Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-25 / 21. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. január 25. Tölgy, nyár, rezgönyár Áz „ismeretlen" Ricsi ka Négyszáz éves tölgyfa az erdő közepén. A>ki egyszer is bebarangol­ta már a jó nyolcszáz hektá­ros ricsiikai erdőt, az minden bizonnyal felejthetetlen él­ményekkel tért baza, s a kö­vetkező éviben már ismerő­seit is boziva jön vissza. Nép­szerűségét és újormani fel­fedezését” kétségkívül az itt tíz éve zajló speciális meto­dikája természetvédő tábo­roknak, csendjének, jó leve­gőjének s nem utolsósorban az itt élők vendégszereteté­nek köszönheti az erdőtömib. A kora tavasztól Ikéső őszig mind nagyobb számban ide­látogató kirándulók közül sajnos kevesen, vagy alig tudják, ihogy a nagyjából Ü jkeriéz—Tomyospáilca— Nyírfövő háromszögben fek­vő erdőterület természet- rajzilag, de kultúrtörténetileg is igen érdekes. Nevezték, nevezik Pálca-erdőnek, tor- nyospálcai-erdőnek, Ricsiká- nak. A hajdani korok ősi er­dőségére a szaibad folyású Lehet-e segélyt kölcsön kérni? Miért nem kaphatna kölcsön formájában se­gélyt egy valóban rászo­ruló a tanácstól? — kér­dezte egy háromgyerme­kes nyíregyházi telefon- szerelő, Elmondta még, hogy számára a segély roppant megalázó lenne és úgy érzi, hogy nyáron visszafizethetné a tanács­nak azt a kamatmentes kölcsönt, amire most át­menetileg szüksége lenne a családjának a megél­hetéshez. A kérdésre Csa­bai Lászlónétól, a megye- székhely tanácselnökétől kértünk választ. — A tanácsnak, a mai jogszabályok szerint igen­csak megkötötték a kezü­ket az egyes források fel- használásában. Ma még jogszabály rögzíti, hogy a szociálpolitikában — a rá­szorultság mértéke és köz­pontilag meghatározott normatívák alapján — mennyit adhatunk segély­ként. Az olvasó által kér­dezett kamatmentes köl­csönt a mai lehetőségek szerint lakáshoz jutásnál adhatjuk. Ha a későbbiek­ben, mint önkormányzati szerv, megkapnánk a szo­ciálpolitikai pénzek fel­használására a döntési jo­got, akkor elvileg lehető­ség lenne a fenti megol­dásra. De hangsúlyozom, ehhez több feltételt kell még megteremteni, hogy kidolgozzuk egy ilyenfaj­ta kölcsönnyújtásnak á lehetőségét. T. K. Tisza közelsége nagy hatás­sal lehetett, s már a honfog­lalás táján is létezhetett, (Hóman—Szekfű 1935.) jó védőimet nyújtva az itt lete­lepült lakosságnak. Az egykori őrvidék is az erdő területén helyezkedett el. Számos helységnév és te­rületrész őrzi ennek emlé­két, például ör-hegy, kés­hegy, őrmező (ma Mezőla- dány), Nyírlövő, Lövőpetri. Pontos adat nincs arra vo­natkozóan, hogy mikor in­dult meg a nagymérvű erdő­irtás, de tény, hogy a XVIII. századiban már jelentős futó­homokos területek szabdal­ták. Tomyospálca határában 1919-ben vágták fká az utol­só, még nagyobb erdőt alkotó kocsányos tölgyest (kiserdő), majd 1946-ban a mándofci szanatórium környékén pusz­títottak ki jelentős facsopor­tot. A íkocsányos tölgy mellett a fehér nyár, a rezgőnyár és a nyír bírt nagyobb jelentős­séggel, mélyek a domb vonu­latok közti mélyebb lefolyás­talan területéken alakultak ki. A ricsikai erdő — múltat idéző tölgycsoportjaival, nyírligeteivel az 1930-as években védett terület volt. Soós Rezső, a nemrégiben elhunyt világhírű tudós így írt 1939-toen: „Erősen hát­térbe szorultak az egykor el­terjedt szép festői nyíresek, amelyeknek ma már csak egyetlen ősi állományát, a tomyospálcai 120 éves ős- nyírest ismerjük”. Az, hogy az említett nyíres, ha maradványaiban is, de lé­tezik, az a PEFAG, s név szerint Popovics Mihály évekkel ezelőtt itt dolgozó — élő erdőmémök értékmentő munkájának köszönhető. Megmentése érdekében mi­előbb szükséges lenne egy alapos akácsarj irtás, melyet akár környezetvédelmi épí­tőtábor keretében is meg le­hetne valósítani. Aki ma végigsétál a Lász- ló-tanya körüli erdőrésze­ken, vagy az úgynevezett Hubertus-vadászkastély egy­kori parkjában, számos ha­gyásfával találkozik. Így pél­dául az úgynevezett „hét ■tőgyas” környékéin számos szép idős kocsányos tölgy­ben igyönyörködhetünlk, de Van itt lenyűgöző méretű tu­lipánfa, platán és erdei fe­nyő is. A legmegkapóbb lát­vány azonlban az a 3—400 év körülire becsült öreg tölgy, mely már egy II. József ko- Taböli katonai térképen is szerepeit, mint tájékozódási pont­Az egykori összefüggő er­dő a XIX. század elejére tel­jesen feldaraibolódott, nagy része pusztává változott. A XIX. század elején Szeged határában meginduló első ákáctelepítések itt is követő­re találtak. A jelenlegi erdőterület kb. 870 hektáros, nagyrészt akác- erdő. Közepén található há­rom tanyai település, mely­nek lakossága rohamosan fogy. Pusztaújfalu — László- tanya — és Ricsika-tanya már 50 főt sem számlál. Sok az idős ember, az üresen álló ház, az itt lakók azonban még bizakodnak, hogy talán nem tűnnek el végérvénye­sek ezek a megye térképén lis csak pontokkal jelzett ta­nyák. 1988-;ban a rendkívül elhanyagolt állapotú For- gáoh kastélyt több szervezet segítségével sikerült csodála­tosan rendbehozni, s állandó táborozó és pihenőhellyé vált. Sajnos az egykori isko­laépület üresen áll. Utolsó tanítója, a megyeszerte is­mert Makay Béla volt, aki kultúrát, életet vitt ebbe az elzárt, kövesút nélküli erdei világba. Ha lenne pénz felújításra — véleményem és elképzelé­sem szerint egy új típusú ok­tatási-nevelési formának ad­hatna otthont — az erdei is­koláinak. Értékei vannak — múltja van ennek az erdő­nek. Megismerése, kiáltásai­nak meghallgatása, megérté­se minden természetszerető ember ügye kell, hogy legyen napjainkban. Agárdy Sándor tanár megyei biológiavezető szaktanácsadó Tornyospálca Miből gazdálkodhat a tanács? Az adó helyben marad Üj alkotmányunk valós önkormányzatot, tanácsot kíván létrehozni, amely önálló gazdálkodást foly­tatna. S hogy miből gaz­dálkodna? Túlnyomó részt a lakosság adóiból, az ál­lam költségvetéséből, ami viszont egyre kevesebb. Természetesen a tanács is vállalkozhat, tagja lehet részvénytársaságnak, be­fektetheti pénzét külön­böző jövedelmező forrá­sokba. A jelenlegi adópolitika több területen nem felel meg az önkormányzati rendszer­nek. Az adókat központilag határozzák meg, így a taná­csoknak nincs mozgástere, önállósága, s az érdekeltsé­gük sem teljesedhet ki. A szabályozások, túlszabályo­zások megkötik a tanácsok kezét. Elengedhetetlen, hogy az elavult adórendszert egy iránymutató és állandóságot tartalmazó új törvény sza­bályozza, ami nem szorulna folytonos módosításra. A ter­vek szerint erre 1990-ben ke­rül sor. De a lakosság addig is fizet, csak ki tudja, med­dig tart teherviselő képessé­ge. Az új konstrukcióban a tanács joga lesz az adó be­vezetése, mértékének megha­tározása, ugyanis a törvény maximál, tehát több nem le­het, de kevesebb igen. A tör­vénytervezet bizonyos vé­delmet is nyújt a túladózta­tás ellen, és meghatározott esetben mentességet, kedvez­ményt garantál, ami nem mérlegelés kérdése. A javas­lat „vállalkozás-barát” ele­meket is tartalmaz, mert az induló kisvállalkozókat ked­vezményhez juttatja a va- gyonadóztatás területén. Az igazságos teherviselés­nek a vagyon értéke alapján megállapított adózás felelne meg. Sajnos, ennek objektív és szubjektív feltételei ma még nem adottak, de megte­remthetők. Az állam jövedelemelosz­tásban betöltött szerepét ra­dikálisan mérsékelni kell a vállalkozási, a piaci szférá­ban. Az államháztartási re­formon belül a helyi adózás bevezetésének az lenne a lé­nyege, hogy a jelenlegi fő adók mértékének csökkenté­sével, Illetve bizonyos köte­lezettségek megszüntetésével az önkormányzatok mozgás­teret kapnának. Így a helyi bevételek feltárására töre­kednének, s ez a tanács be­vételeit gyarapítaná. Az 1992-ig terjedő időszak­ra az adókorszerűsítési prog­ramot a tervek szerint úgy kell végrehajtani, hogy a la­kossági adóterhek tovább nem növekedhetnek. A helyi adózási rendszerbe a gazdál­kodó szerveket is bevonnák. Azzal a céllal, hogy ott hasz­nálják fel, ahol azt az állam­polgároktól elvonták. Az ön- kormányzatoknak pedig az a feladata, hogy ezzel az ösz- szeggel közmegelégedésre sá­fárkodjon. Bojté Gizella Átalakították, otthonosabbá, hangulatosabbá tették a Ko­rona Vendéglátó Vállalat sörbárját. (E. E. felv.) S emmi sem örök. Nem élhette meg „a Kárpátok géniu­sza” a január 22-i szüle­tésnapját, nevezetesen a hetvenkettediket. Pedig korábban ilyentájt micso­da jelzőkkel illették! Előttem a Bukarestben megjelent magyar nyelvű Előre című lap 1988. feb­ruár 3-i száma, amelyben egy hatalmas oldalon sor­jáznak a szuperlatívu- szok. Nem irigylem ezek kiagyalóit sem. Mindig valami újat, mindig va­lami ékesebbet („Jelzőket, elvtársak, minél több jel­zőt! És hatalmas körmon­datokat!”). fme néhány ízelítőül: „ön a lángoló hazaszeretet, ragyogó tisz­tánlátás, kommunista bá­torság nagyszerű példájá­val szolgál.” „Románia zseniális stratégiája és építészete (!) a kortárs vi­lág kimagasló személyi­sége.” „Hőn szeretett elv­társ,” „a párt, az ország illusztrális vezetője.” „A modern szocialista Ro­mánia zseniális látnoka.” Íme a „mély tisztelet”, a „határtalan szeretet” tanúsításának picinyke csokra. Mennyivel többet mond most Bukarest fő­terén az egyik sarki épü­let falára vérrel írt: „Hit­ler. Sztálin. Ceausescu.” * * m Olvasom, hogy a sokaldalú géniusz figyelme a fényké- peszkedés felé is kiterjedt. Nem szerette, ha az őt ábrá­zoló fotókon olyanok is lát­szottak, akik esetleg az 6 tündöklő személyéhez közel álltak, glóriáját elhalványí­tották, kimagasló személylsé­nek hatását Így rontották. (Esti csevely a palotában: Anyukám, hogy nézek ki ma az újságban? Jól, Niku, csak ne állna melletted az a ron­da kopasz. A ronda kopasz legközelebb a labor homá­lyába veszett.) Ezeket egy­szerűen lehagyatta a fényké­pekről. Ám minden jóra fordul. Nem tévedek, ha azt állítom, hogy a fényképről lemarad­tak most szívből örülnek ennek. Oda a múlt dicsősége. Mit nem adnának azok Is, akik viszont ott maradtak a Vfezér mellett a képen, ha annak Idején a fotólaborban őket is levakarták volna! Nem kéne most a fal mellett sompolyogva járniuk. * * * Am a bölcs vezér nem élt hiába. Xjtmutatásai kö­zül néhány ma is köve­tendő például szolgál. Mi­ként az országba küldött Bibliákból — a világ meg­rökönyödésére — WC-pa- pír készült, nem történik most sem másként a Gé­niusz és a First Lady ten­gernyi könyvével. Zúzdá­ba kerülnek és finom toa- letpapír lesz belőlük. Minő bölcsességet takar a mon­dás: Egyszer fent, más­szor lent! (bodnár) Vigyázat: hamis dollár Bosszantó lehet, ha valaki több ezer forintért egy száz­márkásnak látszó, értéktelen papírfecnit vesz. Márpedig a közelmúltban Csongrád me­gyében néhány emberrel ez történt. Virágzik a valuták fekete­piaca, melyben valamelyest az új devizarendelkezések is közrejátszanak. Vajon Sza- bolcs-Szatmár-Beregben ta­láltak-e hamis pénzt? — Nem is egyet — közli Juhász Margit, a Magyar Nemzeti Bank Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Igaz­gatóságának osztályvezetője. — A közelmúltban a pénztá­ri forgalomban két alkalom­mal leltek hamis százdollá­rost. Olyan „remekművek”, hogy a nap mint nap pénz­kezeléssel nem foglalkozókat könnyen megtéveszthetik. A megfelelő gyakorlattal rendelkezők a silányabb pél­dányokat már tapintással,-vagy a bankjegy szemrevéte­lezésével is észreveszik. A rajzolat és a papír minősé­ge sokat elárul. De ha a pénz­táros nem biztos a dolgában, akkor a vizsgálógép is ren­delkezésére áll. A hamis valuták általá­ban a feketepiacon bukkan­nak fel. Óvakodni kell tő­lük, mert ha azokat valaki külföldön próbálja elkölteni, s lebukik, igen kellemetlen helyzetbe kerülhet. Ugyanis a nem valódi pénzek kiszű­résén, valamint a hamisítók leleplezésén minden ország munkálkodik. A feketepiaci valutavásár­lók többnyire a nagyobb címletű bankjegyeket kiseb­bekre igyekeznek váltatni, vagy azt mondják: az elsza­kadt pénzt ska!-ják jobb ál­lapotúra cseréltetni. De a szakemberek szerint a hát­térben inkább (mintha csak éreznék, „jól” bevásároltak), ä bankjegyek leellenőrizteté­sének célja húzódik meg. Mi­vel a törvény lehetővé teszi, hogy az állampolgárok kül­földitől ajándékként devizát fogadjanak el, és azt a devi­zaszámlára befizessék, vagy 4 ezer forint értékig otthon tartsák, ezért a hatóság a pénz eredetét, és annak be­szerzésének módját, illetve helyét nehezen tudja megál­lapítani. A megyében fél év alatt talált két hamis 100 USA- dollárös a korábbiakhoz ké­pest soknak számít, hiszen az MNB dolgozóinak évekig nem akadt kezébe ilyen pénz. A hamisítványokat nyilvántar­tásba veszik és elküldik az Interpolnak, amelv ® pénz előállításának helyét és for­galomba kerülésének útját- módját és természetesen az ezért felelősöket megpróbálja kideríteni. Csak hitele" ^ie_ lyen váltsunk '"’mtát! (cselényi) Napjainkban a Nyíregy­házi Áfésznél a januári ra­dikális árnövekedések mér­séklésére kerül sor. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel a kereskedelmi tevé­kenységben — bár a gazda­sági kényszer mindenütt nagy úr — a beszerzésekért a korábbiaknál többszörösen drágább árat kell fizetni. Tőkehúsok közül például a comb és lapocka, egyes töl­telék és Vágott baromfi árük, tejföl, vaj, túró, sajt, alföldi kenyér és péksütemények árának csökkentésével a szö­vetkezet jelentős mértékű megtakarításhoz juttatja vá- shrIC’.t, lüéiy a mai megdrá­gult életben egyre fontosab­bá válik. Az árcsökkentés érinti a folyamatosan kere­sett, ún. „nap;” cikkeket, s áfész minden üzletére ki­terjed. Milyen szempontok vezé­relték a szövetkezetei már az ev elejen a — nem Kévés rá­fordítással járó — árdönté­sek meghozatalában? Elsősorban a Nyíregyházán és nagy kiterjedésű körzeté­ben élő szövetkezeti tagság, valamint a vásárlóközönség érdekei. Nem titkolható üz­letpolitikai cél azonban, hogy az árcsökkentések a jelenleg még viszonylag stagnáló ke­reslet élénkítésén keresztül javíthatják a forgalmazás gazdaságosságát, emellett a szövetkezet Üzleteiben törté­nő vásárlásra is ösztönzik a lakosság legkülönbözőbb ré­tegeit. Ma még ismereteink sze­rint nem Mi —— a küls5 kezdeményezésű áremelések saját hatáskörű fékezése a kereskedelemben, azonban — mint ezt a Nyíregyházi Áfész példája is szemlélteti — ennek elterjedését a jövő­re nézve biztonsággal prog­nosztizálhatjuk. (X) Árverseny a vevőkért Nyíregyházi Áfész:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents