Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

1990. január 2. Kelet-Magyarország 7 Ha nem is teljes csend, de viszonylagos nyugalom jelle­mezte az elmúlt hétvégét, a szilvesztert. — kaptuk a tá- jékotatást az ügyeletekről. Voltak ugyan kisebb esemé­nyek, ahová kivonultak a mentők, tűzoltók, rendőrök. Utóbbiaknál főleg a betöréses lopások felderítése ad mun­kát 1990 elején. A képen: munkában a mentők. lanuár 1-tftl hivatalosan is Szabolcs-Szatmar­-Deres már-Bereg és Ung várme­gyékhez tartoztak. Trianon után: Ungból csak négy település került át hozzánk, Beregből viszont 21, s ez utóbbi térség mintegy 60 ezer hektárnyi területén csaknem 50 ezer ember él. A történelmi hagyományo­kat, a földrajzi környezetet és az egyéb tényeket te­kintve teljességgel jogos volt tehát a beregiek kezde­ményezése, amelyhez a me­gyei tanács is csatlakozott, s amelynek eredményekép­pen 1990. január elsejétől immár hivatalosan is a Szabolcs-Szatmár-Bereg el­nevezést „viseli” megyénk. Mai történet S okat átélt nyugdíjas pedagógus ismerősöm mesélte az alábbi tör­ténetet, amely kará­csony után esett meg vele a vonaton. A kellemetlen ka­landhoz csupán annyit tett hozzá, hogy a szélhámosság ilyen szemtelen megnyilánu- lásával még nem találkozott. Történt pedig, hogy Lenke néni a Budapestről Nyíregy­házára induló gyorsvonat egyik üres fülkéjébe szállt be. Lepakolt, és már éppen jóleső érzéssel nyújtózkodott volna el, hogy kényelmesen fog utazni, amikor egy jól öltözött fiatalember jött a kupéba. Lenke nénivel szem­be ült le, s fölöttébb közlé­kenynek mutatkozott. Mesél­ni kezdett arról, hogy ő deb­receni aranyműves, és most éppen nagyon jó üzletet csi­nált Pesten, mivel eladott 36 aranygyűrűt. Majd tekintete az útitársa kezén állapodott meg, amelyen történetesen két szép aranygyűrű volt. Megvan vagy 6 karátos — mutatott az egyik 18 karátos karikagyűrűre, majd imi­gyen folytatta: — Nem ártana megtisztíta­ni ezeket, sokkal szebben ra­gyognának az ujján. Keres­sen fel velük egyszer Deb­recenben. Esetleg el is vi- hetem. Megadom a címemet, aztán majd érte tetszik jön­ni. Lenke néni valahogy nem kapott a dolgon, nemigen gyanakodott, így hát békésen kötögetni kezdett. Ez aátán aktivabbá tette a gyűrűk iránt fölöttébb érdeklődő fiatalembert, mert új aján­latot tett. — Persze elég ha szappanos vízzel jól lemossuk a gyűrűt. Akkor is úgy ragyog, mint a nap. Tessék csak ideadni, akár itt a mosdóban is meg­csinálhatom. Lenke néni számára ekkor kezdett gyanússá válni a do­log. A vonat még alig indult el a Nyugatiból, sehol a ka­lauz, egy utas. — Dehogy adom, majd ott­hon letisztítom magam — mondta a fiatalembernek. Közben arra gondolt, talán mégiscsak jobb lett volna, ha nem üres kupéba száll. Az állítólagos aranyműves arca mintha keményebbé vál­tozott volna. Már korántsem volt olyan előzékeny és ud­varias, mint eleinte. Váratla­nul egy kérdést szegezett az úti társához. — Mondja, mit csinálna, ha most lehúznám a kezéről a gyűrűt. Lenke néni nem jött zavar­ba, ámbár mint mondja, a szíve ekkor már jóval heve­sebben vert. Bizony alaposan megijedtem. De azért feltalál­ta magát. — Mit csinálnék? Hát ma­gába döfném a kötőtűt és ki­abálni kezdenék. A fiatalember arca elkomo- rodott. — Kössön csak nyu­godtan tovább, csak vicc volt az egész. Tartsa inkább tovább a helyemet, mert el­megyek a büfébe. A vonat néhány perc múl­va megállt. Szerencsére két útitárs jött a fülkébe. Csak a fiatalember nem tért vissza. Rosszul kezdődött számára ez a nap. Aranygyűrű nélkül kellett a korai gyorsról le­szállnia Kőbányán. Bodnár István MOST LÁTHATJUK A MOZIKBAN: A kis Vera. Színes, szinkronizált szovjet film. Főszereplők: Natal ja Nyegoda, Andrej Szokolov, Jurij Nazarov. r így köszöntöttük az új esztendői Nyíregyháza: (Munkatársunk éjszakai riportútja) Gondban vagyok, mert a nyír­egyházi vasútállomáson álló V 43-as villanymozdony újévkö­szöntő kürtjeiét nem tudom visz- szaadni. Minden esetre a lelkünk is beleremegett, s a duda 1990 el- ső másodperceiben több kilomé­teres körzetben ébresztőt fújt. A közeli házak erkélyeiről csillag- szóró hullt. E szép pillanatok kedvéért talán még a köd is el­illant. Polgár József mozdonyvezető előtt hatalmas műszerfal. Január elsején hajnali öt órakor Zá­honyba indul. Addig a szerel­vényt „előfűti”, hegy reggel az utasok ne fázzanak. Ezután a mozonyvezetők közelmúltbeli sztrájkjáról váltottunk szót. Pol­gár József reméli, előbb-utóbb jobban megbecsülik a munkáju­Az egyik Szamuely téri ház ablakából Cseh Tamás átszelle­mült dala nagy erővel szól. A hallgatóságát igencsak elbűvölte. A Széchenyi utca elején petár­dák pukkannak. A múzeum kö­zelében tinicsapat megy át az úton. Autók részben újévköszön­tőt tülkölnek, részben pedig azt jelzik: „Ne gondold, ő . . . ó, ne, hogy tied a világ ... !” tehát állj félre. Sikítás, nevetés. Most mindenki Nyíregyháza szívébe, a Kossuth térre tart. A mellettem elhúzó kék Zsiguliból kilógó karok boldog új évet in­tenek. Én viszont. .. A városi tanács előtt petárdák villannak, durrannak, füstölnek. Az aszfalton mindenütt üveg és színes konfetti. A levegőben csil­lagszórók röpködnek. Vajon ki­nek a kabátján, vagy nyakában állnak meg? Egy urác egy üres zöld palackot maga mögé hajít. Szerencsére embert nem talál el, sőt a kőre esve is egyben ma­rad. A fiú csalódottan felveszi, majd a lába elé vágja. Most szi­lánkokra hullott. Jól van öcsi, győztél — mondom magamban. Egyszer csak a Kossuth szobor eltűnt a szemem elől, de nem a köd, hanem néhány füstbomba miatt. Ha azt az italmennyiséget, amit ma ezek a fiatalok megittak, a Tiszába öntenék, talán a* gátakat meg kellene erősíteni. Bizony, ez sokuk mozgásán és túl jó kedvén is meglátszik. De azért talán nem lesz gond. Annál is inkább, mivel a közelben több rendőr van. — Eddig nem kellett közbe­avatkozni — újságolja ötvös Mi­hály törzsőrmester. — Jó érzés, hogy számos fiatal boldog új évet kívánt nekünk^— teszi hozzá Soltész László őr­mester. Egy barnakabátos, csíkos sap­kás férfinek dicserem az eszét. A kezében lévő két hatalmas nejlon táskába a csoda folytán Kajaani: (Munkatársunk telefoninterjúja) Kajaaniban, Nyíregyháza finn testvérvárosában „alig” 10—15 cm-es hótakaró borítja a földet az év utolsó napján. Szokatlan ez a kevéske hó. akárcsak a —1, —2 C-os enyhe idő — tudtuk meg telefonon Matti Väisänentöl. Ka­jaani város népfőiskolájának igazgatójától. A finnek más népekhez hason­lóan vidáman búcsúztatják az óévet. A rokonság vagy a baráti családok együtt virrasztanak. Az év fordulóját várva könnyű éte­leket fogyasztanak, s az új év tiszteletére pezsgővel koccinta­nak. Szinte minden családban — így Mattiéknál is — előre beszer­zik a boltokban kapható patkó alakú ólmot, hogy éjfélkor ólmot önthessenek, így jósolván meg, mit hoz az új esztendő. Az idén a szokásosnál nagyobb Fehérgyarmat: Kevés vendég (Tudósítónk, Molnár Károly telefon jelentése) Békésen, de nem minden bosszúság nélkül telt el a fe­hérgyarmatiak szilvesztere. Az üzletekben bőséges volt a ke­nyér-, pékáru-,, cukrászsüte­mény-választék és ital is ju­tott minden ünnepi asztalra, de évek óta most fordult elő elő­ször, hogy nem találtunk az üzletekben tőkehúst, töltelékárut, virslit. Megtudtam, hogy a nyíregyházi Húsipari Vállalat nem teljesítette a megrendelé­seket és hiába volt minden te­lex, telefon, sehol senki és sem- Ini. Az esti szórakozókat mindez nem zavarta, a Halászcsárdá­ban, az Ibolya Presszóban, a Szamos Étteremben és Bárban és a többi mulatóhelyen is zsú­Duhaj ifik éppen maradt üvegeket gyűjti. A nevét nem adja a cikkhez, de annyit elárul, hogy tavaly ilyen­kor az üvegmentéssel 3 óra alatt kétezer forintot keresett. Aggó­dik, hogy az idén ez nem sike­rül, mert a fiatalok most va­dabbak. Végre a durranások és a csö­römpölések közepette egy nóta is íelcsendül „se nem róka se nem nyúl, komámasszony meg egy úr, ugrott kta zöld leveles bokorból . . . —Azért szép. hogy ennyi em­ber összegyűlt — hallom Sztuka Lászlótól. — Csak az új év nem biztos, hogy boldog lesz. Az ár­emelések miatt nehéz a megél­hetés. Az üveggyűjtő tényleg ügyes. A kerékpárja mellett már több nagy zsák vár elszállításra. En- nek az estének talán ő a legna­gyobb nyertese. Nem sokkal messzebb a járda szélén egy gazdátlan Egri Bikavéres palack, félig nedűvel. Valaki már nem bírt vele. Az emberünk a bort kiönti, s az üveget már viszi is. 1990. január l.# egy óra 45 perc. A Kossuth tér lassan elnéptele­nedik, a papírtrombita-koncert is elhalóban, tehát a szilveszter 1989. a múlté. Cselényi György < Sztriptíz a sóstói Krúdyban. (Tudósítónk. Dajka Béla telex­jelentése) Éjfélt jelez a Kreml Szpaszkij tornyának órája. A mauzóleum előtt a szokásos rendben zajlik a katonák őrségváltása, majd az utolsó ütéssel egyidőben eldur­ran az első petárda. Hurrá, hur­rá — hangzik mindenhonnan. Pukkannak a pezsgősüvegek du­gói. színes fényjelzők repülnek a levegőbe. A Vörös téren összesereglett néhány ezer ember kisebb-na- gyobb csoportokba verődve kö­szönti az új évet. Üres pezsgős­üvegek csattannak a földön, a rendőrök mégsem lépnek közbe. Ma minden megengedett. Bol­dog új évet! — lép egy fiatal pár pezsgőt kínálva az egyik rendőr- hoz. Udvarias visszautasitás a válasz: azért mégiscsak van, amit nem lehet. Valahol megszó­lal egy tangóharmónika. s egy csoport énekelni kezd: V leszu ragyilasz jolocska . . . többen ké­zenfogva. -hosszú kígyót alkotva táncolnak végig a téren. Szokatlanul enyhe idő jellemez­te az idei ünnepet. Hó már több napja nem esett. így Moszkva szürke. sáros utcáinak képét csak a kidekorált áruházak, te­rek feldíszített fenyőfái, a szí­nes zászlókkal fellobogózott su­gárutak tették valamelyest válto­zatossá. A járókelőkön nem ér­ződött a közelgő ünnep hangula­ta. Fáradt, unott arcok a met­rón, a buszokon, az utcákon. Az üzletekben még hosszabb sorok kígyóztak a hiánycikkekért, mint általában. Iilyenkor idege­sebbek. ingerültebbek az embe­rek. Nem véletlen, hogy a tele­vízióban a moszkvai közbizton­sági helyzetről beszámoló rendőr kérte a lakosságot: ha sorba áll­nak legyenek türelmesebbek, ügyeljenek saját és mások testi épségére. Szinte lehetetlen volt pezsgőt, bort beszerezni, a sza­loncukorról nem is beszélve. Aki fenyői akart venni, többnyire csak a piacon juthatott hozzá a bolti ár két-háromszorosáért. ön mit vár az új évtől? — kér­Pillaiatnyi boldigság dezősködött néhány nappal eze­lőtt egy tévériporter a belvárosi utcákon. Jobb életet, több sze­rencsét. boldogságot — feleltek a megkérdezettek. Itt azonban még az ünnepek sem hoznak felhőtlen örömet, csupán pilla­natnyi boldogságot. Az Életfa árnyékában Kisvárda: Balszerencsés helybeliek tűzijáték volt a folyóparton. a városi helyőrség udvarán és a családi házak kertjeiben, hiszen ezúttal a 90-es évek kezdetét köszöntötték. Kajaani tanácsának elnöke. Es- ko Piippo éjfélkor az ünnepi fényárban úszó város főterén — a hagyományoknak megfelelően — ünnepi beszédet mondott az összesereglett vidám embereknek. Az otthon maradók a televízió­ban hallgathatták meg Helsinki város főpolgármesterének üdvöz­lő szavait. Kajaani város templomaiban éjfélkor ünnepi istentiszteletet tartottak. A fiatalok viszont vi­dám rockkoncerttel búcsúztatták az óévet. Bodnár István folásig megteltek a termek. A tunyogmatolcsi Autós Csárdá­ban is megtartották az éjféli sorsolást, itt Szilágyi Gyula örülhetett „disznó” szerencsé­jének. A taxisoknak is voll munkája bőven. A vendéglátók kárpátaljai és romániai vendégekre is szá­mítottak. de egy-két román árustól eltekintve senki sem ér­kezett a szomszédos országokból. (Tudósítónk, Vincze Péter te­lefonjelentése) Amikor éjfél után kiléptem lakásom ajtaján, pezsgő és utcai petárdák sorozatos pukkanása fogadott. Száz méterre alig lehetett ellátni, akkora volt a köd és az út is csúszóssá vált az ónos esőtől. Eszembe jutott ekkor egy verssor, csak úgy szabadon: „Nem látom pajtásom a ködtől a jövőt.” Ahogy halad­tam kicsiny városunk, Kisvárda központja felé, egyre sűrűbben hallottam, hogy kívánnak egy­másnak boldog új évet és sok sikert 1990-re ismerősök és isme­retlenek. A város lakóinak nagy része szűkebb családi körben köszön­tötte az új évet, búcsúztatta az óesztendőt. Kevesen voltak a szórakozó helyeken a Várda Étteremben alig több mint szá­zan ünnepeltek. Itt egy malac volt a főnyerem ny. aminek már hiába húzták a farkát, nem tudott visítani Megpácolva, megfüstölve feididt az asztalon, így nem is lehetett tőle ilyet várni. A boldog nyertesek, Oí íh András-és felesége Mán- dokról érkeztek, ők vitték haza csemegét. Érdeklődtem a városi kórház­ban, ugyan ki lett az idei év el­ső újszülöttje. A kis Borbély Csilla sokáig váratott magára, 6 óra 15 perckor érkezett. A 3 kiló 20 dekás kislány és édes­anyja, a demecseri Borbély Tiborné jó egészséggel vágnak neki 1990-nek. Pirul a malac a nyíregyházi Koronában. Moszkva: Hó és meleg Télig-meddig pihenő a laktanyában A térség lakóinak régi sé­relmét orvosolta a Minisz- ertanács, amikor — megyei anácsunk kérésére — hoz­zájárult, hogy január elsejé­ül Szabolcs és Szatmár mei­nt Bereg is helyet kapjon megye hivatalos nevében. A „Szabolcs-Szatmár me- •e” elnevezés 1949-től volt •vényben; ezzel a döntés- i annak idején azt a gya- írlatot, hagyományt sztin- tték meg, amely pedig az szág korábbi területi vál­zásait követve is megma- dt a Szatmár-Bereg eine- ízesben. Magyarország e idékének egyes települései rianon előtt Szabolcs-Szat-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents