Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

8 Kelet-Magyarország — SPORT 1990. január 2 Megyénk sportja 1990-ben Együtt q szurkolókkal Sportvezetők az új esztendő terveiről Zárjuk egymás után az éveket, s nyitjuk a követ­kezőt. Nincs megállás. Lélegzetnyi szünet is csak any- nyi, amíg számot vetünk, ami történt, s megpróbál­juk félrehúzni a jövő függönyét. Mit hozott az elmúlt tizenkét hónap, s mit ígér a soron következő? Ugyan­azt: sikert, kudarcot. Mégis mást: új sikert, vagy új ku­darcot. De hát a sport célja — maga a küzdés. Átlép­tünk az új esztendőbe, közelebb került az ezredfor­duló. Vessünk hát mi is számot. Sportembereket kér­deztünk: mit tennének legszívesebben Szabolcs-Szat- már-Bereg sportasztalára 1990-ben? LISTVÁN LAJOS, a Buj- tosi Szabadidő Csarnok igaz­gatója: — Tisztességes, be­csületes munkát, amelyben a kulturális, a sport és a sza­badidő tevékenység minőség­ben is előbbre lép megyénk lakossága számára. A ma­gunk részéről igyekszünk megfelelő színvonalas prog- ramot szervezni az érdeklő­dők számára. Ügy kívánunk dolgozni, hogy a csarnok to- vábbra is a nemzetközi és a hazai vérkeringés középpont­jában álljon. MESTER GYULA, a me­gyei ökölvívó szövetség elnö­ke: — Elsősorban az után­pótlás terén bízom a jobb eredményekben. Abban is reménykedem, hogy me­gyénkben tovább szélesedik a sportág alapja, miközben anyagilag nem válunk nincs­telen koldusokká. Számos versenyt, viadalt rendezünk, a Sóstó Kupa és az Aranyal­ma versenyek mellett egy nemzetközi találkozóra is sor kerül Nyíregyházán. DR. SZABÓ LÁSZLÓ, az NYVSSC tollaslabda-szakosz­tály elnöke: — Nehéz évet várok, eddig is anyagiak hiá­nyával küzdöttünk. A gondok ellenére egy színvonalas, nemzetközi verseny rende­zését tervezzük. Csapatban az 1—2 helyek egyikét kíván­juk megszerezni. Egyéniben — elsősorban Harsági és Pet- rovits révén — bizakodom a jó nemzetközi szereplésben. BODOR LAJOS, a megyei sakkszövetség főtitkára: — Az idén ismét megrendezzük a Nyírség Torna országos versenyt, amely a sportág kiemelkedő eseménye. Terve­ink között szerepel több diák- és tömegsport sakkver­senyek rendezése, mi nem küldünk el egyetlen sportolni vágyó fiatalt sem sorainkból. Bízom továbbá a SZÁÉV SE OB II-es csapatának jó sze­replésében, 1990-ben a dobo­gó valamelyik fokára várom őket. DR. BIGE LASZLÓNÉ me­gyei tanácsos: — Megújuló szövetségi munkával, egyesü­leti élettel, sok-sok fiatalnak és idősnek gazdag sportprog­ramot kívánok. Olyat, amely­ben minden résztvevő, illet­ve szurkoló megtalálhatja kikapcsolódását, szórakozá­sát. MATHÉ DEZSŐ, NB I-es röplabdabíró: — Olyan ren­dű szakosztálymunkát, amely keretein belül, az eddigiek­től nagyobb teret kapna az utánpótlás-nevelés. Ezen ke­resztül több sikerélmény ér­né azokat a fiatalokat, akik­ből később élversenyzők lesz­nek. DR. KOVÁCS MIHÁLY, az NYVSSC labdarúgó-szakosz­tály elnöke: — Ügy szeret­nénk dolgozni, hogy végre ne csak a nyilatkozatokból érné el az NB II élmezőnyét a csapat, hanem bizonyítaná, hogy jó játékkal, kiemelkedő szerepléssel képes a legjob­bak között szerepelni. S mi­vel egész évre gondolok, re­mélem, hogy 1990. év végén könnyebb lesz erről nyilat­kozni. Az elképzelések meg­valósulásához kérjük a szur­kolók és a labdarúgást tá­mogató szervek segítségét, ez utóbbiak részéről valami „kézzelfoghatóbbat”, mint az elmúlt esztendőben. DALANICS GYÖRGY, Nyíregyháza megyei—városi tanács művelődési, ifjúsági és sportosztály vezetője: — Mi mást kívánhatnék, mint azt: az egyesületek helyett a teljesítményelvet dotálják az illetékesek. A jó eredmény kapjon fokozott anyagi segít­séget, a szürkeség, a közép­szerű teljesítmény álljon vá­laszút elé. BAY GYÖRGY, korábban Romániában tevékenykedő labdarúgó-mesteredző: — A politikai helyzet normalizá­lása után minél jobb kapcso­latot kialakítani a romániai — elsősorban erdélyi — spor­tolókkal, csapatokkal. Ha így lesz, bizonyosan gyümöl­csözni fog a magyar labdarú­gás számára. KOVÁCS ISTVÁN, a nyír­egyházi Tangazdaság lovas­klub vezetője: — Egy kicsi­vel több pénzt az 1990-es működéshez, hogy továbbra is a sportág élmezőnyében maradhassunk. Szeptember­ben nemzetközi lovasparádét rendezünk, közben több ver­senyre is sor kerül. Ling Attilát a stockholmi világ- bajnokság military mezőnyé­be várom, a magyar bajnok­ságon legalább két dobogós hely megszerzésére számítok. SZOÓH BÉLA, a megyei diáksport tanács titkára: — Szeretném ha megyénk diák­sportja tettekben is nagyobb támogatást élvezne. Hiszek abban, hogy Szabolcs-Szat- már-Bereg pedagógusai, test­nevelői 1990-ben is olyan lel­kesek lesznek a diáksport vi­telében, mint voltak az el­múlt évben. CSELÓSZKI GYÖRGY, a Kézilabda Baráti Kör titká­ra: — Nagymértékben hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy az NYVSSC férfi kézilabda­szakosztálya az év második felétől NB I-es csapatként szerepeljen. Az utánpótlás terén pedig egyre több sza­bolcsi fiatal kerüljön be a különböző korosztályok válo­gatottjába. K. Gy. A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság tájékoztatása szerint a Totó 52. játékhetére 6 975 386 da­rab szelvény érkezett be. A nyeremények: 13 plusz egy találatos szelvény nem volt. 13 találatos szelvény 1 darab, nye­reménye 8 136 09Í forint. 12 talá- latos szelvény 76 darab, nyere­ményük egyenként 71 369 forint. 11 találatos szelvény 1146 darab, nyereményük egyenként 4733 fo­rint. 10 találatos szelvény 11 797 darab, nyereményük egyenként 690 forint. A kifizetés időpontja: 20 000 fo­rint alatt január 6-tól. 20 000 fo­rint felett január 10-től. Nagy világ — kis sztorik Válogatott meccs a berlini olimpiai stadionban. A közön­ség elégedetlen az olasz játék­vezetővel. Egy tévesnek vélt újabb ítélet után felkiált egy berlini szurkoló: — Soha többé nem eszem spagettit 1 A szurkolók lelkesen tapsol- l tak, amikor az új középcsatár 1 kifutott a pályára. A fiú hatal­mas volt, izmos és villámgyors. Csak akkor jutott bajba, ami­kor a kapu közelébe került. Tétova mozdulatokat tett. egy­szerűen nem tudott mit kez­deni sem a végtagjaival, sem a játékszerrel. A szurkolók egy Ideig döb­benten nézték, aztán az egyik Jómájú módon bekiálltott az új fiúnak: — Idefigyelj 1 Az a kerek a labda! Seerglo Vasquez. argentin játékvezető egyetlen bajnoki mérkőzésen tizenkUenc játé­kost állított ki. Az ügynek meglehetősen egy­szerű a magyarázata. Az első félidő közepén tö­megverekedés tört ki a pályán. A két kapus és egyetlen védő­játékos kivételével mindenki résztvett benne, szinte termé­szetesen, hogy mind a tlzenki- lencüknek távoznia kellett. Vasquezt mégis két teljes hónapra eltiltották a játékve­zetéstől. Hogy miért? Mert ragaszkodott hozzá, hogy a pályán maradt három labdarúgó játssza tovább a mérkőzést! Egy úttörő mérkőzésen sor­solásra állt fel a két csapat kapitánya, amikor a játékveze­tő értésükre adta: — Fiúk, vegyétek tudomásul, hogy ezen a mérkőzésen csak ketten beszélhetnek: a játék­vezető és Könyves Kálmán! — Ki az a Könyves Kálmán? — kérdezték a fiúk. — Én. Ügy hívnak! — hang­zott a sípos ember válasza az ámuldozó játékosok felé. A kisvárosi csapat évzárót rendez. A város valamennyi előkelősége hivatalos. A kö­zépcsatár a polgármester vég­telenül arisztokratikus felesé­gével táncol. A hölgy leeresz­kedően jegyzi meg: — Ma együtt ünnepel itt a szellem és a sport. — Bocsásson meg, asszo­nyom — mondja a középcsa­tár. — ön melyik sportágat műveli? Ami a szilveszteri lapból kimaradt... Jegy nélkül a Inter—Milan rangadó ! A La Gazetta dello Sport szerint „az év mérkőzése” Milánóban. — Jegy nélkül az olasz láb- darúgás szentélyébe, a San Si- róba? Erről eleve mondjon le. Könnyebb betörni az angol nemzeti bankba, vagy tévévé’ átjutni a tű fokán. A kapunál a technika összes csodája várja a bliccelőket. Kérem, ne tegye! — adta tudtomra asztaltársam a monzai polgármester fogadá­sán, ahol — mi sem természe­tesebb — leginkább a fociról esett szó. — Én mégis megpróbálom - nyakaskodtam. — Egyetlen út a palánkon keresztül. Igen ám, de a San Síró sta­diont nyolcvan méter magas falak határolják. Mentőangyal érkezett: A polgármester lát­va elkeseredésem — egyik be­osztottját, Francescót küldte segítségemre. A szemüveges, feketeruhás, kétméteres al3k kapott megbizatást a/ én be- iszöktetésemre. A mérkőzés napján Francesco közölte: két nehéz ponton kell átjutnunk. A stadionnál óriási volt a tömeg. a belépőjegyek hússzoros áron cseréltek gaz­dát. Mindenütt sisakrostélyos csendőrök vigyázták a rendet. Az olasz elől ment, én a nyo­mában lépkedtem. A 42-es számú kapunál már tudtak rólunk, a polgármester keze messze ért. Már a belső térségben voltunk, amikor rendőrök sorfalán kel- lett áthaladnunk. Francescó elől, én utána. Közben helyet cseréltünk. — Senta! — Halló! — kérte a jegyemet a karszalagos. De ki figyelt rá. A tömeg — mint­egy varázsütésre — nagy nyomott rajtunk, akár a dón: nősor, hullottunk befelé. T^>, bedmagammal a stadion lelátó ján találtam magam. — Bavó Francescó! mestermunka volt. — Si! Igen. nyugtázta elege idetten. A nézőtéren egy gombostű .sem lehetett leejteni, olyan nag: volt a zsúfoltság. A pályán ha marosan megjelentek a főszerep lök: a verhetetlen titánok, «• félistennek becézett arkangya lók serege. Zászlók tízezrei, görögtűz, fülsiketítő morajlás. A világhírű San Siróban jár tam, az 1990. évi világbajnoksá', egyik színhelyén. Egy élelme kollega segítségével mégiscsal átjutottam a tű fokán . . . Kovács Györ|;j Karablnierik sorfala a San Siro bejáratánál. Magyar foci Űjságíró: — Mi az oka an­nak, hogy évek óta ilyen kicsi maradt? Válasz: — Minek törjem magam, így is jól megélek.. Bácsi Sándor gólkirály: Ha a cipőm mesélni tudna... Bácsi Sándor, az Újpesti Dózsa 20 esztendős, egyszeres váloga­tott játékosa, gólkirály. Nevét ott találni az NB I Ősz váloga­tottjában. Pályafutása merész ív­ben emelkedik. A jó kötésű já­tékos részt vett a lapunk által rendezett labdarúgó-teremtor­nán. Egy napra a Kelet-Magyar­ország csapatához „igazolt”. — Tősgyökeres újpesti, talán a vére is lila-fehér? — Igen, újpesti születésű va­gyok, valamikor a Bányagép­gyár csapatában kezdtem. Ké­sőbb az MTK-VM, majd a Bu­dapesti Volán voltak állomásaim. Alig több mint fél éve, 1989. áp­rilisában igazoltam az újpestiek­hez. — Állítólag nagyon bátor, vi­haros erejű áttörésekkel tűnt ki, játéka olyan akár egy tankcsa­tár. Elképzelhető, hogy a nagy elődök nyomába léphet? — Gyermekkoromban Törőcsik jelentette számomra az igazi já­tékosideált, amióta eszem tudom, őt tartom a legnagyobb újpesti csatárnak. — Tulajdonképpen mi a góllö­vés titka? — Valahogy tudat alatt törté­nik minden. Erezni kell, hová jön a labda . . . Bácsi Sándor — Kitől kapja a legtöbb jó be­adást? — Nálunk Rubold az aki na­gyon jól indít, remek labdákat tálal elém. Legjobban kedvelem, ha az alapvonalról érkezik a pettyes, én pedig lendületben va­gyok. — Melyik volt az ősz legszebb gólja? — A Veszprém elleni, amikor 3:0-ra nyertünk. Tizenhat méter­ről. kapásból küldtem a hálóba a labdát. Tény: jó érzés volt fo- gadni a gratulációkat. — A spanyolok ellen ön volt a legveszélyesebb magyar csatár. — Ma is sajnálkozom, ha visz- szagondolok az utolsó világbaj­noki selejtezőre. Három nagy helyzetem volt, mégsem tudtam a kapuba találni. Pedig jó lett volna gólt szerezni a világhírű spanyolok ellen. Ha a cipőm mesélni tudna ... — Ki nyeri a bajnokságot? — Remélem, hogy az Újpesti Dózsa végez az első helyen, meg­előzzük Verebes csapatát. Nem elérhetetlen vágy: gólkirály aka­rok lenni. — Mit tud a nyíregyházi foci­ról? — Néhány éve a Volán színei­ben játszottam Nyíregyházán, akkor l:0-ra nyertünk. — Mit csinál szabad idejében a húszéves Bácsi Sándor? — Minden percemet a játék köti le . . . — Tulajdonképpen, hogyan ke- rült Nyíregyházára? — Nyílt titok: Eszenyi Dénes a legjobb barátom, egyben csa­pattársam. A Dózsában amolyan féltestvéreknek neveznek ben­nünket. Náluk töltöm az ünne­peket. Aztán együtt lehetek Mó­nikával; — Ej ha, tehát kislány van a dologban? — Mónika a menyasszonyom, eldöntött tény, hogy Nyíregyhá­zára nősülök. Beszélgetésünk fonala vissza­kanyarodott a labdarúgáshoz. — Melyik posztot szereti leg­inkább? — Lendületből érkező ék szá­momra a legkedvezőbb lehető­ség. — Ha egy vágya teljesülne. Mit kívánna 1990-ben? — Hadd kérjek kettőt. — Ml volna az? — Szeretnék nagyon jól ját­szani a Dózsában, s ha Mészöly Kálmán bizalmat szavaz nekem, a válogatottban is. Aztán pedig következhet az esküvő . . . Szabolcs-Szatmár-Bereg társadalmi-politikai napilapja Főszerkesztő: DR. ANGYAL SÁNDOR. Főszerkesztő-helyettes: MARIK SÁNDOR Kiadja a Szabolcs Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: dr. Kárpáti Imre, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Zrínyi u. 3—5.4401. Szerkesztőségi postafiók: 47. Lapkiadó postafiókszám: 25. Telefon: 11 -277. ‘ Sportrovat: 10-329. Hirdetésügyben: 10-150. Telex: 73-344. Készült a Nyírségi Nyomdában. Nyíregyháza, Árok u. 15. Felelős vezető: Jáger Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető minden postahivatalnál és hírlapkézbesítőnél. Budapesten: XIII. Lehel u. 10/a. 1900. Előfizetési díj egy hónapra 105 forint, negyedévre 315 forint, fél évre 630 forint, egy évre 1260 forint. INDEXSZÁM: 25059 HU ISSN 0133—2058 ín * r ■

Next

/
Thumbnails
Contents