Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-22 / 45. szám

1990. február 22. Keltt-Macfanniág 3 Árnyékbokszoló honatyák NEVEZTÉK MÁR TEHE­TETLENNEK, bábunak, meg­alkuvónak ezt a mostani par­lamentet, pedig munkájuk igazi értékelésére nincs még itt az idő. Két-három évti­zednek kell eltelni ahhoz, hogy megítélhessük, vagy utódaink megítéljék: hozzá­segítették-e az országot a békés rendszerváltáshoz, vagy az általuk alkotott törvények többször inkább olajat jelen­tettek a tűzre. Minden bi­zonnyal hozzájárul az ilyen vélemények kialakulásához az is, hogy a képviselői mun­kának csak a látványosabb oldalát ismerjük, azt, amikor felállnak és ország-világ előtt elmondják véleményüket egy- egy témáról. Pedig az ilyen látványos szerepléseknél gya­koribb ami közönség nélkül történik, amikor vélt vagy jogos igazáért miniszterekkel, államtitkárokkal száll ringbe a gépviselő. Szűcs Gyula és Gulyás Gyula, Bereg képviselői a táj­egység közlekedési feltételei­nek javításáért szálltak ring­be a Honvédelmi, illetve a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium ille­tékeseivel. Konkrétan arról volt szó, hogy Aranyosapáti és Tiszaadony között épüljön a Tiszán egy híd, illetve-ha ez nem megoldható, akkor pontonhíddal kössék össze a két települést, s ezzel együtt a két tájegységet is, s ne kárhoztassák több falu lakos­ságát arra, hogy természetes központjába, Kisvárdára csak nagy kerülő árán legyen ké­pes eljutni. A KÉRÉSRE DERZSI AND­RÁS miniszter a beregiek számára kedvezőtlen választ adott. Azt írta: egy állandó híd belekerülne félmilliárd forintba, egy fél-állandó pon­tonhíd becsült létesítési költ­sége is meghaladná a 80 mil­liót, évi üzémeltetési költsége pedig 12 millió lenne. Nyil­vánvalóan igazak a miniszter által megadott adatok, ám az indoklás egy kicsit sántít. Azt mondja ugyanis, hogy azért nem fontos a híd, mert a térség úthálózatának forga­lomnagysága rendkívül ala­csony. De azt már nem teszi hozzá: épp azért alacsony, mert Bereg útjai jószerint nem visznek sehová, a világ végére esnek, így kizárólag az közlekedik rajtuk, aki a kör­nyék falvaiban él. Ezért nem települ oda ipari üzem, ezért nem fejlődik a terület, s mi­nek akkor akár öt-tíz év múl­va is az a híd ... ? Példátlan eset történt ja­nuár 18-án, amikor a megyei tanács testületé nem fogadta el a költségvetést, mert úgy ítélték meg, hogy miközben a fővárosban sokkal több pénzt költhetnek el, mint tavaly, Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye településeinek jelentős hányada kedvezőtlenebb hely­zetbe kerül, mint bármikor volt. Felkérték a testület ülé­sén a képviselőket: interpel­láljanak ez ügyben. Az inter­pellációt László Béla vállalta magára, s csak annyit kért, amennyit mások kapnak, amennyi másoknak természe­tesen kijár e hazában. ÉS KAPTA ö IS a vá­laszt a pénzügyminisztertől, amelyben „megnyugtatja” a képviselő urat, a kormányzat érdemben foglalkozik a me­gye gondjaival, s ha a me­gye saját lehetőségeit is ki­aknázza, úrrá lehet az 1990- es esztendő nehézségein. De pénzt egy fillért se ígért... Técsy László hónapok óta harcban áll a kormányzattal, hiszen szeptember óta min­den alkalommal napirendre tűzik interpellációját, amely­ben azt kérte: 1990. január 1-jétől szűnjön meg a mező- gazdaságban a bérszabályo­zás. Januárban — ha késve is