Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
K ödpaplant húzott magára a falu. Az orráig sem lát az ember a hirtelen jött január végi fehérségben. A messzi fővárosban háromszáz jármű csúszott össze, de Nyírjákót elkerülik az effajta balesetek. Szürke, álmos arcát mutatja a település az idegennek. Még a templomtornyot is csak sejteni lehet valahol a magasban. A lehangoló érzés csak fokozódik a falu valamire való önkiszolgáló boltjában. Üresen árválkodnak a polcok, üres zsebű vevők tévednek be. Sokadika van, de még milyen sokadika! Boriska néni összébb húzza magán fekete kabátját. Nincs kedve beszélni. Még a négy ezret sem éri el a nyugdíja, eddig is * kellett osztania a forintot, nát még ezután! Azt már a boltvezető, Kozma Miklósáé teszi hozzá, hogy eddig -aponta bejött az idős asszony a fél liter tejért és a kenyérért, most csak hetente kétszer vásárol. Sajnos, nincs egyedül. Varró István gépszerelő négy apró gyermekével özvegyült meg, amikor a 34 nyarat megélt hitvesét elvitte a betegség. A férj a gyász első perceitől sem feledkezhetett meg arról, hogy a négy gyermekről most már neki kell gondoskodnia. A legidősebb fia 22 éves és programozó matematikus a vasútnál, a másik katona Lentiben, a harmadik a baktai gimnáziumba jár, a lánya mindössze nyolcadikos. Életének folytatásához, a hétköznapok gondjainak elviseléséhez új társ próbál segítséget nyújtani.- Nagy úr a megszokás, még talán a muoZájnál is jobban parancsol az embernek. Én itt születtem, itt építettünk házat a családnak és most 44 éves fejjel gondolkodjak azon, hogy szedjük fel a sátorfánkat és menjünk világgá? Pedig kegyetlenül nehéz itt előteremteni a forintot a megélhetéshez. Valószínűleg könnyebb lenne a városon, de a bizonytalanságot a gyermekek miatt sem vállalnám. Hogy aztán őket merre viszi a jó sorsuk? Rejtély. Nem erőszakolnám rájuk a nézeteimet a világért se. Hátha valamelyikük másutt próbálna szerencsét. Mert idehaza mit látnak? Munka után rohanunk a mezőre. Tudja, az elhalt nejem után fél hold föld jár, bevetettük tengerivel és azt kapáljuk. Kirándulni, nyaralni, színházba menni még álmunkban sem juthat eszünkbe. Talán nekik már könnyebb lesz. Bár, annak idején minket is ezzel bocsátottak szárnyunkra a szüléink.:. A falut egyelőre elkerülték a politikai csatározások viharai. Kesernyésen jegyezte meg az iskolaigazgató, Kiss Kálmán, hogy a jákóiak nem tudják kinek odaadni a kopogtató cédulákat. Köztük nincs, aki ringbe szállna a politikai közéletben, más meg mintha megfeledkezne róluk.- Az igazi baj talán nem is itt gyökerezik. Igaz, erről talán kevesebbet beszélünk, nem is olyanhangsúllyal tesszük. Arra gondolok, hogy buldózerek nélkül is porig lehet rombolni települések tucatjait. Amikor jó húsz esztendeje elvitték innen a tanácsot, majd a termelőszövetkezetet, mintha kihalt volna az élet. Maradtak kizárólag a pedagógusok, akik közül néhány átjáró jelentette Nyirjákó értelmiségét. Nem is tudom, talán le kéne kopogni, de mindenesetre tény, hogy az utóbbi hat esztendőben hét pedagógus építkezett a faluban. Korábban ez elképzelhetetlennek tűnt volna! Noha megszűnt a pedagógus lakás- építési kölcsön, nincs kedvezményes fuvar, és még feltétlenül el kell mondanom, hogy a hét letelepedő tanár közül csak ketten idevalósiak, a többiek felnőtt fejjel választották Nyírjákót lakhelyül. Tisztelik őseik hagyományait ahelybeliek. Nem véletlen, hogy a közös temető közepére tették a ravatalozót. A reformátusokat az egyik oldalra, a katolikusokat a másikra teszik, ha megtérnek az örök vadászmezőkre. Még a zsidó temetőbe is hántolnák, ha valaki azt kéri. A hagyománytiszteletet egyesek konzervativizmusnak vélik, de hát lelkűk rajta. Tulajdonképpen igazuk van, hisz emberi agy számára felfoghatatlan, vajon miért ragaszkodnak olyan csökönyösen ehhez a ___________ tájhoz az emberek, noha tudván tudják, hogy Pesten vagy a Dunántúlon kétszer annyit keresnének, nagyobb darab kenyeret tehetnének a család asztalára. Példáért nem kell messzire menni. Itt van mindjárt a boltvezető, Kozma Miklósáé esete. Az öt testvér egyikeként még tinédzser korában került a csillogó-villogó fővárosba, kereskedő tanulónak. Igaz, akkor már tetszett ő egy nyalka szabolcsbákai fiúnak, aki bizonyára a világ végére is utána ment volna. Tizenkilenc évesen oltár elé vezette a menyasszonyt. Az ifjú férj rendőrnek állt, már majdnem kiutalták neki a szolgálati lakást, amikor a feleségnek olyan honvágya támadt, hogy majdnem belepusztult. Vágyódott a szülei, a testvérei, a szülőfaluja után és hazajöttek. Nyírkárászon telepedtek le, a férj ott kapott körzeti megbízotti állást, a feleség azóta is hűséges a kereskedelemhez és évek óta átjár ide a szomszédfaluba, Jákóra az ABC-t vezetni. Nem panaszkodik, csak mint tényt említi, hogy Pesten tanulóként a dupláját kapta kézhez, mint most boltvezető korában.- S nem is az a baj,'hogy keveset keresek, hanem megköti a kezem sok dolog. Igaz, csirkét nevelek, 1 tőgy ne jöjjek zavarba a főzésnél. De a fővárosban megtehettem, hogy csak két csirkecombot vettem, itt nem húzhatom ki a lábat a káráló jószág alól. Akkor kénytelen vagyok levágni és úgyis elfogy. Szóval, ott ésszerűbben lehetett spórolni. De mondhatnék más példát is, hiszen ott vehettem egy fél karfiolt, itt természetesen nem tehetem meg. Itt született a kislányunk, most hat éves, építettünk magunknak szép otthont. Talán, ha nem lenne a ház, _______________talán ha nem lennék férjnél, talán ha nem lenne a gyerek, akkor érdemes lenne a nyakamba venni a világot és gazdagabb helyet keresni. De hát ehhez annyi „ha-ha-ha” kellene, hogy ez kész röhej...- Én pedig most is azt állítom - fejti ki véleményét a talpig farmerszerelésbe bújt Fazekas László -, hogy aki igazán boldogulni akar, Nyírjákón is megtehe- d.Tény, nem rendel naponta orvos, de nem is szaladgálnánk olyan gyakran a doktoihoz. Igaz, a tanács Baktára került, de hivatalos intéznivaló se jut minden napra. A boltban az van, ami van, tény, hogy lehetne színesebb a kínálat. Szerintem még mindig sokkal hamarabb lehet falun saját házhoz jutni, mint városon. Ott vagy évekig vár a fiatal, vagy előkapar egy halom pénzt, itt jószerivel az anyagot kell megvenni, a munka kalákában történik.- Könnyű neki, focista - állítja egy asszony Fazekas Lászlóról -, hozzájuthat olyasmihez, amihez mi nem. Legfőképp kimozdulhat innen.. Azt persze már nem mondják, hogy a megyei másodosztályban kergeti a pettyest, nem keres vagyont a labdarúgással, csak hobbiból teszi. A baktai tsz galvanizáló üzemében keménykrómozó és egy hold földön karfiol-termesztéssel egészíti ki a háromtagú család jövedelmét. Minél kisebb egy közösség, annál inkább tiszteli a törvényeket. A saját maga által szabottakat és az államéit. így tapasztalja ezt Kóródi Károly református lelkipásztor is, aki kereken másfél évtizede, 1975. karácsonya óta szolgálja az Urat és a jákói gyülekezetei. Bizonyára a hittel és a gazdagabb lelki élettel magyarázható, hogy ez a falu irtózik az erőszakos bűntettektől. Igaz, zsörtölődnek a nehezedő közterhek miatt, de legalábbis egyelőre a megélhetés esélyeit keresik a hangoskodás helyett. A divat ritka vendég errefelé. Ha csak azt nem számítjuk új módinak, hogy az a szülő is beíratta hittanra a gyermekét, aki legfeljebb egy bibliát tart otthon, legyen mibe beírni a születéseket, esküvőket és halálozásokat. Legalábbis erre következtet Kóródi tiszteletes úr, hisz a csütörtök délutáni hittan órákra hatvan gyermek jár. Csak ettől a tanévtől kezdve, mert korábban a vasárnapi gyermek-istentiszteletekre korlátozódott a legkisebbek vallásos neveltetése. Menni?Maradni? A sorsdöntő kérdést ezerszer is feltette magának Csontos Péter, aki jelenleg gépkezelő, targoncás a vasúmái. A polgári fegyveres őrséget cserélte fel a targoncára, mert így másfélszer annyit keres. Jól jön a pénz, elkelne belőle még több is, hisz elvált és ismét meg kell alapoznia az életét. A 28 esztendős fiatalember azonban azt fontolgatja, hogy az NSZK- ban vagy Svédországban keresne munkát. Mindegy milyet, bár papírja van a mechanikai műszerész szakmáról, fúr, farag, esztergál, gyalul, ha arra kényszerül. Még segédmunkára is hajlandó; * csak fizessék meg rendesen. Igaz, nagyon hiányolja, hogy se németül, se angolul nem tud, de a hórukk-munkánál talán nem a nyelvismeret lesz a döntő. S ha összeszedte magát, vajon mihez kezd? E pillanatban még nincs konkrét terve, majd ahogy a jó sorsa hozza. A köd egész nap nem tágít. • Jótékony felhőként takarja el a falut, talán hogy minél kevesebbet vegyen észre az idegen a nyomorúságból. Mert szépek a porták, tavasztól őszig pompáznak a kertek, de a földön a napnyugta rendel takaródét, a gyerekek túlnyomó részét kiíratják a napköziből, mert a 35 forintot naponta nem tudják megfizetni a kosztért. A boltban a legolcsóbb holminak a legnagyobb a keletje, már ha van egyáltalán. A 20-30 évvel ezelőtti pezsgő közélet szép csendben elsorvadt, az intézményeket az iskola és az óvoda jelenti. Az emberek közönyösek, belefásultak a létért folyó ádáz küzdelembe. A falu szélén két asszony beszélget. Ugyancsak elcsodálkoznak, hogy újságíró vetődött hozzájuk, de a világ kincséért sem akarnak szerepelni a cikkben. Az egyik bizonyára kötelességének érzi megmagyarázni az elzárkózást:- Jót nemigen tudnék mondani, a rosszat meg minek teregessük ki? Nem igaz? Én ugyan már három ilyen nagy válságot éltem át és állítom, volt ettől rosszabb vüág mifelénk. De a fiatalok lehurrognak, hogy nekünk most kell élni, a múltat hiába rángatjuk elő példának. A tejfehér ködből fekete varjúcsapat bontakozik ki. Vadul csapkodják szárnyaikat, köröznek a falu szélső házai felett, majd hangos károgással húznak el Bakta felé. Kár,kár... Tóth Kornélia Cimképünkön: terefere a jákói utcán. 1990. február 3. ____________________________________ manvarnrs/án ______________________________________________LL ——^A maMJal Ul HÉTVÉGI MELLÉKLETE ————————— || Kelet- "
