Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-27 / 49. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. február 27. — Jelentés Erdélyből A magyarság szélcibálta fészke A MAGYAR TELEVÍZIÓ VÉGRE VALAHÄRA FELFEDEZTE A KÁRPÁT-MEDENCÉT. Az elnyomott amerikai négerek és brazíliai indiánok, a gerillaharcot választó baszkok, és khmerek után végre láthatjuk a határainkon kívül rekedt magyarokat is. Néhány hónapja mintha zsilipeket emeltek volna fel láthatatlan kezek, nem múlik el hét, hogy be ne mutatnának egy-egy felvidéki, kárpátaljai, erdélyi filmet. Mintha csak bűntudata lenne a televíziónak, az elmúlt évtizedek minden mulasztását most igyekszik pótolni. Ide nem illő szóval élve divat lett ma erdélyi, felvidéki filmet forgatni, mely nem is lenne baj, ha az alkotásokat elmélyült kutatómunka, alapos felderítés előzné meg. Ám, erről az esetek többségében szó sincs. A legtöbb film láttán az embernek az az érzése, az alkotók abban bíznak, majd csak lesz valahogy. A magyarországi nézőnek úgy is új lesz minden filmkocka, szólaltassuk meg hát az első utunkba kerülő embert. A többit pedig majd meglátjuk.... ŐSZINTÉN MEGVALLVA NEM SOK BIZODALMÁM VOLT a február 21-én estére ígért „Jelentés Erdélyből” című filmhez sem, csak a megszokás tartott a képernyő előtt. Hátha most... És amiben már nem igen bíztam, ezúttal valóra vált. Igaz, Csáky Zoltán személyében olyan riporterre akadt az egyébként mindössze háromtagú stáb, akinél jobbat keresve sem találtak volna. A Magyar Televízió képernyőjén néhány hete feltűnt Csáky — hol volt vajon eddig, kik nem engedték képernyőre vajon? — íz- zig-vérig transsylvaniai, valamikor a román tévé szépemlékű magyar adásaiban működött közre, aztán elűzte az önkény. Ö nem volt kénytelen a szerencséjére hagyatkozni. Tudta, ha igaz film készítésében akar részt venni, hová keli mennie, kit kell keresnie. Azt kutatta: milyen szerepet játszott az egyház, a romániai magyarság fennmaradásában. Akik látták a filmet, tanúsíthatják, az remekmű ma a rna;ga .műfajában: Szinte lehetetlen>észleteket-lkiragadni ' belőle, néhány megrendítő képsort most így utólag mégis hadd említsünk meg. TÖBBSZÓLAMÚ FÉRFIKÓRUS ZENG EGY Székelyudvarhely környéki falu református templomában, majd elhallgat az ének, s megszólal egy barázdált arcú férfi. E gyülekezet tagjai talán már Kálvin óta éneklik e zsoltárokat, de sohasem szenvedtek értük annyit, mint az utóbbi években. Ha összegyűlt a kórus, a besúgók rögtön megjelentek az ablak alatt, hallgatóztak ... s másnap már ott is volt a securitate. De mindig volt, aki az elhurcoltak helyére lépett... Vágás, s miközben elhalkul „Sión népének” a hangja, megjelenik egy fiatal, borostás férfi a képernyőn. Tövig égett cigarettájába kapaszkodik, s valami rendíthetetlen elszántsággal mondja: Zöld Péter a nevem, s csángó magyar, túl a Kárpátokon. A magyarság fájának azon ágára rakott fészket, amit örökké cihái a szél, s melynek levelei bármikor lefagyhatnak. Az ő gyermekei, nem tanulhatnak az anyanyelvükön, de az már neki is tiltva volt. S apjának, nagyapjának is. Itt, Magyarországon nehezen képzelhető el, de igaz: van egy ma százezer főre tehető magyar tömb Moldvában, a Szeret és a Tatros völgyében, ahol évszázadok óta azért könyörögnek, legalább a templomukban magyarul imádkozhassanak. Hiába. A római katolikus magyaroknak a saját templomaikban mind a mai napig románul hirdetik az igét. Románul esketnek, románul temetnek, s románul keresztelnek. Zöld Péter mégis azt mondja: Mi magyarok vagyunk, mert annak születtünk. S románul bár, de magyarként temetnek el bennünket. MILYEN REMÉNYTELENNEK TŰNIK a fennmaradásért vívott százezernyi magyar küzdelme. Ám ekkor egy remény tadó csoda jelenik meg a képernyőn. Az erdélyi katolikusak legerősebb