Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-08 / 33. szám
1 1990. február 8. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi 'Elet NYÍREGYHÁZI ÉLET Köszönet, van...? Színfalak mögött... Kapkodja a fejét a lehetőségek sokféleségében a választásra jogosult állampolgár. De egyáltalán nem irigylésre méltó a helyzetük azoknak, akik úgymond hivatalból kötelesek végigcsinálni a szavazási ügymenetet. Mert mostanság annyi a dolguk, mint azelőtt-két évtized során sem. Azok, akik a színfalak mögött teszik a dolgukat a nyíregyházi városi tanácson, s közvetlenül és folyamatosan felelnek a zökkenőmentes bonyolításért, húszan-huszonöten vannak mindössze. S hogy mit csinálnak, arról esik szó az alábbiakban. Dr. Fazekas János, a városi tanács vb-tit- kára már tapasztalatokkal a háta mögött vág neki a márciusi képviselő-választásnak, az esetleg utána következő köztársasági elnököt választó népszavazásnak, illetve (vagy ezzel együtt) a címer feletti népi döntésnek. A tapasztalatokat pedig novemberben szerezte egy hazánk történetében példa nélkül álló - — - * így a tanácsi apparátus számára is a tanulóidőt jelentő — népszavazás előkészítése és bonyolítása alkalmából. A választási munka, az előkészítés, a lebonyolítás egyszerűen nem lehet hálás feladat — mondja, s indokolja miért. Ha ugyanis minden zökkenő nélkül megy, az természetes. Ha ellenben a legkisebb homokszem kerül a gépezetbe, attól a művelet csikorog, jönnek a reklamációk, a megjegyzések, a kemény bírálatok, amelyek itt-ott tendenciákat, sandaságot is feltételeznek. (Ez még akkor is igaz, ha a november végi népszavazást nem kísérték ilyen nemkívánatos kísérőszövegek.) „A mi munkánk teljes mértékben pártsemleges, ezt aligha kell hangsúlyoznom. -Nem könnyű azonban a dolgokat úgy intézni, hogy minden simán menjen. Különösen nem olyan helyzetben, amikor váratlanul és a rakéta gyorsaságával kell ráhangolódni törvényekre, utasításokra, tennivalókra, amelyeket úgyszólván nem ismert eddig az apparátus ...” Említi a vb titkára, hogy a népszavazást megelőzően számos jogi-értelmezési problémával kellett megbirkózni, s közel sem azért, mert népszavazás a tanácsi gyakorlatban eddig nem volt. Maga a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény szerint értelemszerűen kell alkalmazni a törvény szabályait. Mondani sem kell, hogy majdnem mindenki másként értelmezte azt a direktívák kiadására jogosult főhatóságoknál. Aminek az oka az is, hogy a legkülönbözőbb pártok, politikai csoportosulások a legkülönbözőbb módon értelmezték a lehetőségeket, a teendőket. E határozatlanság körébe tartozott például, hogy csak a népszavazást kezdeményezők, vagy más pártok is delegálhatják képviselőiket a körzeti szavazatszedő bizottságokba?^ ha igen, hány tagot? Röviddel a szavazás napja előtt derült csak ki, hogy más pártok is. Ez esetben hogyan értesítsék őket’ Van-e olyan párt Nyíregyházán, amely jogosult minderre, ;s ha van, vállalja-e a szavazatszedő bizottságokban a tagságot, illetve van-e annyi embere, amennyi körzetben szedik a szavazatot? Mint kiderült, a Nyíregyházán megalakított — tanács által is megválasztott — hetvenhárom szavazást lebonyolító bizottság közül jó néhányba nem is jutott a pártok megfigyelőiből. Ezért, s mert a bizottságok korábban megválasztott tagjai közül betegség, szabadság, tartós távoliét stb. miatt elég. gyakori volt a lemondás, á póttagok közül kellett sokakat behívni. És a pártok közötti — egészen a szavazás előtti napig késhegyre menő. — viták, majd kompromisszumok eredményeként nem egy rendelkezést a legutolsó pillanatban változtattak meg, a személyi változások következtében a szavazatszedő bizottság sok tagja csak a szavazás reggelén kaphatta kézhez a városi tanács munkatársai által az utolsó pillanatban összeállított tennivalótudnivaló csomagot. Ennek ellenére nem várt sikerrel zajlott minden. (Nyíregyházán senki sem reklamált, sőt a pártok egyike- másika még elismerését is kifejezte a valóban szép teljesítményért a nem kis pluszt követelő munkát képző tanácsi szakembereknek.) A tanulóidő azonban letelt. Következik az első igazán nagy vizsga, amelynek szintén nincs előzménye az országban, s természetesen a nyíi-egyházi tanácsi apparátus életében. A március 25-én sorra kerülő országgyűlési képviselő-választások minden elképzelést felülmúló előkészületeket ^kívánnak. Mér csak azért is, mert minden eddiginél nagyobb számban jelentek meg a politikai küzdőtéren a pártok és szervezetek, vagy a csak ez alkalomra verbuválódott koalíciók, szövetségek. Az országban ez közel félszáz választási csatába induló szerveze- tet-csoportosulást jelent, s nem kevés önállóan jelentkező független jelöltet. Nyíregyházán napjainkig tíz párt emberei (a Magyar Demokrata Fórum, az Agrárszövetség, a Fidesz, az MSZP, az MSZMP, a KisgazNy íregyházán napjainkig tíz párt emberei <8 két független jelölt gyűjti az állampolgároktól az ajánlócédulákat, de naponta változhat a helyzet... — fnondja dr. Fazekas János vb-titkár, aki az apparátus munkáját vezeti. dapárt, az SZDSZ, a Hazafias Választási Koalíció, a Kereszténydemokrata Néppárt), s két független jelölt gyűjti az állampolgároktól az ajánlócédulákat, de bejelentkezett ez ügyben a napokban az Űjmagyarok Igazságpártja is, amely szintén képviselőjelöltet kíván indítani. És napról napra változhat a helyzet. A bejelentkező pártokat a tanácson is nyilvántartásba veszik. A választásokkal kapcsolatos fontos információkat e csoportosulások hivatalból megkapják, de a rendszeres és folyamatos kapcsolattartás miatt is szükséges a bejegyzésük, hogy a pártok kívánságuk szerint delegálhassanak a választást lebonyolító bizottságokba megbízottat. Másfél hónappal a választás előtt mór korántsem olyan idilli a helyzet — s kizárólag a bonyolító fél, az apparátus szemüvegén nézve — mint a november végi volt. Jelzi ezt, hogy zökkenőkkel jutottak el többszáz nyíregyházi választópolgárhoz a kopogtatócédulák. Mondhatná valaki, nem csoda, hogy ilyen történik egy naponta növekvőváltozó lélekszámú városban, ahol nyolcvankétezer a szavazásra jogosult. Ennyi cédulát kézbesíteni sem egyszerű. Különösen nem, ha tudjuk, hogy mindenkivel alá Is kellett íratni a cédulák átvételét, s ha nem volt otthon — és ez egyáltalán nem ritkaság — csak azután hagyhatta ott a kézbesítő. Aki mellesleg (s ez nem mellékes ügy!) nem a nyíregyházi városi tanács embere, még- csak nem is a megbízottja. „Itt mondom el, hogy az Állami Népességnyilvántartó tulajdonképpen ránk erőszakolta ezt a feladatot. Hamarább megjelent a hivatal elnökének közleménye (mely szerint a munkát a tanácsok elvállalták), mintsem tudtunk volna e megbízatásról. Tiltakoztam, de mit lehet csinálni? Eleve késve kaptuk a választói nyilvántartást, a kopogtatócédulákat. A kézbesítési zavarokat ez okozta, meg a számítógépes nyilvántartás feldolgozási hibái. S nem a mi feladatunk ugyan, de szerződést kellett kötnünk a kézbesítésre a posta egyes dolgozóival (közülük sem vállalta a megterhelő pluszmunkát mindenki) és másokkal. E megbízási szerződéseket, s a koordinációt is munkatársaink végzik .. Minden gond itt csapódik le a tanácsnál. ..” Az egyik párt nyíregyházi ügyvezetője azonnal botrányt szimatolt Nyírszőlősön egy kézbesítési ügy kapcsán, s azt rögtön közölte a Kelet-Magyarországban.' Másnapra ugyan kiderült, hogy „kacsa” az egész, az illető elnézést is kért, de addigra az apparátust is, a kézbesítőket is alaposan felbolygatta az ügy. Ami a kézbesítéseket illeti: még mindig lehet reklamálni. A 82 ezer kopogtatócédula kézbesítéséért (db-onként 6 Ft) félmilliót fizet az állam (illetve az állampolgár), a 73 szavazatszámláló bizottság (amelynek tagsága egyenként elvileg tizenöt is lehet) tagjainak adható ötven- forintos aprópénz is pénz. Az ő kiegészítésük, felkészítésük február végén lesz. A népszavazással kapcsolatos 1,5 milliós helyi kiadás most megnövekszik. Áz állam még a novemberi megelőlegezett összeggel is tartozik a nyíregyházi tanácsnak, pedig e helyzetben riiinden idejében felhasználható fillérre nagy szükség lenne. Ide tartozik, hogy az esélyegyenlőség jegyében a VT minden képviselőjelölt jelöltnek megpróbál telefonos irodahelyiséget biztosítani, ami ugyancsak pluszmunka és pluszkiadás. És még nem vagyunk a választások napján. Addig még sok lesz a pluszteher, a túlóra. Hogy ezért a pártok közül melyiktől kap (ha kap egyáltalán) köszönőlevelet a megyei városi tanács apparátusa, az majd csak március 25-e után derül ki... K. J Nehéz szolgáltatás Kisiparos kerestetik Á jő városi közérzethez — sok minden mellett — az is hozzátártozik, ftógy a települései! jeléi! legyenek azók a kézműves, iparos emberek, akik a lakosság szélgálátá- ra állnak. Nyíregyháza örökváltsága idején is nagy hangsúlyt helyeztek erre, hangoztatván, hogy a település felvirágoztatásában is jélentős szerepet szánnak nekik. Nincs ez másként Sápjainkban sem, ezért is érdemel figyélmet, hogy a megyei várossá lett Nyíregyháza és vonzáskörzete életében miként vesz részt az iparosság. Már csak azért is, mert régi igazság, hogy a nagyobb vállalatok, üzemek eléggé neh^kesek és képtelenek kielégíteni a lakosság körében jelentkező kisebb-nagyobb szolgáltatási igényeket. Látszólag a helyzetkép kedvező — mondja Szikora Ferenc, a KIOSZ Nyíregyházi Szolgáltató Alapszervezetének titkára. Hozzájuk — a fuvarozókon és az építőkön kívüi, akik külön alapszervezetben vannak — mintegy 90 szakma, 1640 művelője tartózik, s közöttük az autószerelőtől a gombbehúzó- kon, a rovarirtótól a kútfúrókon át a cipészig, szabóig, fodrászig, a fényképészig sok mindenkit találni. Az utóbbi két évben igen felélénkült az érdeklődés a magán kisipari tevékenység iránt, amit bizonyít, hogy az említett időben háromszáznegyvennel nőtt a létszámuk Nyíregyházán. Különösképpen a női fodrász, a kozmetikus, a szabó, illetve az autós szakmák terén figyelhető meg a növekedés. (Nem véletlen ez, hiszen, mint köztudott, á városban székelő fodrászszövetkezet a gazdaságosabb működés érdekében =— Vagy kényszerhelyzetben — sorra adja gebinbe az üzleteket, s ez kemény feltételeket szab. Ezért az érintett szakemberek úgy vélik, jobban elboldogulnak, ha saját- magukra hagyatkoznak.) Közrejátszik a magánkisiparosság számának emelkedésében az is — hallani a titkártól —, hogy fokozódik a vállalatoknál a létszámcsökkentés, s az érintett emberek nem akarnak munka nélkül maradni, ezért ipar- engedélyt kémek. Szerencsére az utóbbi időben segít rajtuk az újrakezdési kölcsön lehetősége. Mint köztudott, akik megfelelnek a feltételeknek, 400 ezer forintot kapnak tíz évre — kamatmentesen. Az érdekvédelmi szervezet megelégedéssel konstatálja, hogy nem húzódik el az engedélyek kiadása, ám — érthető okok miatt — a „jogosultságot” követően az OTP nagyon körültekintő munkát végez a kölcsön garanciáját illetően. De mindezeket egybevéve is elfogadható az újrakezdési kölcsön juttatásának üteme. Az utóbbi időben több mint húszán vették igénybe a város területén ezt a lehetőséget. (Egyébként az iparengedélyt a telephely szerinti tanács adja ki. Nyíregyházán bürokráciának még csak a jelét sem fedezik fel.) Találni az új iparengedéllyel rendelkezők között több mint tíz Romániából áttelepül- tet is. Rajtuk úgy segít a szervezet, hogy gyorsított eljárás során amolyan „kis vizsgát” tehetnek a KIOSZ bizottsága előtt, hiszen a legtöbben nem tudták magukkal hozni a képzettségüket tanúsító okmányt. További könnyítés, hogy az ilyen személyeknél nem kell a mestervizsgadíjat megfizetni. Érdemes arra is felfigyelni, hogy hol van telítettség a szakmák között. Az élen az autójavítás áll (112, közülük 70 autószerelő), s hasonlóan magas a női-férfi szabók száma (189) a város területén. A kényszerhelyzet rádöbbent sokakat a telítettségre, ezért jól megfontolják, hogy váltsanak-e ipart, annak minden kötelezettségével együtt. Jó lehetőség kínálkozik még az úgynevezett hiányszakmák terén. „Élettér” kínálkozik Nyíregyházán és a közeli településeken a háztartásigép-szerelőknek; vagy: nincs a megyeszékhelyen bőrárukészítő előkészített bőrből. Ma a megyeszékhelyen egy 81 éves bőráruszabó van csupán. (Bőrfestő is egy található, 6 is debreceni, mindössze felvevőhelye van a Szarvas utcán.) Üj igényként jó lehetőség kínálkozik azoknak, akik például játékjavításra adnák a fejüket, hiszen a több száz, néha több ezer forint értékű játékokat nem szívesén dobják ki áz emberek, ha elrontotta a gyermek. Elgondolkoztató az is, hogy egyetlen műstoppoló sincs napjainkban Nyíregyházán, kútfúró is csupán egy van, csakúgy, mint zárjavító (ez mindennapi gond) és a három köszörűs sem bírja az igények teljesítését. Mindezek ellenére, míg a megyeszékhelyen az alapvető szolgáltató szakmákban égbekiáltó nagy gond nincs, addig a vonzás- körzetben (mint Magy, Levelek, Tiszsbefcél, Paszab stb.) a legalapvetőbb szakmák képviselőit sem találrti meg. Válahlit enyhít ézeii, hogy néhány szákmában sikerült áz úgynevezett „hözom-viszém”, vágy „átjárása«’* módszert, illetve á „kijáratos” niégöl- dást létrehozni. Tüdrti kell mindezek után, hogy a szorosan vett szákmái feládátökon felül elég nagy teher nehezedik á vállalkozó szellemű iparos emberekre — áz ádiriirtisztráció terén is. Elég ha csupán azt említjük még, hogy va- larhennyiükriek adózrti kell, s ez bizortv rendkívül bonyolult. Éppen ezért a KIÖSZ Nyíregyházi Szolgáltató Áíapszervezete öz újrakezdőknek (dé másoknak is) folyamatosán igyekszik segítséget nyújtani: Havonként egy alkalommal rendszeresen tartanak tájékoztatót, például a társadalombiztosítástól az adózásig, ahol szó van a jogokról és a kötelezettségekről. Ezen felül az alapszervezet minimális díjért vállal könyvelést és adóbevallás-elkészítést is. (Ennek díja évi 300 ezer bruttó árbevételig havi 500, afölött havi ezer forint.) Lényeges változás az utóbbi időben, hogy a korábbi „száraz” érdekvédelem helyett napjainkra afféle menedzselést is vállalnak, mivel a szervezet is megkapta a gazdálkodási lehetőséget. Szeretnék e szolgáltatásukat az iparosok adminisztrációs kötelezettségének teljes körére kiterjeszteni. Ezen felül, igény szerint, anyag- és alkatrész-beszerzési megbízást is teljesítenek, a klasszikus érdekvédelem mellett. Tervük, hogy gazdasági és jogi érdekképviselettel is foglalkoznak a jövőben a kisiparosok érdekében. Legutóbb a hiányszakmákra 30 százalékos bérletdíjkedvezményt szavazott meg a tanácsi testület, amit örömmel nyugtáztak az érintettek. Mostanra azonban már a legkisebb zegzugot is elfoglalták, lassan a kocsik is kinn állnak az ég alatt, hogy a garázsban műhely lehessen. Ez arra kell, hogy ösztökélje az illetékeseket, hogy a kétségtelen megoldáskeresés mellett a belvárosi rekonstrukció során e helyiséggondra is több figyelmet fordítsanak. Jó példa erre a Galéria üzletház a kereskedelem területén, valami hasonló megoldáson lehetne töprengeni az iparosokat érintően is. Már csak azért is megérdemlik a tisztességes kisiparosok a különböző segítséget, mert a legsúlyosabb problémáról még nem is szóltunk — mondja a titkár. — Arról, hogy az adó- és közterhek, a különböző elvonások távolról sem biztosítják a kisiparosok egy részének a bővített újratermelés lehetőségét, legfeljebb a szintentartásról beszélhetünk. (Más kérdés, hogy egyes szakmákban a vállalkozók — akiknek a rohanását aligha lehet megirigyelni — valamelyest jobb helyzetben vannak.) Megközelítő számítás szerint 100 forint bevételből 90 forintot tesz ki a költség, a közteher, csupán 10 forint marad annak a kisiparosnak, aki a saját kezemunkája után akar megélni. Tehát a helyzet korántsem rózsás. Mivel a munkaalkalom-teremtésben egyre nagyobb szerepet játszik a kisiparosok jelenléte, nemcsak városi, megyei, hanem országos szinten is sürgősen keresni kell azokat a módokat, újfajta szabályozást, amely a lakosság szolgálatára szegődőknek nem veszi a kedvét, hanem bátorítja őket. A. S. Telitett szakma az antójavitó és a férfi-női szabó, viszont nagy hiánycikk a háztartási gépszerelő, a zár javító, játékjavító és műstoppoló... A képen egy új cipészműhely.
