Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-27 / 49. szám
1990. február 27. Kelet-Magyarország A BŰVÖS 750 Választások — alulnézetben „Csak a mellékutcákba érdemes menni, a kövezett főutcákon már összekapkodták a fontos papírokat. Minél sá- rosabb az út, annál biztosabb, hogy ti lesztek az elsők.” Ki járt jói? Mivel ez a kirándulás az aktív kampány rajtja utáni első hétköznapok egyikén volt, ez egyrészt igazolódott, másrészt hamar kiderült, az a párt járt jól, aki rögtön „beindult”. Az emberek odaadták cédulájukat az elsőnek, aki otthon találta őket, aki szólt hozzájuk, beköszönt a kapun belülre. Az utcákon, a legforgalmasabbnak ítélt intézmények, épületek, házak falán a legnagyobb pártok plakátjai, itt-' ott kézzel írt felhívás, em- berközelibb mondatok — békésen élnek egymás ellen. A megkérdezettek között elenyésző volt azok száma, akik nevet, pártot tudtak említeni. „Nem ismertük, odaadtuk, későn jöttek.” „Valami Lászlónak hívták.” „Azt hiszem, „sz” volt a nevükben, tudja a görcs, hogy hívták őket.” Akadt azért olyan is, aki óvatos érdeklődésemre tudott nevet említeni. de ugyanét az egyik jelölő szoc- demnek, a másik kisgazdapártbélinek titulálta. „Van annyi párt, kedves, fogalmam sincs mi a különbség közöttük. így aztán nem is foglalkozom velük.” Senkivel sem tudtunk úgy szóba elegyedni. hogy kisebb csoport ne gyűlt volna körénk. Egy néni például a következő szavakkal : hadd hallgatózzak már egy kicsit, olyan buta vagyok. Szinte minden alkalommal el kellett magyaráznunk a jelölés-választás folyamatát. Sokan qyanakvóak. Az egyik idős háziasszony köténye zsebében szorongatta az értesítést — kilátszott a csücske —. de váltig azt állította. ők bizony nem kaptak még semmit. „Majd a szociális otthonban...“ Hangos köszönésünkre nehéz járású bácsi botorkált ki a meleg nyári konyhából. Érdeklődésünkre, hogy odaadták-e már valakinek az ajánlócédulát. készségesen fordult is volna vissza érte. de a felesége kikiabált az ajtó mögül: „Nem érted, hogy a miénket maid a szociális otthonban rendezik. Miért mentél ki. majd elesel, de én ugyan nem foglak felállítani!” A bácsika visszanézett ránk. Tehetetlenül széttárta a karját. Megértettük. Volt, aki odasettenkedett kis agi- tációs csapatunkhoz. majd látva, miről van szó. kijelentette. a tv épp tegnap mondta be, hogy nem szabad odaadni a cédulát, különben is betörtek a kocsmába. Aztán vissza is szaladt a kertkapu mögé. Sok helyen kedvesen fogadtak bennünket. Az egyik családnál a faluvégen például így: Végre, hogy jött hozzánk is valaki, már azt hittük, mi nem is számítunk. A „senki földje” előtt néhány méterrel a döngölt padlójú háznál disznóölés volt. Meginvitáltak bennünket disznótoros kóstolóra, majd felváltva sorolták, kinek hány hold földje volt. Amikor elvették tőlük, az nem volt elég, még a lovak is átbitangoltak Romániába. Hallottunk olyan elutasító választ is. hogy bár senki nem vitte el még a cédulát. de nem is fogja. „majd mi intézkedünk”. „Nem hiszek én senkinek, nem politizálok.” Egy csoport férfi az udvaron a lemezvágóval bíbelődött, egyszerre kezdtek el morogni, dünnyögni az alapkérdés után: „Eladtuk már, összegyűjtötték a tanácson.” Kár volt tovább fűzni velük a szót, mert egyre dühösebben vágtak oda a kalapáccsal: „Szegény marad úgyis mindenki” nem értünk kell szólni. Csak a füttyszó változik? A szomszédban fehér hajú kedves bácsi élénk érdeklődéssel vette tudomásul jövetelünk célját. Kíváncsian forgatta a bemutatkozó szórólapot. „Én mindent megnézek a tévében, van annyi párt, hogy az agyban nem is lehet nyilvántartani, de csak egymással civódnak. Kár, hogy nyugdíjasok pártja nincs. Idevaló a fiú? Akkor jó.” Arrébb összevont szemöldökkel módosak látszó gazda zavarta hátra az idegent ugató kutyáit. Nem is kérdésünkre válaszol, csak úgy a világba legyintett: nem változott itt semmi — nem is fog — csak a füttyszó. „Betyár rablóbanda van ebben az országban.” Mondatainak nyersességét csak akkor értettük meg, amikor a földre terelődött a szó. Senkinek nem hiszi el, hogy vissza akarják adni a földet. Azért miután hadifogságát hosszasan elmesélte — mint aki jól végezte dolgát — faképnél hagyott bennünket. Falun még mindig a férfiak dolga a politika. Ha a ház ura nem volt épp otthon, nem vállalták az asszonyok a döntést egyedül. Máshol olyat hallottunk, hogy a férj Kedvezmény Nyírteleken Olcsóbb hús A Nyíregyházi Konzervgyár termékeiből értékesítési akciót szerveznek március 2- án — pénteken — a nyírteleki Dózsa Mezőgazdasági Termelőszövetkezet központjában. Az akcióhoz csatlakozott a szövetkezet húsboltja is, amely a szokásos mennyiség dupláját készíti elő, így a vásárlók jelentős megtakarítást érhetnek el. A konzervipari termékeket nagykereskedelmi áron, a húsipari termékeket pedig kedvezményes áron vásárolhatják: a csontos, bőrös rövid karaj kilóját 150 forintért, a bőrös sertés combot csonttal pedig 16Q-ért kínálják. főnökét „kell” megválasztani, neki gyűjtöttek. A nyugdíjasok nagy része valószínűleg a választáskor is passzív marad. „70 éves vagyok, hová szavazzak én már?” Vannak bölcs optimisták (bár nekik lenne igazuk). Szerintük annyi rossz után már valami jónak kell következnie, csak olyanok lennének a képviselők, hogy boldogulna az ország, bár most igencsak — „összekócolódott az ország”. Ki törődik itt az emberekkel — szakadt ki egy néniből az elkeseredés — 40 év alatt ránk se hederített senki, az ajtót se nyitották ránk. A mostani képviselő se szólalt fel még egyszer sem a partementben, azt hiszi, eljönne ide a falu végére? Tele van a vezetők feneke bodzatúróval ... Vendégségben lévő pesti bátyja inkább a programot forgatja. „Hm ... az állampolgárt szolgálom... — a buzsujt is? Akkor nem szavaznék rá. Majd hosszas fejtegetésbe kezd ja z úrigyerekek pártalakító kedvéről. Akik átadták az ajánlószelvényüket, kaptak egy fényképes emlékeztetőt. Az egyik fejkendős néni távolabb tartva a szemétől, az egyik ujját fenyegetően a levegőbe emelte: mondják aztán meg neki, jól viselkedjen. Figyelni fogom. (Sz. J.) Adótanácsadó A visszaigénylésről Hitelezéssel, támogatással, információkkal, tanácsokkal, adatbanki szolgáltatásokkal egyre többen keresik fel a megyei tanács közgazdasági főosztályán alakult INFOORG Információ és Vállalkozás- szervező Irodát. Az indulás nehézségei után az iroda munkatársainak segítségével kéthetente fogunk hasznos információkkal segíteni megyénk vállalatainak, kisvállalkozóinak. Az első részben a nyereségadó-kedvez- . ményről szólunk. A vállalkozási nyereségadó egy részét (esetleg egészét) visszatarthatja vagy visszaigényelheti minden olyan gazdálkodó szervezet és vállalkozó, amely vállalkozási nyereségadó fizetésére kötelezett és a gazdaságilag elmaradott települések valamelyikén 1989-ben beruházást végzett. Milyen formában igényelhető vissza? Új kutató laboratórium épült fel a tiszavasvári Alakaloida Vegyészeti Gyárban. A tet- vek szerint a kutatómunkát március elején kezdik el. (Harasztosi Pál felv.) A nyereségadó-kedvezmény adóvisszatartás formájában vehető igénybe, ennek összege a beruházás költségének 20 százaléka. Bizonyára sokan tudják, hogy megyénk 125 települése tartozik a gazdaságilag elmaradott térségekbe, ezek a területek a Kisvárda—Vásá- rosnamény és a Mátészalka—Nyírbátor vonalától a határ irányába eső részek. Hangsúlyozzuk, hogy a településen élő és működő kisvállalkozókra is vonatkozik a jogszabály, ha vállalkozási nyereségadót (nem személyi jövedelemadót) fizet. Ha például egy elmaradottnak számító településen élő asztalos egymillió forintos beruházással műhelyt épített, gépeket vásárolt, akkor az egyéb érvényes jogszabályok szerint kiszámított nyereségadójából például 300 ezerből 200 ezret visszatarthat, illetve ha már befizette, visszaigényelheti. Tapasztalatunk szerint a térségben működő termelőszövetkezetek sem ismerik ennek a jogszabálynak a kedvezményeit, pedig számukra ez jelentős segítség lenne. Egy- egy alacsonyabb nyereségű téesznél akár a teljes nyereségadó visszatartható, illetve visszaigényelhető. Érdemes számbavenni a múlt évi beruházásokat és annak összes költégeit összeadni, hiszen a jogszabály nem zárja ki, hogy a különböző településeken és telephelyeken felépített épületek költségeit összadják. Azt sem árt tudni, hogy ez az adókedvezmény és a mezőgazdaságban alkalmazható más adó- kedvezmények nem zárják ki egymást. Részletek minderről a 11/1989. (II. 5.) Mt. számú rendelet harmadik paragrafusában olvasható. Kéken komorlik a bökönyi erdő hóesés, fák koronámV ját zúgató déli szél. S valahonnan messziről múló kolompszó... Kis akácerdő mögül jön a hang, a fáktól, a domboktól nem látni semmit. A közeli dombtetőről viszont mindent. Látni, hogy lent a hajlatban tisztes birkanyáj túrja a havat, s közelebb menvén azt is, a pásztor még igencsak fiatalember. Tán a húszon is innen. — Eltalálta — nevet a juhász, — még csak tizennyolc. Egyébként Kukucska László. — Csak így egyedül? — kérdem bután, hiszen — ha van szemem, láthatom. Ám ő felcsattan: — Már hogy lennék egyedül ...! Ica te, gyér’ ide! Ica, mint afféle rendre szoktatott társ előkocog a nyáj mögül, leül, s társára függeszti a szemét. Várja a parancsot. — Szép kis kutya. — Hát... szépnek nem szép, de okos. S miután az idegen arcán némi hitetlenkedésféle, a fiatal juhász elkiáltja magát: — Gyere az elejibe! És a kis fekete kutyát mintha puskából lőtték volna ki. Két szempillantás alatt visszatéríti a bitangolni induló nyájat, s letelepszik újból a gazdája mellé. Aztán jönnek az újabb parancsok. S a kutya boldog, hogy bemutathatja összes tudományát. Fürge mint a csík, s konok, mint egy öszvér.., Majdnem vettem egy kutyát. Ügy kezdődött, hogy valami régi térkép alapján Szomjuhátat kerestem. Am hiába kóboroltam be Érpatak, Biri meg Geszteréd határát, a kis tanyáról még csak nem is hallott senki. Már Bökönyön is túl voltam, mikor azt veszem észre, hogy mepten kiszaladok Szabolcs-Szatmárból. A zöld táblán túl már Hajdú-Bihar ... No most merre ... ? Ki mondja meg itt. a kihalt országúton, hogy merre is van Szomjuhát? nincs menekvés az akarata elől. Amúgy nem nagyobb egy rókánál, s ezerötszáz forint volt az ára. De csak baráti alapon, ennyiért vette, már így betanítva egy másik juhásztól Kukucska László. Most egy hónapja, mikor juhászkodásra adta a fejét. — Ö, itt Tégláson, a Hajdúsági Iparműveknél dolgoztam ... szalag mellett. De mindig fájt a fejem. Mióta kint vagyok a szabadban, még csak bele sem nyilai... ! Nem csodálom. Mert itt aztán nincs aki, ami idegesítse az embert. Csak a pi- linckázó hó, az enyhén hullámzó legelő. Távol egy gé- meskút, azon túl meg a kéken komorló erdő. Meg a kétszázötven birka, „akik” eltökélten keresik a füvet a hó alatt. A juhász még csak harminc napja jár velük, de ismeri már mindegyiküket. — Vének szegények — mondja. — Egyiknek, másiknak már csak két-három foga van, azok is alól. Alig tudják leharapni a fűszálat... azért szeretnek kint lenni ők is. — A havat az esőt nem bánják? — Ezek nem. De a juhász igen... Az iménti hó közben esőre váltott, csak úgy gőzöl szegény jószágok háta. A kutya amúgy bírja az időt, de azért neki se kell kétszer mondani, hogy „Ica te! Elibe .. /” Téríti, fordítja a nyájat, mire észbekapunk, már bent is vagyunk a telepen, a bökönyi ólakban. Bent párás csend, zizegő szalma, s egy kis öklömnyi fekete gubanc. S hogy meglátja a gazdát, ugat boldogan. Botladozik a szalmaszálak között, de a hangja betölti az akolt. Kukucska László lehajol, ölbeveszi, úgy simogatja. — Hej te Fattyú, te Faty- tyú ... most majdnem eladtalak az úrnak! Már meg is alkudtunk, akarsz városi kutya lenni...? Halk morgás, s széles vi- csorítás a válasz. Én bizony öt innen el nem viszem. Legfeljebb erővel. Am akkor biztosan megszakadna a szíve... Azt meg ki akarná...? Balogh Géza ____3