bástyája, a gyulafehérvári katedrá- lis ..., melynek falai között váratlanul felcsendül az ének: Isten áldd meg a magyart... Zöld Péteréket is valami hasonló csoda várása tarhatta meg eddig magyarságukban. E sorok írója, aki annyiszor csepülte már a tévét, a magyarság sorsa iránti közömbösségéért, most végre megemelheti a kalapját. Még az sem keseríti el túlságosan, hogy tudja, a riportfilm második részét tíz nappal később, március 2-án éjjel fél tizenegykor sugározzák. Mintegy azt is jelezvén, a magyar tévében megindult változásoknak sok még az ellenfele. Szerencsére már csak félsiker kíséri próblákozásaikat. Meg kell elégedniük annyival, hogy éjszakázásra kényszerítik az embert. KIBÍRJUK. Balogh Géza- 1 ^ Gyerekrészleg a fül-orr-gégén n nyíregyházi megyei kórház gyermek fül-orr-gége részlegén 1989. decemberétől a felnőttektől külön választva gyógyulnak a kis betegek a műtétek után. Képeinken a könnyen áttekinthető kórtermet látjuk és a játszáshoz, szórakozáshoz berendezett folyosót. (Harasztosi Pál felv.) Mit akar a Pedagógus Kamara? Visszaállítani a szakma rangját Az országban elsőként Pécsett alakult meg a Pedagógus Kamara. Ma már tucatnyi megyében működik az új szerveződés. Szabolcs-Szatmár-Bereg a hetedik volt a sorban, amikor tavaly novemberben itt is létrejött a Kamara. Az alapítók egyike, a vezetőség tagja Kuknyó János. □ Hogyan fogadták a pedagógusok a Kamara megalakulását? — Érdeklődéssel, amit az is mutat, hogy időközben megduplázódott a létszámunk. A legtöbben az óvónők közül csatlakoztak, a középiskolai tanárok vannak a legkevesebben. Országosan is hasonló a helyzet. □ A pedagógusok érdekeit ma már nem is egy szakszervezet védi. Mellettük mi lehet a Kamara szerepe? — A pedagógustársadalom a több szakszervezet ellenére is viszonylag szervezetlen, érdekképviseletük nem elég tagolt, és eddig nem is volt igazán sikeres. Ezért jut tér minden jó szándékú szerveződésnek, így a Kamarának is, amely kifejezetten a szakmai érdekvédelmet tűzi zászlajára. A pedagógusok társadalmi, szakmai rangját szeretnénk visszaállítani. Ebben minden szervezetet szövetségesnek tekintünk, nem pedig ellenfélnek. □ Ahhoz, hogy a társadalom valóban rangján kezelje az értelmiségnek ezt a rétegét, előbb a pedagógusoknak is vissza kell adni- szerezni méltóságukat, önérzetüket. Ahogy Beke Kata mondta, „ki kell egyenesíteniük a gerincüket”. Mit tudnak tenni ennek érdekében? — Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az érintettek, majd a társadalom is elfogadja a pedagógusok szakmai, etikai kódexét. Annál is inkább, mert az iskolák is új helyzetbe kerülnek, és szükség van olyan normákra, amelyek a különböző világnézetű, pártállású, érdekű embereket összefogják, hiszen eg.v iskolában mégiscsak rendnek kell lennie. Az etikai kódex tervezete elkészült, most ezt megvitatják, s az új tanév kezdetére remélhetően országosan elfogadják. f~~l Mit vállal még a Kamara? — Szorgalmazzuk egy olyan hálózat kialakítását, amely számos szolgáltatással segítené az iskolát. Sok egyéb, a napi munkát érintő ügyben is szeretnék tenni valamit, a szakirodalmi ellátottságtól kezdve az iskolai könyvtár helyzetén, a belső továbbképzésen vagy a balesetvédelmen át egészen odáig, hogv megfelelő-e a nevelői szoba ... A Kamara a vezetőválasztásnál is hallatni szeretné a hangját, hogy mindenekfe- lett a szakmai szempontok érvényesülj enek. n Az önkormányzatok létrejötte után különösen fontos lesz, hogy az iskolának „tartása legyen”... Végül is mennyiben lesznek mindennek cselekvő részesei maguk a pedagógusok? — Kétségtelen, a pedagógustársadalmat feli kell rázni. De ha versenyhelyzet lesz, akkor rákényszerül az iskola az igényesebb munkára. Csakúgy, mint másoknak, a pedagógusnak is azzal kell majd foglalkozni, amihez ért — a szakmájában kell sikeresnek lennie. S a Kamara ebben akar segíteni. Gönczi Mária Vídeovád É ppen a napokban tették közzé, milyen elképesztő mértékben növekedett a bűnözés tavaly hazánkban. A pénzes szakemberhiánnyal küzdő, technikáját tekintve a maffiózók mögött évekkel elmaradt, ráadásul igencsak elbizonytalanodott rendőrség mind kevesebb eséllyel hadakozik a bűnözők egyre növekvő seregével. Ilyen állapotok közepette az is méltánylandó, hogy — mint hallom a rádióban — legalább a budapesti belvárost nagyjából sikerült megtisztítani a vagy húszféle nációt képviselő valutaüzérck siserahadától. No, a riporter nyilván nem azért kapta mikrofonvégre a rendőrség illetékesét, hogy elismerését fejezze ki —, aki legény, addig maszatolja manapság a fehéret is, amíg fekete nem lesz belőle. Szóval amikor a riportalany végül kibökte, hogy hát igen, videokamerával sikerült kiszúrni a valutaüzéreket — ahelyett, hogy udvariasan megkérdezték volna, uram, lenne kedves megmondani, valutx- üzérkedik-e ön? —, a riporter rögtön lecsapott: ahá, videokamera! Na és a parlament nem régi döntése, ami külön engedélyezéshez köti a titkos eszközök használatát?! Aztán meg mi lesz a felvételekkel? (Személyiségi jogok!) Es ha véletlenülő is rákerül egy ilyen felvételre, mert éppen arra járt? És így tovább. A boldogtalan illetékes hiába bizonygatta, hogy a videót csak segítségképpen használják, mégis, kivel célszerű egyáltalán „foglalkozni”, egyébként is letörlik az egészet, szó sincs róla, hogy ez lenne a bizonyíték — őszintén szólva, jómagam ennyire azért nem vagyok kényes a bűnözők ^személyiségi jogaira, s megérteném, ha az ilyesfajta faggatózásra a rendőrség — hirtelen felindulásában — sűrűn idézné Woody Allen egyik magvas kiszólását. A szóban forgó idézetet sajnos rosz- szul tűri a nyomdafesték. (gm) Angolosan, a WC-ablakon át Még szerencse, hogy a harmincéves nyíregyházi Székely Szilárd volt menyasszonya a Bessenyei György Tanárképző Főiskolára járt annak idején. A férfi ugyanis kapcsolatuk idején többször megfordult a főiskolán, így jól ismerte az épületet. Amikor tavaly októberben Szabó László Fazekas János téri lakossal együtt úgy határoztak, hogy tragikus anyagi helyzetükön lopással segítenek majd. Székelynek egyből eszébe jutott a főiskola. Úgy döntöttek, hogy híradás- technikai eszközöket tulajdonítanak majd onnan el. Fél tíz körül mentek be a nyitott hátsó kapun keresztül a tanárképző területére. Egyenesen az épület hátsó frontján lévő ablakok felé tartottak, hisz Székely tudta, hogy a WC-ablakon keresztül viszonylag könnyen be lehet jutni. Mindössze az ablak rögzítő láncát kel-, lett egy fogóval elvágni, s már bent is voltak mindketten. Ahogy a filmekből látták, kesztyűt húztak, hogy ne hagyjanak nyomokat, majd a negyedik emeleti kutatólaboratóriumba mentek. Ajtaját egy feszítővassal kinyitottak, s már be is jutottak az értékes gépek közé. Egy személyi számítógépet, egy hálózati tápegységet, monitort és három csatlakozókábelt tettek be a magukkal hozott táskába, aztán a WC-ablakon keresztül angolosan távoztak. A lopott dolgokat, melyek értéke ötvenöt ezer forint volt, Szabó lakásán rejtették el. Ott is bukkantak rá a rendőrök, ^ még _vaU- mennyi megvolt hiánytalanul. A két fiatalember a bíróság előtt nem tagadta tettét, részletes beismerő vallomást tettek. Székely Szilárdnak ebben már volt gyakorlata, hisz több esetben is összeütközésbe került a törvénnyel — igaz, főleg garázdaságok miatt. Ez alkalommal egyrendbeli, nagyobb értékre, dolog elleni, erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt, mint visszaesőt tíz hónapi börtönre ítélték, míg a büntetlen előéletű Szabó László egy év próbaidőre felfüggesztett nyoc hónapi börtönt kapott. Az ítélet jogerős. B. A.
