Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

1990. január 6.

Nyílt Vita:

A határon már felsorakozott több száz millió márká értékű külföldi tőke bebocsátásra várva, ami még mindig körülményes. Az eladósodás miatt a gazdasági szakemberek úgy látják a kiutat, hogy a nyugati vállalatokon keresztül pumpáljanak tökét a gazdaságba. Mások azzal érvelj nek, hogy ezzel kiárusítjuk az országot, óvatosan keli bánni a külföldiek hazai befektetéseivel. Vajon melyik alternatíva nyújt segítséget? — erre kerestünk választ szerkesztőségi beszélgetésünkön.

Invitálásunkat Dankó Tibor, íyíregyházi VOEST-Alpine- EMÉV I.C.E. Kft. ügyvezető ízdasági igazgatója. Kelemen tiklós, a vásárosnaményi iterspan Kft. ügyvezető gazgatója és Tündik Ferenc, z ibrányi Markiz Kft. ügy- ezetője fogadta el. Szer- .esztőségünket Mát hé Csaba .épviselte.

M. Cs.: A centralizált párt :s állami hatalom csökkenésével a külföldi tőkebefektetés s egyszerűsödik?

D. T.: Szerintem még mindig íem olyan kedvező a politikai iielyzet Magyarországon, hogy a külföldi tőke teljes biztonsággal beáramolhasson. Amint a hosszadalmas papírmunka és a bürokratikus packázások megszűnnek, sokkal egyszerűbb lesz a tőkebefektetés, viszont akkor a jelenleg érvényben lévő kedvezményeket megszüntetném. Bár az igaz, hogy a vegyes vállalatnak kedvezőbb az adózása és a pluszként megmaradt pénzt a vállalkozás fejlesztésére lehet fordítani, de egységes feltételek mellett a piaci viszonyok érvényesítenék hatásukat.

K. M.: A mi példánk azt bizonyítja, hogy a svájci partnerünk két éve már tudta, hogy a magyar állam szavatolja a nyugati tőkebefektetést. Az sem mellékes, hogy a politika egyre intenzívebben és határozottabban vonul ki a gazdaságból. Nincs pártutasítás, a tanácsok is inkább annak a jelentőségét nézik, hogy az ott lakók korszerűbb gépeken, lényegesen nagyobb bérért dolgozhatnak.

T. F.: Az Interspan és a VOEST-Alpine-KEMÉV cönnyebb helyzetben van tálam, hiszen vegyes vállalatuk lár működik, míg a kft.-nk érvéi között most szerepel gazdasági kapcsolat kialakítá- ,a egy francia céggel. Azért ellemző példa, hogy a francia gazgató első kérdése az volt: Uami vállalatot képviselünk- . Mikor közöltük, hogy nem, kkor folytathattuk a tár- yalásokat. Mint elmondta, ő sak abban lát garanciát, ha az Ham nem tud beleszólni a :vékenységébe.

M. Cs.: Mi motiválja a ülföldieket, hogy elősze- itettel keressék az üzleti apcsolatok kialakítását lagyar cégekkel?

D. T.: A külföldi partner akár

kalandorságból is társulhat és néhány ezer dollárral beléphet

egy vegyes vállalatba. Ez csekély összeg, de elég arra, hogy kipuhatolja, érdemes-e komolyabb üzletet kötni, vagy ez a minimális tőke bizonyíték arra. hogy egy külföldi itt üzletet lát, azt ki is hajtja. Addig mindenképpen itt tartja a tőkéjét, míg számára megéri. Ha nem, akkor nem fogja mesterségesen fenntartani annak látszatát, hogy mennyire nyereséges az üzlet, hanem azonnal kilép a vállalkozásból.

K. M.: Nem elhanyagolható az olcsóbb munkaerő és az újabb piacok megszerzése. Ezért áldoznak pénzt vagy gépeket illetve technológiát. Utóbbi lehet az úgynevezett bóvli, amit megpróbálnak elsózni, mert náluk lefutott. Ha ilyeneket elfogadnánk, akkor konzerválnánk egy 5-10 éves lemaradást a nyugati technológiákhoz képest. Azt preferálnám, ha a legújabb technológiát hozná be apportként a partner.

T. F.: Számunkra most az a motiváció, hogy a francia partnertől lízingelhessük a gépeket Neki nincs különösebb kockázata. Ha a bizalmat megszereztük, akkor jöhet a következő lépés, a közös vállalat alapítása.

M. Cs.: Sokan nyugati „dilinek” nevezik azokat az aprólékos, precíz vizsgálódásokat, szabályokat, amelyeket a külföldi tőkések honosítanak meg hazánkban.

D. T.: Az évek hosszú során bebizonyosodott, hogy nekünk az nem megy, ha megkapjuk a külföldi hiteleket és a hitelezők ránk bízzák, hogy mit csináljunk vele. A növekvő adósság és többnyire a teheteüenségünk miatt kénytelenek vagyunk hagyni, hogy ránk erőszakolják magukat és előírásaikat. A példa világos, szinte mindenki ismeri, hogy két dolog fontos: a minőség és a határidő. A kamion jön és soha nem mehet vissza üresen. A megrendelő előbb lejön megnézni a cégünket és majd csak azután dönt, hogy mi kapjuk-e a megrendelést Nagyra becsülöm azokat, akik minimálisan és elavult szerszámokkal óriási erőfeszítéssel exportálnak, de ezt sokáig nem bírhatják.

T. F.: A minőségi munkára át lehet állni, mégha az verej- tékes is. Nyugaton mindent el lehet adni, ami szép és igényes,

A nyugati töke csalogatásáról

Tündik Ferenc

mert van rá fizetőképes kereslet. Utóbbi hiányzik ideheza. Mindenki tartozik mindenkinek, egy vállalat azért nem

lehet nyereséges, mert több száz milliós kintlevősége van és emiatt esetleg felkerül a szanálásra kerülők sorába. Ezért vadászik szinte mindenki a nyugati tőkére.

K. M.: Profi gépekhez profi munkaerő szükséges, amely meg is van fizetve. A mi környezetünkben igencsak soknak tűnik az átlag bérszínvonal, de ha ugyanezt viszonyítjuk a dunántúliakhoz akkor már nem ilyen kedvező a kép, nem is beszélve a svájci gyár dolgozóihoz, bár az irreális az ottani jobb körülmények miatt.

D. T.: A külföldi fél már a társasági szerződés aláírásakor kiszámolta, hogy öt évre előre mennyi nyereséget fog a vegyes vállalat produkálni. Ahogy közeledünk az első évi záráshoz úgy finomítja a számadatokat, de nincs nagy eltérés.

M. Cs.: Bush elnök 25 millió dollárt ígért, ennek egy részét a kongresszus már megszavazta. Mellé Japántól Nagy-Britanniáig csatlakoztak. A többség a magyar gazdaságon belül a kisvállalkozói szektorba fektetne jelentős tőkét. Önök közül Tündik Ferenc kisvállalkozó. Mennyire érzi ennek előnyét az üzletkötéseknél?

T. F.: A külföldi tőke lehet, hogy ugrásra készen áll, de a cégünk számára még semmilyen jelentősége nincs. Meg lehet pályázni világbanki hitelt, viszont az 50 százalékos saját

Dankó Tibor

erőt soknak tartom. A Vállalkozók Országos Szövetsége is tárgyalásokat folytat a külföldi tőke felhasználásáról, egyelőre kevés eredménnyel.

M. Cs.: A tőkés legelső kérdése, hogy viheti ki a nyereséget és lehetőleg ne forintban, hanem valutában. A magyar állam érdeke viszont az, hogy a haszon maradjon

országhatáron belül és a tőkés partner a vegyes vállalatba invesztálja. Ezt a kettősséget hogy lehet megoldani?

D. T.: Ezt a társasági szerződésben lefektetjük. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert termelésünk 90 százalékát exportáljuk, így azonnal megteremtjük a valutafedezetet.

K. M.: A faforgácslap keresett termék, a bútoripartól kezdve az építőiparig számtalan felhasználási területe van. Korábban a cégek

Kelemen Miklós

importból szerezték be, tehát az államnak érdeke volt, segítse a svájci partner tőkebefektetését, hiszen a kft. megalakulásával jelentős dollármennyiséget takarított meg az állam. A forinthasznot megfelelő arányban osztjuk el, a svájci részt a Magyar Nemzeti Banknak utaljuk át, amely átszámolja svájci frankba és úgy számlázza.

M. Cs.: A külföldi partner belépésével mennyire érvényesül a tulajdonosi szemlélet, amely nem engedi a vállalat tőkéjének felélését?

D. T.: A cégünknél a két alapító a kft. formát választotta azért, mert a tőkerész nem adható szabadon, ha valamelyik fél el akarja adni, akkor a másiknak elővásárlási joga van. Hatvan százalék a külföldi részarány és ez egyfajta garancia is arra, hogy a tulajdonosi szemlélet érvényesül. Ezt lehetett volna növelni azzal, ha a dolgozók is vásárolhattak volna tőkerészt, de 100 milliós alapító tőkénél ez igen csekély

rész lett volna és mind a két fél tartani akarja a pozícióját.

T. F.: A tulajdonosi szemlélet nálunk a legkézzelfoghatóbb, hiszen a tagok adták össze az alapító tőkét 50, 100 ezer forintonként. De az go'nd, ha valamelyikünk megszorul, nem tudja kivenni a pénzét, hiszen azt tartósan kell lekötnie. Mivel csekély az induló tőke, a banki hitellel együtt elsősorban a lízingre gondolhatunk.

M. Cs.: Nem félnek-e attól, hogy a külföldieknek kiárusítjuk a magyar gazdaságot

Máthé Csaba

és azok a cégek kerülnek át tőkés ellenőrzés alá, amelyek a hazai vállalatok „krémjét” képezték?

T. F.: Semmiképpen nem. Ha lezárjuk a határokat a külföldi tőke elől, kikerülőnk a világ gazdasági vérkeringéséből. Keletre nem tudjuk eladni az árunkat, nyugaton pedig nem megfelelő minőségben szállítanánk, így padlóra kerülünk.

D. T.: Fennáll a veszélye a gazdaság és ezen keresztül az ország kiárusításának, mert nincsenek olyan menedzserek, akik jól el tudnának adni minket nyugaton. Amikor megkezdődnek a tárgyalások, akkor kell kiharcolni a pozíciókat, utána, amikor minden papírra került, már hiába. A beleszólási jogot keményen az elején kell kialkudni.

K. M.: Szükségünk van korszerű technológiára, termelés- szervezésre, menedzselésre, üzletkötésekre. Ugyanúgy a magyar gazdaságnak is hozzá kell tenni a meglévő értékeket, mégha ezek nem elégítik ki a tőkés partnert. Gondolok itt a telefonhálózatra. Nem kell félni a külfölddi tőke beáramlásától, de megfelelő felelősséggel és biztosítékkal kell kezelni. Ne az legyen az elsődleges cél, hogy az állami vagyonnal létrehozzunk egy vegyes vállalatot és az illető magyar cég vezetője átmentse a hatalmát és megtartsa az egzisztenciáját.

Nem ártana egy megyei menedzseriroda létrehozása sem, amely koordinálna és összehozná a vegyes vállalatokat. Az együttműködési lánc kialakításával lényegesen előreléphetnénk. Nem is olyan régen egy beruházás belső falait építettük volna fel faforgácslapból, ha a többi kivitelezésre találtunk volna igényes partnert.

Senki nem vállalta a minőségi munkát és a szoros határidőt, így kénytelen voltam visszamondani az üzletet. Pedig a VOEST-Alpine-KEMÉV avasszerkezetet megcsinálhatta volna,a Markiz Kft. a szerelési munkákat és így tovább. Az, hogy én nyugati minőséget gyártok, az önmagában kevés, ha a környezetem nem képes hasonlóra.

Az állam rossz tulajdonos

A kormány tulajdonváltási politikájának lényege: a versenyszférában meghatározó szerephez kell jutnia a magántulajdonnak. Egyrészt azért, mert az állam rossz tulajdonos, nem képes hatékonyan működtetni tulajdonát; másrészt arra sincs történelmi példa, hogy demokratikus politikai rendszer összekapcsolódhat a központi tervgazdálkodással és túlsúlyos állami tulajdonnal... A lényeg az, hogy visszaálljunk a gazdaság, a társadalom természetes fejlődésének nyomvonalára, s ez majd kialakítja az arányokat az állami, a magán-, a települési önkormányzati, az alapítványi és más tulajdonformák között. (Martonyi János kormánybiztos, HVG, 1989. december 9.)

Dollárhitel

Kevesen tudják, hogy külföldi partneren kívül dollárhoz a világbanki hitel megpályázása útján lehet hozzájutni. A világbanki hitelre azok a vállalatok, társaságok, egyéni vállalkozók nyújthatnak be pályázatot, amelyek az iparban működnek vagy az ipari infrastruktúra területén dolgoznak, Borsod, Nógrád, Komárom megye területén az agráriparban, idegenforgalomban, kereskedelemben, vagy építőiparban működnek és 60 főnél kisebb létszámot foglalkoztatnak. A világbanki hitel a fejlesztési költség 50 százalékát érheti el, de nem haladja meg a 150 ezer amerikai dollárt. A saját hozzájárulásnak el kell érnie az 50 százalékot. A hitel futamideje maximum 3 év. Egy évet meg nem haladó türelmi idő adható.

II Keletmm a "”Sy8rorSZaB hétvégi melléklete —