Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-29 / 24. szám

1990. január 29. Kelet-Magyarország 3 Vigyázz, a vállalkozó harap! Sokan keresték meg szer­kesztőségünket a közleke­déssel kapcsolatban, amin nincs is csodálkozni való, hiszen mindenki közlekedik és szinte mindenkit érint az e területen is jelentkező ár­emelés. A forgalom meg­változtatására irányuló tö­rekvések is borzolják oly­kor a kedélyeket. Változatlanul sok embert foglalkoztat az autók 'kitiltá­sa a nyíregyházi Kossuth tér­ről. Többen megjegyezték, hogy legalább tavaszig, — amíg a gyalogosok nem ve­szik birtokba a teret — meg kellett volna engedni itt a parkírozást. Mondják:: most üres és csúnya a tér. Kovács József Mátészalkáról például azért telefonált, hogy a sok parkírozóhely megszünte­tések miatt lassan már a város végében kell a Nyíregyházára utazóknak letenni a kocsit. Fekete Ferenc, a Nyíregy­háza Megyei és Városi Ta­nács osztályvezetője ezzel kapcsolatban azt a választ adta, hogy a Kossuth tér le­zárásával 61 fizető parkoló­hely szűnt meg. Ezek pótlá­sára a Bercsényi utcán je­löltek ki ferde állású parko­lót. Az idén egyébként a vá­rosközpontban újabb parko­lók is létesülnek a művelődé­si központ szomszédságában, a szakszervezeti székház mel­lett. Nyíregyháza belterületén maradva több olvasónk amellett emelt szót, hogy a megváltozott forgalomra uta­ló jelzések nem éppen a leg­jobban tájékoztatnak. A Dó­zsa György út felől a megyei .könyvtár felé való letérés megtiltása sok gépkocsiveze­tőnek akozott gondot. Moskovits Károly szerint -a belső sávban közlekedő jármű­vezetők számára a külső sáv­ban haladó magasabb jármű­vek, autóbusz stb. a kötelező haladási irányt jelző táblákat takarják. Különösen csúcsfor­galomban, amikor a sok gyalo­gos és az ismételt megállás és újra indulás- miatt itt sem könnyű a haladás. Nem érti, hogy miért nem festettek fel korábban útburkolati jelet, zá­róvonalat (mint a Bocskai ut­cán, a Centrum Áruház előtt). Így már hamarabb félreérthe­tetlen lett volna az új közleke­dési rend. Nemcsak olvasóinknak oko­zott ez gondot, hanem annak a több száz autósnak is. aki szintén nehezen igazodott itt el, és a rendőrök előszeretet­tel büntették őket. Remélhe­tően, a megkésve elhelyezett új tábla, és a záróvonal fel­festése jobban segíti majd az eligazodást. Kovács József, nyíregyházi lakos azt tette szóvá, hogy még mindig kevés a parkolókban a mozgássérült vezetők számára fenntartott hely, s erre a né­hány parkolóhelyre is gyakran más autók állnak. Különösen hiányolja az ilyen parkolókat az ABC-áruházak előtt, hiszen a rokkantaknak nem könnyű a cipekedés. Jelzését továbbítottuk a ta­nácshoz, ahonnan a követke­ző választ kaptuk: — A Mozgássérültek Egye­sületével és a rendőrséggel közösen jelöltük ki tavaly a rokkantak részére fenntartott helyeket. Az egyesülettől ér­kező ilyen irányú kérést to­vábbra is igyekezünk teljesí­teni. A KRESZ szerint egyéb­ként a „mozgáskorlátozott személy, (illetve az őt szállító jármű vezetője) a járművel olyan helyen is várakozhat, ahol a várakozást a ielzőtáb- la tiltja”. Ez esetben szüksé­ges viszont a kocsin jelzést elhelyezni. A mozgáskorláto­zottak részére fenntartott parkolók használatát egyéb­ként rendszeresen ellenőrzik. Pazekasné Gönczi Mária a sí­nek fölött átvezető nyíregyházi repülőhid áldatlan állapotát te­szi szóvá. Mint mondja, a fá­ból készült hid annyira rozoga és balesetveszélyes, hogy azon közlekedni veszélyes, pedig nap mint nap igen sok ember veszi igénybe. A Magyar Államvasutak Épület- és Hídfenntartó Fő­nöksége, Debrecen ezzel kap­csolatban a következő választ adta: A gyalogos felüljáró fa járdaburkolatának teljes cse­réjét az idén elvégzik, legké­sőbb a negyedik negyedév­ben. (Megjegyzésünk: a rozo­ga repülőhid javításával nem volna szabad annyi ideig vár­ni, hiszen olvasónknak igaza van, balesetveszélyes.) A vállalkozó különleges élőlény. Természetraj­za egyelőre kutatások tárgya, és kikristályosodott véleményekkel alig találkoz­ni vele kapcsolatban. Minek­utána azonban, párhuzamok fedezhetők fel életében más élőlényekhez viszonyítva, nem árt közülük néhányat feltárni, és közreadni. Ve­gyük szemügyre például, hogy miként jöttek létre a háziállatok. Az ember befo­gadta, táplálta, babusgatta, megszabadította régi rossz szokásaitól a korábban vad számba menő élőlényeket. De csak azután, hogy ráéb­redt: ha a környéken min­dent leöl, csapdába ejt, egy­szóval felél, akkor nem ma­rad neki semmi. Innen kezdve már nagyon is világos a párhuzam. A mi A megyei tanács illetékesei és a kommunális vállalat igazgatója elmondták, hogy a megyei tanács 60 millió forin­tért megvette a Szamos menti Állami Tangazdaság fehér- gyarmati telephelyét, amelyet a helyi tanácsnak adott át. Azt már később tudták meg, hogy a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat ajánlatot tett a fe­hérgyarmati tanácsnak, ha az összeg 60 százalékát aport- ként megkapja, a telephelyen egy 500—1000 főt foglalkozta­tó üzemet létesít, ahol a cikk­ben említett szűrőket gyárt­ják. A telephelyet azonban szabályosan kifosztották, így ezen megbukott az üzlet. Ugyanabban az időben a Nyíregyházi Városi Tanács az .Antetrade-nak megvételre felajánlotta a Kertech Kft.-t. A tárgyalás első részében a Mezőgép vezérigazgatója sze­rintünk a lehető legjobbat mondta az NSZK-beli cégről, később viszont látszott, hogy magyar államunk egyelőre a gyűjtögetés stádiumában van. Az a horda ott Buda­pesten ... akarom mondani a pénzügyi kormányzat min­den begyűjt, csapdába ejt. amit bevétel címén el képes érni. A vállalkozót annyi adó és elvonás sújtja, hogy eszé­be sem juthat megszelídülni, kezessé válni, és egy idő után tartósan hasznot hajtva táp­lálni az államot. Elugrik, cikázik, menekül, ha sarok­ba szorítják, harap. Teszi mindezt azért, mert így ter­mészetes. A vadászterület azonban nagyon a kimerülés állapotá­ba jutott. A vadak elmene­kültek, vagy éppen elfogytak. Vagyis a tőke menekül kül­földre, valutába, ingatlanba. Egyelőre semmi jele annak, hogy a vadászokon egy meg­a viszony megromlott közöt­tük. A Mezőgép szerint a Me- zőtrade System több millió­val tartozik, ugyanakkor a részvénytársaság arra hivat­kozik, hogy telekköny- vileg nincs rendben az üzlet. Ha rendezik a telekkönyve­zési, fizetnek. Többmilliós tartozás? A kommunális szolgáltató vállalat felértékeltette az IKSZV-vel a kerámiaüzem területét és az épületet, az összeg 42 millió forinti A Ke- ratech Kft. bérli a vállalattól a területet és lízingeli a gépe­ket, ennek összege idén 7 mil­lió forint, fizetési elmaradása viszont több mint 90 napos. A 'kft. fizetésképtelen, január 12-i fizetést január 18-án kap­ták meg a dolgozók. Ahhoz, hogy önerőből megoldják a minőségi gondokat, legalább 10 milliós beruházásra lenne szüksége, ehhez sem a válla­latnak, sem a kft.-nek nincs pénze. Az Antetrade decem­ber elején megajánlott az üze­mért 24 milliót, ebbe nincse­nek benne a gépek árai, ugyanis egy teljesen új tech­nológiai sort kívánnak beépí ­teni. Mindez december közepén volt, azóta senki sem látta az NSZK-beli partnert és ma­gyarországi képviselőjét, hi­ába üzentek a Mezőtrade Sys- tem-en keresztül, amelynek szintén részvényesei, nem je­lentkeztek. A január 10-i részvénytársasági egyeztető tárgyalást az NSZK-beli part­ner betegségre hivatkozva le­mondta. Már sem a vállalat, sem a megyei tanács nem bí­zik abban, hogy létrejön az Antetrade-val az üzlet. Éppen ezért hirdették meg a lapok­ban a telephely eladását. Aki lefizeti a 42 milliót, a vállalat számlájára átutalja a pénzt, övé a kerámiaüzem. A Mezőgép elképzeléseit nagyra tértékelik a beszélge­tőpartnerek, hajlandóak olyan üzletet ajánlani, ha a válla­lat 30 milliót átutal, akkor a fennmaradó részt foglalkoz­tatási alapból finanszírozzák. Sürgető a megoldás a kft. ré­széről, hiszen 77 ember mun­kájáról van szó, illetve a vál­lalatnak is, amelynek saját tevékenységét veszélyeztetik a 'kft. veszteségei. A társasági szerződés ugyan a vállalatnál van, de az alaptőke résznél az nyugodott földműves előrelá­tása, és élőlényszeretete mu­tatkozna. Egyáltalán: lehet e vadászból, a büszke ember­ből, aki hozzászokott ahhoz, hogy elveszi, amit megóhaj­tott, kiszámított életvitelű, megfontolt szántóvető? Vagy csak a fiából? A vállalkozókat úgy meg­vadította a vizet prédikáló és bort ivó fiskális politika, hogy nem szabad késlekedni a megszelídítésükkel. A sze- lidítés azonban nem tévesz­tendő össze az idomítással, mégha a cirkuszművészetben időnként fel is cserélik a két fogalmat. A szelidítés abban áll, hogy megadnak nekik mindent, ami egyáltalán vál­lalkozóvá tehet valakit. Nem gyötrik az idegeit értelmetlen idejétmúlt túlbiztosító sza­bályozásokkal. Pénzt adnak összegek nincsenek beírva. Azt a főosztályvezető cáfolja, hogy a tanácsnál valakinek is felajánlották volna; a rész­vénytársaság vezetője legyen. A Mezőgép vezérigazgatójá­nak elmondásán kívül egyál­talán nem néztek utána, hogy milyen NSZK-beli cégről van Jszó. Szemján Tibor, a Nyíregy­házi Mezőgép Vállalat vezér- igazgatója levelében leírja, hogy a nyugati partnerek azt a következtetést vonták le, hogy a cikkben szereplő vala­mennyi információt ő szol­gáltatta, ami ellen tiltakozik. (Ezt én is megerősítem, hi­szen az ott leírtakat több helyről gyűjtöttem össze. A szerző.) A vezérigazgató hoz­záteszi, hogy a nyugati part­nerük, az Antetrade 100 ezer márkás alapító tőkéje nem takarhatja a cégnek a vagyo­nát, tőkeerejét, mert ennek a cégnek csak a Nyíregyházán befektetett vagyona megköze­líti a 600 millió forintot. Azt viszont elismeri, hogy az Me­zőtrade System a mátészal­kai gyáregység árának a tö­redékét fizette ki. Megjegyzi, hogy nem az ingatlanvita miatt, hanem a kerámiával összefüggő titkosítási szer­ződés aláirásától vonako­dott. Az sem titkos, írja, hogy 14 szibériai tudós a vállalat dolgozója, ehhez az engedé­lyeket beszerezték. Jogos aggodalom Bak Tibortól, a Mezőtrade System ügyvezető igazgatójá­tól csak anyit sikerült meg­tudni, hogy a részvénytársa­ság 10,3 millióval tartozik a Mezőgépnek. Ha rendezik a telekkönyvi problémákat, azonnal utalják a pénzt. Hoz­zátette, hogy az alaptőkéből 100 millió forinton felül ré­szesül az Antetrade, amely az NSZK-ból gépkocsikat szállít eladásra Nyíregyházára. Hogy a 100 ezer márkából hogy lesz több mint százmillió fo­rint, nem adott magyarázatot, A cikk utáni telefonáradat péntek este a lakásomon zá­rult, amikor az NSZK-ból a Tebimpex részéről Temesfői István jelentkezett és meg­lepő, de korrekt ajánlatot tett, amelyre még visszatérünk. Továbbra sem rendeződött megnyugtatóan a kerámia- üzem sorsa és az átutalással kapcsolatos viták. A megyei tanács is belátta, hogy ag­godalmuk jogos volt és úgy hírlik, valamennyi nyugati céggel létrejövő üzletet újra felülvizsgáltat. Ügy látszik nem minden fénylik ... Máthé Csaba ahhoz, hogy pénzt hozzon be­fektetése, és nem arra gon­dolnak, hogy mindent elve­gyenek. Induljunk ki ismét a párhuzam kedvéért egy köz­ismert házi állatból, a te­hénből. Az bizony nem ad tejet, ha nem etetik, és ha a borjának nem hagynak a tej­ből, nem lesz következő te­hén. F olytatom a sort egy má­sik állattal, de pusztán azért, hogy elnézést kérjek a vállal­kozóktól, amiért más élő­lényekhez, uram bocsá’ ál­latokhoz hasonlítottam őket. Tettem mindezt a jobb meg­értés kedvéért egy olyan időszakban, amikor sajnos kutyába se veszik őket. SZERKESZTŐI OOOOOOOO A múlt héten megkezdődött a választási kampány első fordulója megyénkben is. Mint Kedves Olvasóink ta­pasztalhatták: ugrásszerűen megnőtt lapunkban is a pár­tok programjairól, eseménye­iről adott híradások mennyi­sége — ma értékeljük közö­sen, milyen volt a premier. Mert magunk is csak szok- juk még az új helyzetet, pró­bálunk egyensúlyozni az ará­nyok szűk mezsgyéjén: mi­ként elégíthetnénk ki egy­szerre a pártok, a tömény politika iránt érdeklődök igényét, s azokét, akik az információ, a sport vagy ép­pen a hirdetés miatt kíván­csiak lapunkra. Segít ebben a pártokkal el­fogadott szándéknyilatkozat és etikai szabályok megléte, s számunkra öröm, hogy a megyebeli jó együttműködés eredményeképpen nálunk majdnem tíz nappal koráb­ban született megegyezés, mint országosan. Mert közös alap kell — ez nyilvánvaló, hiszen csak így lehet „sza­lonképes” az egyébként igen­csak tüzes választási kam­pány. Olvasóink máris számos le­vélben adtak hangot vélemé­nyüknek — ezért is kár, hogy megszokott rovataink, „A fő- szerkesztő postájából” vagy az „Olvasóink írják” egyelő­re hátrább szorultak. De már keressük a megoldást, hogy az olyan értékes hozzászólá­sok, mint például dr. Berecz- ki József nyíregyházi. Né­meth Károlyné fehérgyarmati, Varga Ad ám mátészalkai, Oláhné Szilágyi Mária nyír­egyházi. Tóthné. Gaál Ildikó tiszalök* olvasóinké — mi­előbb olvashatók legyenek la­punkban. Figyelemreméltó az is. mi­lyen érzékenyen reagálnak olvasóink a megállapodások­ra, ajánlások megtartására. Elhangzott ugyanis a felhí­vás: a Magyar Kultúra Nap­ján, a Himnusz születésnap­ján tegyük félre haragjain­kat, sértődöttségeinket, pilla­natnyi harcainkat. Az MDF országos elnöksége kérte ezt. Egyik kedves olvasónk azi kérdezi erre utalva: vajon nem tudta volna úgy megfo­galmazni mondandóját a szat- márcsekei ünnepség tudomá­nyos fokozattal is rendelke­ző szónoka, hogy másokat ne Sértsen? „Kölcsey eszmei öröksége mellett népelnyomó privilégiumokat bitorló piros­könyvesekre kellett-e emlé­kezni? Nemzeti magasztosság mellett kommunista bűnöket sorolni?” Nem voltam ott a rendezvé­nyen, nem tudom tehát, mi­lyen szövegkörnyezetben hangzottak el az idézett sza­vak. De szerintem bizonyára meg tudta volna fogalmazni mondandóját másként is, de így akarta, s nyilván tudja, miért. Abban azonban feltét­lenül igaza van Olvasónknak, hogy a megemlékezést és a választási gyűlést finoman ketté kellett volna választani, lehetővé tenni, hogy annak, aki csupán a Himnuszról tar­tott megemlékezés kedvéért, tiszteletét leróni ment Köl­csey síremlékéhez — ne kell­jen végighallgatnia a neki esetleg nem tetsző politikai programbeszédeket is. Bizony, a magas hőfokú, tétre menő politikai csatáro­zások idején nem árt ilyes­mire is gondolni. Ha másért nem. azért, mert az ilyen fi­nomságokra is adó állampol­gár kevesebb, mint tíz h múlva szavazni fog . . Marik F mm ennyiért is szívok IwfM most egy cigarettát? Egy forint és 20 fil­lér. Ez megdöbbentő. Ez már luxus. És ezt a luxust meg kell fizetni. De meg- engedhetem-ß magamnak, hogy az izületi gyulladások, a reuma, a magas vérnyo­más, a keringési zavarok mellett luxusaim is legye­nek? Az asszony szerint nem. Érvei: szennyezem a levegőt, büdös a lakás, ron­gálom az egészségemet. Ez utóbbi, mármint az egész­ségem rongálása magán­ügy, mondja a nejem: a családi kassza rovására nem lehet a bagózást ma­gánüggyé degradálni. Sto- hanek azt mondja: — Mondjon le szomszéd úr! Vagy legalább mérsé­kelje a szenvedélyét. Ve­gyen rólam példát. Látja, én nem dohányzom, nem kártyázok, nem nőzök, én csak iszom. Azt is mérsé­kelten. Napjában bedobok egy-két• konyakot, három­négy üveg sört és tiszta a levegő körülöttem. — És szent a családi bé­ke. — Az szent. Csak az asz- szony balhézik, hogy már megint büzlök a piától, meg hogy hová lett a konyha- pénz. Néha meg is ver, de a családi béke az szent. Semmi bajunk sem lenne, ha nem volna ez az átko­zott politika. Képzelje, jö­vök haza tegnap is, kere­sem a kopogtatócédulámat, Cédula de nem találom. Kérdezem az asszonyt hova tette? Azt mondja, járt itt egy ember, valami demokrata, jómodorú, finom úriember, még kezet is csókolt és el­kérte a szelvényeket. — És odaadta? — Egy kézcsókért?! Most szóljon hozzá szomszéd! Nekem a krimóban már ezer forintot ígértek d cé­duláért. Mondtam az ipsé­nek, én a szabad és demok­ratikus választással nem sáfárkodom. Vagy ad két­ezret a céduláért, vagy el­fogadom a másik ajánlatot. — Van másik ajánlat is? — Még nincs, de biztos lesz. Ahogy most itt meg­indult a cédulagyüjtési ak­ció, nincs kizárva, hogy egy-egy ajánlás megszerzé­séért akár kétszáz féldecit is fizetnek majd. Kétszáz féldeci! Istenem, micsoda mámor. És tessék. Az én nejem ez a bioantiszociális beállítottságú, ingatag hiú­ság, egy kézcsókért elkótya­vetyélte a boldogságom ... Hé, hányadik cigarettát szívja már? — Ez a tizedik. De mi köze hozzá? Különben is holnaptól lemondok a do­hányzásról. Szívja az, aki felvitte az árát, rongálódjon az ő egészsége. Ámbár holnaptól nagyon ideges le­szek. Ha pedig én ideges vagyok eszem a cigeretttát. — Mitől lesz ideges? — Na hallja, 58 párt, megannyi képviselőjelölt és nem. tudom eldönteni, hogy kinek adjam a cédulámat. — Adja nekem. — Hogy megigya. 5 tohanek tiltakozik. Cédulát nem iszik. Most éppen borra szomjas. Bort inna, de tisztán, olyan tisztán, mint •amilyen a választás lesz. Egyébként állampolgárként kifogásolja, hogy miért nem kap mindenki legalább tíz cédulát. Ezzel kapcsolatos kiáltványát is megfogal­mazta. „Kevesebb ígéretet és több cédulát a válasz­tóknak.” Az ingyen konyak sem lenne rossz. Seres Ernő Esik Sándor n külföldi „partner“ nem jelentkezett Megrendült bizalom — új üzleti ajánlat... Nem tagadom, jócskán kaptam telefonokat és levele­ket a múlt heti „Kaland helyett korrekt üzletet!” című cikkem után, amely a megyei kommunális szolgáltató vállalat kerámiaüzemének sorsáról és az NSZK-beli Antetrade cég megyei üzleteiről szólt. Itta11-277! Az drasók kérdéseire válaszol: Bodnár István újságíró

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents