Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-10 / 8. szám
1990. január 10. Kelet-Ma gyarország 3 Kijafitják, leértékelik, kicserélik? A minőségi kifogások intézése Egyre több panasz érkezik a megyei tanács ár- és piacfelügyelőségére, hogy a kereskedő által kiszolgált termékek minősége nem megfelelő, az ár és minőség összhangja nem megfelelő. A fogyasztó sokszori jogos panaszát sem intézik az arra illetékesek, sőt az a tapasztalat, hogy a minőségi kifogásolások intézésének szabályairól sem tájékoztatják kellően a vásárlókat. — Milyen szabályai vannak a minőségi kifogások intézésének? — kérdeztük Nemes András megyei főtanácsost. — Az első, hogy a kereskedő csak olyan árut adhat el vásárlóinak, amelynek minősége kifogástalan, megfelel a szabványban, műszaki leírásban stb. előírtaknak. Az árun feltüntetett és alkalmazott fogyasztói ár kifejez egy adott minőséget. Az eladott termék minőségéért a kereskedő felelősséggel tartozik, amely egyrészt szavatosságot, egyes termékeknél jótállást jelent (a jótállás kérdéseivel később foglalkozunk.) A szavatosság azt jelenti, hogy az áru a megvételkor hibátlan, nincs nyomban felfedezhető, sem rejtett hibája, amely majd csak használat közben válik felismerhetővé. * — Mit tehet a vásárló, ha hibás teljesítéssel talál- kozik? — Kérheti az áru kijaví- tását, arányos árcsökkentését, követelheti a hibás áru teljes értékű termékkel való kicserélését, elállhat vásárlási szándékától és követelheti a vételét visszafizetését. Minőségi reklamációval a vásárló az áru megvételétől számítottan általában 6 hónapig élhet. Ha a termék hibája azonban csak 6 hónap után vált — rendeltetésszerű használat mellett — felismerhetővé, a szavatossági igényt egy évig érvényesítheti. Tartós használatra rendelt termékeknél (bútor, jelentős értékű ruházati cikkek, gépkocsik, műszaki áruk, híradás- technikai cikkek) a vásárlástól számított 3 éven belül is lehetőség van a szavatossági igény bejelentésére. — Hogyan kezdjünk hozzá jogos kifogásunk intézéséhez? — A vásárló a hiba felfedezése után azzal a kereskedővel közölje minőségi kifogását, ahol a vásárlás történt. Ez alól kivétel az élelmiszer, háztartási, vegyiáruk, kozmetikai cikkek vásárlási szabálya, amelyeknél a minőségi kifogást mindazon üzletben bejelentheti a vásárló, amely a jelzett termék értékesítésével foglalkozik. (Megjegyzem, itt fizetési jegyzék, számla felmutatását sem követelheti a kereskedő!) Ezt a kifogást az üzlet vezetője, vagy az általa kijelölt személy azonnal köteles elbírálni. Ameny- nyiben a vásárló és a kereskedő között a kifogás intézésében vita merül fel, a kereskedő köteles az Országos Kereskedelmi és Minőség- vizsgáló Intézethez a terméket eljuttatni. Az intézet 10 napon belül szakvéleményt köteles adni és a vizsgálatot díjtalanul kell elvégeznie. Ez a szakvélemény fogja kötelezni a kereskedőt és a vásárlót is a vitatott ügyben. Itt jegyzem meg, hogy a jelzett szakvélemény egy példányát a vásárló rendelkezésére hell bocsátani, aki ha a szakvéleménnyel esetleg nem ért egyet, a bíróságnál, polgári peres úton további jogorvoslattal keresheti igazát. Ha a kereskedő az eladáskor számlát, fizetési jegyzéket ad a vásárlónak, a minőségi kifogás alkalmával annak felmutatását joggal követelheti. Ettől eltekinthet, ha a vásárlás helye, időpontja megnyugtatóan más módon is igazolható. Pl. jótállási jegy, tanúk, speciális monopol cikk stb. A kereskedő tehát a minőségi kifogást nem utasíthatja el. Elutasításra csak akkor kerülhet sor, ha azt határidő után nyújtották be, vagy a hiba egyértelműen bizonyítható módon a vásárlónál rendellenes használat miatt következett be. (Ide sorolom a termék helytelen kezelését, tárolását, erőszakos külső beavatkozást, mechanikai sérülést stb.) — Mire kötelezik a jogszabályok a kereskedelmet? — Kötelezik a kereskedőt arra, hogy az erről szóló tájékoztatót az üzletben mindenki által jól látható módon függesszék ki; az állami, szövetkezeti, és magánkereskedelemre egyaránt kötelezettséget állapítanak meg; előírják, hogy a minőségi kifogásról kártalanítási jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy példánya a vásárlót illeti; kimondják, hogy ha a minőségi kifogás intézésével kapcsolatosan a vásárlót sérelem érné, úgy az érintett üzletben az egység vezetőjénél tegyen észrevételt, vagy az üzletben rendszeresített Vásárlók Könyvébe jegyezze be panaszát. Az eredménytelen kifogás után a vállalat, szövetkezet központja segítheti sérelme jogosságának végleges eldöntésében, ezen túl a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács V. B. Termelési és Ellátási Főosztály Ár- és Piacfelügyelőségén szóban, írásban, esetleg telefonon bejelentést tehet (Nyíregyháza 10-705). „Hadüzenet? Derék taxisaink újból kl- tettek magukért. Hétfőn este isten tudja hányán gyűlték össze a főváros egyik legforgalmasabb pontján, hogy tiltakozzanak az áremelések ellen. Hangos tülköléssel, mo- torzúgatással, ordenáré szavakat üvöltözve mutatták ki foguk fehérjét a mai Magyarország egyik legfelkapottabb, s egyik legjobban fizető szakmájának képviselői. A tüntetés természetesen tömegverekedéssé, pontosabban tömegveréssé fajult. Történt ugyanis, hogy egy, a Le- nin-körútat — ki a legény, ha nem mi! — lezáró taxisok közé keveredő civilautóból a modem parádéskocsisok kirángatták az utasokat, s félholtra verték őket. Merthogy azok szerettek volna átevic- kélni a tajtékzó tömegen. Nem az első eset már, hogy egyes taxisok így állnak boszzút azokon, akikkel meggyűlik a bajuk. Ha valakinek nem tetszik a képe. Hä valaki rágyújt a taxiban, hä valaki aprópénzzel kíván fizetni, ha valaki nem törli le a cipőjét. Ha valakin kalap van, ha valakin nincs... Nem lepődtem meg tehát egy szemernyit sem a hétfői verésen, hiszen az már-már törvényszerűnek tűnik. Minthogy az iméntiek ismeretében törvényszerű annak a magántaxisnak a fenyegetőzése is, mely szántén hétfőn, a Magyar Nemzet vezércikkében látott napvilágot. A belelkesült honfinak egyetlen mondatos véleménye volt csupán a mostani áremelésről: JÚNIUSBAN LŐNI FOGUNK! Ugye nem csodálkoznak, hogy félek e hadüzenet hallatán? Csak azt nem tudom kire „lőnek” majd? A szabaddemokratákra, a szociáldemokratákra, vagy a demokrata fórum tagjaira? Mert az ma már valószínűsíthető, hogy a hamarosan újjáalakuló kormányban vezető tisztségeket töltenek majd be e pártok képviselői. S az is valószínűsíthető, hogy folytatják majd — még ha finomabb formában is — a jelenlegi pénzügyi politikát. Mert más út nehezen képzelhető el. A tisztelt taxis urak kik ellen fognak hát fegyvert!? Jó lenne tudni, hogy felkészülhessenek ellenük szocialisták és monarchisták, kommunisták és demokraták, deisták és ateisták — vagyis a egész ország. S azok a józan taxisok, akik