Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-14 / 38. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. február 14. Aotearoa Különleges filmet láthatott vasárnap délután a tévében az ország. A maorik által Aotearoának, Hosszú Fehér Felhők Országának elnevezett országgal, vagyis hát Üj- Zélanddal ismerkedhettünk meg. A jó negyvenöt perces filmben bemutatták nekünk a világ túlsó felén lévő szigetország majd valamennyi csodáját, s az alkotók elérték azt, amit talán a legnehezebb, sikerrel mutatták be azt a sajátos viszonyt, mely a századok során kialakul a természet és az ember között. No de most nem a film értékeinek méltatásáért íródik e kis cikk, elkészítésének módja ültetett az írógép mellé. Ugyanis ezt a rendkívül tanulságos útifilmet mindössze ketten jegyzik, Nagy Sándor, a kertészeti egyetem docense és Sáfrány József, akinek a stílusa meghatározhatatlan. A kétfőnyi expedíció a legképtelenebb helyszíneken a legképtelenebb szituációkat is megoldva tették az asztalra a nyers filmet, remélhetőleg elgondolkoztatva ezzel a magyar televízió mérhetetlenül elburjánzott szakapparátusát is. Nem vittek ők magukkal külön rendezőt, gyártásvezetőt, riportert, operatőrt, fővilágosítót, alvi- lágosítót, ilyen meg olyan szakértőt. Ketten teljesítették vállalt feladataikat. Megyét járó útjainkon számtalanszor futunk ösz- sze nálunk forgató tv- stábbal, s tisztelet a kivételnek, szinte mindany- nyiszor elszömyülködünk a mikrobusznyi szakgárdán, a majd ugyanannyi technikán. Évek óta panaszkodik a televízió, hogy kevés a pénze. A filmforgatás rejtelmeihez nem értek. Éppen azért tanácsot sem adhatok, miképpen lehetne okosan gazdálkodva jó filmeket készíteniük. De az Üj-Zélandról szóló alkotás szerzőit talán érdemes lenne megkérdezni erről is. Ök biztosan tudnának néhány javaslattal szolgálni. B. G. Nyíregyházán az Erdősor, Kossuth és Vasvári Pál utca térségében épül százhúsz, illetve száznegyvenkettő lakás a SZÁÉV és az ÉPSZER kivitelezésében. Képünkön fedik a négyemeleteseket. (B-zs.) A nép fórumai Mi legyen az egykori páiítháziban: óvoda vagy közhivatal? Milyen üzemet telepítsenek a faluba? Kiről nevezzék el az újonnan alakult utcákat? Hol legyen a közadakozásból létesítendő ravatalozó? Csak néhány a fontos kérdések közül, amelyeket ezekben a hetekben vitatnak meg a falugyűléseken. Tél végén, kora tavasszal visszatérő rendezvénysorozata volt községeinkben a falugyűlés. Sok-sok éve e sorok írója is részt véhetett ezeken a programokon, amelyek, többnyire visszatérő koreográfia szerint zajlottak. Színhely rendszerint a nehezen fűthető nagyterem a kultúr- házban. Az emberiek nagykabátban is vacognak. A piros- drapériás' elnöki asztal mögött a tanácselnök, az ülést levezető népfronttitkár és a megyei tanács képviselője. Az első sorokban tartották fenn a helyet a községiben működő intézmények, üzemek vezetőinek. Sajnos, gyakran voltak foghíjasok ezek az első sorok és beszédesen hallgattak arról, menynyire tartották fontosnak a gazdasági, társadalmi vezetők ezeket a közéleti párbeszédeket. A szereposztáshoz tartozott, hogy a tanácselnök beszámolt az elmúlt esztendőben végzett munkáról, hangNyeregbe! Politikai divat a múltait felemlegetni önigazolásul. De hiába olvasom az újságokat, nézem a tévét, senki se emlékezik meg arról, hogy mi valójában lovas nemzet vagyunk. Bár, ha jobban belegondolok, ez érthető. Hiszen ki dicsekedne azzal, hogy mi mindig rossz lóra teszünk. S ha mégis sikerül valami, akkor elszalad velünk a ló,. Hiába' tudtuk, Hogy csak nyomorék lehet, csak közös lovakkal foglalkoztunk. Amikor igazi jó lovakra lett volna szükségünk, beértük öszvérrel is. S mit várhattunk tőlük, ha még a négylábú ló is megbotlik? Ma már kilóg a lóláb, hogy mennyire lóvá tettek bennünket. Egyre inkább úgy érzem, hogy alaposan alánk adják a lovat. Csak úgy grátisz, csak úgy ajándékba? Meg kellene nézni a fogát! Mert újra áteshetünk a túlsó oldalára. Hiszen ezt már megtettük: igaz akkor jobbról balra. Jó volna már megülni ezt a lovat, hiszen a miénk! Vagy nem ilyet akartak? (tapolcai) A BÚTORNAK SINCS SZARA Még a múlt esztendő végén ingerült hangú levelet kaptunk egyik nyíregyházi olvasónktól. Azt panaszolta, hogy az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat bezárta a jósavárosi vegyesboltját, s nincs hol a gyerekeknek ceruzát venni. Az üzlet valóban zárva volt hetekig, de aki benézett a kirakatüvegen, láthatta, serény munka folyik odabenn. Talányos Jutányos Január utolsó napján aztán újból kinyitott, de akkor már új „gazda” neve szerepelt a portálon: Jutányos Kft. — hirdette a felirat. A talányos nevű társaság — mely hamarosan kiderül, igencsak találó titulus — két taggal alakult meg, fele-fele alapon tették le az egymillió forintos törzstőkét. Alakítsunk kft.-t! Adva volt a vállalat meglehetősen kihasználatlanul álldogáló boltja, s Hargitai Megerőszakolta a magatehetetlen öregasszonyt Három év a kisvárdai szatírnak Ítélet született abban az ügyben, amely a kisvárdai kórházban történt tavaly október 12- én, s amely a megye egész lakosságát alaposan felkavarta és megbotránkoztatta. Az ügy vádlottja a huszonhat éves kisvárdai Pintér Tibor volt. Pintér idült alkoholista. Azon a napon is jelentős mennyiségű szeszes italt fogyasztott el, s így ment be a kisvárdai kórház utógondozó osztályára. A portásnak előadott egy mesét, hogy barátját akarja meglátogatni. Felmutatta a katonai igazolványát, így a portás megengedte, hogy az előtérbe tartózkodjon, amíg az általa megnevezett személyt leküldik. A portásnak azonban dolga akadt, nem volt ideje, hogy Pintért szemmel tartsa. A férfi ki is használta a helyzetet, mert ahogy nem figyeltek rá, felment az emeletre. Az ajtókat nézegetve benyitott az egyik kórterembe. Abban a szobában feküdt egy hatvanhét éves, magatehetetlen asszony, karjában infúzióval. A férfi felkapcsolta a villanyt, felhajtotta a betegről a takarót, hátáról hasára fordította, majd meztelen alsótesttel ráfeküdt. A portás időközben keresésére indult. Az ápolónő felvilágosította, hogy ő látta a férfit, így már ketten indultak utána. Észrevették, hogy abban a kórteremben ég a villany, így rányitottak az idős asszonyon fekvő Pintérre. A tettében megzavart ittas ember ruháját magára kapkodta és pánikszerűen elmenekült a kórházból. A súlyos beteg a történtek után hat nappal elhalálozott. Halála azonban független volt Pintér tettétől, magas vérnyomás következtében kialakult agyi károsodás okozta. Édes gyermeke, mint az akaratnyilvánításra, beszédre képtelen beteg törvényes képviselője, a bűncselekmény miatt magánindítványt terjesztett elő. Az egyszer már súlyos testi sértés bűntette miatt felelősségre vont Pintér Tibor most erőszakos közösülés bűntettének kísérlete miatt került a kisvárdai bíróság elé. Három év börtön- büntetésre ítélték, amit a vádlott és védője sokallott, ezért enyhítésért fellebbeztek. A megyei bíróság azonban a büntetést helyben hagyta arra hivatkozással, hogy Pintér az átlagot jelentősen meghaladó tárgyi súlyú bűncselekményt követett el. (B. A.) Gyula éppen állás nélküli közgazdász személyében akadt egy jelentkező, aki meglepő ajánlattal állt elő: ha az iparcikk-kisker. megbízik benne, ő vállalja, hogy rövid időn belül rentábilissá teszi a boltot. — A lehető legjobb időben érkezett az ajánlat — eleveníti fel az indulást Váradi István, a vállalat igazgatója. — Mintegy hatvan üzlettel rendelkezünk, szerződéses, vagy jövedelemérdekeltségi formában működnek, tűrhető eredménnyel. Ez a jósavárosi bolt azonban igen sok gonddal küszködött, s gondolkodnunk kellett, miképpen lehetne hasznosabb tevékenységet bevezetnie. Akkor jött a javaslat, hogy alakítsunk kft.-t. Néhány hét alatt aztán nemcsak a társaságot, hanem az ületet is tető alá hozták, miután villámgyorsan eldöntötték, hogy úgynevezett osztályos termékeket kínálnak benne, a bútoron át a cipőig sok mindent. Szép is, mutatós is Nincs olyan gyár Magyar- országon, ahol minden termék megfelel a maximális kívánságoknak. Az egyiknél szálhibát látni a szöveten, a másiknál nem működik a zár ... szóval olyan hiányosságok, melyek miatt olcsóbban kell eladni a tervezettnél, még akkor is, ha azokat egy- egy ügyesebb tulajdonos gond nélkül megjavítja otthon. A kft. tagjai, alkalmazottjai tehát nyakukba vették az országot, s különösebb gond nélkül sikerült feltérképezniük a szóba jöhető utánpótlási területet. Az üzlet azóta is tele ilyen bútorokkal, meg olyanokkal is, melyeket a lakóktól bizományba vettek át, s az üzlet is megindult. Ottjártunkkor éppen a Szegedről származó szekrénysoroknak volt a legnagyobb keletje; a vásárlók talán nem is tudják, hogy az ottani börtön rabjainak keze- munkája díszíti otthonukat. A megyében ma is tekintélyes azoknak az üzleteknek a száma, melyek minden eddigi próbálkozás ellenére ráfizetésesek. Sok helyen a csodaszernek hitt új vállalkozási formák sem váltak be. — Nem, nem ... a kft. sem csodaszer — vélekedik Váradi István. — Az viszont tagadhatatlan, hogy a vagyoni, s jövedelmi érdekeltség jobban érvényesül e formációban. Épp ezért is léptünk a társaságba. Másképp nemigen kockáztattuk volna még azt a félmillió forintot sem. Az érdekeltség csodaszer ötszázezer forint egy nagy vállalatnak mondhatni semmiség, ám egy filléreket élre állító magánzónak már korántsem csekélység. Mert mi van akkor, ha nem megy a bolt? Ha a kft. másik tagja nem hajlandó lenyelni a veszteséget? Ha az üzlet négy dolgozója mindezek ellenére is követeli a fizetségét? — Akkor bizony lehúzhatjuk a redőnyt — tárja szét kezét az ügyvezető. — De ne fessük a faira az ördögöt. Mielőtt belevágtunk volna, természetesen nagyon alapos számításokat végeztünk. S arra a következtetésre jutottunk: ha nyomon követjük a vásárlók igényeit, s aszerint szervezzük a munkát, a kft.-vei nem lehet gond. A kockázat természetesen mindezek ellenére benne van a pakliban. De ezt mi a dolgok természetes logikája szerint fogjuk fel. B. G. — Abból indultunk ki, hogy a jósavárosi lakások többségében a bútorok már megérettek a cserére — folytatja a kft. másik „fele”, s egyben ügyvezetője, Hargitai Gyula. — Ám e városrészben köztudomásúan nem a pénzes emberek laknak, ők aligha képesek megvenni a százezer forintos jugoszláv szekrénycsodákat. Az új, de olcsóbb bútorokat keresik. Igen ám, de manapság a magyar bútorgyártók is felvették a versenyt a külföldiekkel, legalábbis ami az árakat illeti. Ekkor ugrott be az ötlet, olyan terméket kell keresni, mely szép is, mutatós is, s az ára is elfogadható. VIL.L.BIT, Nyíregyháza Tűzvédelmi felülvizsgálat Sikeres évet tud maga mögött az Élgép Villamos- biztonság-technikai Leányvállalat nyíregyházi kirendeltsége. Tavaly 2,3 millió forint árbevételt produkált. Erre az évre is sok megrendelésük van, de gond, hogy a partnereik egy része fizetési nehézséggel küzd. A VILLBIT jelenleg többek között a Szabolcs- Szatmár megyei Gabona- forgalmi és Malomipari Vállalatnál, a Miskolci Mezőgépnél, valamint a Szerencsi Cukorgyárnál végzi az elektromos berendezések érintésvédelmi és tűzvédelmi szabványos- sági felülvizsgálatát. HgHHHBHHHHgi súlyozta a nehéz körülményeket és az erőfeszítéseket (másfél évtizede ezekből több jutott a kelleténél) és tettre buzdította a jelenlévőket. A késői óra ellenére a felszólalók a járhatatlan, sáros utcák, az orvosi, a kereskedelmi ellátás hiányosságai, az óvodai, iskolai tantermek szűkössége miatt panaszkodtak. Mindössze néhány, talán kissé kapatos hozzászóló hangszerelte élesebbre a mondandóját. Igazságtalanságokat, jogtalan előnyöket, méltánytalan megkülönböztetést tett szóvá. Ne személyeskedjünk elvtársak, ezzel torkolták le a pulpitus túloldaláról a renitens felubelit S rásütötték az izgágaság bélyegét. A történet helyszíne bárhol, időpontja 1989-ig bármikor elképzelhető. Legújabb- kori történéseink azonban a dagályos falugyűléseket is lesöpörték a közélet színpadáról. Sőt. Valamirevaló polgármester minden fontos kérdésben kikéri a helybéliek véleményét. Ezzel sok későbbi reklamálást védhet ki. De a tisztesség is úgy kívánja, ha útépítést, járdalerakást, ravatalozót, iskolatakarítást társadalmi munkában kérünk, vagy arra számítunk, hogy saját zsebből fedezze a lakosság, ülik megkérdezni róla az érintetteket. Mint ahogy láthattuk ezt a tévében a minap: a ti- szamogyorósi földosztásról vitáztak a falubeliek. A falugyűlések mára valóban a nép fórumai lettek. Nem kell kitekert nyakkal lesni a felszólalóknak, mit gondolnak az elnöki asztal túloldalán, ha érdesebbre sikerült a mondandó. Ma nem mehet „tutira” sem a meghívott vendég, sem a községi vezető, hogy milyen döntés születik. De így is van rendjén. Különösen akkor, ha komolyan gondoljuk, hogy a túladminisztrált tanácsi rendszert lebontjuk, és helyébe valódi önkormányzatot szeretnénk. Akkor pedig teljesen nyilvánvaló, hogy a helyi politika napi ügyeit ne messzebb és „fent”, hanem az ott élők döntsék él. Tóth Kornélia Olvasónk írja Ha nem együtt húzzuk... TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Nem arról akarok írni, hogy miért szavazták le az államtitkárt X kérdésben. Arról sem, hogy nőtt-e a dolláradósságunk és mennyivel tartoznak az oroszok. Arról sem, mennyibe kerül nekünk a választás, még inkább nem, hogy mennyibe kerül a rendszerváltás. No de. hát miről akarok írni? Arról, hogy megy a szekér, ha nem együtt húzzuk? Ebben nem vagyok egyedül. Idős korú ía- lumbeliek élettapasztalata igazolja, összefogásban az erő. Ezt napjainkban a többpártrendszerben látják sokan. Gyönyörű szavak a hirdetésekben, amelyek vágyálmok, de megoldhatatlanok a valóságban. Általánosító programnyilatkozatok hangzanak el. ígérni lehet. Kinek az érdeke ez? A hatalomra törekvő pártoknak. No de demokratizmus vagy újabb párthatalom? Ezt akarjuk? Nem hiszem. Ha a rendszerváltás az egyetlen kiút a válságból, akkor legyen az, de nem szeretném a visszarendeződést. Én nem szeretnék kezet csókolni senkinek. Nem szeretném, ha sokan kávéfőzéssel, felszolgálással mint titkári alkalmazott jő fizetéssel mennének nyugdíjba. Nem szeretném, ha olyan érdek- képviseleti szervek lennének, mint a TESZÖV és a TOT. Reform retorika. De sok volt MSZMP-tag akkor lépett ki, amikor kiutat kellene mutatni a bajból és ránk, azokra hárították a 45 év felelősségeit, akik haszonélvezői nem voltunk, tehát az egyszerű falusi párttagok. Ne feszegessük a múltat. Megtörtént. Ami rossz, fel kell számolni. Sok mindent el kell felejteni, huszonnyolc havi hadifogságot. Megöregedtem, de élni akarok és élni szeretnék, de nem mindegy, hogyan. Én már sok mindent elfelejtettem. A földműves magot vet, mert kenyér kell, jön a tavasz. Id. Seres Zsigmond Túristvándi
