Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
aKM vendége: A szólótáncos küzdelmei Szakály György és Pongor Ildikó Hidas—Seregi Cédrus című balettjének kettősében (Harasztosi Pál felvétele) Film: Chytilová ürügyén Többet van úton, mint itthon, vagy a színpadon. A napokban Kairóban járt; pesti sikersorozatát megszakítva leugrott Nyíregyházára a nagy sikerű balett gálaestre; másnap Bonnba utazott, aztán az NDK és újra Pest. Közeli útitervei között szerepel Ausztrália, Finnország és Olaszország. Aztán megint Németország (nemcsak a bonni, hanem a dortmundi operaházzal is van szerződése), majd megint Pest és Kanada. Impresz- száriója egyelőre csak ennyit mer közölni velem. A legsikeresebb magyar férfi szólótáncosok egyike Szakály György, az Operaház művésze, akinek táncművészeiét most másodszor itthon is megcsodálhattuk. (Először Friderikusz show- műsorában lépett fel Nyíregyházán, néhány éve.) Bizonyára senki sem akadt, aki annak idején az alig tízéves dundi fiúcskának megjósolta volna, amikor a Kelet-Magyarországban is megjelentetett hirdetésre jelentkezett, hogy ekkora karriert fut majd be, és a világ nagy színpadai vetekszenek azért, hogy egy-egy bemutatkozásra megnyerjék magi knak. Az Operaház hirdetése va amikór 1967-ben jelent meg, méh szerint tíz-tizennégy éves gyermekeket kerestek a fővárosi balettiskolába, olyanokat, akik elhivatottságot éreznek a táncművészet iránt. A hirdetés szerepléseket is ígért, méghozzá nem is akárhol, hanem az Operaház színpadán. Szakály Gyurinak sem kellett több. Azonnal írt, neki ott a helye. — Ha akkor előre látom, hogy 23 évig mindennap szinte azonos módon telik majd ezután, naponta ugyanazok a többórás gyakorlatok, a mindennapi küzdelem a tánctudásért, a tökéletes táncra való törekvésért, és ha tudom, hogy ezen a pályán bizony sokáig több a kudarc, mint a siker — talán sosem kezdem el. Hályogkovács módjára indultam erre a pályára, hiszen előtte élőben még nem is láttam balett-táncot. Sok év kellett ahhoz, hogy ezeket a sokak számára unalomba fúló próbákat ne érezzem nyűgnek, hanem eszköznek ahhoz, hogy közelebb juthassak az igazi művészethez. A monoton prób'ák segítségével lehet csak elérni, hogy az ember a maximumot nyújthassa. Egyébként a sikert könnyebb megszerezni, mint megtartani. Ha egy sikeres művész meg akar pihenni a babérjain, akkor elveszett ember. Mindennap úgy kell kezdeni, hogy ma jobban akarok táncolni, mint tegnap. Szakály György számára a sok próba, a makacs kitartás nem volt hiábavaló. A gyermekeknek beígért színpadi szereplés nem maradt el, a balettintézet növendékei valóban elég gyakran szerepelnek az Operaházban. (A Diótörő, a Csipkerózsika, stb. jó alkalom a gyermekek számára a színpad varázsával való találkozásra.) Persze a karrierhez valóban makacs kitartás és tehetség kellett. („Már a büszkeségem miatt sem hátráltam meg a feladatok elől. Sokszor fogcsikorgatva, de mim dig elvégeztem valamennyi gyakorlatot.”) Több mint tíz év a balettintézetben (egy év Leningrádban), majd a tánckar. Bizony sokáig kellett várni, míg önálló szerepekben bizonyíthatott. Aztán szépívű karrier indult el. A leghálásabb szerepek a Spartacusban, a Csodálatos mandarin című darabban, a Madách Színházban játszott nagysikerű Macskák című musicalban, Presser Próba című produkciójában hogy csak néhányat említsünk. Külföldisikersorozat (Ázsiát leszámítva a világ minden földrészén szerepelt már. Ázsiában is csak azért nem, mert egy szöuli meghívást időben nem tudott egyeztetni.) Néhány éve a televízió is bemutatott egy róla készült portréfilmet. Karrierjének minden bizonnyal talán legszebb állomása lesz augusztusban a Kanadában rendezendő Sztárok Gálája, amelyre a világ minden országából a legjobb húsz-harminc táncost hívják meg. (Meglehet, hogy ezzel az előadással a szerencsésebbek Budapesten is találkozhatnak, hiszen jövőre egy európai turnéra hívják meg ezt a szuper gálaműsort. Megtudom, hogy Szakály György osztályában annak idején harmicketten indultak, nyolcán végeztek, és ma heten vannak a pályán. A kivételes tehetség mellett — mint hallottuk — kitartó szorgalomra is szükség volt, amely sokszor napi tíz-tizenkét órás igen kemény, fizikailag is megterhelő próbát jelent a művésznek. Emellett Szakály György számára évi 100-120fellépés a világ különböző városaiban. És a fellépések, az Hegyek, tavak, barlangok, árkok születéséről sok-sok monda, rege él a nép ajkán. A népköltészet igen gazdag efféle tündérszép történetekben, amelyekben valamilyen természeti jelenség, a természet által furcsán, titokzatosan megformált képződmény eredetét igyekeznek feltárni Ilyen monda fűződik a kedvelt kirándulóhelyhez, a székelyföldi Szent Anna-tóhoz is, amelyet a nép feneketlen tengerszemnek hisz. Orbán Balázs A Székelyföld leírása című munkájában, miután nagy elragadtatással beszél a tó elbűvölő szépségéről, rögtön ismerteti is e vadregényes helynek a nép száján élő hitregéjét. Ez a változat ugyanis kissé eltér attól, amelyet Tamás Menyhért dolgoz fel nemrég megjelent könyvében, a Szent Anna-tó regéjében. A történetet a Székelyföldet nyolcvan esztendős korában odahagyó, s Magyarországra áttelepülő Seprődi Anna, a zeutazgatások sem azzal járnak, amit a néző, a rajongó hisz. — Legtöbbször csak a repülőteret és a szállodát látjuk egy-egy országból. Megérkezünk, rohanás a színházba, próbák, este fellépés, másnap már újabb út vár ránk. Egészen kivételes volt a múltkori kairói utunk ahol jócskán jutott idő nézelődésre is, a fáraók egykori birodalmában. Nagyon sok hasznos programot szerveztek számunkra, és kitörő lelkesedéssel fogadták a magyarokat. De hát ritka az ilyen vendégszereplés — fanyalodik el. (A nyíregyházi tartózkodásra is alig 6—8 óra jutott, .pedig illett volna a rokonokat is meglátogatnia.) Sajnos — mondja Szakály György, — mostanában alig jut évente két-hároni alkalom arra, hogy hazalátogassak. — Apropó! A nyíregyházi szereplés. Jelentett ez egyáltalán valamit az Ön számára, a világ nagy színpadai után? — Természetesen. Nagyon izgultam, hiszen nagyon jól szerettem volna szerepelni. (Ez, mint a vastapsokból kiderült, sikerült is neki.) Jól kellett az ismerőseim, rokonaim előtt is szerepelnem, akik valamennyien eljöttek megnézni, hiszen annyi mindent hallanak rólam, meg arról, hogy egyszer itt lépek fel, máskor ott. Szégyelltem volna, ha csalódnak bennem. Bodnár István neszerző, népzenekutató, népdalgyűjtő Seprődi János leánya mentette át magával. Seprődi János egykori viaszlemezeinek ugyan nyoma veszett, de egy szép történet Tamás Menyhért segítségével most mégis közkinccsé válhat. A rege a székelyek történetének azt a pillanatát örökíti meg, amikor a királyi udvar idegen uraságot nevez ki pri- momak (székely főrend), semmibe véve a székelyek ősi szokásait. A kapzsi Vácmán egyre több robotot követel a falu lakóitól, s egyre jobban sanyargatja őket. Az eladósodott parasztok szorongatott helyzetükben kénytelenek lányaikat belső-szolgálatra küldeni a nagyhatalmú úrhoz, hogy valameny- nyit törlesszenek az adósságukból. A zsarnok uraság egy fiatal pár lakodalmát is meghiúsítja, s Annát, a menyasszonyt elhurcolja a kastélyba szolgálónak, a vőlegényt pedig csúnyán megvereti. A kiszolgáltatott, megaláZűrzavaros közállapotainktól a mozi se függetlenítheti magát. De a korábban áttekinthetetlennek tetsző csatatéren néhol jól látható frontvonalak kezdenek megszilárdulni. Az kétségtelenné vált napjainkra, hogy a kultúra ebben a küzdelemben megsemmisítő vereséget szenvedett, de legalább megmaradt néhány „végvár”, döntően a budapesti művészmozik, azazhogy bocsánatot kérek, az art kinók hálózata (mert ha vesztünk is, azért viseljük el ezt előkelőén!), ahol hozzáférhető Paradzsanov és Antonioni és nem köpködik a napraforgóhéjat előadás alatt az ember nyakába. De Budapest lassan a másik Magyarországgá válik, s kérdés: mi lesz a vidékkel? Mi lesz a kultúra értékeit becsülő nézőkkel, akik kistelepüléseken, a fővárostól távoleső helységekben élnek? Számukra hovatovább az egyetlen forrás a televízió marad. ,,S látá az Úr az Ínséget..." A televízió programjában most szemlélői lehetünk a Vera Chytilová filmjeit bemutató sorozatnak. Örömünk ez idáig teljes lehet, hiszen amire még példa nem volt az életmüsoro- zatok sugárzása során: időrendben következtek egymás után az alkotások, és nem maradtak ki a legfontosabb rövid- és középhosszúságú filmek sem, így világos képet kaphattunk az életmű forrásvidékéről is. Csak találgatni lehet, minek köszönhetjük a váratlan szerencsét. Aligha a frissiben megjavult csehszlovák—magyar kapcsolatoknak, hiszen egy ilyen sorozat előkészítése nem megy egyik napról a másikra. Arra meg nem is merek gondolni, hogy valakinek a múlt évben belebotlott a tekintete az évfordulónaptárba, s észrevette, hogy Chytilová 60 éves. Mégiscsak hölgyről van szó. Lett légyen az ok bármi,- ne firtassuk, inkább örüljük a ritka ajándéknak. Be kell vallanom, elfogult híve vagyok annak a cseh filmes nemzedéknek, amely a 60-as években indult, s amelyet oly csúful szétzilált a történelem. A prágai tavasz nemzedéke ez, akik közül 1968 után többen külföldre távoztak, néhányan a metrót építették, s akadtak olyanok — mint Chytilová is — akik hosszú szilenciumot kaptak jutalmul, amiért világhírnevet szereztek hazájuknak. Milos Forman, Jiri Menzel, Ewald zott, megfélemlített emberek egyelőre azonban csak csendben lázadoznak, s hiába a biztatás: „Ha mindent lenyelünk, önbecsülés nélkül veszünk ki”, győz az óvatosabbak tábora: „Ha sokat ellenkezünk, irmagunk se marad”. Ebben a történetben nem nehéz észrevenni az események napjainkkal való párhuzamát. A dölyfös uraság az emberek megalázásában és megszégyenítésében nem ismer határt, s hogy hatalmát fitogtassa, arra vetemedik, hogy a tizenhárom szolgálólányt meztelenül fogatja be a hintája elé, hogy elrepítsék a vasárnapi misére. S a gyenge lányok szégyenükben, és megalázottságukban Anna vezetésével megteszik azt, amitől a bátor férfiak is tartózkodtak, fellázadnak a zsarnok ellen, s hintáját a közeli tóba rántják, s odavesznek maguk is, bár hattyú alakjában időről időre újra megjelennek. Az ártatlan lányok halála a végső Schorm, Ivan Passer, Jaros- law Papousek, Antonin Mása, Juraj Herz, Jaromil Jires, és a névsor közel sem teljes. A két Oscar díjason (Forman, Menzel) kívül vajon hányat ismerhet közülük nálunk az ifjúság? S mondja meg valaki, Jires Tré- facímű alkotása (Milan Kunde- ra regényéből) miért nem került még mindig a magyar mozik vásznára? Igényelhetjük-e, hogy a szomszéd népek figyeljenek a mi kulturális teljesítményünkre, ha ilyen — számunkra különösen — tanulságos film létéről tudomást sem veszünk? A 60-as évek magyar filmes nemzedéke miatt nekünk sincs okunk a szégyenkezésre (ekkor jelentkezik Szabó István, Kosa, Gaál István, válik világhírűvé Jancsó), de sajnálatos módon hiányzik nemcsak ebből az időből, hanem a filmművészetünk teljességéből az a szín, amely a cseh új hullám egyik legnagyobb értéke: a humoros, a komikus láttatás képessége. (Nekünk sajnos az esetek többségében csak a kabaréhumorra tellett.) Forman Fekete Pétere, Papousek Ecce Homo, Homo- kája, Chytilová Qzázszorszépek- je, Menzel szinte egész életműve a komikum olyan intellektuális változatát mutatja tel a. mozgóképi kultúrában, amelyre korábban sehol se találunk példát. Kedveznek a nemzetközi változások a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola külföldi kapcsolatainak is, így az idén több mint tíz országban szerezhetnek tapasztalatokat a hallgatók és az oktatók. A környező országok közül a Szovjetunióval és Csehszlovákiával már eddig is gyümölcsöző kapcsolatok alakultak ki, újabban Romániával is sikerül együttműködni. Amint az országok közötti megállapodások lehetővé teszik, a főiskola Nyíregyháza jövendő romániai testvérvárosával, Szatmárnémetivel, vagy az esetleg újrainduló marosvásárhelyi tanárképző főiskolával is kapcsolatot teremt. Az Ungvári Állami Egyetemmel több mint húsz éve tart az csepp a pohárban, amely végül is kirobbantja a zsarnok és az őt kiszolgálók elleni lázadást. A sors úgy hozta, hogy e szomorú legenda végső kiteljesedése éppen megjelenésének évében időszerű és igaz lett, hisz egészen hasonló események szemtanúi lehettünk a közelmúltban, amikor ártatlan emberek meghurcolása és kiontott vére kellett ahhoz, hogy egy zsarnok végleg eltűnjön a történelem színpadáról. A fordulatos, ízes nyelvhasználat, a székely nyelvjárás zamata külön emeli a könyv értékét. A kötet Ulusztrációi sem ismeretlenek a szabolcsi műterem-látogatók számára, hiszen ezeket az a Macskás- sy Izolda készítette, akinek nemrég volt kiállítása a Benczúr Teremben, s több ott bemutatott képét is ez a történet ihlette. Tamás Menyhért: A Szent Anna-tó regéje, Népszava, 1989. B. I. Ez a humor, amely nemzeti és internacionális egyszersmind, azért bizonyult mélyen igaznak, mert mindig a valóságos élethelyzetekből bomlott ki természetes hitelességgel, s nem kívülről vitték bele idegen közegből. Hogy ez a látásmód mindig életközeli maradt, abban nagy szerepet játszott, hogy Chyiti- lováék a cinema verité iskoláján nőttek fel. Az Egy zsák bolha, a rendezőnő 1962-ben készített munkája, amelyet a sorozat nyitóadásában láthattunk (egy műsorban a Mennyezetei), árulkodik e két hatásról. A doku- mentarizmushoz közel álló szemlélet párosul az iróniát sem nélkülöző humorral. S csak most döbbenhetünk rá, hogy ez a 40 perces munka hozhatta mozgásba Forman fantáziáját, melynek eredménye az Egy szöszi szerelme lett. Az utóbbi években Chyitilo- vá sokat dolgozott, gyakran jelentkezett új filmekkel, s a gyakorlat — nem csak az ő esetében — azt mutatja, hogy ilyen tempó mellett nehéz egyenletesen magas színvonalat tartania Az Egy faun megkésett délutánja csúcsteljesítmény volt, a most mozikba került A bolond és a királynő gondolatai azonban belevesznek az idősíkok váltogatásának játékába. Hamar Péter együttműködés, és a munkácsi tanítóképzővel (ebben az intézetben folyik a magyar tanítók képzése) is tovább kívánják fejleszteni a jól alakuló viszonyt. (A nyíregyháziak például könyveket is ajándékoztak a munkácsiaknak. (Több orosz szakos hallgató pedig Vlagyimirba készülődik, hogy négy hónapon át tökéletesítse orosz nyelvtudását. A csehszlovákiai Usztyi-Nád-Láben-i főiskolára is rendszeresen és kölcsönösen küldenek delegációt. Nem panaszkodhatnak a német és a francia nyelvszakos hallgatók sem. Az előbbiek közül a harmadévesek a második félévre Zwickauba utaznak, a franciások pedig egy Párizs melletti tanítóképzőben töltenek három hetet. Viszonzásul — csakúgy, mint tavaly — francia diákok jönnek hamarosan Nyíregyházára. Jól bevált az olasz kapcsolat. Az idén Messinába tíz történelem és földrajz szakos hallgató utazik majd, hogy Olaszország különlegesen szép földrajzi viszonyaival és történelmével ismerkedjen. Dániával és finnországi testvér- városunk, Kajaani tanárképző főiskolájával is lassan már hagyományossá váló kapcsolat alakult ki. (Meg kell jegyezni, a látogatások többnyire önköltségesek.) Szeretné a főiskola továbbfejleszteni és hivatalossá tenni kapcsolatait a Berkeley (USA) egyetemmel, ahol eddig csak biokémiai kutatásban vehetett részt szabolcsi tanár. Az angol szakosok nyelvgyakorlatát egyébként egy angliai intézménnyel kialakítandó kapcsolat révén próbálják megoldani a főiskola vezetői. (b. i.) K.önyvespolcunk A Szent Anna-tó regéje Nyelvtanulás külföldön 10 - Bagpurszág hétvégi mellék- — 1990 ^27. y Kelet-
