Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-29 / 24. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. január 29. Múzeraban Beaczi Gyula 58 milliós hegedűje Aranynál is többet ér Felbecsülhetetlen értékű —, mert pótolhatatlan — kincseket őriznek a múzeumokban, így a nyíregyházi Jósa András Múzeumban is. Egyik-másik tárgy —, mint például az űrből érkezett meteoritok, az aranynál is drágábbak. Legújabb szerzeményeik közül Németh Pé­ter múzeumigazgató mutatott be néhányat. Benczi Gyula legendás he­gedűjéről az évtizedek folya­mán lapunkban már többször tudósítottunk. A híres prí­más. akinek nyíregyházi mű­ködését. játékának feledhe­tetlen varázsát Krúdy Gyula több művében is „megéne­kelte”. 1890—91 telén II. Miklós cár udvarában mu­zsikált Szentpétervárott. Az uralkodónak annyira megtet­szett a hegedűs játéka, hogy amikor a mester búcsújának ideje elérkezett. felkínálta: válasszon magának bármit ajándékba. A bölcs zenész nem aranyat, vagy ékszert kért. hanem ezt a bizonyos hegedűt, ami most már a mú­zeumé __ Rz ágy alatt tartotta A becses remekmű a világ­hírű cremonai Guarneri csa­lád műhelyében készült a rajta szereplő felirat szerint 1686-ban. vagy 1676-ban — az évszám harmadik jegye elmosódott. (Abban a város­ban működött az ugyancsak világhíres Amati és Stradiva­ri „cég” is.) A hangszer tör­ténetéhez tartozik, hogy a második világháborúban, amikor a nyíregyházi, állomás környéke szőnyegbombázás következtében romhalmazzá változott, csodálatosan meg­menekült: a közelben lakó prímás ugyanis jó szokás sze­rint a hangszert ágya alatt tartotta. Az utóbbi időben a hegedűvirtuóz unokája Ben­czi Jenő játszott rajta, ugyan­csak mesterien. Es most, hogy nyugdíjba ment. s nincs a rokonságban zenész, aki to­vább örökölhetné, felajánlot­ta a hegedűt a múzeumnak. Rendkívül nemes az ajándé­kozás gesztusa, ugyanis igen nagyértékű a hangszer — a legutóbbi becslés alkalmával az eszmei értékét 470 ezer angol fontban állapították meg — azaz ötvenmillió fo­rint körül van az ára. Csak az őrzési díjra... Hasonlóan kedves, új szer­zemény a múzeu mban« nyír- yasvári' 1 Károlyi- kastélyból megmentett égetett színes mázas kerámiakép, amely a Károlyi család nemzedék­rendjét és a „beházasodott” családok címereit ábrázolja 1668-tól 1920-ig. Négy négy­zetméter felületű, kétszer két méteres 49 darab négyzet alakú csempéből áll. stílusa alapján feltehetően a gödöl­lői művésztelepen készült 1920-ban, valószínűleg a fia­tal Gór ka Géza készítette. 1944-ig a vasvári kastély hallját díszítette, akkor le­bontották és a csempéket a község egyik padlásán a fél- reállított főjegyző helyezte el és őrizte meg. Most: hogy fel­ajánlotta a múzeumnak, csak a 45 évre járó őrzési díjra ‘ tartott igényt. Értékes küldeményt kapott a múzeum, illetve a megye a közelmúltban a Rómában élő Kállay Kristóftól, a Máltai Lovagrend vatikáni követé­től. aki Nagykálló szülötte. Többek között 32 értékes ki­tüntetéssel is gazdagította a múzeum gyűjteményét, ami­ből öt darab szinaranyból ké- szül t. A kollekcióban van például egy nagyértékű bol­gár cári kitüntetés. illetve Zvojnimir, az első horvát ki­rály tiszteletére alapított rend nagykeresztje — fehér­rel zománcozva színaYanyból — immár a múzeum tulaj­dona. Páncélterem terve Mindezek akkor kerülhet­nek a nagyközönség szeme elé. ha a költségvetés lehető­vé teszi, hogy egy megfelelő páncélteremben bemutatha­tok legyenek, mint ahogy például a fővárosban a Szent Koronát láthattuk. Addig is jó tudni: senkinek nem érde­mes megpróbálni, hogy a va­Egy míves kitüntetés — szín- aranyból. A kivételes 300 éves hegedű: (Harasztosi Pál felvételei.) gyónt érő tárgyak megszerzé­sére kísérletet tegyen. Olyan megbízható páncélszekrények és olyan, a rendőrséggel ösz- szekápcsolt biztonsági védő- berendezésük van ugyanis. ami mellett nyugodtan alhat- nak a múzeumi szakemberek. Megmaradnak az utókor szá­mára az értékek. Baraksó Erzsébet Váltás a színházban? M int korábban hírül ad­tuk, a budapesti József Attila Színház igazga­tói posztjára pályázatot hir­detett a fővárosi tanács mű­velődési és sportfőosztálya. A pályázaton való részvé­telre a kiírók felkérték Léner Pétert, a Móricz Zsigmond Színház igazgatóját is. Mivel a jelentkezési határ­idő már lejárt, illetve a Jó­zsef Attila Színházba az új igazgató kinevezése február elsejétől szól, sokakat érde­kel, mi történt eddig? Annyit megtudtunk, hogy a József Attila Színház tár­sulata szavazattöbbséggel megválasztotta Léner Pétert A fővárosi tanács művelődé­si és sportfőosztálya mellett működő színházi kuratórium is támogatta pályázatát. Léner Pétert jelentős mű­vészi sikerek és színházveze­tői eredmények fűzik a Mó­ricz Zsigmond Színházhoz. Ezért érthető, ha mindent megtesz azért, hogy a veze­tőváltás a lehető legsimább legyen. Annál is inkább fon­tos ez, mert a színházban is tapasztalható a zaklatott han­gulat, az ilyenkor talán ter­mészetes bizonytalanság. Fel­vetődik a ki megy el, ki ma­rad kérdése. Sokan aggódnak belül is, kívül is, hogy eset­leg „lefejezódik” a színház, s az eddig elért eredmények folytatás nélkül maradnak. Mindez olyan gazdasági hely­zetben, ami a színházak mű­ködésében is sok bizonytalan­ságot idéz elő. A hozzánk érkezett gyako­ri kérdésekre pillanatnyilag ennyit válaszolhatunk. Mi­helyt végleges döntés születik az ügyben, részletesen tájé­koztatjuk olvasóinkat. (n. i. a.) Újmódi finesz D oktor úr! Mérnök úr! — hangzik a kiáltás és semmi kétség, utánam­szól valaki. Először azt hiszem, hogy valakivel össze­téveszt az idősebb férfi. De nem. A kissé borostás illető kopottas, foltos kabátjában fe­lém közeledik, s parolára nyújt­ja a,kezét. S máris elkezdene valamit, de nem hagyom, mi­vel látom, hogy a gondolat vé­ge az lenne, hogy momentán pénzzavarában nem tudnám-e hó elejéig kisegíteni. „Ne ha­ragudjon, sietek” — hangzik közbevetett válaszom, s máris továbbmegyek. Majd elgondolkozom, s rájö­vök. hogy igazságtalan voltam. Ki tudja, talán értékelnem kel­lett volna legalább azt, hogy nemcsak a kezét tartja, s ku- nyerál. A fineszét megfizethet­tem volna, hisz ez a férfi tud­ja, hogy az emberi nem mily hiú. S ő éppen ezt próbálja meg kihasználni. Sőt. lehet ha tovább hallgatom, s valamelyik címet elfogadom, így folytatja mondókáját: „Mérnök úr! Én csak azért szóltam maga után, mert gratulálni szerettem vol­na tervéhez. Az az cmésztőgö- dör statikai terv, hát kérem, JEGYZETLAP A LEGÜJABB MAGYAR ANEKDOTA­KINCSHEZ Az anekdoták természetéhez tartozik változékonyságuk. Csiszolódnak, díszítődnek, fi­nomodnak az idők során, mígnem elnyerik végső for­májukat. Íme egy frissnek számító történet Faludy Györgytől két variációban! Első változat (forrása az Igazság című lap 1956. novem­ber 2-án megjelent számában Zsadányi Oszkár cikke; ha- somásban újraközölve az 1956 sajtója című • kötetben) : .........elmondta {mármint Fa­ludy az AHV-s nyomozók­nak], hogy 1941-ben. amikor New York-ban élt, felkereste a szállodában Allan Edgar Poe, William Shakespeare és William Blake, az amerikai kémelhárító tisztjei, és be­szervezték, hogy Magyaror­szágon az imperialistáknak kémkedjen.” A helyzet iró­niája — a neves írók emlí­tésével — teljesen világos. Második változat (forrása a közelmúltban megjelent ön­az párját ritkítja. Le a kalap­pal előtte! Arra még egy tank­kal is rá lehetne állni. Drága mérnök úr! Momentán pénzza­varomban . . . stb. Vagy. Mondjuk elfogadom, hogy doktor vagyok, nyelvész­doktor. Leleményes barátunk lehet imigyen próbálja hiúsá­gomnál fogva a kezemet a pénztárcámba vezetni: „Doktor úr! Olvastam tanul­mányát a Nyelvőr 113. évfolya­mának 2. számában. Hát ké­rem! Ahogy maga helyreteszi ott azt a több évtizedes birto­kos személyrag — személyjel vi­tát. No kérem, húzza ki magát! Hadd nézzem meg! Igen, pont ilyennek képzeltem el. Ne ha­ragudjon, lenne egy prózai ké­résem. Momentán pénzzavarom­ban ..(A többit már isme­rik.) Igen, azóta már bánom, el­szalasztottam. Azt a húszast az ötlet (s tényleg nem a hiúság), megérte volna Úgyhogy ha még egyszer ta­lálkozunk, rögtön rávágom: „O, hát megismer? Igazán jól esik ez egy sebésznek. Netán az úi operációs eljárásomról hal­lott? ... (S várom a választ.) Minya Károly életrajzi ’ írás Faludy tói, a Pokolbéli víg napjaim) : esze­rint hárman voltak az ame­rikai tisztek, 'akikről számol adott az ÁHV-nak. Az eredeti szereposztásból Poe maradt, Blake-ből Walt Whitman lett időközben, s a harmadik át­lényegült Shakespeare-ből Ze- bulon Edward Bubbellé (ali­as Belzebub), ráadásul őt áttelepíti New Yorkból a Long Island-i Babylonba, vele itt került sor a találkozó­ra. Ha majd ismét hazalátogat Faludy György (bár ha jól emlékszem, őt még egyetlen párt sem nevezte ki köztár­sasági elnökjelöltnek), érde­mes lesz tőle megkérdezni, mi a magyarázat a kétféle szereposztásra. Netán cser­benhagyta az emlékezőké­pessége? Avagy: az első vál­tozat a hiteles, a második a hihetőbb? Nem árt i^gyanis, ha legalább a részletek felől bizonyosságot szerzünk, mert akaratlanul eszünkbe jut a mostanában sűrűn emlegetett szólás az Ördögről, különös­képp, ha az író is megidézi. Hamar Péter Ösztöndíjra pályáznak az NDK-ban Csábít a nyelvtudás Egyre kevesebben vannak már ilyenkor, január vége felé, akik az egyetemek, főiskolák folyosóin várják, hogy mikor nyílik ki az a bizonyos ajtó, amely mögött ott ül a szigorú tekintetű vizsgáztató, és hogy mikor következik el a csapás, amikor neki kell átlépni ezt az ajtóküszöböt. __________________ Ladával a hullámsírba Bombát is kerestek A Tiszába hajtott Ladájával egy 35 éves asszony ja­nuár 22-én a délelőtti órákban. Az eddigi adatok sze­rint a 3. gyerekét váró tarcali asszony a rakamazi strand közelében öngyilkos lett. A tragédia kapcsán az MHSZ búvárszakosztályának segítségét is kérték. — Négyen mentünk a helyszínre — mondja Miló András szakosztályvezető. — A rakamazi régi strandnál rendőrök, valamint tűzoltók vártak bennünket. A talajon már láttuk a kocsi víz felé vezető nyomait. A jelek sze­rint, a Lada gyorsan ment. — Polacsek hászló és Ist­ván József búvárok a víz alatti kutatáshoz beöltöztek, majd Laci alámerült — folytatja —, Miló András biztosította őket. A munká­latokat Nánási Sándor klub­titkár is figyelemmel kísérte. (Az előírások szerint a mun­kavégzéssel járó merüléshez négy ember kell.) — Ügy terveztük — rész-, letezi Miló András —, hogy a kocsit a bemeneteli nyom­tól kezdve keressük. — De erre nem volt szükség, mert előttünk a medert már csó­nakról tapogatták, s éreztek Valamit. A helyet megjelöl­ték. A bója a víz szélétől kö­rülbelül 40 méterre lehetett. Polacsek László a szóban forgó területen, körülbelül 4—5 méter mélyen a gépko­csit megtalálta. Kötelet kö­tött rá, és a partra jött. Az autóhoz a tűzoltók drótköte­lével tért vissza, amit a hát­só vontatóhorogra erősített. A Lada a mederben a kere­keivel felfelé állt, s a partig így húzták. Ekkor meg kellett állni, különben a jármű belseje megtelt volna iszappal. A kocsit csörlőkkel a kerekeire állították. A halott nő az autóban volt. Mielőtt a folyóba hajtott volna, testét pokrócba csa­varta. Csak a keze látszott ki. — Mit éreztek? — kérdez­tem. — Sajnos, — az efféle lát­ványt már megszoktuk — válaszolta Miló András — A megyénkbeli vizekből évente minimum három hul­lát hozunk felszínre. Talál­tunk már nőt, férfit, és cse­csemőt is. A búvároknak van téli ví­ziruhájuk. Csak az arcuk fá­zott. A folyóban ilyenkor- nem látnak semmit, úgy ér­zik, mintha kakaóban úszná­nak. A víz alatti világításra is van lehetőségük, de nem á,4"'k vele, mert annyit szá­mit, ..út nagyon sűrű köd­ben az autó reflektora. A Tisza említett pontján az adott munkavégzéshez a sűrítettlevegős légzőkészülék­ben körülbelül 40 percre ele­gendő levegő volt. Az alá­merült és a parton lévő bú­vár a biztosító kötéllel ad­nak egymásnak jelet. Ha a mélyben tartózkodó kettőt ránt, akkor veszélyben van. Most ezt nem tette. — Az eddigi pályafutása során mikor volt a legin­kább „melege"? — Amikor a vajai tóban második világháborús bom­bát kerestünk — emlékezik Miló András. Egy idős em­ber szólt a tanácsnak, az a tűzszerészeknek, ez utóbbiak viszont nekünk. A tűzszeré­szek készüléke jelezte, hogy a mederben „gyanús” tárgy van, de hatalmas idegfe­szültség közepette kiderült, a tó e része vaskályhái rejt. Mivel ezt nem tudtuk, a víz­ben jó ideig bombaként bántunk vele ... Cselényi György Budapesten a Marx Ká­roly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem harmadik emeletén kb. ötven izgatott iák ácsorog. Csodálkozom: tt ilyen sok embert vágtak có vizsgára? Hamar megtu­dom, hogy a külföldi ösz­töndíjakra pályázók szóbeli felvételi vizsgája folyik. A várakozók között a szeren­csés véletlen segítségével két szabolcsi diákot is talá­lok. Farkas Ágnes és Pon- csák András a kisvárdai Bessenyei György Gimná­ziumból érkezett. Középfok mór van! — Én pénzügy- vagy ipar szakra pályázom az NDK- ba — mondja Poncsák András. — Hogy végül me­lyiket választom, ráérek majd később is eldönteni. A nővérem ajánlotta, hogy felvételizzek ide. Annak idején ő is megpróbálta, de sikertelenül. Most itt tanul a magyar „közgáz”- on. — Főként a nyelvtanu­lási lehetőség miatt szeret­nék kijutni az NDK-ba Ma egy nyelv csaknem tökéletes tudása többet ér mindennél. A németet már általános is­kolás ikoromban is tanultam magánúton, és ezt folytattam a gimiben is. A közelmúlt­ban pedig letettem a kö­zépfokú német nyelvvizsgát. Szerencsese szóba állni? — Szeretem a matemati­kát és a történelmet, érde­kel a gazdaságpolitika — folytatja András. Ezért vá­lasztottam a közgazdasági területet. Nem tudom, ho­gyan sikerül ez a felvételi. Az írásbelik eredményét sem hirdették még ki, és én rém szeretek jóslatokba bo­csátkozni. Ennek a vizsgá­nak azonban annyi haszna mindenképpen van, hogy megtudom, milyen egy fel­vételi, és ezeket a tapaszta­latokat majd legközelebb felhasználhatom. Ági láthatóan idegesebb Andrásnál. A negyedikes történelemkönyvet szoron­gatja a kezében. Még nem ő a következő „áldozat”, mégis töpreng, hogy vajon szerencsés dolog-e vizsga előtt bárkivel is szóba ele­gyedni. — A sikeres középfokú német nyelvvizsga után döntöttem el, hö£y (külföldi ösztöndíjra fogok jelent* kezni. A németet Tpbi Klára segítségével tanultam, aki az iskolában foglalkozott néhányunkkal délutánon­ként. — Az írásbeli tesztek nehézsége a korábbiakhoz hasonló volt. Olyan rész is szerepelt bennük azonban, amit eddig a suliban még nem vettünk át, és a második félév anyagát önállóan megtanulni elég nehéz volt. Egy hét szünetet kaptunk az iskolában a fel­készülésre. Márciusig várakozás — A közgazdasági adat- feldolgozó szakot pályáztam meg. Nem is annyira maga ■a szak, mint inkább az itt 'tanított tantárgyak keltették fel az érdeklődésemet Sze­retnék jogi kérdésekkel foglalkozni, érdekel a köny­velés. Az már bizonyára el­dőlt. hogy hány felvételi pontot gyűjtött Ági és András. Az ösztöndíj oda­ítéléséről azonban majd csak márciusban, egy al­kalmassági elbeszélgetésen döntenek. S ha NDK-ba nem is sikerül kijutni, még mindig marad lehetőségnek valamelyik magyar egye­tem. Dajka Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents