Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-14 / 38. szám
1990. február 14. Kelet-Magyaramig 3 Az önámítás zűrzavara A Ház. amelyet fanatikus akamokok tervei nyomán önző és felelőtlen mesteremberek tákoltak össze nemzedékem, a negyvenhetesek egész eddigi életében, most minden görcsös akarás ellenére összeomlik. Dicséretes tett volt ezt idejében felismerni; ám dúcolással. foldozással. barkácsolással mindenáron késleltetni. lassítani az élet- képtelen Ház letűnését — dicstelen munka. Akár vak hitből, akár tévedésből, akár számításból nyújtja- húzza valaki, egy személy, egy rendszer, egy Ház agóniáját: ezzel senkinek nem használ, csak szenvedést és káoszt teremt. Forradalom zajlik -körülöttünk. Nem reform, mint sokan hitték és még ma is hinni szeretnék. Ez a forradalom rendszerváltást követel. Nem a sztálinizmusnak nevezett „modell” békés alakítgatását az állítólagos „vívmányok” megtartásával és a hatalom „fokozatos” demokratizálásával —. hanem az eddig szocializmusnak nevezett rendszer egészének gyökeres felszámolását. Egyre határozottabban, egyre nyíltabban ezt követeli a többség; csak az nem hallja meg. aki nem akarja meghallani. Azt a gőgöt, azt a dölyföt pedig végleg el kell feleltem, hogy egyesek azt hiszik: joguk és hatalmuk van eldönteni, hogy az állampolgárok követelései „helyesek-e”, „jók-e”, „indokoltak-e”? Nyíltan ki kell mondani: „demokratikus szocializmus” nem létezik. Ahogyan nem létezik „szocialista piac”. vagy „szocialista demokrácia" sem. Az elmúlt évtizedek szocializmusnak nevezett rendszerében a legfőbb érték a közösség volt. amelynek javáért az egyén háttérbe szorítható és feláldozható: azt pedig, hogy mi szolgál a „közösség javára”, azt a kiválasztott kevesek kinyilatkoztatásai határozták meg. A demokrácia alapértéke viszont az egyén tisztelete: a személyes szabadság és függetlenség. az autonóm állampolgár önmeghatározása és szabad önszerveződései. a szuverén polgár, akinek jogait csak nyilvános törvények korlátozhatják, amelyek mindenkire egyformán érvényesek. Ter- tium non datur. Harmadik út nincsen. Ma már mindenki érzékeli a bennünket körülvevő egyre növekvő zűrzavart. Egyesek viszont azt hiszik, ennek — és minden más bajnak — a forrása pont ez a ránkzúdult forradalom. a sok új mozgalom. új párt, új szerveződés. a szólásszabadság. Ezek az emberek visszasírják a régi ‘ időket, amikor legalább rend volt. Csakhogy ők éppen azt nem vették észre, hogy a rendet senki nem „adta fel”: éppen azért omlott össze a régi rendszer. mert már nem tudott rendet tartani! Az új politikát, az új pártokat és mozgalmakat nem a régi ren dszer „engedélyezte”: maguktól születtek meg, mivel a rend a régi módon már nem volt fenntartható. Igaz. egyelőre nincs sok köszönet az új politikában, ebben bizonyára sokan egyetértünk. Decemberben a kormány féktélen inflációval. munkanélküliséggel, áruhiánnyal riogatott arra az esetre, ha a parlament nem szavazná meg a lakosságot megnyomorító költségvetést. Nos. a „honatyák” megszavazták — és rövidesen mégis a nyakunkon mindaz, amivel ellenkező esetben fenyegettek. Persze ez nem is lehetett másképp: a művileg életben tartott holt tetem minden beleölt milliárd ellenére csak holt tetem marad — legfeljebb egyre drágább és egyre oszladozóbb. Közben a káosz egyre növekszik. Természetes, hiszen akik eddig uralkodáshoz szoktak, uralkodás nélkül kormányozni már nem szeretnek (nem is igen értenek hozzá). Helyette magukat és az övéiket igyekeznek menteni. csupán „túlélni” akarnak. Békéről, fokozatosságról, átmenetről, „a szélsőségek kerüléséről” szónokolnak. miközben igazából egyszerűen csak maradni akarnak. Kezükből azonban kicsúszik a régi rend, az újat viszont nem értik, nem is kedvelik: hiszen régen számukra a vezetés egyszemélyi, önkényes uralkodást jelentett. A jövő: tehát értőn és toleránsán. másokkal együtt vezetni, mások számára gyümölcsözően irányítani, netalán mások érvényesülését, jogait, érdekeit képviselni — ez tőlük téliességgel idegen. Csak egy dolog van. ami még idegenebb tőlük: önként távozni. Ezért hát erőszakosan maradnak. körülöttük pedig nő a zűrzavar, az anarchia; közben talán remélik, hogy visszajön a Nagy Rendcsináló és őket. a kis kapitányokat, hűséges kitartásukért kitüntetik? Nehéz helyzetben vagyunk, akik korábban „belülről” politizáltunk. Vannak. akik a „folytonosság” mellett döntöttek, azt gondolva, hogy a régi Ház még sokáig Ház marad. Ezért cserébe készséggel cserélték le a nevet, a homlokzatot. az utcatáblát, a virágot az ablakban, a régi házmestert. sőt magát a házirendet is. Én magam nem csatlakoztam hozzájuk. Ügy látom, a régi Ház betöltötte szerepét, történelmi ideje lejárt. Az emberek, a gazdaság, a rend ma itt Kö- zép-Európában újfajta ház felépítését követeli, amelyet nem lehet a régiből „átalakítani”. Nem lehet a bontást és az új alapozást elkerülni. Ugyanakkor meggyőződésem. hogy ma Magyarországon mindenünk megvan az új (voltaképp csak évtizedekig szunnyadó, történelmi gyökereiben folytonos) magyar nemzeti rend felépítéséhez. Nem az okos orvos a jó orvos, hanem a tanulékony orvos. Bármennyit tanulhat, mindig tévedhet; de sohasem mondhatja, én helyesen tanultam. tehát a beteg a hibás ha mégis meghalt. Az orvos hite. elmélete, filozófiája változhat; ami nem változhat. az a parancs: használj a betegnek! Amilyen képtelenség volna a gondolat, hogy a beteg gyógyítását csak „fokozatosan”, „békésen", „lassan” szabad végezni és kímélni kell a kórokozókat!). ugyanolyan képtelenség ezt hangoztatni egy szenvedő, fuldokló társadalom esetében is. Mert amíg csak húzzák- nyújtják az agóniát, addig egyre jobban növekszik a káosz, súlyosbodik a zűrzavar — hiába leplezik ezt egymásnak és a lakosságnak is a „fokozatosság'’, de főleg a felelősségelhárítás jelszavaival, a megújított- nak mondott, de valójában a régi Házra mutogatással. Azt mondom: illő tisztelettel hagyjuk a haldoklót a gyászoló családra. Az orvosnak az élők mellett a helye, ott van rá szükség, ott várja a kötelesség az új életet védeni, gondozni, gyarapítani. l)r. Bánki M. Csaba Fájjon a gép dereka Sokóltű a nádkombájn A nádarató kombájn a Hortobágyon Könnyű dolguk van a nádvágóknak — tartja a mondás — vetniük nem kell, csak aratni. Hogy könnyű élet-e a nádvágóké, azt ők tudják leginkább, hiszen a tél hidegében, hóban, fagyban keserves derékfájdító egy munka, főként ha mindent kézzel kell csinálni és a napi teljesítmény csak néhány száz nádkéve. Viszont ha lenne egy csodálatos gép, egy nádarató kombájn? Olcsóbb a külföldinél — Van már ilyen gép — mondja Takács Lajos okleveles gépészmérnök a Hortobágyi Állami Gazdaságtól. — Mi hárman. dr. Göndör Tibor és dr. Harangozó László — ők a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola szakmérnökei — elkészítettük egy önjáró nádbetakarító prototípusát. Hogy ezt mi indokolta? Magyarországon a nád valóban — különösebb ráfordítások nélkül — bőséggel terem. Kereslet Minden normális háztartásban van két speciális edény. Momentán nem n bilire, hanem a tejeslábasra és a húsos- fazékra gondolok. Az említett két edényt a gondos háziasszony másra nem használja. Baj lenne belőle. Teszem azt, ha a tejeslábasban egyszer zaftos marhapörkölt, máskor pergelt leves készülne, akkor a tej a tejeslábasban odakozmál- na. Ilyen a lábasok természete. A húsosfazék szentségét inkább a hagyomány, a beidegződés őrzi. A húsos- fazékban nem illik vizet forralni és abba nokedlit szaggatni. Attól meg az Isten óvjon, hogy a húsosfazékban valaki moslékba való krumplit főzzön. Idáig jutottam az elmélkedésemben, amikor jött nagy dér- rel-durral a Stohanek és azt mondja: — Adjon már kölcsön szomszéd egy fazekat. — Minek az magának? — Rizses húst főzök. És képzelje, három fazék már tele van. És csak dagad és dagad. — Na, ne. Hát mennyi rizsből és főleg, hogy főzi maga a rizses húst? is van iránta, nyugatnémetek, hollandok, dánok jó pénzért veszik és viszik. A Hortobágyi Állami Gazdaság évente 2,5—2 millió kéve nádat dolgoz fe! és értékesít. Globálisan a hárommillió kéve nádnak 15—20 millió forint a haszna. Ha a nádaratás jól gépesített, ha van egy olyan magyar gyártmányú kombájn. amely tud annyit, mint egy külföldi gép és olcsóbban is elkészíthető, akkor a nádgazdaság jövedelmezősége tovább javítható. — Egy kilogramm rizs és fél kilogramm hús. Vízbe tettem, gázra raktam hadd főjön. — Ember. Nem vagyok az a kimondottan nagy szakács, de a rizst azt nem vízben kell főzni. illetve nem úgy kell főzni, ahogyan maga csinálta. És főleg nem egy kilogramm rizsből kell főzni a rizses húst. Rizsből elég lett volna tíz deka, azt ha előbb zsírban vagy olajban megdiszteli, aztán vízzel felönti, most pompás rizses húsa lenne. — Engem maga ne tanítson — mondja Stohanek — és főleg ne tartson fel, fut a rizsem — azzal kapja a telázsiról a tejeslábast, meg a húsosfazekat és rohan haza. Én meg utána és kiabálok. A gépészmérnök szavaiból világosan kitűnik, nem az újító hármas találta fel a spanyolviaszkot. Nádarató kombájn széles e világban másutt is létezik, de ha van másutt, akkor miért kellett a hazai hasonmását megalkotni? Nem lenne célszerűbb behozni a külföldi gépeket? — Egy dán típusú nádarató kombájn — közli Ta- ikács Lajos — 4 millió 800 ezer forintba kerül és természetesen valutában kell fizetni érte. A mi gépünk — Vissza a fazekam és lábasom maga, maga... — Meg ne sértsen, mert dühös vagyok. Különben már nem is kell a maga fazeka. Kifutott az a rohadék. De árulja már el miért félti ezeket a vacak edényeket? — Mert ez a húsosfazék, ez meg a tejeslábas. Érti már Stohanek úr? — Megkérhetem valamire? Engem maga ne urazzon. Legalább maga ne. Mert minél többen uraznak, annál inkább szegényebb vagyok. Nem tudom, mikor lesz pénzem újra húsra. Erről jut eszembe, maguk még főznek húst ebben a fazékban? Megmagyarázom ennek a Stohoneknek, hogy a húsosfazék akkor is húsosfazék, ha nincs benne hús. Lásd az országos nagy húsosfazekat. Már régen nincs benne hús, de azért még húsosfazék és egyre nagyobb körülötte a tülekedés. Nagyot fog csalódni az, aki közel kerül majd házzá és belenyúl. Stohanek nem érti. hogy mire célzok, de én ezt már megszoktam. Seres Ernő felső határértéken is csak 2 millió forintba kerül. Tehát kétszeres a megtakarítás. Nem kell a kombájnért valutát fizetni és egy külföldi gép árából mi két kombájnt készítünk. Exportra is — Hány kombájn készült eddig? — Négy. Három hazai terepen dolgozik, egy a Szovjetunióban van kipróbáláson. — Ezek szerint gépexportra is számítanak? — Nincs kizárva, hogy nádarató kombájnokat külföldre is készítsünk. Mi úgy kalkuláltuk, hogy a hazai igény 30—35 kombájn, és ettől többre lenne szükségük a környező országoknak. Hiszen a nád mindenütt érték és reméljük, soha sem fog kiszorulni az építőiparból. Mi a learatott nádat a hortobágyi gazdaságban tetőfedőnek, pallónak, nádszövetnek dolgozzuk fel Van időszak, amikor a tetőfedő nád iránt nagy a kereslet ... Könnyű elképzelni, hogy a nádnak, mint építőelemnek miért van időnként kultusza. Ismert, hogy a nád az egyik legjobb hőszigetelő. A náddal fedett padlásterek nyáron hűvösek, télen melegek, ugyanakkor a náddal fedett épület esztétikailag is szép, környezetbarát és tájba illő. De most nem erről, még mindig a kombájnról van szól. Könnyan mozog — A HNB—1400 típusú önjáró nádarató kombájn komplex gép. Könnyen mozog száraz, lápos és sekély mértékű vízborítású területen. Ha a tavakon kellő vastagságú a jég, a kombájn ott is biztonsággal jár. A gépen öten dolgoznak, gépvezető, kéveszedök, kéverendezők. Ezek sem kényelmes munkák, de gyorsan megy az aratás, nagyobb a teljesítmény... A prototípus nádarató kombájn idén már dolgozott. Felvételek is igazolják, hogy ez a nádvágás egészen más. mint a kézi aratás. Az is igazolódott, hogy a gép konstruktőrei, alkotói egy életrevaló, hasznos masinát alkottak. Sok a nád megyénkben is, jó lenne mindet learatni. S. E. A Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyáregységében 86-os normálbenzin, 92-es extra, 98-as szuperbenzin, gázolaj, valamint fűtőolaj kerül a tankautókba az ÁFOR-kutak részére. (Harasztosi Pál felv.)
