Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
Levélféle Irodalom: értékeinkről K edvelem az olyan könyveket, melyek szerzői mindenféle bevezető nélkül, egyenesen a lényegre, a mondanivaló kifejtésére térnek. Sanda kikacsintásnak tartom, ha már az elején igyekeznek „ráhangolni”, „kezelési" tanácsot adni. Véleményem eddig lehetne magánügy is. Az értékközvetítés viszont mindig feltételezi a mérlegelést, s ha mindezen túl a „tisztelt olvasóközönséget” a főszerkesztő korrigáló közreműködésre is kéri —, miképpen megtette az „ÉS” évzáró számában —, akkor a magánvélemény megoszthatóvá válik. Friss még az emlék: nemrég vehettünk kézbe egy testes, ízléses kivitelű, a tartalmával sokakat érdeklő és érintő kötetet, a „Kortárs Magyar írók Kislexikona, 1959—1988"-at. Megjelenése és olvashatósága erősítette a közhelyet, valóságosan is „hézagpótló”. Hogy régi hiányt pótol, arról az előzményei tanúskodnak. A Magyar Irodalmi Lexikon 1965-ös megjelenését követően az egyes költő- és irógenerációk irodalombaérkezése nyomán szaporodtak az új alkotások, arcok egyaránt. A tájékozódást segítendő mind sürgetőbbé vált egy eligazító kiadvány. Itt-ott antológiák függelékeiben, önálló kötetben (Fiatal magyar prózaírók 1965—1978, Fiatal magyar költők 1969—1978) egy-egy csoportosulás tagjait volt szerencsénk megismerni, miután más irányú közelítések (Magyar Irodalom Évkönyve 1988) csak jelezték a valós hiányt. E helyzet inspirálhatta Péter László irodalomtörténészt vállalkozására: egy átfogó jellegű összeállítás (Ki kicsoda a hazai irodalmi életben?) anyagának összegyűjtésére. Törekvése áthidaló megoldást is kínált, mintegy az Akadémiai Kiadó által tervbe vett Új Magyar Irodalmi Lexikon előmunkálataként. Viszont ....Sürgetett az idő, hogy az 1986 novembere és 1987 decembere között dr. Péter Lászlónak megküldött adatok el ne évüljenek; hiszen az összegyűjtött 530 szócikk életrajzi része mielőbbi bővítésre szorul. Ezért látott munkához a Magvető Kiadó megbízásából egy húsz tagú munkaközösség, s bővítette a szócikkek számát 1600-ra. Köszönetre méltó ügybuzgalommal, sziszifuszi munkával, s mint egyéb információkból ismert: nem mindig az.odaadó segítség légkörében. Nézetem szerint az úttévesztés forrása is itt búvik meg, mert ....nem önálló kutatásra, hanem az eddigi irodalomtörténeti és könyvészeti összegzésekre építve s elsősorban belső szerkesztőkre támaszkodva...” dolgoztak. így nem figyelhettek érdekcsoportokra, föllángoló vitákra a szellemi műhelyek létéről. Várható lett a következmény: olvasók-használók indulattal szóltak a munkáról, a szerkesztők pár napos tapasztalat után segítségért kiáltanak. A szócikkeket olvasva ötletszerűnek tűnik, mely „műhelyek” adatjelzéseit fogadták bizalommal, s utólag az sem érzékelhető, miféle értékminőségre alapozottan szelektáltak munkaközösségeket. Bár jelenbeni segítségkérésük jó szándékú, mégis sajnáljuk, miért nem előbb látott napvilágot, mert a politikától kölcsönvett következetlenség itt is gondok forrása lett, miképpen <5tt is az maradt. Örvendetes viszont, hogy helyet kapott több kötettel még nem, vagy csak egyetlen kötettel rendelkező alkotó, több folyóirat munkatársa. (Szilágyi Sándor, Dérczi Péter, Madár János, Kasza Béla, stb). Nem tolakodó, inkább rejtélyt sugalló a kérdés, — milyen objektívnek tekinthető mérce szerint válogattak? —, mert ötletszerűen is hosszú lista sorolható ellentételezésül a kirekesztettekből (Dr. Margócsy József, Dr. Katona Béla, Bory Zsolt, Paulina Éva, Tóbiás Áron, míg a külhoniak közül: Szilágyi N. Sándor, a Kriterion szerkesztője, Dupka György, a Kárpáti Kiadó szerkesztője, Vári Fábián László, stb). Ezen túl pedig érthetetlen — mindenféle mentegetőzés ellenére — a műfordítók mellőzése. Az egyes kiadók „elismerése" tekintetében is bizonytalanság érződik. Egyik helyütt elismerhető egy baráti közösség alkalmi kiadványa, másutt a tisztes erőfeszítés marad rejtetten (Új Auróra füzetek Békéscsabáról, Forrás füzetek tatabányáról, Tiszta Szívvel füzetek Nyíregyházáról). Adatismerkedéskor emlék ébred szundításából: öregapáink évről évre megjelölték földjeik határait (mezsgyéit), cövekekkel láthatóvá tették, munkák idején nem hágták át. Ahol mégis, ott perpatvar lett a vége'. E Kislexikon szerkesztői önmaguk mezsgyéit nem voltak képesek megvédeni. Csoda, hogy perpatvar kerekedik? Fájó, hogy a mag vetése nehezen ígér így eredményt, 'mert azok egy része nem a talajba, csak annak tetejére (a szomszéd földjére Is) került, s keléskor összevisszaság a vége. Félő, hogy ezeket a mezei madarak kapkodják össze, ezért gyorsan le kell takargatni. Ehhez kérnek segítséget. Adatok kiegészítésére, pontosításra. Ne késlekedjünk! Siessünk! Másként a Magvető nem válhat gondos gazdává... Miklós Elemér Elfelejtett írónőink Régen elmúlt világok, hangulatok, érzések, egy tovatűnő álomkép kifinomult rajza — ez volt Ujfalussy Amadil szatmármegyei írónő írásművészetének lényege. A „vidékiség” nem hatott rá, különösebben nem is érintette. Tehetséges volt, éppen ezért sikerült a maga korában rangot szerezni a magyar literatúrában, azonban korán elfelejtették... Régi „úriházak”, paplakok könyvtárának polcain ma is előbukkannak művei, de nem olvassa senki. Nevét a Magyar Irodalmi Lexikon meg sem említi, csupán a könyvészeti munkák rögzítik kö- telességszerűen. Szatmári volt, innen indult 1869. november 29-én, a Nyírség széléről, Opályiból. Apja, U. Sándor föld- birtokos, népszerű főispán, a kisdedóvodák megteremtője, nagyapja a Vörösmartyt és Bajzát is bújtató dzsentri. Édesanyja báró Uray Leona. lEbből a házasságból hét gyermek született. Ki tudja már, hogy mit kapott az ópályi és mátészalkai kúriai életből, a nagykárolyi — akkor megyeszékhelyi — környezetből? Élte a vidéki úrilányok gondtalan életét -r- jó nevelést kapott. Egy 1886-ban lezajlott mátészalkai hangversenyen már zongorázott nyilvánosság előtt, zenei tehetsége a későbbiekben is számtalanszor megnyilvánult. Ünnepelt előadója volt a legkülönbözőbb, többnyire jótékony célú hangversenyeknek. 1889. október 7-én (Szamos-) Sályiban feleségül ment Domahidy Elemérhez. Elváltak, újra férjhez ment Schhön- pflug Bélához (1903. IV. 23.) aki később vármegyei tiszti főorvos lett Mátészalkán. Első írásai a szatmármegyei lapokban láttak napvilágot, így az egyik legrégibb orgánum, a Szatmármegyei Közlöny hozta tárcáit. Később a Szatmár és Vidéke, Nagykároly és Vidéke, Szatmár, Szamos, Mátészalka és Vidéke stb. rendszeresen foglalkoztatta, de ezekben is több az utánközlés. Első regénye 1906-ban a fővárosban jelenik meg, címe: Lilla. A Szatmárvármegye kritikusa: „Zsani néni”, „Klárika” Nyíregyházán Pécsi Ildikó: boldogan jövök haza Pécsi Ildikó, kiváló művészünk, mindig szeretettel beszél szülővárosáról Nyíregyházáról, s bár 18 éves kora óta a fővárosban él, mindig szívesen jön haza, bár mostanában inkább egy-egy szerep miatt. Ebben a hónapban gyakran látni Nyíregyházán, hiszen —közkívánatra — folytatják Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát, amelyet a nyáron a kisvárdai Várszínházban játszottak. Az egyik előadás után beszélgettünk a színház társalgójában... —’ Nyáron hatalmas sikerrel ment a darab Kisvárdán — mondja a művésznő. Léner Péter hívására vállaltam el Zsani néni szerepét. Korábban is játszottam a nyíregyházi színházban vendégként a Hamletben, igaz akkor a debreceni Csokonai színházzal. Ennek már jó tíz éve. Ez a darab egészen más, korábban soha nem találkoztam Móricz egyetlen művével sem, ezek a szerepek valahogy elkerültek. A vígjátékot nagyon szeretem, ebben a darabban alkalmam nyílik kedvenc műfajomban, egy jót játszani. — A kollégák többsége régi jó barátom, Bárány Frigyessel sokat filmeztünk együtt régebben, Orosz Helgát és Rékasi Károlyt a fővárosi színházakból is ismerem. Torday Terivel egyet szokunk meg nehezen: az utazást. Fárasztó a heti többször is megtett hatszáz kilométer. Az esti előadás után általában fél Jelenet a sikeres darabból leg edzőtáborban, Csaba fiam pedig versenyre készül, teniszező. Februárban Nyíregyházán versenyez, ígylehet, hogy mint „sportmama” elkísérem. — A színház ma válságban van, én ennek ellenére jól érzem magam. Igaz, ma már «csak olyan feladatot vállalok el, ami minden tekintetben megfelel. Partnerek, rendező, forgatókönyv. Mostanában bárhová megyek, mindenütt a Linda-beli Klárikát látják bennem. Sokszor arra kérnek: játszok el valamit a Lindából. Ilyenkor tanácstalan vagyok. Karatézni nem tudok, egyébként sem vagyok sajnos Görbe Nóra-alkat. így hát többnyire a forgatásokról mesélek., — Örömmel részt veszek a vetélkedőkben, és legyen bármilyen feladatom, ha a gyerekek hívnak — megyek bárhová az országban. Irodalmi -órákat tartok, mesélek pályafutásomról. Szívesen énekelek, is, ezért készítettünk egy mesekazettát a gyerekeknek, amely előreláthatólag májasban fog megjelenni. Érdekessége, hogy a dalok szövegét én írtam. — Nemsokára elkezdünk forgatni egy új televíziós játékot, és várom az újahb Linda-részeket. Nagyon a szívemhez nőtt ez a sorozat, a folytatás azonban Nórától is függ, hiszen nemrég született meg kisfia, Marci... — Lehet, hogy az évad végéig tart a Móricz-darab sikere, mindeneseire, ha más szerepre hívnak, és egyeztetni tudom,, boldogan jövök — mondta befejezésül Pécsi Ildikó. Hajdú Gabriella Ujfalussy Amadil ,A mű valóban megérdemli az elolvasást, mert nem pusztán ér- zetes szórakozást nyújt, hanem tanulságos részleteivel a komolyabb egyént is leköti. A regény igazi írót mutat be, aki nem hiúságból ragad tollat, de mert érzi, hogy van mondanivalója. Tartalmas lelkének kisugárzása az egész munka. Alakjai nem rángatható bábok, hanem gondolkodó, érző és cselekvő lények.” Még abban az évben a Magyar Kereskedelmi Közlöny kiadja a Küzdelem a dicsőségért című ifjúsági regényét, melyben Badlay Sándof és Garamay Gellért nyári szünidős diákok történetét írja meg a Rákóczi-szabadságharc előtt és alatt, nagyon sok «megyei vonatkozású adattal, érdekességgel. A következő év újabb kötetet hoz. A Globus r. t. kiadja a Valamikor régen című, mindössze 71 oldalas kis kötetét. Közben szüntelenül ír, a megyei sajtó szívesen közli, hiszen a fővárosi ÚJSÁG Asszonyok rovatában gyakran szerepel. Részt vesz a megyeszékhely, a megyei társadalmi élet megmozdulásain. Amolyan posztumusz kötete az 1912-ben megjelent Érzések és festések. (Ennek előszavában írja: „Édesapám biztatott a betűvetés mesterségére. Neki tellett abban öröme, hogy tollforgató váljék belőlem. Az ő áldott emlékének oltárára helyezem ezt a néhány írásomat, annak bizonyságára, hogy kegyeletem imádságos érzés, amely minden idők ellen vértezett. És édesanyámnak-is, aki szerető szívvel kíséri lépéseimet, hálás illendőséggel ajánlom.”) Családi élete boldog. Két lánya születik. Az első világháború idején férje a nagykárolyi Vöröskereszt kórházban működött. A forradalmak és Trianon után Mátészalkára repatriáltak. Itt a kiutalt két kis szobában sehogy sem fért a régi nagy ház berendezése, a gyermekek sem tudták gimnáziumi tanulmányaikat folytatni, így a fővárosba költöztek, sok mindent széthagyva, például Tunyogon is... A fővárosi lét rövid ideig tartott. Beteg lett, 1922. október 13- án az egyik budapesti kórházban — az akkor még gyógyíthatatlannak hitt — vészes vérszegénységben meghalt. Irodalmi — kéziratos — hagyatéka egy 7 vastag füzetből álló napló, amiben 1914- től írta a harctéri, politikai és családi eseményeket. Sajnos, ez az iratanyag 1944-ben, gyermekeinek a front elől való menekülésekor elveszett. Ujfalussy Amadil kétségtelenül az ún. ,;úri osztály” gyermeke volt. Az is kétségtelen tény, hogy az irodalomban az osztályszempontok, tehát a származás, nem feltétlenül domináns... Ebből az osztályból kerültek ki —• megyeiekről lévén szó — Kaffka Margit, Luby Margit, Keresztszeghy Etta, vagy a „Domahidy-fiúk”, András és Miklós, akik igenis részei nemzeti irodalmunknak. Kinek, hogy sikerült..:? Nyéki Károly 1990. január 27. jfLnwinnnmá« 9 A W*2fpPflPSZä|f HÉTVÉGI MELLÉKLETE Szombati Galéria Győri László: Hajszálak Párna fokán, a gyűrt magason két hajszál párhuzamos. Mint a sínen, úgy utazom — pernye borít és hull a korom. Éjszaka visz, visz, úgy utazom. Nincs talpfa, bármi kapocs. Merre cipel, én se tudom, az a sín, az a párnahalom. Szabó Csaba rajza: Túristvándi tízkor indulunk haza, s bizony éjjel két óra fél három mire Pestre érünk. Másnap reggel rendszerint tíztől színházi próba, szinkron, rádió. Ilyenkor férjemmel és nagyfiammal csak levelezünk, sokszor napokig nem látjuk egymást. Férjem jelen-
