Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-10 / 8. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. január 10. A szatmári és beregi végzős általános iskolások közül 13 szakmában 304 diákot fogad a Vásárosnaményi Ipari, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola. Az új elsősök közel harmada lány. A kereskedelmi és vendéglátósszakmák mellett férfiruha-készítő és üvegcsiszoló szakmákban is várnak lányokat. A vásárosnaményi üveggyár korszerű tanműhelye jó alkalmat kínál a szakma elsajátítására. Színházzá varázson csarnok Csillagfény diszkótól a Csárdáskirálynöig Közvélemény-kutatást végez ezekben a napokban a Bujtosi Szabadidő Csarnok, hogy képét kapjon, arról, milyen rendezvények iránt mutatkozik a legnagyobb igény. Kérdőívekkel hatszáz különböző korú és foglalkozású nyíregyházi lakost kérdeznek meg. Nos. az eddig kapott eredmény alapján kiderült, hogy a komolyzene műfajban a Requiem, az ifjúsági rendezvények közül a Csillagfény- diszkó, a gyermekműsorok közül Halász Jutka közreműködésével a Gyermekkarácsony (amelyet tpbb mint 13 Művelődési házban Nyelvtanulás új módszerrel Közhely, hogy a vállalkozások korát éljük. Egy mai művelődési ház programja egyáltalán nem hasonlít az öt évvel ezelőttire. A havi tervben alig szerepel olyan rendezvény, ami a klasszikus művelődési szokásokat, igényeket elégítené ki. Az intézmények fennmaradását a bevételei biztosítják. A MÁV művelődési házában is számos tanfolyamra várják az érdeklődőket: működik menedzserképző, új nyelvtanulási módszert alkalmaznak, amely a teljes ellazulás megteremtése után jó eredményeket biztosít. A Toldi utcai házban emellett a hagyományos szabó-varró tanfolyam és a kondicionáló torna iránt érdeklődőket is szívesen várják. Zsörtölődöm ... közrendünk mai állapotában aligha tehetek mást. Wattamányi Gusz- távné tíszavasvári nyugdíjas kertjében sudárosodott három nemes fenyő. Soksok évig élhettek volna, de az emberi mohóság, szerzésvágy rövid életre ítélte őket. Egy csillag tálán, decemberi éjszakán fehér Lada állt meg a kert előtt. Vezetője, s talán utasa(i) átmásztak a kerítésen és elfűrészelték a fenyők törzseit. A három fa bizonyára három otthonban a Karácsony, a Szeretet, a Család ünnepének jelképe lett. Néhány napig sziporkáztak, csillogtak, aztán megfosztották őket ékeiktől és kihajították a szemétdombra. Hogy voltak, éltek valaha, azt csak három csonk jelzi a tiszavas- vári kertben. Watta- mánynét a sírás fojtogatja, valahányszor rájuk néz... Gondolom, aki ilyen falopásra képes, attól fölösleges is megkérdezni: eltűnődött-e egy pillanatra azon, hogy más bánata árán szerzett önmagának illanó örömöt? Hogy nemcsak anyagilag, de érzelmileg is sebet ütött valakin? De a legnagyobb baj a természeti környezet si- lányítása. Csodálkozom, hogy tűrjük. Pedig az idő már rég bebizonyította az embernek, hogy minden oktalanul kivágott fával, letépett virággal, eltiport fűszállal mi leszünk kevesebbek. (tmi) / 1 Milyen iskolarendszert akar az MDF? Ahol a minőség a mérce „Most már nagyon jó, mert nem lehet rosszabb” — ezzel az Ady-idézettel jellemezte oktatásügyünk mai helyzetét Beke Kata, az ismert publicista, a Magyar Demokrata Fórum választmányának tagja. A kétségkívül találó megállapítás azon az összejövetelen hangzott el, amit a téli szünetben tartottak előbb Nyíregyházán a megyei pedagógiai intézetben, majd Kisvárdán és Mátészalkán az iskola- rendszerünk jövője iránt érdeklődők számára. Az előadó kompetenciájához nem férhet kétség: Beke Kata pedagógus, és jelenleg maga is gyakorló középiskolai tanár lévén nap mint nap- a saját bőrén érzi, ugyanakkor kívülről-belülről is látja (és írásaiban, megnyilatkozásaiban láttatja) iskolaügyünk romlásának súlyos következményeit. Sokan ismerik Jelentés a kontraszelekcióról című munkáját, amelyben valóságos látleletét adja az oktatási rendszerünkön elhatalmasodott kórnak. Kulcskérdés: az önállóság Az említett összejöveteleken azonban minderről csak közvetve volt szó. Beke Kata arról beszélt, hogy a hovatovább válságos helyzet ismeretében a Magyar Demokrata Fórum miként képzeli el iskoláink jövőjét. A közös munka eredményeképpen, de Beke Kata szerkesztésében elkészült programtervezet olyan szisztémát vázol fel, amelyben érdemes minőségi munkát végezni: a pedagógusnak jól tanítani, a diáknak pedig jól tanulni. Mint az előadó hangsúlyozta, ennek az oktatáspolitikai koncepciónak a kulcskérdése: az iskolák teljes önállósága. Ebben benne foglaltatik a gazdasági önállóság is, ami persze nem mentesítené az államot alapvető kötelezettségétől: az iskolák finanszírozásától. Ezt az MDF úgy látja megoldandónak, hogy a parlament eldönti, mennyit szán az ország egv- egy gyerek iskoláztatására, vagyis megállapítja a fejkvótát, amit aztán — a tanulólétszámnak megfelelően — az intézmények közvetlenül a Művelődési Minisztériumtól kapnak meg (elkülönítve az iskola működéséhez szükséges költségeket ettől az összegtől!) Ez tehát megvethetné a gazdasági önállóság alapját, ugyanakkor megszüntetné a jelenlegi esetlegességeket, ésszerűtlensége- ket, a mostani sanyarú helyzetben is létező pazarlást, hiszen — ebben egyet kell értenünk Beke Katával — a gazdatudat valóban másképp (jobban) működik, mint az alkalmazotti tudat. . . Az egyik hozzászóló is megerősítette, amit Beke Kata említett, hogy tudniillik még a pedagóguskollégák körében is sokan hevesen ellenzik a tandíj bevezetését. Az MDF-tervezet az általános iskolában nem, de a középiskolában már indokoltnak tartja a tandíjat, mert — hogy csak kettőt említsünk az érvek közül — a jó tanulmányi eredménnyel kivívható tandíjmentesség hatalmas húzóerőt jelenthet; másrészt így talán sikerülne megszüntetni, de legalábbis jelentősen visszaszorítani azt a jelenséget, hogy az MDF és Beke Kata véleménye szerint is legfontosabb iskolatípus, a gimnázium, gyermek- megőrzővé” váljék, ahol a tanulók egy része csupán minimális erőfeszítésre hajlandó. Ehhez persze alább kell hagynia a mostani demográfiai hullámnak, hiszen az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fiatalok egy része korántsem jószántából ment végül gimnáziumba, és kényszerpályán kevés embernek van kedve teljes erőből futni... Nem gvermekmegörzö S ha már szóba hoztuk az iskolatípusokat: a taglalt oktatáspolitikai koncepció abból indul ki, hogy a nyolc- osztályos általánosra épülő négyosztályos gimnázium a legrosszabb az elképzelhető változatok közül. Ehelyett azt látnák célravezetőnek, hogy kialakuljon az egymással versengő, egymást minél színvonalasabb munkára sarkalló iskolák sokszínű rendszere, amelyben az általános iskola négy vagy hat osztályát hat- vagy nyolcosztályos gimnázium, illetve négy- vagy hatéves szakképzés követné. Mindez párosulna az iskolaalapítás szabadságával; egyházak, testületek, alapítványok, magánszemélyek egyaránt létesíthessenek iskolákat. Ezeket az állam szintén köteles lenne támogatni, és kiterjedne rájuk a javaslat szerint megszervezendő, két- három megyét összefogó, közvetlenül a Művelődési Minisztérium irányítása alá tartozó tankerületek hatásköre is. Azt is megfontolásra ajánlják, hogy alakuljanak újra iskolaszékek, amelyek a társadalmat, annak az iskolával szemben támasztott igényeit képviselnék és közvetítenék. Szorgalmazza az MDF-tervezet az évzáró vizsgák bevezetését, különösképpen az állami vizsgabizottság előtt lebonyolítandó érettségit, ami egyben belépőt jelentene az egyetemre, főiskolára is — ez egyébként hamarosan megvalósul: a minisztérium elképzelései szerint a mostani másodikos középiskolások már így fognak érettségizni. (Az egyetemen, főiskolán továbbtanulni szándékozók szelekciója később magán a felsőoktatáson belül történne, tehát akiről kiderül, hogy alkalmatlan, az kihullik a rostán.) Ehhez szükség van természetesen az egyes iskolatípusok kerettantervének, az ún. „nemzeti standardénak a kidolgozására, tehát annak meghatározására, hogy mi az a minimum, amit az egyes iskolatípusokból kikerülve a diákoknak tudniuk keli. (Tudomásunk szerint már ez a munka is elkezdődött.) Önbizalom, méltóság Itt ugyan nem tértünk ki rá, hiszen az elhangzottak — az MDF-programtervezet — részletes ismertetésére nincs mód, Beke Kata azonban szólt a koncepció (bármilyen oktatáspolitikai elképzelés) megkerülhetetlen, mert ugyancsak kulcsfontosságú pontjáról: a pedagógustársadalomról is. A fásult, megviselt, magukat megadó tanítókról és tanárokról, akiknek vissza kell adni önbizalmukat, méltóságukat, akiknek meg kell tanulniuk kiegyenesíteni a- gerincüket. Mert nélkülük — jól képzett, széles látókörű, önmagukat és a diákokat egyaránt becsülő, türelmes pedagógusok nélkül — nem képzelhető el semmiféle megújulás. Gönczi Mária ezren tekintettek meg!), és végül a sportrendezvények közül az USA—Magyarország kosárlabda-mérkőzés aratta a legnagyobb sikert. A szabadidőcsarnok, mint az egyéves működése során tapasztalhattuk, korántsem elégszik meg sportrendezvények szervezésével, hanem rendszeresen egyéb műsorokat is rendez. Nem is akármilyeneket, hiszen Verdi Requiemjének a bemutatását Gardelli közreműködésével, a dixieland- vágy country nemzetközi fesztivált az ország bármelyik pódiuma is megirigyelhette volna. Visszatérve a felmérésre, az idei kulturális tervek már részben ennek figyelembevételével készültek. Tompa Andor és Bálintné Juha Katalin, a csarnok szervezési osztályának vezetői néhány első félévi, művészek által visszaigazolt konkrét programról is beszámoltak. Sorrendben haladva, január 21-én a Magyar Állami Óperaház művészei lesznek a csarnok vendégei. Kétegy- felvonásos darabot mutatnak be. A neves művészek között ott találhatjuk majd a nyíregyházi származású, nemzetközileg is elismert művészt, Szakály György balettáncost is. Természetesen helyet kapnak a megyénkben élő művészek is. így például február 3-án a sikert sikerre halmozó, immár 15 éves jubileumát ünneplő Nyírség táncegyüttes is A sportnak és a könnyűmű' mák a sajátos keveréke lesz az a Sportshow, amely szintén február elején várja a szórakozni vágyókat. Bizonyára sok gyermek lesz majd kíváncsi a közkedvelt Kaláka együttes műsorára is. amelyet február közepén rendeznek. Márciusban is több neves együttes látogat el a csarnokba. így a Bikini és a Bonanza Banzai együttes, valamint a 100 Folk Celsius. Ebben a hónapban egy kiállítást is rendeznek a művészeti hetek keretében, amikor a Nyíregyházán élő Sebestyén Sándor szobrászművész alkotásaiból láthatnak majd ízelítőt az érdeklődők. Az áprilisi programok ásza a Csárdáskirálynő, a Fővárosi Operett Színház művészeinek előadásában. Ez a produkció újabb próbatétel elé állítja a csarnok dolgozóit, hiszen zsinórpadlással és egyéb technikai feltételekkel színházzá kell varázsolni a csarnokot. A teljesség igénye nélkül még néhány program- ajánlat: neves művészek közreműködésével: Magyarnótaest áprilisban. Országos ásványgyűjtő találkozó és börze februárban. Csillagfény- és Csarnokdiszkó több alkalommal várja a közönséget. (bodnár) Veszekedés zaja verte fel Nagyecsed csendjét tavaly január 20-án a déli órákban. Akkor tartott ugyanis hazafelé Tóth Gyula, aki megállt az Ady Endre utcában, s szóváltásba keveredett a háza udvarán tartózkodó Petrohai Gyulával. A vita hevében Tóth nem tudta magát tür- tőzV-tni, s bement Petrohai- ék‘ • Addig-addig vitatkoz- t zbáltak, hogy egyszer- . egymás hajába ra- i v. A nagy hangzavarra k ,iadtak a Petrohai család tagjai is, valamint Tóthék a környező házakból, s megakadályozták a verekedést. Tóth Gyulát a rokonok már a saját háza felé vezették, amikor Petrohai Gyula hozzátartozója, Petrohai Dezső utánuk szaladt és a nála lévő két méternél is hosszabb rúddal két esetben alaposan fej- bekólintotta Tóthot. A férfi a földre esett, ekkor Petrohai Gyula odament és belerúgott az arcába. Petro- haiék bántalmazásának eredményeképp Tóth Gyulának eltörött az arccsontja és ez a sérülés csak körülbelül négy hét múlva gyógyult meg. Mivel mindkét támadó büntetlen előéletű, a Mátészalkai Városi Bíróság az elkövetett súlyos testi sértés miatt csak pénzbüntetésre ítélte őket. Petrohai Gyulának ötezer, Dezsőnek 6300 forintot kell fizetnie, s a bűnügyi költségeket is nekik kell megtéríteni. Az ítélet jogerős. (B. A.) Olvasónk írja Szerényen — de tisztán Vendégeim érkeztek az ünnepekre, olyanok akik öt éve nem jártak itt. Több napra jöttek, s így városnéző sétára invitáltam őket büszkélkedve megyeszékhelyünk fejlődésével. Végig mutogattam az új székiházakat a szürke márvány portálokkal, az OTP-t, a Sportcsarnokot, az új városrészeket, a Városi Galériát ■kívül-lbelül, a Galéria üzlet- házat. Mindig felfelé mutogattam, mert hamar elszállt a büszkeségem mikor lefelé néztem, a sok szemét miatt. Városunk nagyon piszkos éa szemetes. Már az átadás másnapján a lépcsősor aljában szemétkupacok álltak az üzletháznál, azt reméltem -csak akkor, de azóta ds. Az exkluzív üzletsorok folyosója, lépcsői lehangolóan szemetesek. A sok tulajdonos — akiknek láthatóan van szépérzéke — biztosan megfizethetne egy közös takarítót, aid a külső területet naponta rendisen tartaná. A szállodák, a patinás Korona épületének ablakai, függönyei szégyenteljes látványt nyújtanak -még szürke hétköznapokon is, nem egy ilyen nagy ünnepsor idején. Lehet, hogy még nem tudják, vagy már elfelejtették az üzletvezetőik, hogy nemcsak a ibeivételelszámolás és a belső szervezettség a feladatúik, hanem saját portájuk, utcaképük állandó tisztán tartása is reMámja az üzletnek. Ne menjünk messze, egész Hollandiáig — ahol* minden reggel ablakot törölnek és rézkilincset fényesítenek a •kis és nagy üzletekben, bankokban, szállókban egyaránt, s a városkákban a háziasz- szonyok nemcsak sepernék a ház előtt, -hanem nyeles súrolókefével utcát is mosnak — elég ha a szomszédos Ausztriában nézünk szét. Régebben jó magyar szokás volt nálunk is, hogy legalább ünnepek előtt külső-belső nagy- takarítást végeztek a tközüle- teknél is. Most pl. a római templom melletti konténer környéke is balkáni szemét- kavaikád. Az utcák tőlünk, állampolgároktól ilyen szemetesek, ami igen sajnálatos dé jó pár furcsa dolgot lehet felfedezni a közterületek takarításában is. Például az utcaseprő autó sepri a mi utcánk úttestét is, pedig ott az autók úgy is szépcsapják a szemetet a járda és az úttest köziti gyepes részekre, ott éktelenkedik a sok papír és minden piás- A gyepeket senki sem tartja rendben. Sajnos egymás ellen dolgoznak az utcaseprők — majd elviszi a szól! Miért nem lehet egy-egy területet egyetlen emberre kiosztani, s őt személy szerint úgy fizetni és jutalmazni, ahogyan rendben tartja az ő területét? A nyáron párban sétáló fényképész területi ellenőröket ugyan most nem látom, de a munkákat és e -munkásokat kellene felügyelniük, vagy talán kettőjük béréből még négy utcaseprőt dolgoztatni. Nem elég csak a fejlesztésekkel elindulni az igazi európaiság felé, de a fejlődést is ki kell eszközölni, megteremteni, s megkövetelni. Tiszták, szépek szegényen is lehetünk. A megteremtett tisztaság fegyelmez is, gátlást kiváltva a szemeteidben. A gátlástalanokat pedig büntetni lehetne. Harcsa Tiborné Falusi „idill"