közénk tartoznak. B. G. A dombrádi Habselyem Gt. modern varrodájában női fehérneműket, blúzokat és gyér* mekrabákat készítenek tőként KGST-placra. (B-ss.) A szétválást lehetett volna tisztességesen is megoldani, nem pedig úgy, hogy az utolsó szó jogán a sajtót Is igénybe veszik a vállalat befeketítésére. Azt hiszem, ez nem volt korrekt eljárás, írja nekünk szóló telexében Sors Ferenc, a Magyar Acélárugyár vezérigazgatója. Még utolsó mondatként megjegyzi, hogy a budapesti törzsgyár és a tiszaszal- kai gyár nullszaldóval, vagyis nyereség és veszteség nélkül zárta 1989-et. Ekkora nézetkülönbséget régen tapasztaltam, mint a Magyar Acélárugyár esetében. Teljesen másként látja a vezérigazgató és a szálkái gyár vezetése a 13 év történéseit. Ugyanis a Magyar Acélárugyár 1976-ban vásárolta meg a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat tiszaszalkai gépállomását, de a vezér- igazgató szerint a megyei tanács soha nem volt abban a helyzetben, hogy anyagi támogatást tudott volna adni a gyárnak. Az ipartelepítési támogatásról az évek múlásával megfeledkezett és arról, hogy Tiszaszalkára jobbára nullára leirt gépek kerültek. Hétpecsétes titok Másként értékelik áz elmúlt három év nyereségét is. 1986-ban a nyereség 2 millió volt, egy év múlva 30, majd 1988-ban 22 millió. A vezér- igazgató szerint több tíz millióval javították a szalkaiak eredményét, hogy a veszteséget elkerüljék. A másik fél szerint, a vállalat általános költségeivel oly mértékben 4 z én Kovács Miska barátom legutóbb vagy két esztendeje hívott fel közügyszámba menő magánftsörtölődései- vel és azelőtt se gyakran. Akkor is nagy oka volt, azelőtt is, és úgy tűnik ezúttal nemkülönben. „Meg vagyok ijedve egy kissé”, mondja a városmajori frissnyugdíjas Miska. „Nocsak”, évődök. „Nem vagy egyedül,,. Otthonában folytatjuk, mégse telefonba illő amiről szó van. „Érted te ezt a mai világot?" — kérdezi. Érzem, úgy gondolja: nem csak ö, én sem. Hallgatom monológját. „Tudod Sanyikám, sok mindent gyanítottam, de-nem gondoltam, hogy ennyi minden derül ki nagyjainkról. Csak negyvennyolcig voltam párttag, akkor kimaradtam, mert egy költözést követően nem igazoltam át időben. De azért a rendszernek drukkoltam. Énbennem még most is él, hogy Rákosi milyen jó ember volt, hiába, hogy ma már csak a zsarnokságára emlékszünk. A Istenek alkonya bátyám Lajos, a Pest megyei DISZ egyik vezetője volt, a felesége pedig Kádár titkárnője. Legendák jártak arról, hogy mennyire szerény ember. De aki csak a szemének hisz, az láthatta ’63-ban Nyírmadán: nem is tudom hányfogásos ebédre készültek, de az öreg csak babgulyást, meg túróscsuszát hagyott főzni. Vagy itt van ez a Biszku: amikor ’58-ban a szülőfalujában, Márokpapiban avatta a villanyt, úgy néztünk rá, mint az istenre. Még Czinege is ki volt esve egy darabig a kiskosárból. A hetvenes években készült el egy üdülője a Balaton mellett, volt olyan rafinált, hogy Kádárt meghívja az avatásra. Az öreg azt mondta neki: ugye Czinege elv- társ felajánlja a pártnak ... Felajánlotta. Mint később egy borsodi első titkár úgyszintén”. Minden név után egy kérdőjel az elbeszélésben: „hitted volna?” „És te nem gondoltad akkor?" Visszakérdezek, mert az események elején még nem is léteztem. „Nem! Nem gondoltam, de nem hittem volna. Én ’56-ban a forradalom után is a rendszerben hittem, mert azt akartam, legyen már valami más, hátha jobb lesz. Elég bolond voltam, lásd. De ma már nem hiszek senkinek. Se a baloldalnak, se a jobboldalnak. Te még fiatal vagy, higgyél, ha akarsz. Én csak azt látom, hogy szaladnak a milliók után a pártok és ráadásul meg is kapják. Csak azt nem tudom miből? Meg azt látom, hogy elkopik a nyugdíjam és nem tudom mire nőnek fel a\z unokáim”. Esik Sándor terhelték meg a tiszaszalkai nyereséget, hogy kedvező számadatot tudjanak kihozni. Az 1986-os nyereség annyira minimális, hogy ez felér egy veszteséggel. A másik két év nyereségét viszont a tiszaszalkai gyár produkálta, amit számokkal bizonyítanak. A szabolcsi cég önállóan szerzi be az anyagokat, saját maga kutatja fel partnereit és szállítja el a készterméket. Az kisvállalat a főkönyvi kivonatot -és a számlavezetést végzi. 1988 végéig még néhány számadatba bepillantást nyerhetett a szálkái gyárvezetés, de az elmúlt évben Sors Ferenc nnndent titkosított. Amikor az első fél év után körlevélben a gazdasági vezérigazgató-helyettes le merte írni, hogy körülbelül 70 milliós a veszteség, két nap múlva menesztették. Azóta hétpecsétes titokként őrzik az elmúlt év gazdálkodásának eredményét. Annyit lehet csak tudni, hogy a tiszaszel- kai gyár nyereségesen zárta az évet, a budapesti törzsgyár pedig körülbelül több tíz milliós veszteséggel. A vállalati pénzhiány 1989. december 31-ig durván 250 millió forint. Ezért nem értjük a vezérigazgatót, hogy miért Gönczi Istvánnéra, a szálkái gyár gazdasági helyettesére kente a hiányt, mikor mindezt gazdálkodási hiányosságok és a budapesti gyár vesztesé- «e okozta. Végre önállóan Ferromasch Tiszamenti Gépipari Vállalat néven január elsejével visszamenőleg jegyzi be a cégbíróság az önálló vállalatot, összvállalati mérleg csak február 15-én lesz, akkor derül ki, hogy mekkora nyereséget vagy veszteséget hoznak ki Budapesten. Az önállósodás még nem jelenti a gond nélküli gazdálkodást Tiszaszalkán. Bármennyire lekötött az új vállalat egész évi kapacitása, a beindulás ígér jó néhány nehézséget. Például a további egyeztetések az anyavállalattal, a várható pénzhiány, a vagyonmegosztás részletei, a szanálást elkerülni akaró Magyar Acélárugyár erőfeszítései, hogy mind nagyobb terheket rakjon az új válla- lat vállára. Kései aggodalom Az aláírt megállapodást már fél évvel ezelőtt aláírhattuk volna, írja a vezér- igazgató, aki a maga részéről a témát lezártnak tekinti. Korábbi telefonbeszélgetésünk alkalmával aggodalmát fejezte ki amiatt, ha szanálják az acélárugyárat, akkor mi lesz a tiszaszalkai dolgozókkal, hol találnak munkát. Neki ugyanez nem jelent olyan problémát, mondja, mint megyénkben, hiszen sok helyen el tud helyezkedni. Most, hogy a tiszaszalkai új vállalat sorsa rendeződni látszik, és az anyavállalat pénzügyi nehézségek előtt áll, lehet, hogy nem a szabolcsiaknak, hanem másoknak kell új munkahelyet találnia? Máthé Csaba A közel négyszáz dolgozót foglalkoztató Ipari Műszergyár fehérgyarmati gyáregysége sikeres évet zárt. Az ikladiakka! továbbra is együttműködve biztosítottnak látszik 1990-ben is a teljes foglalkoztatottság. Az anyavállalattól nem elszakadva, tovább nő a gyáregység önállósága. A nyilvántartás az anyagok mellett kiterjed a késztermékek számítógépes nyilvántartására « a könyvelésre fs. Képünkön: készül a tekercsbehúzó automata. A párbaj véget ért Tiszaszalkán Nem felhőtlen a győzelem
