Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. február 16. Bojtorján, Lókötők A Lókötök együttes ját­szik február 17-én, szom­baton a nyíregyházi Ilon- ' véd utcai művelődési jááz-^ ban délután 2-től a gyere­keknek, este 6-tól,a- felnőt­teknek, A délutáni prog- t ramban farsangi jelmezver­seny és tánctanítás is sze­repel, illetve a zenekart me­nedzselő cégek termékeiből rendeznek kóstolással egy­bekötött bemutatót. A, mű- , sorban . r közrgpp^ö.dik a < Bojtorján egyűÚe?., , A kp-,. pen: a tökötök zenekar-.,. , Színházi közvetítés A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház műhely­munkájának egyik fokmérő­je. hogy gyakran tűzi műso­rára egy-egy előadását a te­levízió vagy a rádió. Most — február 17-én szombaton —, a Kossuth rádión hallha­tunk ilyen színházi közvetí­tést: Shakespeare komédiá­ját. a Windsori víg nőket. A Az akció- és horrorfilm- áradat mellett mostanában hevés igényesebb alkotással tallákozhatunk a mozik mű­sorában. Ezek közül aján­lunk most néhányat. A megyei művelődési köz­pontban, a Huszárik film­klubban február 16-án vetí­tik Antonioni híres díjnyer­tes filmjét, a Nagyítást. A nyíregyházi videoházban a jö­vő héten két új magyar film is látható. Az elhurcoltak kálvá­darab rendezője Csizmadia László. A főbb szerepeket Si- mor Ottó. Juhász György, Csikós Sándor. Mátrai Ta­más. Kocsis Antal, Bárány Frigyes és Safranek Károly alakítja. A közvetítés —, amely az 1989. március 16-i előadás rögzítése —, szombaton 19,15-kor kezdődik. riáját bemutató Málenki Ro­bot című alkotást február 22- én, míg a botrányos tiszaesz- lári pert felelevenítő Tutajo- sok című filmet február 24- én vetítik. A nyíregyházi Móricz Zsigmond filmszín­házban „Utoljára a mozik műsorán” címmel több szó­rakoztató filmet is játszanak. Február 16 és 21 között a Dzsungel könyve, 22-én és 23-án a Hóbortos népség, 24 és 25-én Flashdance látható. A »nyíregyházi megyei és vá­rosi művelődési központ prog­ramjából: Rendezvények: Szexis esti parti címmel divatshow várja az érdeklődőket február 17-én szombaton, este fél 9-től. Az erotikusán fűszerezett műsorban fellép Peterdi Pál, Oltványi Ta­más, és Dobos Attila és tizen­két manöken. A műsor után a Ceausescu-klán bukásáról szó­ló, „A vég” c. könyvét dedikál­ja a szerző. Vasárnap délelőtt az Irodalmi presszó várja a könyv barátait. Hétfőn, február 19-én ifjúsági hangversenyt rendeznek a fiataloknak. Klubok, körök: A Kopernikusz kör február 17-én tartja foglald kozását. A Nyíri ÁFK klub összejövetele február 20-ári lesz. A Galaktika baráti kör február 2?.-én várja tagjait. A nosztalgiamozi is ekkor vetíti soron következő filmjét. Színháznaptár Hat nap, tíz előadás. Való­ságos nagyüzem lesz a követ­kező napokban a Móricz Zsigmond Színházban. Feb­ruár 16-án A sevillai borbély című produkciót a Vörösmar­ty—Bajor, míg A küszöbön című darabot (Krúdy Szín­pad) a Móricz bérlet tulajdo­nosai láthatják. Szintén A sevillai borbély című zenés játék kerül színre február 17-' én is (E. Kovács bérlet). A Játék a kastélyban című víg­játékot február 19-én mutat­ják be (Radnóti bérlet). Cso­dák és furcsaságok címmel Peremartoni Krisztina gyer­mekműsora február 20-án és 21-én is várja a legkisebbe­ket. Február 20-án este az Ivanov ikerül színre (Vasvári bérlet). Molnár Ferenc mű­vét. A Játék a kastélyban című darabot február 21-én mutatják be. (Ordy—Déryné bérlet). Két alkalommal is játsszák A sevillai borbély című produkciót február 22- én (Csiky, illetve Kölcsey bérlet). Á művelődési központok ajánlata A kisvárdai művelődési központban is divatshow várja az ér­deklődőket február 16-án. A 20 órától kezdődő műsor után a Ne­vada együttes koncertezik. Tücsökzene címmel általános iskolá­sok számára rendeznek hangversenyt február 19-én 13 órától. Négy szfnházi előadás lesz a jövő hét elején a művelődési köz­pontban: Bródy Sándor Tanítónő című darabját 20-án a Rákóczi és a Krúdy, 21-én pedig a Bessenyei és a Császy bérlet tulajdo­nosai tekinthetik meg. A drámát a budapesti Népszínház művé­szei viszik színre. Február 23-án tinidiszkó várja a fiatalokat. Kedd a tanácsadás napja, délután pszichológus, jogász és logo­pédus nyújt segítséget a rászorulóknak. A vásárosnaményi piüvelődési központban szintén divatshow várja február 16-án az érdeklődőket. A műsorban táncrevü, ve­télkedő lesz és Dobos Attila nosztalgiadalokat énekel. Vásárosna- ményban is a Népszínház művészei látogatnak el: 15 órától Már­kus mester visszatér címmel egy zenés mesejáték látható, este pedig 7 órától Csurka István Házmestersirató című darabját mu­tatják be. Február 22-én az általános iskolai filharmónia bér­letes koncertjén a Dongó együttes lép fel. Vidám falusi estet rendeznek Pusztadoboson a művelődési ház­ban február 16-án. A hangulatosnak ígérkező műsorban fellép a Uszt Ferenc vegyes kórus, a tarpai művedődési ház gyermek és ifjúsági citerazenekara, a férfi népdalkör, Simon Józsefné nép­dalénekes, a népművészet mestere, a jándi cigányklub ének- és tánccsoportja, a varsánygyürei AMK nosztalgiazenekara, vala­mint a pusztadobosi Pávakör. A tiszavasvári művelődési központ' programja is színesnek ígér­kezik. Február 17-én Csepregi Éva zenés találkozóját rendezik meg. Csurka István Házmestersirató című tragikomédiáját február 22-én mutatja be a Népszínház. Február 23-án a szatmárnémeti Állami Filharmónia ad hangversenyt. A műsorban Bartók Hege­dűversenye és Rimszkij-Korszakov Seherezádéja hangzik el. Filmajánlat Haiyváradi fatésak kiállítása A romániai forradalom óta megszaporodtak a nyíregyhá­zi Váci Mihály művelődési központ kapcsolatai az Er­délyben és a Partiumban lé­vő kulturális intézményekkel. Február 16-án, pénteken 17 órától a nagyváradi Taviró­zsa (Nufarul) Fotóklub mu­tatkozik be. A negyven fo­tográfust tömörítő közösség 1976-ban alakult, tagjai kö­zött vannak magyarok és ro­mánok, s közülük húszán a Román Fotóművészek Szö­vetségének is tagjai. A nyír­egyházi kiállításon elsősor­ban a fordulat előtti időkben készült képeket láthatja a közönség. Az ünnepélyes megnyitót ezúttal egy baráti beszélgetés helyettesíti 17 órától az Ifjúságii Centrum­ban. A hónap végéig tekinthető meg Nyíregyházán a Helyőrsé­gi Művelődési Otthonban a Pál Gyula hagyatékából válo­gatott kiállítás. Képünkön a festőművész Délutáni látoga­tók című alkotása. (Balázs Attila reprodukciója) ' v ' fv r > * •; Disputa Választ kaptunk újfent az Állami ^Biztosítótól' ■ tehén- ügyben/(Miközben-egy másik biztosító autós _ felelősségi biztosítása borzolja -á kedé­lyeket.) Az ismétlésekről el­mondtuk a véleményünket; és még az sem zavar bennün­ket, hogy a válaszoló más adatokat írt ide, és másokat a Tőzsde Kurírba. Csupán egyetlen kérdésünk van: Mi­ért rúgkapál az ÁB olyan idegesen a2 ellen, hogy a munkáját az arra hivatott ál­lami szervezetek alaposan megvizsgálják? Becsületes embernek (biztosítónak) nem esik zokon, ha ellenőrzik. Választ kaptunk két helyről is ama kérdésünkre, hogy nem volna-e ideje az MSZP-nek kinyitnia a Tar Imre lakásdossziéját és má­sok dossziéit. Tar Imre azt firtatta, hogy ki kérdi ezt (el­felejtvén, hogy ő maga évti­zednél hosszabb ideig egy párt nevében nyilatkozott meg), és nincs dossziéja. Az MSZP pedig nem tartja ma­gát illetékesnek. Mi igen. A dossziék az MSZP birtoká­ban vannak — ha meg nem semmisítették őket. De úgy látszik, az elhatárolódás nem terjed addig, hogy őszintén feltárják a múltat, s erre mutat az is (ami a kérdé­sünkben burkoltan, ám kive­hetően benne volt), hogy itt még öt bűnbakot sem talál­tak, aki felelőssé tehető len­ne megyénk sanyarú sorsáért. Ami a vagyondossziékat ille­ti, már törvény emlegeti a ki­nyitásukat, habár holtbizto­sán hamarosan módosítandó és kiegészítendő törvény — a bűnbakokra még kicsit várni kell. Hangoztatja egy ellen­zéki párt — de a világért el nem árulnánk, melyik párt! — jelöltje, hogy „olyan or­szágban akarunk élni, ahol tiszteletben tartják az embe­ri méltóságot”. Hozzá kell tennünk, hogy a jelölt ko­rábban nem ellenzéki volt, hanem évtizednél régebben tagja az MSZMP-bizottságá- nak, sőt a helyiek áltál „szükvezetés”-nek becézett uralgó csoportnak is. Kérdezi a Néppárt: igaza volna? Mondja a Néppárt: bizony, igaza. Hangoztatja az Ag­rárszövetség, hogy céljai kö­zé tartozik többek között az is, hogy a parasztság ne le­gyen többé kiszolgáltatva a gazdasági erőfölénynek. Kérdezi a Néppárt: igaza volna? Mondja a Néppárt: bi­zony, igaza. Hangoztatja az egyik párt(?) — meg sem merjük említeni a nevét, mert párt­voltukat is szégyellik és ta­gadják, de a pártként kijáró kétmilliót fölvették a költ­ségvetésből —, hogy részt vállalnak a kistermelők ér­dekképviseletében. Kérdezi a Néppárt: hihe­tő, hogy még valaki ösz- szetévessze a leendő parla­mentet az érdekképviseleti szervezetekkel ? Mondja a Néppárt: hihe­tő. Íme a példa. Állásvontunk Az igazságról M ivél a Hfizafiáá' (Nép^fpntr.Választási Koalíció program­jából úgy láttuk, hogy; a hazafiságról mindössze a nem­zetiségek jutnak politikai ellenfeleink eszébe, és kisüt az «Sészbőí, hogy a korábbi négy évtized irányzatai érvé­nyesülnek (aminek eredményeképpen egész nemzedékek sütik le a szemüket, ha arról kell vallaniuk, hogy magyarok, saját történelmük legszebb napjait pedig a felvételiző — tehát jobb képességű-— érettségizettek is. csak meglepően kevéssé isme­rik)' ~ hát mindezt szóvá tettük pár sörös fricskánkban. A cím­zett minderre dühös Jett, hogy izgágák vagyunk, és ismételten közölte programjának egy részét. (Bízunk benne, hogy elmefut- tatásuhkra újra csak ugyan«.bban. lesz szerencsénk.) Hogy is van ez? ' ~ ! T Vajon miért nem tetszik egyes szervezeteknek (a-HVK “eseté­ben pártot nem írhatunk, mert letagadja párt voltát, álpártot sem .írhatunk, mert pártként -tárt>a. magát számon; tessék, mon- dani: minek‘'nevezíiyc?,—/neyt az .még.csak' s^érvefet'sémj.'há programjára valaki megjegyzést tesz? Vajon úgy képzelte'a po­litikai csatározást, hogy mindenki fújja a magáét, kontaktus, találkozás, ütközés nem lesz? Vajon úgy vélte, hogy elég pár szóvirág egy választási X#?delem megvívásához? . Mert = azt négy; évtized alatt megtudtuk a népfrontról, hogy akárhány tiáztéSsé^es. é’s^g^ndQ/Ikodó embernek feleletet adott, azért maga a szervezet kiszolgálta az egész országot szegénység- be^ ádü’író ’diktatúrát; Afcf fudtük, hogy a népfront “is hazafiság­ról beszélt, de hazafiságról szó sem lehetett, csak hatmilliárd dollárba kerülő proletár internacionalizmusról. (Ennyivel tar­toznak a soha nem fizető országok: Angola, Etiópia. Tanzánia, meg a többi „szocialista” testvérünk.) De nem hittük, hogy lesz szervezet ebben az országban, amelyik a zászlajára írja a haza- fiságot — és ugyanúgy akarja folytatni, ahogyan eddig volt. Azokban az országokban, ahol a demokráciának és a több­pártrendszernek hagyományai vannak (és nem most kezdik), a pártok górcső alá veszik a többiek programját, alaposan elem­zik, és — persze, persze — támadják. Természetes ez, hiszen be kell bizonyítaniuk a választóknak, hogy az á program nem jó, hanem az övéké a jó. Ebben semmi kivetnivaló nincs, sőt abban sem, hogy e viták során az érvelésnek olykor különös formáit választják. A magunk részéről: nem ellenezzük, sőt keressük a viták lehetőségét. Vitázzunk programról, vitázzunk az egyes szervezeteknek a politikai palettán elfoglalt helyéről, vi­tázzunk az egyes jelöltek politikai múltjáról (de magán­életéről ne), jelenlegi nézeteiről — mert a viták nem károsak, hanem hasznosak, hiszen lassanként csak-csak tisztázni kell, melyik párt (szerveződés?) mit is akar. És legyenek e viták élesek, mert a mellébeszélésből a választó polgár soha nem jön tisztába, ki hol áll, ki mit mond, és ki mit hallgat el. Mi igenis vizsgáljuk az ellenfeleink programját, elemezzük, szembesítjük a valósággal, és — természetesen — keressük a gyönge pontjait. Ha nem ezt tennénk, nem felelnénk meg a fel­adatnak, amit vállaltunk, hiszen elvégzését társadalmilag szük­ségesnek tekintjük, emberileg pedig azonosulunk vele. És ha ezt izgágaságnak minősíti valaki — akkor is. Kivinni - de mit? Az egyik hír le nem ma­radna az újságok lapjairól: hazánk devizái nsége, vagyis azí, hogy minden cent, min­den centime, pfennig, penny kivitelre szükségünk volna, mert csak a kamatok miatt évi hárommilliárd dollárral nő az ország adóssága. (Eny- nyit nem fedez az export, a kamatfizetésre hiteleket ve­szünk föl — már amíg ad­nak —, s azokból pöngetjük.) Általános a sírás, hogy a ma­gyar gazdaság nem teljesít, nincs igazán export húzóerő, túl nagy amott a verseny, mindenki beleszakad — szó­val rágondolni is rossz és szörnyű. A másik oldalon ott az egyéni tervezés. Sokan — de milyen sokan! — fontolgat­ják, hogy Nyugat-Európában vállalnának munkát. Nem focistákról és sportolókról van szó, vagy nemcsak róluk, hanem a józan gondolkodású állampolgár megfogalmazta magának, amit az ország ve­zetése eleddig képtelen volt: úgy szeretne élni, olyan élet­nívón, ahogyan ott élnek. A jelenlegi magyar helyzetben ez egyetlen módon képzelhe­tő el: ha kimegy dolgozni. Emiatt elkezdődött a kapcso­latok kiépítése, sokan a mun­kavállalási engedélyek után szaladgálnak — nem könnyű megszerezni, de nem is lehe­tetlen —, mások már indul­nak. A számítási mód egyszerű: az adórendeletek a külföldi munkavállalást kedvezően bí­rálják el, tehát ott kell dolgoz­ni. Más kérdés, hogy a kinn dolgozó nem török, és nem jugoszláv vendégmunkás, és nem fogja hazautalni a kere­setének zömét, hanem elkölti ott, hiszen leckét kaptunk a tavalyi nagy autó- és hűtő­bevásárlás lázával. De a lec­két nem tanultuk meg. Mi az ország érdeke? Az, hogy a legmozgékonyabb dol­gozói külhonban keressék a vajas kalácsra valót, vagy az, hogy terméket exportálja­nak? Természetesen, a ter­mékexport volna mindenek- fölötti érdekünk. A kérdés az, hogyan segíti elő ezt a pénz­ügyi szabályzat? Sehogyan sem. Sőt, hátrál­tatja. Sőt, annak kedvez, aki munkaerejét viszi ki. A vál­lalkozás — és itt elsősorban magánvállalkozásról van szó, kisiparról, társaságról — csak ún. áru mellékköltségekre vá­sárolhat vissza (nem vissza­tarthat, hanem visszavásárol­hat, ami kettő!) valamennyi százalékot, fuvarra, reklámra, esetleges egyéb költségeire. A Magyar Néppárt megyei elnökségének ügyvezetője — az MNP megyei fejlesztési programjával összhangban — levelet írt Németh Miklós miniszterelnöknek, s ebben javasolta, hogy az exportot kiemelten kellene kezelni a magánvállalkozások esetében. Nagy húzóerőt jelentene, ha e vállalkozások — iparosok, géemkák, kft.-k — visszatart­hatnának az általuk konver­tibilis viszonylatban eladott áruk értékéből jövedelmi célra, akár 3, vagy 5 százalé­kos mértékben is. Nem ve­szítene ezzel az ország, ha­nem egyre növekvő export- bevételeivel nyerne! A levélre válasz érkezett: az Országos Tervhivatal ta­nulmányozza (ezt) a kérdést (is). A Magyar Néppárt heti kérdése A MEGYEI FÖLDHIVATAL VEZETŐJÉHEZ: 1952 ELŐTTI TULAJDONI ÁLLAPOTRÓL CSAK ÜJABBAN NEM LEHET KIADNI TELEKKÖNYVI SZEMLÉT, VAGY EZ RÉ­GEBBI RENDELKEZÉS, ÉS HA IGEN, MIKORI?

Next

/
Thumbnails
Contents