Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
Változás előtt a nyelvvizsgarendszer Kilenc variáció egy témára formációkat felhasználva meghatározott terjedelmű fogalmazványt kell készítenie a vizsgázónak. S hogy mikor lép életbe az új nyelvvizsgarendszer? Amint — a Művelődési Minisztérium után — az érintett többi tárca is áldását adja rá. Az biztos, hogy ebben a félévben még nem eszerint fognak vizsgázni a jelentkezők. Leghamarabb — optimális esetben — az őszi vizsgaidőszak alkalmával kerülhet sor az új jogszabályok alkalmazására. Végül még két apró hír: a szakmai anyaggal bővített nyelvvizsga néni változik; a vizsgadíjat azonban minden valószínűség szerint rövidesen felemelik. (Pont ezt ne emelnék?) Hivatalosnak nem tekinthető információink szerint úgy 1300 forintért lehet majd egy-egy alkalommal próbálkozni. Gönczi Mária Utassy József Alig ismerek rád Szervusz, falum! Hát alig ismerek rád! Hová tűntek a mohos zsuptetők! Sutok, ám bitu sok, mestergerendák?! Szervusz, falucska! Alig ismerek rád. Te megifjodtáT, én megöregedtem. Csönded értem ragyog már, temető! Hogy is tudnálak köszönteni szebben: te megifjodtál, én megöregedtem. De nem felejtik, őrzik még a dombok mezítelen lábam csillagnyomát. Boldog voltam barátaimmal, boldog: tengertáncodon tűnődöm, homlok! Zsin Judit: Busójárás (A Sóstói Éremművé- szeti Alkotótelep munkáiból.) A bogdányiak vétója után Adventista gyermekfalu Kemecsén Nyírbogdányban nem lesz gyermekfalu. A világ negyedik, Kelet- Európa első adventista gyermekfaluját a község lakói mereven elutasították: „Alulírottak, mint Nyírbogdány lakói, valamint az általános iskoia dolgozói a gyermekfalu létesítését helytelenítjük, ezért megvalósítása ellen tiltakozunk. Nem látjuk semmi biztosítékát annak, hogy az a falu további fejlődését jelentené...” A bevezetése óta eltelt évtized alatt bizony beporosodott a nyelvvizsgarendszer -— kezdte mondandóját Horváth Iván. aki a napokban a nyíregyházi tanárképzőn tájékoztatta az érdeklődőket a tervezett változtatásokról. A „portalanítás” szükségességét elsősorban azzal indokolta a budapesti Idegen Nyelvi Továbbképző Központ igazgatója, hogy a jelenleg még érvényben lévő vizsgarendszer a nyelvtudásnak mind a négy elemét: a beszédértést és -készséget, az írás-, olvasási készséget egyaránt méri. Ebből következően viszont nem remélhet „társadalmilag hasznosítható” tudást igazoló nyelvvizsga-bizonyítványt az, aki „csak” ír, olyas valamely idegen nyelven, de a beszéddel hadilábon áll (vagy fordítva). Az ilyen, kétségkívül részleges, ám távolról sem haszontalan nyelvtudást is méltányolja az a tervezet, ámely az illetékesek jóváhagyására vár. Jelenleg — Budapesten kívül — az ország hat városában (pl. Veszprémben, Miskolcon, Szegeden és Debrecenben) lehet nyelvvizsgát tenni; az ottani, kihelyezett tagozatokon dolgozó vizsgáztatók, más hazai és külföldi (angol, német) szakemberek tapasztalatait, valamint egy felmérés eredményeit is figyelembe vették az elfogadásra ajánlott új nyelvvizsgaszabályzat kidolgozásakor. És most vegyük sorra a tervezet néhány sarkalatos pontját. Az elképzelések szerint az alap-, a közép- és a felsőfokú vizsga megmarad. Azonban — a mostani gyakorlattól eltérően -— az egyes szinteken háromféle vizsgatípus lesz: az A-változat a beszédkészséget és -értést, a B-vátozat az írás- és olvasási készséget, a C-változat pedig mind a négy elemet méri. így tehát összesen 9 féle vizsgára lehet jelentkezni; a bizonyítvány is pontosan közli majd, milyen fokon és miből felelt még a jelölt. Sőt, az egyes szintek és típusok párosíthatók is, tehát annak sincs akadálya, hogy — teszem azt — valaki alapfokon A, plusz középfokon B típusú vizsgára jelentkezzen, amennyiben úgy érzi, az írással-olvasással (szó szerint...) egy fokkal jobban boldogul, mint a beszéddel. S ha az illető ugyanazon a szinten két éven belül az A és a B típusú vizsgán is sikerrel jár, akkor automatikusan megkapja az adott szint C, vagyis komplex vizsgáját tanúsító bizonyítványt. Különböző szintek esetében lefelé igazodnak, tehát például egy felsőfokú A- és egy középfokú B-vizsga középfokú (komplex) C-t „ér”. De vigyázat, nem lesz célszerű túlságosan magasra állítani a mércét! (A szakemberek véleménye és az eredmények tanúsága szerint egyébként most sem az.) Tudniillik, bizonyítványt csak arról a szintről lehet szerezni, amin az illető sikeresen vizsgázott. Tehát ha valaki — példának okáért — nem felelt meg felsőfokon, nem számíthat rá, hogy legalább a közép- vagy alsó fokú nyelvvizsgáról megkapja a bizonyítványt. A tervezet készítői arra törekedtek, hogy tartalmában is minél közelebb hozzák a nyelvvizsgát az élet követelményeihez. Arra persze nincs mód, hogy a 9 lehetséges változat mindegyikét részletesen ismertessük. így csak példaként említjük, hogy a jövőben az idegenforgalomban használatos nyomtatványok kitöltését, pár soros jókívánság, távirat megfogalmazását is elvárják a jelöltektől. Az is szerepelhet a feladatok között, hogy a vizsgázó el tudjon igazodni egy étlapon, megértse a reklámszövegeket, a feliratokat, képes legyen beszélgetni (és nem előre betanult kiselőadást, leckefelmondást tartani!) megadott témáról. A középfokon marad, a felsőfokon pedig bevezetésre kerül a nyelvtani teszt — amivel egyébként a fiatalok egészen jól boldogulnak, nekik a fordítás megy nehezen —, viszont erre sokkal kevesebb időt, mindössze 30 percet szán a tervezet. Szintén a közép- és a felsőfok újdonsága az úgynevezett „irányított fogalmazás”, amikor megadott inAz alapító nyugatnémet házaspár, s a nevükben eljáró adventista egyház képviselői eredetileg a Dunántúlon szerették volna felépíttetni a gyermekfalut. Nyírbogdányban azonban lakik néhány adventista család — köztük olyan is, ahol a három saját gyermek mellett példásan nevelnek nyolc állami gondozottat —, s ők lokálpatriotizmusból inkább a Nyírséget ajánlották a terv megvalósítására. Lelkesedett a tanács, a téesz, az állami gazdaság, az alapítók hosszas szemlélődés, tanakodás után végül kiválasztották a megfelelő földterületet, melyen a farmgazdálkodásra nevelt gyermekeket nem érheti kudarc, nem veszélyezteti se magasfeszültségű vezeték, se a kőolajfinomító füstje (!), már a szerződéstervezet is elkészült a téesszel, a nyugatnémetek elhozták az alapító okiratot — amikor egyszerre megindult a faluban az aláírásgyűjtés. A nemtetszés oly mértékűvé duzzadt, hogy csak népszavazás, vagy falugyűlés csillapíthatta le az indulatokat. A falugyűlésen aztán nem engedték szóhoz jutni a vendégeket, sem az adventistákat, sem a megyei tanács emberét, de még az ifjúságvédő intézet igazgatóját sem, sőt, a mellettük felszólalókat is lehurrogták. Az alapítók belátták, hogy nemes céljukat értelmetlen lenne ekkora ellenállás mellett megvalósítani. Miért fordult a lakosság a gyermekfalu ellen? Az okokat a nyírbog- dányi tanácselnöknél kíséreljük meg feltárni, ahol egyaránt jelen vannak a terv támogatói és ellenzői is. — Ott kezdődött a gond, hogy már a tanácstagok között sem volt meg az egyetértés. Felröppent ugyanis a hír, hogy a gyerekek kilencven százaléka cigány lesz, hogy az állami nevelőotthonok majd a legkezel- hetetlenebb cigány árváktól igyekeznek megszabadulni, s az egyház nyakába varrni őket. (Lapunk annak idején részletesen megírta, hogy csak olyan arányban szeremének cigánygyermekeket nevelni az alapítványi faluban, amilyen arányban jt cigánylakosság a községben jelen van — a szerző megjegyzése.) A falugyűlésen felhozták az aszódi tanárgyilkosságot, Berkeszt, mint rossz példát, a kiszemelt területtel szomszédos zártkertek tulajdonosai lopástól féltették terményeiket. A vb-titkár: Hiába élnek közöttünk adventisták, az emberek előtt nem nagyon van tekintélyük. Nem az számít, hogy tisztességesen nevelik fel gyermekeiket, a magukhoz vett állami gondozottakat, hogy nem isznak, nem dohányoznak, munkára fogják a gyerekeket, hanem az, hogy ezek az emberek nem a vagyonosak közül kerültek ki.. A református pap: Nem láttam tisztán a kérdésben, ezért nem is foglaltam állást benhe. Szerintem ott történt a mulasztás, hogy az adventista egyház nem vonult ki a kezdet kezdetén az itt élők elé, nem mutatkozott be, így senki nem tudta, mit is akarnak valójában. Nyitva maradtak olyan kérdések, hogy ez a harminc, később száz gyerek a falusi iskolába járt volna-e, nagykorúvá válásuk után itt telepedtek volna-e le. A nyugdíjas tűzoltó: Arról volt szó, hogy az elszórtan álló házakat be sem kerítik majd. így is éppen elég rossz itt a közbiztonság, csak meg kell nézni, mi van egy diszkó után, nem hiányzott volna, hogy még több legyen a csavargó... Az egyik általános iskolai tanár: A helyi lakosság bármilyen akció kezdeményezésénél azonnal ellenakcióba lép, így volt ez, amikor annak idején ivóvíztársulatot akartunk létrehozni, meg a téeszben a sasadi mintára virágkertészetet. Igaz, én is aláírtam a tiltakozó ívet, hogy ne lógjak ki a sorból, hisz annyiszor kaptam már emiatt. Adventista szülő-nevelőszülő: Volt ebben jó adag vallási féltékenység is, no meg a föld féltése. Hallatszottak olyan hangok, hogy a nagyapámé volt az a terület, nekem osztanák ki, most meg oda akarják adni jelképes összegért a jöttmen- teknek. Adja el inkább a téeszelnök a sajátját! Nem látták át az emberek, hogy a gyermekfaluban másfajta nevelés folyt volna, mint az állami otthonokban, a föld szeretetére, megművelésére tanították vtjilna őket, s a kezelhetetlen gyerekek nem maradtak volna ebben a közösségben. A hiányzó vagy téves információk visszalépésre kényszerítették a téeszelnököt is: „Az időközben kialakult közhangulat nem tartja kívánatosnak a gyermekfalu megépítését, ezért a szövetkezet ez ügyben további tárgyalásokat nem kíván folytatni.” Nyírbogdány npm lépett ki a világ elé, nem lett minta a további hasonló gyermekfalvak számára. Nem javul a telefonhelyzet, az úthálózat, ki tudja, meddig nem lesz most már a helyi gyerekeknek uszodájuk. Helyette azonban Kemecse neve válik majd ismertté, ahová a falugyűlés után a leforrázott alapítványi delegáció betért — s ahol a késő délután ellenére még bent volt az elnök a tanácsházán. A javaslat kellőképpen meglepte, hisz nem tudott a nyírbogdányiak ellenállásáról. A vendégeket meghívta a másnapi kibővített végrehajtó bizottsági ülésre, ahol mindenki egybehangzóan támogatta az ötletet. Az ülés után azonnal tájékoztatták a fontosabb intézmények vezetőit, igazgatóit, ők pedig a lakosságot, akik szintén örömmel fogadták a nyugatnémetek kezdeményezését — úgy látják, hogy az ide kerülő, magasan kvalifikált nevelőszülők (van köztük vegyészmérnök, egyetemi docens is) csak a község javát szolgálhatják majd. Az állami gazdaság, amely annak idején Nyírbogdányban is ajánlott fel földet, egy negyvenhat hektáros, kerti művelésre alkalmas területet biztosított a vasút déli oldalán, a szélső házak után. A szerződés már meg is köttetett, négyzet- méterenként kétforintos áron, az első részletet megfizették az alapítók. Ha továbbra is ilyen gördülékenyen folytatódik az ügy, az idén már állni fog négy-öt ház, a gyerekek megkezdhetik a gazdálkodást. És Kemecse sajnos ismét szálkává válik majd a bogdányiak szemében. Eddig csak az fájhatott, hogy oda került a szülőotthon, az ÁFÉSZ-iro- da, a TÜZÉP-telep, az állami gazdaság központja és az OTP, ezután azonban egy határokon túl is ismertté válható'gyermekfaluval lesznek gazdagabbak... ßaijtha Andrea hétköznapok Arról beszél, hogy mindent be kellett adni, a hazugságra épülő statisztikák és a kényszertermelés mellett a tagoknak nem jutott semmi. Ha úgy maradt volna a rendszer még egy évig, őt börtönbe csukják, mert titokban cukorrépát osztott az embereknek. A falu környéke festői szépségű még így télen is. A Nyikó völgye, s körülötte a dombok, a hegyek visszahúzzák azt, aki egyszer idelátogatott. Sok a gyógyforrás, a patak, őzek, szarvasok legelésznek a lankákon, a legelők, a cserjék, a büszke faóriárok megkapó élmény valamennyi. Szombat. Kirándulni indultunk a közeli Székelyudvarhelyre. A boltok csak délig voltak nyitva — mert nagy szó, bevezették a szabad szombatot — holott korábban vasárnap is dolgozni kellett. Az üzletekben még mindig kevés az áru, van viszont benzin minden mennyiségben. így eltűnhetnek lassan az autók tetejéről a gáztartályok. A város polgárai szívesen beszélgetnek az idegennel, de gyakran körbenéznek, hátralesnek, hiában nagy úr a beidegződés. A kiégett, füstös milícia épülete jelzi, hogy itt is volt forradalom. S áldozatul esett két ember. Ma elsősorban újságért állnak sorba. A táblák feliratait magyarra cserélik ki. Délután a közel 40 ezres tüntetésen vettünk részt. Mindenki kezében könyv (Erdély története, biblia vagy imádságos stb.), s egy gyertya, melynek olvadt faggyúja az ujjakra csörgött. Néma, szervezett demonstráció, csak a dacos tekintetek és a táblákra írt szövegek hirdetik; hogy cél a magyar oktatás bevezetése az óvodától a Bolyai Egyetemig. További utunk Farkaslakára vezetett. Ez a tulajdonképpeni központ. Ide tartozik közigazgatásilag Szentlélek is. A településen található Tamási Áron szülőháza és síremléke. Megpihenhettünk mi is, az oly sokat emlegetett diófa alatt. Korond neve is ismert. Az itt élő és dolgozó fazekasokról. Megcsodáltuk az út szélén a „vevőcsábító” edényeket — amit senkinek sem jut eszébe ellopni, vagy összetörni — hiába, ez nem Magyarország. Kis Mihály fazekasmester rögtönzött bemutatóján szemtanúk lehettünk, hogy lesz egy pár perc alatt holt agyagból szép, „élő" kancsó vagy váza. Közben beesteledett — furcsa annak, aki korábban márt járt Romániában—, fel-feltűnnek az utcai lámpák, s az ablakokon kiszűrődő fényt sem egy villanyégő adja. A ködbe burkolózott völgyek útjain vigyázni kell, mert nincs felezővonal, mely segítene az autóvezetőnek. Hideg van, nemhiába vagyunk 700—800 méterre a tengerszint felett. Itt sem ette meg a kutya a telet. Már kétszer volt harminc centiméteres hó. Sietnünk kellett, mert kezdődött a kultúrház- ban a kosaras, vagy más néven, a házasok bálja. Szigorú tradíció, hogy ide legény vagy leány nem teheti be a lábát. A köszöntő itt sem maradhatott el. Blázsi Dénes, a Nemzeti Megmentési Front helyi vezetője egyben a Magyar Demokrata Szövetség tagja — ő szervezte találkozásunkat is —-a közelmúltról szólt: A falu harcáról, amikor éjszakákon át vigyázták az utcát a férfiak a securitate embereinek betörésétől, a fehémép pedig egy-egy háznál összegyűlve imádkozott. Megemlékezett a hősökről, akik kivívták a győzelmet és azokról, akik messze idegenben próbáltak szerencsét. A felcsengő székely Himnuszt mindenki teli torokból, teljes szívből énekelte. Érződött benne az erő, az elszántság és a felszabadultság. Az asszonyok, férfiak vallási énekeken edződött hangja vulkánként lövellte magasba a strófákat. Az emlékezés után a tréfáké, a játékoké, no meg a táncé a porond. A székely csárdás dübögő lábtempója megremegtette még a falakat is. A kosarakból előkerülő ételek bősége mint a mesebeli terülj asztalkám. Mi, vendégek? nem győztünk szabadkozni, a sok meghívásnak eleget tenni. Furcsállottam, hogy a korombeliek is milyen nehezen tegeződtek le. De megtudtam: korábban még a férj és a feleség is magázódott. Szóba került minden: politika, gazdaság, üzleti ajánlat (eladó raklap, fagylaltgépet vennének, jönnének nyáron kőművesként házat építeni). Most derült ki, mennyire igazán magyar emberek, ha nem köti kezüket a béklyó, gondolkozni, cselekedni szeretnének. A reggelig tartó mulatságból hazatérők már le sem feküdtek. Jöttek elbúcsúzni tőlünk. Az ajándék és címcserék után ígértük, hogy visszajövünk. De elvárjuk őket is. Reggelire még egy meglepetés: puliszka borsostokánnyal. A ránk zúduló élmények hatása napokig kábulatban tart, de már útközben megállapítottam magamban: csoda történt velem. Egy életre szóló emléket jelentenek a székely emberek. Eljöttem több mint 500 kilométerre, s mégis otthon voltam. Micsoda gyalázata ez a történelemnek. S hogy erőt merítsen — szeretnék mindenkit elhozni legalább egy napra ide, tudják meg, milyen az igazi magyarság. Dankó Mihály U Kelet1990. február 24. BflnWPflPgyáfl ________________________________________________2. a hétvégi melléklete hhu