örülhetett, mert úgy tűnt, elérte célját, a parla­ment nagy többséggel elfo­gadta javaslatát. Aztán jött a hatalmas pofon, dr. Kunos Péter, a Pénzügyminisztérium államtitkára azt mondta: nagy tévedés történt, hogy ezt megszavazta az Országgyű­lés, mert a PM erről nem is tudott. TÉCSY LÁSZLÓ NEM HAGYTA MAGÁT, ötödször is szót kért és elmondta, hogy a mezőgazdasági bizottság ülésén a pénzügyminiszter­helyettes véleményt mondott róla, a miniszter felszólalásait rendszeresen hallhatta, s mivel országgyűlési határo­zat született az ügyben, sze­rinte a Pénzügyminisztérium ezt csak végrehajthatja. És akkor megint kapott egy rossz hírt, hogy a kormány a dön­tést megvétózta. A nyírtassi képviselő most aláírásokat gyűjt, s a jövő héten, a feb­ruár 27-én kezdődő üléssza­kon sürgősségi tárgyalást kér. Talán egyszer valamelyi­küknek, vagy utódaiknak si­kerül. Balogh József iipÉiiiii .v.\\v^\\\v£XvXv: hét teljesíteni, azért vedia pré­mium jár. Volna egy ja­vaslatom. Ne is adjanak egyál­talán fizetést senkinek. Hisz még meg sem melegedett a zse­bünkben. már a felét se éri. Meg amúgy is azt szokták mondani, hogy ma Ma­gyarországon a bérből megélni nem lehet. Ma- szekoljon hát mindenki, feke- tézzünk. ahogy tudunk, s ha le­bukunk. majd csak annyit mon­dunk: ja. kérem, azért az állam még mindig na­gyobb zsivány nálunk. (csk) Űj orvosi rendelő épült 2.1.5 millió forintos beruházásból Balkány községben. A három körzeti orvosi, fogászati rendelőket, fizikoterápiái kezelőt és laboratóriumot magába fog­laló létesítményt a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat építette fel. A tervek sze­rint, ha meglesz az üzemeltetéshez szükséges pénz, májusban átadják az új rendelőt, ahol körzeti ügyeletet is kialakítottak Balkány és a környező községek ellátására. (Elek E.) Út a jóléti társadalomig Rolland kereszténydemokrata vezető nyilatkozata lapunknak Megyénkben járt a napokban dr. L. C. Brinkman, a Holland Kereszténydemokrata Párt parlamenti frakciójá­nak elnöke, aki korábban hat esztendőn át volt hazájá­ban egészségügyi, szociális és kulturális miniszter. Ma­gyarországi útja során Nyíregyházán a Kereszténydemok­rata Néppárt választási nagygyűlésén mondott beszédet. Ebből az alkalomból válaszolt lapunk munkatársának kér­déseire. — Elnök úr, megvilágítaná, hogyan lett a háború után a mélyből indult Hollandiából virágzó gazdaság? — A második világháború után volt egy hosszabb peri­ódus, amikor a beruházási rátát és a biztosításokat emelték, és nagy teret szen­teltek a fogyasztásnak. Azu­tán az 50-es évek. beruházá­sai után azt mondták Hol­landia polgárai: eljött az ide­je. hogy a szociális, egészség­ügyi területet is fejlesszük, így alakították ki a társada­lombiztosítás és az egészség­ügy új rendszerét a 60-as években. A 70-es években a lakáskérdést és a szociális juttatások kérdését oldották meg, pl. a hátrányos helyze­tűek, vagy a mozgássérültek kaptak nagy figyelmet, ki­emelten foglalkozott a kor­mányzat a sport, a pihenés, a szabad idő eltöltésének formáival. — Nálunk is komoly gaz­dasági problémák jelentkez­tek a 80-as években, azért, mert a szociális fejlesztésre sokat költöttünk, illetve tű' magasra szökött a fogyasztás, de megpróbáltunk egyensúlyt teremteni, ami a nemzeti költségvetés megnyirbálását jelentette. Kb. 6—7 év óta a következetes gazdaságpoli­tikának köszönhetően az inf­lációs ráta sokkal alacso­nyabb lett, a munkanélküli­ség csökkept és az export­pozíció jelentősen erősödött. A legfontosabb, hogy az egyensúlyt megtartsuk, a tár­sadalombiztosítási • rátát sta­bilizáljuk, alacsonyabb le­gyen a fogyasztás és maga­sabb a beruházási arány. — A következőkben, a 90- es években a fejlesztés a technikában, infrastruktúrá­ban, út-, vasútépítésben je­lentkezik, illetve az export bővítése a cél. Tehát a be ruházások, a fogyasztás és a társadalombiztosítás össze­hangolásából bontakozhat ki az a jólét, ami Hollandiát jellemzi. — Noha jóléti társadalom­ban élünk, meg kell jegyez­ni, hogy nálunk is voltak, vannak nehéz kérdések, me­lyek növekvő problémákat vetnek fel. Sok a magányo« ember, aki csak „létezik” a társadalomban. Vannak ki­sebbségben élők, akik állan­dóan háttérbe szorulnak. Nagy gondjaink közé tarto­zik aS alkohol és a drog, va­lamint a környezetszennye­zés, illetve az emberi kap­csolatokban a szolidaritás, az együttérzés időnkénti hiá­— Milyen szerepük van Európában a keresztényde­mokrata pártoknak, milyen elvek érvényesülnek műkö­désükben? — Erre röviden válaszol­nék, hiszen a keresztényde­mokrácia alaptételei — ke­reszténység, erkölcs, etika, plusz műveltség és szakérte­lem — általánosan ismertek. Lényegesnek tartom azt kie­melni, hogy ez a párt telje­sen szabad, felekezetektöl függetlenül működik. Hol­landiában évtizedek óta az egyik legerősebb párt, jelen­leg a 150-ből 54 parlamenti hellyel rendelkezik, az or­szág vezető pártja, koalíció­ban a szociáldemokratákkal. A. működés fontos eleme, hogy ne csak ellenfeleket szerezzen a helyi és országos választásokon, hanem lehe- ♦' séget biztosítson azokon a fő területeken, melyek a tár­sadalmi életet meghatároz­zák. Pl. megpróbálja drasz­tikusan csökkenteni a kor­mánykiadásokat a szociális intézkedések javára. Termé­szetesen nem lehet kormány nélkül meglenni, de meg kell próbálni a bürokráciát minél jobban visszaszorítani. — Milyen lehetőségét látja Magyarországon a keresz­ténydemokrácia érvényesülé­sének a Kereszténydemokra­ta Néppártnak más pártok­kal vívott választási küzdel­mében? — Bízom" abban, hogy a Kereszténydemokrata Pán elég erős lesz, és helytáll a választásokon. Szerintem az a leglényegesebb, hogy megpróbáljon bármely de­mokrata párttal együttmű­ködni, keresni a kapcsolato­kat, és szembenállás helyett válassza inkább a kooperá- lást. Baraksó Erzsébet Ilyenkor év elején ké­ményseprők járják a háza­kat — a rendeletben előírt — lakossági „sorseprést” vég­zik. Amit sokan félremagya­ráznak és úgy emlegetik: „füstadót” szednek. Simon György, a Megyei Kommu­nális Vállalat műszaki veze­tője elutasítja ezt a feltétele­zést: — A törvények szerint évente két alkalommal köte­les a lakóépületek kéményei­nek seprését elvégezni a szakvállalat —, vagyis csak mi! — Ez azért fontos, mert ha valaki saját magának, vagy mással tisztíttatja a ké­ményét, akkor is köteles az éves díjat két részletben be­fizetni. Az úgynevezett „sor- sepréskor”, nem csak a tisz­títást végzik el dolgozóink, hanem a kémények felülvizs­gálatát is. Kiszűrik a sza­bálytalan bekötéseket, a na­gyobb állagromlást, mely el­sősorban gázfűtés esetén kö­vetkezik be. Ellenőrzik a ké­ménytartozékok meglétét: a kéményajtó, fedő, a bekötő­nyílások állapotát és a füst­járatok épségét. A rendelet szerint a lakos­ság ezt a vizsgálatot „köteles eltűrni". A vállalat előzete­sen értesíti az ügyfeleiket az ellenőrzés időpontjáról, — akik, ha akadályoztatják, vagy nem engedik be a kémény­seprőt — a díjat akkor is meg kell, hogy fizessék! Ez szilárd- és olajtüzelés esetén 44 forint, gázfűtésnél 36 fo­rint. Amennyiben rendelle­nességet tapasztalnak, az eredményről tájékoztatják a tűzoltóságot, és súlyosabb esetekben szabálysértési eljá­rást kezdeményeznek a he­lyi tanácsnál. Szükség van erre az intézkedésre; a tűz-, élet- és vagyonvédelem mi­att. Sajnos volt rá példa, hogy valaki a kémény hibá­jából kapott füstmérgezé&t. — A sorseprésen túl min­den kéményt négy évenként felül kell vizsgálni. Ez szin­tén díjköteles, de sokkal részletesebb, mint az évi szolgáltatás. 1989-ben új fel­mérést végeztünk, s a megye minden kéményét számítógé­pen tartjuk nyilván. Bízunk benne, hogy az adminisztrá­ció gépesítése csökkenti a reklamációk számát. A kö­zeljövőben bevezetjük — a visszaélések és a csalások elkerülése érdekében —, hogy kéményseprőink arcké­pes igazolványt kapnak. D. M. Tiszaháti asszonykezek A tiszaháti foglalkoztatási gondokat enyhítendő hozta létre most fél évtizede a mi- lotai Üj Élet tsz varrodáját, a Tisza közelében lévő al­más szélén. A Szegedi Ru­hagyár korrekt partnernek bizonyult. A szegediek az indulás­kor rendelkezésre bocsájtot- ták a szükséges gépeket, s egy évig díjmentesen szállí­tották a javításhoz szükséges alkatrészeket is. Időközben a lányok-asszonyok megis­merkedtek a szabás-varrás műveleteivel, s a gyártmány- skála egyre színesedik. A korábban szovjet ex­portra készített női kosztü­möket most felváltotta a munkaköpeny gyártása. A közelmúltban beüzemelt gombozó gép nagyban hoz­zájárul a hatékonyság növe­léséhez. Az igazi ösztönző azonban a teljesítménybér, illetve a szükség. Reggel há­romnegyed nyolckor kezdő­dik a munka (így ki-ki útba indíthatja a családot, s meg­etetheti a jószágot) s egye­Korszerü gép segíti a lkát. lőre még nem kellett anyag­ra, rendelésre várva szüne­teltetni a munkát. A félszáznyi nő központi fű- téses, korszerű épületben dolgozik, termelt 4 milliót úgy, hogy az őszi munkák idején hetekig az almát szedték. A helyieken túl Ti­szacsécséről és Tiszakóróc ról is vannak bejárók. Az eí múlt évi 1 milliós nyerésé lehetővé tette, hogy a dolgc zók -f-8%-os bérfejlesztés kaphattak. A 6 ezredik n< munkaköpenyt február ke zepén szállították el Szeget: Modern füstadó /kitt. hál’ is- fyf tennek, is­mét le­értékelték a fo­rintot. Hogy meglepődtünk! Egy fillér sem maradt a zse­bünkben. Erre aztán senki nem számított, mert hiszen már a téli vásárnak is vége. Olvasom a Ma­gyar Hírlapban, hogy az illeté­kestől megtud­ta az MTI mun­katársa. erre az évre már kimerí­tette lehetősé­geit a Nemzeti Bank, ugyanis saját hatáskör­ben 1990-ben plusz-mínusz 5 százalékkal ér­tékelheti le vagy fel a forintot, t Vagyis le már nem értékelhe­ti. De fel? Majd bolond lenne. Tartok tőle. lé­tezik még e ha­zában vár tucat cég. amelyiknek szintén íész egy kis beleszólása a forint árleszál­lításába. és nem dőlhetünk hát­ra nyugodtan a fotelben. hogy kérem, idei ter­vét sikeresen tel­jesítette a Nem­zeti Bank. Mert — ugyebár — a érvét túl is le-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents