Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
1Á buszmegállóban idős néni ke toporog a hidegben. Menne is, maradna is. A tanácsháza felöl érdeklődöm. Kiderül, hogy karnyújtásnyira állok tőle. Az idegen rendszerint így jár: keresgéli, ami az orra előtt hever. A tiszadobi emberek életéről faggatom: — Csendes hely ez, fiam! Csendes is, szegény is. Kevés a munkalehetőség. De hát mások rosszabbul élnek nálunk — mondja még utánam, de egy kicsit magának is. Dopita György tanácselnökkel és Huszti Jánosné vb-titkárral a település múltjáról, jelenéről, jövőjéről beszélgetünk, miközben Kusmiczki Gyula Tiszadob monográfiájába is belelapozgatunk. A nagyközség lé- lekszáma az elmúlt három évtizedben folyamatosan csökkent. 1960-ban 5041-en, 1970-ben 4074- en, 1980-ban 3559-en éltek itt. Az elvándorlás oka itt is ugyanaz, mint másutt a hasonló helyzetben lévő települések esetében. A termelő- szövetkezetek létrejöttével felszabaduló munkaerő nem talált helyben magának munkát. A dobiak Miskolcra, Diósgyőrbe, Leninvárosba mentek. A tanácselnök szerint napjainkra az elvándorlás megállt, bár azt is elismeri, hogy elég sok az üresen álló ház Tiszadobon. Eltűnő emlékek •(••f>\ociMIÜ7«l ecWisom laom b Számottevő ipari üzem nine* a településen, nem is volt, hacsak a malmot vagy azt az egy-két olajütőt nem számítjuk ide, amelyek már régen nem működnek. A termelőszövetkezet melléküzemági tevékenységét — tőke híján — nem tudja fejleszteni. Fafeldolgozással foglalkozik. Az erdőirtásnak nagy „hagyományai” vannak fiszadobon. A felszabadulás után kiirtották az óriási tölgyerdőket. Ma már csak siratni lehet az emléküket. Egy budapesti székhelyű munka- és védőruházati ipari szövetkezet két varrodát létesített a nagyközségben. Az egyikben munkaruhát varrnak, a másikban vállpámakészítéssel foglalkoznak. Az asszonyok nehezen szokják meg az ipari termeléssel járó kötöttségeket. Sokan dolgoznak a gyermekvárosban. A tiszadobi emberek karakterét alapvetően meghatározta a közösen végzett munka a grófi földeken, hiszen köztudomású, hogy az AndrásBefelé fordulás helyett jövőkeresés syak birtoka volt ez a vidék. Sok esetben a cselédsorsból nem emelték fel mindmáig az emberek a fejüket—mondja Dopita György. A tudatuk nem igazodott a létükhöz. Mintha ma is igényelnék az intézőt, aki megmondaná nekik, hogy mit tegyenek. Régen még össze-össze- jöttek tollfosztáskor, kukoricamor- zsoláskor. Ma hiányzik a közösségformáló erő. Valaha volt itt legényegylet, lányegylet, daLárda, színjátszókör. Mára az emberek befelé fordulókká let- I tek. Hazamennek, bezárják az ajtót, leülnek a tévé elé. Irigyekké váltak. Ha valakinek van valamije, a szomszéa gyakran jelez: vizsgálatot kér. Nevetséges, de gyakori a példa: a füstöt a szomszéd portára viszi a szél, bontassuk le a kéményt! Huszti Jánosné: Tegyük azért hozzá, hogy nemcsak a lakosság igénytelen, hanem a központi lehetőségek is meghatározták az életét. A hetvenes évekig a tűzoltószertáron kívül nem épült semmi a faluban. Mindenre azt mondták, hogy ott vannak a grófi épületekl A járások megszüntetése után indult meg a fejlődés. A szellem fényei Korábban az ellátási szféra perifériájára került a nagyközség, rtatólyen folyt a tanítás, rossz volt az egészségügyi ellátás. 1981-ben új gyógyszertár, 1982-ben új általános iskola, 1983-ban ABC és étterem, 1984-ben pedagóguslakások és hatműhelyes szolgáltatóház épült, 1975—78 között létesült a törpevízmű, 1978-ban a ravatalozó. Csaknem minden utcában van járda, 20—25 km hosszúságú a belvízcsatorna, 17 km a portalanított út. 1985 óta 1100 lakásból 800-ban bent van a víz. 1990-ben vesszük használatba az egészségügyi komplexumot. Itt egy fogorvosi, két körzeti orvosi rendelő kapott helyet, és itt lesz az A nagyközség egyik jellegzetes épülete: a Tubus torony anya- és gyermekvédelmi tanácsadás is. Ebben az évben hat szolgálati lakást adunk át, amelyből kettőt orvos, négyet pedagógus kap. Ezekben az eredményekben természetesen benne van a lakosság egyáltalán nem jelentéktelen társadalmi munkája is. Úgy tapasztaljuk, ha világosan látják a célt, azonosulni is tudnak vele, akkor segítik a megvalósulását. Szó esett arról, hogy az emberek befelé- fordulókká lettek. ^ De az is igaz, hogy a templomon, a mozin kívül a község nem tudott semmit se kínálni a lakóknak. 1988- tól van faluház, ami közművelődési intézményként működik, nagyon szerény lehetőségekkel. Éves költségvetése kettőszázezer forint, de ebben benne van a két alkalmazott bére is. A függetlenített népművelő, Szabó Péter nagyon sokat tesz a nagyközség kulturális életének megteremtéséért. Különböző tanfolyamokat indított, lehet itt táncokat tanulni, citeráznu üym üli: lit) : . ^ -x . M « • Szabó Péter szabadságon van ép- * pen. de segítenek megkeresni. Út- m közben1 jiéhány percre benézek Adorján István református lelkészhez, aki 1959 óta él a községben. A dobi jó gyülekezet — mondja. Tudunk egymással szeretetben, békességben élni. Az utóbbi időben nőtt a hívők száma, úgy gondolom, ez a bekövetkezett szabadságnak is köszönhető,, A Tisza menti gyülekezetekben korábban nem volt ekkora igény Isten igéje iránt, most azonban ez teljesen megváltozott. Kár, hogy Tiszadob is öregszik, több az idős ember, a nagyközségben kevés a születés, szaporodnak az üresen álló házak. De nagyon reménykedem, hogy lassan megváltozik itt minden. Az összefogás mezsgyéje Szabó Péter csupa lelkesedés — fiatalember. Tele van ötlettel, kedvvel, hittel. — Az első tapasztalatom az volt a községről, hogy az itt élőkben hallatlanul erős a befelé fordulás, ami persze passzív rezisztenciának is felfogható. Ezt előidézte a rossz közbiztonság is. Az emberek bezárták a kaput, leültek a tévé elé. De az a változás, ami az egész országban végbement, egy csomó gondot itt helyben is megszüntetett. Idáig az emberek ki voltak rekesztve saját dolgaik intézéséből. Minden csak pusztult. Az állami tulajdonban lévő régi házak, a malom, az olajütők. Maradhatott volna belőlük ipari műemlék, de széthordták őket. Olyan közhangulat alakult ki, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. Én nem veszem észre, hogy te mit loptál, te se vedd észre, amit én lopok! Kialakult egyfajta rossz közmegegyezés. Ahhoz, hogy az emberek ismét foglalkozzanak a településükkel, olyan vezetés kell, amelyikben feltétlenül megbíznak. Nagyon erős az egzisztenciális függőség, mivel kevés a munkahely. A befelé fordulásnak ez is oka. A legnagyobb munkáltató a téesz, mellette a tanács, a varroda, s újabban a tésztaüzem ad munkát. A függőség ma is él, de az országos fejleményektől ez a kistelepülés sem zárkózhat el. Az elsődleges az lenne, hogy találjuk meg az összefogás közös mezsgyéjét. Ennek ma is létező akadálya, hogy a negyven év alatt az emberek többsége cinkossá vált. A hatalom itt sokkal kisebb kiváltságokkal is magához tudta kötni az embereket. Az egyházon kívül nincs a községben jelentékeny közösségformáló erő. A vallást megkerülni lehetetlen. Valószínű, hogy a cigánykérdés megoldását is ezen a forrásvidéken kell keresnünk. Nagyon fontos, hogy végre a tősgyökeres tiszadobiak is megmozdultak. Több párt működik a községben. A helyi kisgazdák és az MDF tagjai szervezték azt a gyűjtési akciót, amely két nap alatt 31 ezer forintot és 40 mázsa élelmiszert eredményezett. Az adományt eljuttatták Romániába. Példát mutattak az emberek, hogyan kell az európai embernek éreznie és gondolkodnia. Lírai vallomás Azt már Huszti Jánosnétól tudom, hogy a községben nyolcszáz nyugdíjas él. Rajtuk kívül hétszá- zan rendelkeznek a létminimum alatti jövedelemmel. A nagyközség lakóinak csaknem a fele! Persze a tanács sincs rózsás helyzetben, mert idei költségvetését a tavalyi szinten kellett terveznie. Ebből a 32 millióból jelenleg csak 26 millió látszik biztosítottnak. A hiányt növelik még a kamatterhek is és az évközi infláció. Egyszóval Tiszadobot is fenyegeti az eladósodás, a működésképtelenség réme. Milyenek hát a dobi emberek? Mialatt ezen tűnődöm, kezembe kerül a Tubus (a dobiak lapjának a címe) II. évfolyamának 2. száma, benne egy Ratkó Józseffel készült (minden bizonnyal életében utolsó) interjú. Ebből idézek. „Két falut A tiszadobiak gondja és öröme: a kastély és etikáját. Gyermekeimet úgy hoztam ide, mintha nagyszüleikhez...” Milyenek hát a tiszadobi emberek? Bugya István testnevelő tanár, akit az új általános iskola lepusztult, szándékosan (?) sötétre tervezett tornatermében találok, azt mondja: — Olyanok, mint másutt. Megnyomorítottak. A tiszadobi embernek volt építészete, saját folklórja, amelyet elfelejttettek vele. Ősi mesterségek voltak itt, fejlett földművelés. A múltbeli közösségek természetesek voltak, munkakapcsolaton alapultak. Ma már nincsenek igazi közösségek, s én ebben látom a legnagyobb veszélyt. Az emberek itt is foglalkoznak az országos kérdésekkel, mert jól tudják, hogy ha fent nem úgy oldódnak meg a dolgok, ahogyan kell, akkor nekik is rosszabb lesz. Persze Műemlékké nyilvánított ház, a népi építkezés egyik megóvandó alkotása (Elek Emil felvételei) szerettem meg igazán Szabolcs- Szatmárban: Tiszadobot és Nagy- kálllót. Tiszadob gyerekkorom és ifjúságom faluja, itt vettem észre a bajaimon túli világot, itt szűnt meg — a jó nevelői munka eredményeként — az otthonról, az árvaházból, nevelőszülőktől, a kisgyermekkorból felgyülemlett szorongás. Itt kötődtek az első, máig tartó barátságok, a természet, a Tisza szépsége itt nyűgözött le annyira, hogy ha tehettem, szabad időm nagy részét itt töltöttem. Ez a falu „második születésem helye”. Olyan emberekkel, emberi helyzetekkel találkozhattam itt, akik, s amelyek máig tartóan meghatározták gondolkodásom közösségi irányát vannak helyi kérdések is. Legutóbb az „egészségügyi komplexum” kavarta meg az állóvizet. A Tubusban is, a községben is élénk vita kíséri a fejleményeket. Az orvosok nem akarnak beköltözni az általuk kicsinek, korszerűtleneknek tartott szolgálati lakásokba, a tanácsot meg sürgeti az idő. A helybeliek pedig úgy érzik, hogy megint feleslegesen (meggondolatlanul) dobták ki a pénzt... A Tisza Szentendréje Porkoláb Károly a Független Kisgazda és Polgári Párt helyi szervezetének a titkára: — Tiszadobon az emberek többsége cselédsorban élt a háború előtt. Ebből a múltban adódóan sokan félnek önállóan, a saját erejükből létrehoz- ni valamit. Várnak, hogy valaki rátegye az írre a pontot. Persze, a termelőszövetkezeti élet évtizedet is leszoktatták löket az önálló gazdálkodásról, gondolkodástól!i Sokan itthagyták a községet, elsősorban azoknak a gazdáknak a gyerekei, akiket a hatvanas években a legjobban sújtott a szövetkezet. A kisgazdák azon vannak, hogy kiosszák a földeket, de erre jelenleg kicsi az igény, mert a fiatalokat előbb meg kell ismertetni a földműveléssel, a gazdálkodással. Ezért is pótol majd nagy hiányt a tervbe vett gazdaköri tanfolyam. A tiszadobiak közül sokan azt mondják, hogy a gyermekváros idegen test, eddig igazából nem tudott bekapcsolódni, a község mindennapjaiba. Huszti János igazgató azt mondja, hogy az utóbbi években sokat változott a helyzet. Kölcsönösen járnak egymás rendezvényeire. A dobiakat nyugtalanította, hogy el akarták adni a kastélyt. Erre egyelőre nem kerül sor, a kastély más célú hasznosításával az intézmény vezetése foglalkozik. így került sor arra, hogy tavaly nyáron művelődéstörténeti nyári egyetemet rendeztek a patinás falak között. A legszebb az lenne, ha helyreállhatna a kastélynak és környékének eredeti szépsége. Beszélgetőpartnereim között egyetlen dologban volt egyetértés: ki kellene használni a környék természeti szépségeit. Tiszadob a Tisza Szentendréje lehetne — fogalmazott egy tanulmány. Az Országos Műemléki Felügyelőség 31 házat javasolt helyi védelemre, 28 utcaképet befolyásoló épület megóvását tartja indokoltnak. Ehhez azonban hiányoznak az anyagi eszközök. Reménykedni azonban érdemes, mert angol, nyugatnémet vételi szándék- nyilatkozatról is tudnak a tanácson. A nagyközség 150 hektáros vízfelülettel rendelkezik. A minőségi falusi turizmus megteremtése kiemelhetné Tiszadobot mostani elzártságából. Nem a környék felparcellázására gondolnak a helybeliek, hanem arra, hogy megmutassák ezt a ma még érintetlen természetet a szépség, a béke, a nyugalom kedvelőinek anélkül, hogy a nagyobb civilizáltság tönkretenné. Mert a megőrzése minden nemzedék feladata. Tiszadobon is, másutt is. Nagy István Attila II Kelet1990. január 27. nfanvaffirc/áf! . - - ______________________________________________________ÍA 1^— A Ul HÉTVÉGI MELLÉKLETE
