Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
Fiatalokról Fiataloknak Szakadt országnak — szakadt elnöke! Visszaadni az emberek életkedvét Telefoninterjú Nagy Feróval Archív felvételünk a Beatrice együttes tavalyi nyíregyházi szereplésén készült Nagy Feróról. Válaszlevél Felcserélt diszkók Kedves V. G.! Szívesen válaszoltam volna személyesen is arra a Kelet-Magyarország- ban (jan. 13.) feltett kérdésre, hogy „Vajon miért?” látogathatják csak 16 éves kortól a fiatalok az Ifjúsági Centrum szombati diszkóját. Nos, úgy gondoltuk, hogy a 16 éven aluli fiatalokat nem célszerű vendégül látni olyankor, mikor engedélyezett a szeszfogyasztás és a dohányzás, olykor túl forró a hangulat és éjfélkor van záróra. Szombaton ez a helyzet az Ifjúsági Centrumban. A 80,- Ft-os belépő nem diákzsebnek való! Lehet, hogy túl aggályosak vagyunk, — de a felelősség a miénk. Sosem gondoltuk, hogy a fiataloknak nem kellene a szórakozás. Persze olyasmi már megforult a fejünkben, hogy nem a diszkó az egyetlen szórakozási lehetőség. Azok érdekében, akik mégis így gondolják, Önnel egyetértve megkérdeztük: „Nem lehetne inkább felcserélni a két napot?” Úgy véljük meg kell próbálni! Várják diszkós kedvű barátaival együtt minden vasárnap 18 órától 22 óráig — az Ifjúsági Centrum — szesz- és cigarettamentes DIÁK DISZKÓJÁN. Diákigazolvánnyal és csak 30 forintért! Remélem egyszer még megismerem és a táncszünetben jól elbeszélgetünk a fiatalok gondjairól. Bárcsak a diszkó lenne az egyetlen! Őszinte köszönettel és barátsággal Tóth László ny. sajtótitkár Nagy Feró rockzenész, a rádió népszerű garázsmestere, a hírek szerint új babérokra pályázik: köz- társasági elnök akar lenni. A kérdés szinte magától adódik: miért?-— Azért, hogy nyilvánosságom legyen — mondja a jelölt, akitől a napokban telefoninterjút kértünk. Elmondhassam végre azt, amiről tíz éve üvöltök. — Mennyire van kész a programja, mit lehetne ebből kiemelni? — Gondolom te.jedelmi okok miatt az egész programot itt most nem ismertethetem, akiket bővebben érdekel, azok a 424 című hetilapban elolvashatják. Elmondtam már ott különböző javaslataimat a lakáskérdésre, a munkanélküliség gondjaira, a nyugdíjakra, és a fiatalok problémáira, és ez utóbbi a legfontosabb dolog, bár az előzőekkel szorosan összefügg. A fiatalokkal mostanában senki sem foglalkozik. A pártok is csak egymás túlkiabálá- sával törődnek, és így félő, hogy amelyik közülük majd a hatalomra kerül, az a fiatalokat is lehurrogja. — Mi foglalkoztat mostanában? —A fentieken túl az, jiogy csinálni kellene valamilyen szerveződést a rockzenekarok körében is. És akkor például, ha egy x zenekart valamilyen mondvacsinált okkal nem lépteti fel, valamelyik y város, akkor oda a többi együttes sem megy el. Vagy ha a rádió nem játsz- sza valamelyik közülünk való csapat felvételét, akkor megkérjük, hogy a miénket se sugározza. Még egyszer ne fordulhasson elő olyan eset, — mint 1981 -ben — amikor a Zenész Szakszervezet bulit rendezett, de a rendőrség csak akkor egyezett bele a megtartásába, ha mi, a Beatrice nem lépünk fel. Sajnos, Bródyék vezetésével a szak- szervezet ebbe beleegyezett. Pedig a Zenész Szakszervezet alapító- tagja voltam... — Ha megválasztanának, akkor feladnád a rockzenét? — Á, dehogy! Délelőtt 9-től 12-ig „ügyintéznék'', délután és este pedig zenélnénk. A rockzene nagyon fontos, sokkal fontosabb, mint azt a hivatalos helyeken gondolnák. Ez eljut a tömegekhez, és nincsenek olyan hullámvölgyei, mint a többi művészeti ágnak. Ahhoz persze, hogy indulhassak a köztársaság elnök jelöltségért ötvenezer szavazat kell. Már elkezdődtek a gyűjtések. Optimista vagyok, bár tudom, hogy rám inkább a 18 éven aluliak szavaznak szívesen, de ők még nem rendelkeznek szavazati joggal. Mi őket sem zártuk ki a szavazásból. Ha pár év múlva jók lesznek az adósságunk visszafizetésére, akkor szavazni is legyenek jók! Éppen ezért a 18 éven aluliak ajánlását külön íveken gyűjtjük. — Milyen elnök leszel? — Olyan köztársasági elnök szeretnék lenni, aki pertuban van népével. Bárki, bármikor odajöhetne hozzám gondjaival, megkereshetne problémáival. Szerétem az embereket, és szeretném h tkik visszaadni az életkedvüket, amit az elmúlt negyven évben elvettek tőlük. Száraz Attila Pályázat A faíusi ifjúságért A Falusi Ifjúságért Alapítvány Kuratóriuma pályázatot hirdet azoknak a 35 év alatti falun élő fiataloknak, akik meghatározó szerepet töltenek be és részt vállalnak a kistelepülések újtípusú önkormányzatának kialakításában. Az alapítványra azok a fiatalok is pályázhatnak, akiknek lakóhelyükön nem működik önkormányzat. (Nekik arról kell pályázatot készíteniük, hogyan alakítják ki önkormányzatukat.) Az egy évre elnyerhető támogatás összege személyenként havonta maximum 2 ezer forint, s a sikeres pályázókkal a kuratórium megállapodást köt. A pályázathoz csatolni kell a sajátkezűig írt önéletrajzot, és annak igazolását, hogy a helyi közösség támogatja az elképzelést. A pályázat beadási határideje: 1990. február 25. Cím: Élel- miszergaZdasági és Falusi Ifjúság Szövetsége (ÉFISZ) Országos Iroda, 1087 Budapest, VIII. kér. Könyves Kálmán kit. 76. Megalakult a Diákújságírók Országos Egyesülete Az egyesület segítséget nyújt a diáklapok összeállításához és kiadásához, anyagáron sokszorosítja azokat. Megszervezi a diákrádiók közötti informció- cserét, mintakazettákat és műsorokat küld a szerkesztőségnek. Állandó szakmai és jogi tanácsadást, valamint tanfo- lyamokat, klubokat és táborokat szervez. Az egyesülettel kapcsolatban bővebb információkat levélben lehet kérni a Diákújságírók Országos Egyesülete címén: 1022 Budapest, Bimbó. u. 7. ,,Tizenhét és fél éves vagyok, s ha sikerül, 2-3 év múlva férjhez is megyek. Szeretnék majd kél gyereket, lehetnek ikrek is, lányok is, fiúk is, de lehet egy Andi és egy Bandi is, ahogy sikerül. Ahogy magam ismerem, olyan leszek, mint a mamám, sokat fogok dolgozni azért, hogy mindenük meglegyen. Úgy fogom nevelni őket, hogy ne csak azt lássák bennem, aki enni-inni ad nekik és néha kisegíti őket egy kis pénzzel, hanem barátot is. Szeretném, ha őszinték lennének, de ne tárulkoznának ki rögtön az első szembejövőnek. Ugyanis nem mindenkit érdekel a másik ember öröme, bánata. Az idegenek vagy az ismerősök legtöbbje végighallgat, de közben már az jár a fejében, hogyan is siethetne a saját munkáját elvégezni. A gyermekeim szeressék és tiszteljék a szüleiket és nagyszüieiket. Ez egy kicsit régimódi dolog ugyan, de ez így fontos. Olyan emberekben bízzanak meg, akik bebizonyították, hogy érdemesek a bizalmukra. A 18 éves fiamat nem fogom a mese után az ágyba zavarni, s az sem zavar majd, ha a barátnője a szobájában van. Ne legyenek a gyermekeim alamusziak és egy-két kínálkozó lehetőséget se hagyjanak ki. Remélem, el tudok követni mindent azért, hogy ne olyan életük legyen, mint nekem. Mindez persze még a jövő idő, de meglehet, hogy két év múlva már ez számomra jelen. Vallomások a gimnáziumból Egy vallomás abból a mintegy ötven válaszból, amelyet kérésünkre az egyik nyíregyházi gimnázium negyedik osztályos tanulói írtak. Két kérdési tettünk fel nekik, mindkettő a jövőjükre, pontosabban leendő gyermekeikre vonatkozott. A kérdések így szóltak: milyen embernek szeretném nevelni a gyermekeimet, s milyennek szeretném azt a jövőt, amelyben a gyermekeim élnek. A kérdésekre fiúk és lányok egyaránt válaszoltak. Ám, hogy a lányokhoz a családalapítás gondolata közelebb ált, műn a fiúkhoz, az azonnal kiderül a váltatokból. Néhány kivétellel a fiúk jószerével kikerülték a válaszadást, vagy egy-két mondattal intézték el. Egy jellemző a fiúk véleményeiből: „Úgy érzem fiatal vagyok még ahhoz, hogy értelmes választ adjak erre a kérdésre. Nem akarom azt a rizsát leírni, amit ilyenkor általában írnak.” Maradtak tehát a 17-18 éves diáklányok válaszai, amelyekből éppúgy kirajzolódik a gyermekük iránti felelősség, minta jövő iránti aggódás. Mellesleg némi korrajz és gondolkodásmód. Lássuk tehát a válaszokat, a szubjektív megnyilatkozásokat. Természetes, hogy a legtöbb vallomásban tetten érhető az otthoni modell, vagy úgy, hogy a válaszadó egészen másképp gondolkodik a nevelésről, mint amilyenben részesül, máskor többé-kevésbé hasonló családcentrikussá szeretetteljes nevelést képzel el ő is gyermekeinek, mint amilyent kapott. (Biztató, hogy az utóbbiak többen vannak. Persze ehhez azt is számításba kelI venni, hogy a diákok szülei között több az értelmiségi, mint a hasonló korú, esetleg már dolgozó fiatalok között.) A megkérdezettek közül négyen egészen másféleképpen kívánják nevelni a gyermeküket, mint ahogy otthon tapasztalták. Az egyikük ezt írta: „Úgy próbálom majd nevelni, felkészíteni az éleire a gyermekemet, hogy azt ő is elfogadja, neki is inkább öröme tegyen benne, mintsem bosszúsága. Semmiképpen sem fogom a nevelést úgy kezdeni, ahogy a szüleim tették velem. A gyermekem véleményére mindig odafigyelek. Ezt n nevelést szerintem már kis gyermekkorban kfll elkezdeni. Mint tudjuk, a kisgyermek tger mozgékony, mindenre elszánt, kíváncv „kis emberke”, s ilyenkor a legtöbb tapasztalatlan szülő nehezen birkózik meg a problémákkal. Én türelmes leszek, állandóan foglalkozom vele, de azért később meghagyom az önállóságát is. Ha nagyobb lesz, tanácsaimat nem fogom ráerőltetni, megpróbálok majd baráti kapcsolatot termteni vele. Egy másik okos válasz akár tanács is lehetne a szülők számára. „Gyermekeim nevelésében vigyázznék arra, nehogy beleessek abba a hibába, amibe a mai tizenévesek szüleinek jelentős része: gyermekeiknek mindent készen nyújtanak tálcán, miközben nem veszik észre, hogy ezzel nemhogy használnának, hanem sokkal inkább ártanak a gyermeküknek. Az a fiatal, akinek semmiért sem kell áldozatot hozni, később sem fog tudni értékelni semmit. Az ilyenek közül kerül ki a legtöbb bűnöző, alkoholista, narkós — vélekedik a diáklány. Vágy a harmonikus családi élet iránt Öröm olvasni az olyan írásokat, melyekből az derül ki, hogy a gyerekek ugyanolyan harmonikus családi életet szeretnének jövendő családjuk számára, mint amilyenben otthon részesülnek. .Azt hiszem minden ember úgy vélekedik a gyermekéről, hogy jobb sorsot kíván neki, mint a magáé. Ezt a sors szót nem a családi környezetre értem, mert példaképem az a család, amelyben én nevelkedtem. A létbizonytalanságtól szeretném megkímélni a gyermekeimet. Szeretném, ha nyugodt körülmények között nőne föl, olyan meleg, kiegyensúlyozod családi környezetben, ahová mindig hazatérhet, mikor felnő. Ahol a mindennapok zűrzavara és a sok rohanás, gond után nyugodtan megpihenhet. Legfontosabbnak a lelki nyugalmat tartom, tehát vallásos nevelésben kell részesülnie ” •A vallásos nevelést egyébként hatan tartották fontosnak. Tovább folytatva az előbbi diáklány gondolatát: „ A szeretet jegyében szeretném felnevelni gyermekemet és ami nagyon fontosba kitartásra, s arra, hogy az életbe vetett hitet soha nem szabad feladni senkiért és semmiért. Mégis mindezeket nem akarom ráerőszakolni. Remélem, saját belátása szerint fogja mindezt megérteni és elfogadni. —Néhány sorral intézi el a válaszadást egy másik, elégedett lány, „Ha ugyanazt meg tudnám nekik adni, amit én kaptam, valószínűleg ők is elégedettek. boldog gyermekkort élhetnek megA-----------------------------Na persze van, akinek a jó példa ellenére is módosul a nevelésről akótott véleménye: ,A mi családunk életéből levonva a tapasztalatokat fogom nevelni a gyermekeimet. Szüleim módszereit szívesen alkalmaznám a -gyermeknevelésben, bár nekem is vannak elképzeléseim. Persze, hogy milyen lesz a gyermekem, az függ az adottságaitól és a természetétől is. Mégis szeretném, ha megérő, magabiztos, hűséges, életvidám, rendszerető ember lenne. Szeretném önállóságra nevelni, mert ennek nagy hasznát venné az életben." Másvalaki: „Hogy milyennek szeretném nevelni a gyermekeimet? Rengeteg pozitív tulajdonságot tudnék felsorolni. Szerintem legfontosabb a becsületesség és a szeretet. Hogy miért kell becsületesnek lenni? Bizonyára ezt nem kell megmagyarázni. A kölcsönös szeretet pedig az élet legszebb ajándéka, nélküle félemberek lennénk." Talán nem is olyan véletlen, hogy érzelmileg elsivárosult világunkban sokan tartják nagyon fontosnak ű szere- tetet. A válaszadók közül ketten helyezték rangsorban az elsőnek. A másik legfontosabb dolog az egészséges éfet- módra való nevelés, ezt is többen megjegyzik. A harmadikként pedig azt tartják, hogy a gyermek legyen nyílt, de ne mindenkivel, mert vannak olyanok, akik ezt kihasználják. (Lám-lám 17 éves korban is mennyi élettapasztalat.) Jövőkép felhőkkel tarkítva Hogy milyennek szeretnék még ezenkívül nevelni a hamarosan az életbe kilépő negyedikes gimnazisták a gylrmekeiket? Nos, megértőnek, elvei mellett kitartónak, természettisztelőnek. Olyannak, aki megtalálja helyét az életben, akinek sok barátja van, aki tud reálisan gondolkodni. A gyermek boldog legyen és kiegyensúlyozott. Pályája megválasztásában ne a pénzt állítsa előtérbe, szívesen csinálja, amit választott. Amíg lehet és tud, tanuljon- Legyen udvarias, művelt és tudja az illemet. (Sajnos a műveltséget nem fizetik meg, de ezt igazságtalannak tartom —jegyzi meg valaki.) „A gyermekeimet úgy szeretném nevelni, hogy felkészülten lépjen az életbe" —foglalja össze véleményét summázva egy lány. S még valamit a gyermeknevelésről, van aki szellemesen megjegyzi., a részletekről persze még a leendő apával is konzultálni kell." Így igaz. Nem ilyen optimisták a válaszadók viszont a jövőt illetően. A többség véleménye az, hogy azt a jövőt, amelyikben a gyermeke él majd, nem befolyásolhatja. A válaszadók egyharmada pesz- szimista. Akad olyan is. aki „ilyen korban" nem is akar gyermeket, mert ilyen helyzetben felelőtlenség gyermeket szülni." Vagy árnyaltabban: „a jövőt, amelyben élek, majd jobbnak képzelem el, mint a mait. " „Olyan jövőt nem akarok a gyermekemnek, amely CS'~' léhány ember egyéni jólétét szolgálja. Ideológiailag sem olyannak, ahol csak néhány ember személyes meggyőződését tanítják." ,fle kelljen belerokkani abba, ha valaki jól akar élni" — hangsúlyozza környezete tapasztalatait jól ismerő leány. ha olyan lesz a jövő, mint amilyen a jelen, nem szeretnék gyermeket." Másvalaki megpróbál pontosítani, ,jó lenne, ha a jövő valamivel tisz- tább lenne, mint a jelen. Nem lenne ilyen zűrzavaros. Mire felnőne a fiam, vagy a lányom enyhülne a gazdasági válság." Egy politizáló alkat: „Szabad, demokratikus életet képzelek gyermekeimnek biztos anyagi alappal." Egy böicselkedő: „békésnek képzelem a jövőt, szeretném, ha a gyermekeimet nem óvóhelyeken kellene nevelni. Olyan világban éljenek majd, ahol látják előre a jövőt és ismerik a múltat." Egy jellemző pesszimista válasz: .Addig a kérdésre nem tudok válsz ölni, amíg a saját jövőm is bizonytalan. Mert ebben az országban olyan helyzet uralkodik, hogy az is kérédéses, lesz-e egyáltalán jövő." Persze a megélhetésről is van vélemény: „Szertném, ha mindenkit a szaktudásához mérten béreznének, ha nem kellene a fiataloknak a pályakezdés és a lakáskérdés gondjaival küzdeni. A békességről így szólnak: „Szeretném, ha olyan világban nőne fel a gyermekem, ahol az emberek békében élnek. Az utcán is végigmehetne anélkül, hogy attól kellene rettegnie, hogy megtámadják, megverik, kirabolják. De azt hiszem, ez csak álomvilág." Kicsit banálisán: „Gyermekeimnek boldog, sikeres, egészséges, gazdag jövőt szeretnék. Találják meg a helyüket a világban, legyen örömük a családban és szeressék őket. Szeressék a munkájukat is, de ne hajszolják a pénzt.” Befejezésül egy filozofikusan töprengő vélemény: „Gyermekeim olyan világban éljenek, ahol az értelem és a hozzárétés érvényesül a demagógia és a kontárság helyett. Álljon helyre a világ és az ember kapcsolata. Az egyén önmegvalósítási lehetőségei táruljanak ki. Remélem — bár nem valószínű, h“~j az ilyen világot, mint amilyen most van, a gyermekeim már csak könyvekből fogják ismerni." Bodnár István 6 HätamMPfSPCiill , , . 1990. február 3. ^—I—— A m<lHJdl m Mg HÉTVÉGI MELLÉKLETE ——KfiB——————— i || Kelet„Szeretet nélkül félemberek lennénk’’ Milyen jövőt szeretnék gyermekeimnek
