Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-13 / 11. szám

Nálunk 1806-tól 1849-ig hat-, a forradalmat követően pedig nyolc- osztályos volt a gimnázium. (1868- ig négyosztályos algimnázium is működött.) 1924-ben pedig megszervezték a reálgimnáziumokat, s ettől fogva ezen a két ágon lehetett középfokú, és tegyük mindjárt hozzá: igen alapos, széles körű műveltséget szerezni. Az 1945 utáni változások persze az iskolarendszert sem hagyták érintetlenül. A „kidobni mindent, ami régi” lázában — kereken száz évvel létrejötte után — elmetszették a nyolcosztályos gimnázium gyöke- reit is; az államosítást követően az 1949/50-es tanévben megkezdi

hazai pályafutását a nyolcosztályos általánosra épülő négyosztályos gimnázium, amelynek alapvető feladataként azt jelölték meg, hogy felkészítsen a felsőfokú tanulmá- nyokra.

Idő a korrekcióra

Az újsütetű iskolarendszer azonban csak kevéssé váltotta be a hozzáfűzött, vérmes reményeket. Gondoljunk csak a sok félanalfabétára, a gimnáziumokban „pár- kóló”, éppen csak a minimumot produkáló diákokra, vagy (konkrét példa!) arra a fiatalra, aki a főiskola népművelés szakán óhajtana to- vábbtanulni, ám a felvételi vizsgán egyetlen mai magyar írót sem tud megnevezni... A szakképzés meg- annyi gondjáról-bajáról ezúttal nem is szólva.

így mi sem természetesebb, hogy most, amikor ismét fordul velünk a világ, pártpolitikai programok része lesz egy új oktatáspolitikai koncepció is. Sőt, vannak kísérletező kedvű intézmények és pedagógusok, akik elébe mennek a változásoknak. Közéjük tartozik Nyíregyháza két iskolája: az egyik egy hagyományos gimnázium, a másik pedig alapvetően egy általános iskola talaján szeretné meggyökereztetni, s ha lehet, fel is nevelni az annak idején kiválóan funkcionáló nyolcosztályos gimnáziumot.

— A mi iskolánk 75 éven át működött ebben a formában. A negyven-, sőt, ötven-hatvan éves érettségi találkozókon is alkalmam van meggyőződni róla, milyen felkészültséget adott ez az iskola. Akik idejártak, ma is folyékonyan beszélnek latinul, németül — mondja Szedlák Richárd, a Kossuth Lajos Gimnázium egykori diákja, jelenlegi igazgatója.

— Nem csupán nosztalgiából szeretnénk tehát újjáéleszteni a nyolcosztályos gimnáziumot. Most a gyereknek akkor kell iskolát váltania, amikor számára ez a legnehezebb; a serdülőkor amúgyis válságos időszakában törik meg a tanulási, nevelési folyamat. Ezen a nehéz szakaszon sokkal könnyebben átjuthat a gyerek a nyolc- osztályos formában, az általa jól ismert és őt jól ismerő pedagógus- és osztályközösségben. Azonkívül a nyolcosztályos gimnázium lehetővé teszi a tananyag ésszerűbb felépítését, alaposabb, eredményesebb elsajátítását, hiszen nem kell ,, erőltetett menetben haladnia, van idő a korrekciókra is.

Kevesebb teher?

A régi-új forma bevezetése a Kossuthban igen előrehaladott állapotban van: minden hét

csütörtökjén délután három és négy óra között máris fogadják az

Ne legyen „erőltetett menet”

A Nyíregyházi Városi Galériában 1990. január 9-én 15 órakor megnyílt Barcsai Jenő festőművész kiállítása melyet, február 4-ig tekinthetnek meg az érdeklődők.

A nyolcosztályos gimnáziumok reneszánsza?

Barcsay kiállítás

a Galériában

A gimnáziumnak óriási hagyományai vannak: Európában a 16. század végétől nevezték így azokat az iskolákat, amelyek középfokú, alapvetően humán képzettséget nyújtottak.

érdeklődőket, február elsején 17 órára pedig tájékoztatóra várják azokat a (nyíregyházi) szülőket, akiknek gyermekük most negyedik osztályos, tehát az új tanévben elsős gimnazista lehetne... Az érdeklődés nagy, így minden bizonnyal indíthatják szeptemberben a két osztályt. A továbbiakban is két osztályt terveznek évfolyamonként; ezeknek az osztályoknak a belépésével természetesen csők- kenne a hagyományos gimnáziumi osztályok száma, mi több, ha a nyolcosztályos forma egyértelmű sikert hoz, akkor — idővel — meg is szüntetik a négyosztályos gimnáziumot.

— Célunk az, hogy európai színvonalú, már az ezredforduló követelményeinek is megfelelő iskolát hozzunk létre — folytatja Szedlák Richárd. — Mindezt úgy szeretnénk elérni, hogy közbén sem a gyerekekre, sem a szülőkre ne rójunk súlyos terheket. Azaz a heti óraszám ne legyen több a harmincnál, ez idő alatt viszont a gyerek mindent megkapjon, tehát a szülő által finanszírozott külön- órákra se legyen szükség... A tananyag is csak fokozatosan, az életkori sajátosságokhoz igazodva nehezedik. Munkaközösségeink már megkezdték a tantervek kidolgozását.

Ezek úgynevezett ,,lineáris” tantervek lesznek, amelyek azonban az egyes tantárgyakat is illesztik egymáshoz. A munka során a pedagógusok saját tapasztalataikra, a jelenlegi általános és középiskolai tantervekre építenek (az alapot, a kötelező minimumot meghatározó nemzeti tanterv alkotja majd, amelynek elkészültét májusra ígéri a minisztérium). Mindemellett arra törekszenek, hogy kialakítsák a Kossuth nyolcosztályos gimnáziumának sajátos arculatát is. Az ide jelentkezők (egy-két évig még bizonyos megszorításokkal) négy nyelvből (orosz, angol, német, francia) választhatják ki azt a kettőt, amelyből érettségiig nagy valószínűséggel a középfokú nyelvvizsgát is megszerzik. Fontosnak tartják, hogy a majdani végzősök szabatosan tudjanak fogalmazni, képesek legyenek folyamatosan, logikusan érvelve beszélni, ezért retorikát, pszichológiát, logikát is fognak tanítani. Vagy például ábrázoló geometriát, mert — említi a példát az igazgató úr — ma már ott tartunk, hogy a számkijelzős órák miatt a diákok nem tudják, 12 és 3 óra között hány fokos szöget zárnának be a mutatók... Könyvtár- használat, alkotmányjog, művészet- történet, számítástecnika és még sok minden más szerepel egy-egy osztály tantervében. Igen gazdag, a tűzzománckészítéstől a vallástörténetig terjed a fakultációs kínálat is.

Választ a gyerek

Hasonló elképzelések megvalósításán fáradozik az Arany János Általános Iskola és Gimnázium (a korábbi 9-es iskola) is, azzal a különbséggel, hogy őket egyelőre csak elvi egyetértésükről biztosították az illetékesek. De remélhetően rövidesen pecsét kerül az engedélyre, s akkor teljes erővel megkezdhetik a szintén szeptemberben induló nyolcosztályos gimnázium szervezését.

— Kicsit a szükség, vagyis a tanulólétszám csökkenése vitt rá bennünket, hogy belevágjunk — ismerteti az előzményeket Szondy György igazgató. — Ezért próbáltuk meg ebben a tanévben a nyolc plusz négyosztályos formát, ami mellett most szeretnénk elindítani a négy plusz nyolcosztályosat is... A három forma, tehát az általános iskola, a négyosztályos és a nyolcosztályos gimnázium addig élne együtt, míg az utóbbiak ötödikes gimnazisták nem lesznek — akkor megszüntetnénk a hagyományos, négy- osztályos gimnáziumot. A nyolc általános azonban megmaradna, mert úgy tervezzük, hogy az alsótagozat elvégzése után a gyerekek egy része a nyolcosztályos gimnáziumban tanulna tovább, mások viszont az eddigi módon elvégeznék az általános iskolát. Az új formában egyelőre csak egy osztályt indítanánk, mert menet közben már látszik, azért nem olyan egyszerű ez...

Azt sem hallgatja el Szondy György, hogy az ő iskolájukban — egzisztenciális okokból — a pedagógusok nem fogadják osztatlan lelkesedéssel a nyolc- osztályos gimnázium tervét. Ez egyébként teljességgel érthető: a gimnáziumban elsősorban egyetemet végzett tanárokra van szükség, és negyven-egynéhány évesen (a tantestület zöme ehhez a korosztályhoz tartozik) valóban rendkívüli erőfeszítésre van szükség az egyetemi diploma megszer- zéséhez.

Mindazonáltal itt is hozzáfogtak a tantervek kidolgozásához —L a Kossuthhoz hasonlóan járatlan úton haladnak, hiszen a budapesti Németh László Gimnáziumon kívül másoknak még nincsenek tapasztalatai a nyolcosztályos gimnázium működéséről. Igénylik és elfogadják tehát mindenki segítségét, egyébként is azzal az eltökélt szándékkal látnak munkához, hogy ha valami

nem válik be — azonnal változtatnak rajta. Ebben az iskolában is két idegen nyelvet tanulhatnak majd a gimnazisták, pontosabban hármat, mert elsőben és másodikban a latin is kötelező lesz. Itt is kiemelkedő szerepet szánnak az anyanyelvi ismereteknek és a matematikának. (Mind az Arany Jánosban, mind pedig a Kossuthban ezeket a készségeket mérik majd fel a jelentkezők felvételi vizsgáján is,

szóban és írásban egyaránt). Három fakultációs irányt terveznek (tudniillik a kötelező heti óraszám egyharmada fakultáció lesz, tehát a megadott lehetőségekből maga a diák választhat): az egyik

csoportban valamely tantárgyat tanulhatják a gyerekek ily módon, a többiekénél magasabb óraszámban; a másikban az érettségi utáni munkábaállást segítő ismereteket szerezhetnek; a harmadik pedig az úgynevezett műveltségi fakultáció, ennek keretében például pszichológiát, logikát, etikát, művészettörténetet lehet tanulni.

Érdeklődés szerint

A nyolcosztályos gimnázium három szakaszra tagolható: az első két év az előkészítő; a 3-4-5. év az orientációs szakasz, amelynek a végére a diák már eldöntheti, elsősorban mi érdekli, s ennek figyelembevételével folytatja majd tanulmányait a képző szakaszban, vagyis a 6-7-8. osztályban. (A Kossuthban is megvan ez a három szakasz, de ott a 6. osztály még az orientáló szakasz része.) Az egyes szakaszokat vizsgák zárják le, és arra is mód van, hogy a második szakasz végén a diák esetleg iskolatípust váltson, amennyiben például szakközépiskolában vagy szakmunkásképzőben szeretné folytatni tanulmányait. A nyolcosztályos gimnázium (újjá)születésénél bábáskodó pedagógusok természetesen azt remélik, hogy erőfeszítéseiket siker koronázza, a diákok és a szülők egyaránt ragaszkodni fognak ehhez az iskolához.

Gönczi Mária

Szentendrei utca (1932-34.)

Asszonyok holdfényben (1963.)

Mozaikrészlet (1962.) (Harasztosi Pál felvétele)

Túr vize már ott a hullámtér széA

lét nyaldosta, ahol a töltésről lehajtva először megpillantottam. Szokatlan látvány volt. Néhány napja még legalább két méterrel volt alacsonyabb, és vastag jég borította. A rücskös- rideg páncél most ott ringatózott a meder közepén, és csak itt-ott mutatkozott rajta repedés.

A nyugtalan víz időnként buborékot vetve hörgött elő a szűk réseken. A kökénybokrokon varjak veszekedtek, arra is alig rebbentek, hogy közelükben suhant el a szortyogósra olvadt gyepen az autó. Hó sehol sem volt, a gyepet egészen zöldnek láttam, mintha március lehelletét hozta volna a könnyű meleg szél, úgy éreztem. Pedig még a télen is innen vagyunk — gondoltam. Karácsony is csak a jövő héten következik.

Nem mertem végigmenni a folyó és a töltés között vezető dűlőúton autóval. Maradt még vagy ötszáz méter a Tiszáig, a torkolatig, de azon a legelővé szélesedő nagyobb mezőn, ami közbeesett, gyanúsan sok víz csillogott. Még azzal se hagytam magamat megtéveszteni, hogy arrébb mint fele útja, egy kék Dácia állt. A háromszög alakú gyep külső, dombos részén húzódtam félre a kocsival, hátha jön még valaki utánam.

Az évszázad enyhesége — idéztem fel magamban az időjárás-jelentés szavait. Lépteim alatt puhán süppedt be a zöld szőnyeg. Némelyik fű, aztán a boglárkák, úgy láttam sarjadni kezdtek.

Az évszázad enyhesége? Valóban nem

Esik Sándor .

A víznek árja

emlékszem, hogy karácsony előtt ilyen meleg lett volna valaha is. Igaz, egyszer a tarpai gyümölcsösökben láttam szilveszter után virágzó árvacsalánt és tyúkhúrt... De karácsony előtt? Nem, tényleg nem. Dehát bolond ez az idő mégiscsak... Nem lesz jó vége talán, mert a vetés is megmozdul, aztán jön megint a fagy.

A Dáciát annyi idő alatt, amíg odáig értem, körbevette víz. Könnyűszerrel keltem át rajta combközépig érő gumicsizmámban, sőt oda is el tudtam gázolni, ahol halkan surrogva tört át az akácbozóton, és a véknyabb nádszálakat már a hátára fektette. Ennyire áradna a Tisza? — villant át gondolataimon a felismerés. Hiszen a Túr immáron visszafelé folyt, ha lassan, és alig érzékelhetően is, de visszafelé. Hátat fordítottam a folyónak és visszanéztem. A legelőre másutt is erecskék törtek be. Ott, ahol az előbb még száraz lábbelivel, mit sem sejtve haladtam végig.

A bukógát alatt, ahol az ásott Túr végül is a Tiszával találkozik, csak egy ember halászott. A Dácia tulajdonosa. Az előbb, látva a nagy áradást, többet gyanítottam, hiszen Csekében, Kóródon, sőt a többi közeli faluban is hallgatják a vízállásjelentést, naponta lenéznek a folyóra. Ha megmozdul a víz,

jönnek, hátukon az emelőháló kávafáival, ilyenkor van esély a fogásra. Meg mertem volna esküdni, hogy legalább az öreg Cs. Jenő lenn lesz, ő akár oda is költözhetne, mert többet van a vízparton, mint otthon.

A Tiszán nem voltak jégtáblák, csak a Túrból szakadt bele néha egy kisebb darab. Az öbölben úgy kavargón a víz, mint az üstben a leves. Erősen kellett fogni a kötelet a fiatalembernek, hogy el ne ragadja tőle szerszámát a kiszámíthatatlan áramlás.

— A magáé a Dácia? — riasztottam meg a köszönés után. Meglepődve nézett fel a partra. A feje lábammal volt egy magasságban. Megállapítottam, hogy láttam már itt gyakran, de a neve nem jutott eszembe.

— Aha... — fürkészte arcomat. Nemigen tudott hová tenni.

— Jó lenne vele visszamenni a dombra, mert felveszi a víz. — folytattam.

— Ugyan, alig árad, — a lába fejével arra a kis ágdarabra mutatott, amelyiket nyilván akkor szúrt le, amikor halászni kezdett.

—-> Van valami? — érdeklődtem.

— Á, rrtég alig kezdtem hozzá. — nézett fel ismét. Sután lehajolt, és bizonyságképpen fél kézzel lenyúlt, megemelte a műanyag krumpliszsákot, amit errefelé a halászok használnak.

8 _________ ___________________________________ Imfnnrnpc7áir ................................................................... ........ ianuar |v

—Mi—■———■ A HÉTVÉGI MELLÉKLETE ^^

|| Kelet-