a rémiszt szó ( rémít és az ijeszt szóból), a szőnyeteg (a szőnyeg és szörnyeteg szóból), a maszek (a magán és szektor szóból). Azonban nem honosodott meg a citrancs, amely a citromhoz is és a narancshoz is hasonlító déligyümölcsöt jelentette volna. így megmaradt az idegen elnevezés, a grépfrút. Most pedig nézzük a legújabb effajta szavakat : A demokratára szó­alak első olvasásra minden bizonnyal meglehetősen furának tűnik. A szót egy politológus alkotta, egy olyan írásának adta címül, amelyben a demokrácia és a diktatúra sajátos összefonódásáról elmélkedett, Bombasztikus! Hallhatjuk a fiatalok beszédében. Eme jelzőt olyan dologra, eseményre használják, ami minden bizonnyal bombajó s egyben fantasztikus is. S hogy a gyerekek se maradjanak ki, számukra egy egész mesesoro­zat szókincse épült erre a szóalkotási módra. Törppicur és Törppapa egész nemzetségének minden cselekedetét így nevezi el a meseíró. •* sszegezve elmondhatjuk, hogy csínján kellene bánni ezzel a m i szóalkotási móddal, nehogy eljussunk odáig, hogy — kis túlzással — egy mondat így hagozzék: ,Nerá hiszakat!” A megfejtés egyben válasz a címben feltett kérdésre is: Ne rántsuk (össze) hiába a szavakat! Minya Károly A hit párbeszéde CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR a nyíregyházi Görög Katolikus Hittudományi Főiskola tanára so­koldalú alkotó. Két évvel ezelőtt A dolgok belseje című versesköte­tével mutatkozott be, tavaly meg­ismerhettük irodalomtörténeti kutatásait (Vasvári Pál novelláit közreadó, Bús napok című köte­tében), most pedig újabb könyvét tartjuk kezünkben, amely verses­kötetéhez hasonlóan a budapesti Antikva Kiadónál jelent meg. A könyv műfaját maga a szerző így határozza meg: filozófiai és szo- ciálteológiai tanulmányok. Olyan írásokról van tehát szó, amelyek a bölcselet és a hittudomány ha­tármezsgyéjén helyezkednek el, s amelyeknek egy része megje­lent hazai, sőt külföldi folyóiratok­ban is. A kötetanyag több éve együtt volt, de nem jelenhetett meg az ismert kultúr- és egyház- politikai okok miatt. A PÁRBESZÉD ÚJ SZINTJÉRŐL van itt szó. A dialó­gus már nem azt jelenti, hogy a hatalom megszabja a másik fél­nek, mit kell mondania, hanem magába foglalja a vitát, a kritikát is, ugyanakkor nyitottságot felté­telez a kor problémái iránt. Külö­nösen aktuális a könyvnek a mar­xizmus fölötti kritikája. Cselényi szerint a dialektikus materializ­mus beszűkítette a lét-fogalmat az anyag fogalmára, így félolda­lassá tette az emberképet és a társadalmi cselekvést is. A katoli­kus bölcselet alapján kiáll a szel­lemieket is magába foglaló, teljes emberkép mellett. A könyv közép­pontjában az ember, az emberi személy áll; az ember megmenté­sének erkölcsi és társadalmi prog­ramját hirdeti meg. A KÖNYV LAPJAIN EGÉSZEN ÚJFAJTA filozófiai-teológiai kon­cepció bontakozik ki: a perszona- lizmus, a személyes viszonyok gondolatrendszere, amit a szerző következetesen végigvezet az Isten-képtől kezdve, az embertár­si, a családi, a közösségi, a társa­dalmon belüli Személyes kapcso­latokig. A bűnt, az elidegenedést úgy értelmezi, mint az egymással és Istennel megélt személyes kap­csolat megromlását, az erkölcsi cselekvés homlokterébe pedig azt állítja, hogyan lehet helyreállítani ezeket a viszonyokat. így a pár­beszéd, a kapcsolatteremtés az emberi lét lényegét alkotja, a hit, a teológia nemcsak elmélet, hanem praxis, gyakorlat is. Erre a cselek­vésre, szeretetre, önzetlenségre sarkalló erőre különösen szükség van ma, amikor a legtöbb ember bezárkózik az egyéni egziszten­cia-teremtés világába, s a hívők közül is sokan elzárkóznak a töb­biek sorsában való osztozás elől. Bár a könyv nem verskötet, elő­szóként a szerző egyik versét he­lyezte el, amely éppen ezt az alap­Dörömbölő Nem menekülhetsz (körülár- kolt lelked) elefántcsonttornya mögé sosem ülhetsz (papíron kitervelt tökéletesség) kicizel­lált trónja fölé (nem lehet Isten) felsőbbrendű magányod (szo­morú szemű foglya) semmi bi­lincsben (nem kötheted Őt pórázra:) én-huzalodra. (Haild, odakint dörömböl) segíteni vár a (a gyönge beteg meg (a többi társad,) tör) ki önös körödből (,s akkor valahára) a Rejtőzőt is megtaláltad! lén, így díjat ott nem kaphatott. Kapott ellenben Oscart, még­hozzá ötöt (s nem kilencet, ahogy a Népszabadság már idézett tudósítója írja, hiszen februárban még csak a nomi- nálás ismert, ott valóban kilenc helyen szerepelt, de a díjak kiosztására csak Berlin után került sor): a legjobb film díját: a legjobb férfi mellékszerepéi Christopher Walken (aki Nie) alakját formálja meg); a legjobb rendezését; a legjobb vágásé (Peter Zinner) és a legjobb hanghatásét. Volt tehát egyszer Magyar- országon egy közmegegyezés, és nem volt a mozikban Szarvasvadász. Vagy talán eb­ben is pontosítanunk illik, mer a közmegegyezés úgy műkő dött, hogy volt azérl Szarvasvadász, de nem hiva­talosan. Én is láthattam egy filmintézményünk zártkörű ve­títésén. Beülve a nézőtérre vártam, miként szól ez a film „az amerikai felsőbbrendűség­ről és az ázsiai alsóbbrendű gátlástalan és szadista ember ről szóló elméletek újraélesztő séről", ahogy egy NDK-beli újsác minősítette. S ha a vetítés nem tart közel három és fél órát még arra gyanakodtam volna hogy bizony kivágták a perge tett kópiáról azokat a részeket amelyekre annyi utalás történt Nekem ugyanis végig az c benyomásom támadt, hogy há borúellenes filmet látok, amely ben valóban akad kegyetlen ség és kíméletlenség bőven de ezek az események termé szetéből következnek, hiszer aligha akadt háború a történe lemben, ahol egy hadsereg csupa Grál-lovagból állott vol na (habár volt rá példa az ötve nes évek szovjet filmjeiben, aho ilyesminek elfogadtatására tör téntek kísérletek). Egykori jegy zetfüzetemben a következőke találom: „Politikailag korántsem olyan negatív, mint amilyer hisztériát csaptak körülötte Kétségkívül érvényesül benn? bizonyos leegyszerűsítő tenden cia, valamint a hollywoodi sab Ionok (édeskéssóg az otthon jelenetekben, enyhén mitizákí törekvés) is működnek, de ezekkel együtt is majdnem jí film.” gondolatot sugározza. Ebből idé­zünk egy töredéket: A könyv kapható a nyíregvházi hittudományi főiskolán, és a me­gyei könyvtárban. A hit párbeszéde (Anvikva Kiadó 1989) A cselekmény kísérteties azo nosságokat mutat Wyler Éle tünk legszebb évei című mun kájával, ahol ugyanúgy, min itt, három amerikai fiatalembei járja meg a harctereket (csal ott a második világháborút), s hasonlóképpen testileg-lelkileg sebzetten élik túl az esemé­nyeket. Ez aligha a háború pro pagandája. Ma már könnyebben eliga zodunk az akkor volt politika út­vesztőjében, s világos lehet szá­munkra, mi volt a tiltakozás valód oka 1979-ben. Nem az, hogy — helyenként valóban — ke­gyetlennek ábrázolja a film s vietnamiakat, nem is az orosz rulett, hanem hogy a három központi alak orosz emigrán­sok leszármazottja, s a történél első harmada ezeknek a bete­lepülőknek a közösségében játszódik. Pedig ennek nincs célzatossága Cimino filmjében: adott esetben lehetett volna ez például holland vagy akár magyar kolónia is. Egy tabuval megint kevesebb van immár a hazai mozikban. Hamar Péter io _________________ ianvafTsf'qTán - ________________________1990. március 1 ^—BUMM■ A »MyifflTW QÁdy HÉTVÉGI MELLÉKLETE If Kelet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents