Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-24 / 20. szám

Kelet-Magyarorsiág 1990. január 24. Gyaloglásra kényszerülünk Az előzetes bejelen téseknek megfelelően 1990. február elsejétől drágulnak a helyi és a helyközi autó­buszok viteldíjai. Dr. Huba Péter, a Szabolcs Volán személyforgalmi osztályvezetője elmondta: az áreme­lések okai az energia, an vag-, alkatrészárak növekedé­sének egyensúlyozása, valamint az állami árkiegészítés támogatásának csökkenése. Támogatás marad még pél­dául a tanuló, nyugdíjas és egyéb kedvezményes je­gyeken. A helyközi járatakon a vál­tozásokra jellemző, hogy a kisebb távolságokon nagyobb mértékben nőtt az összeg. Kétszázötven forintra emel­kedett a pótdíj is. Ezt azok az utasok kötelesek fizetni, akik tovább utaznak, mint amire a felszálláskor meg­váltott menetjegy vonatko­zik, vagy mint ameddig a bérlet, utazási igazolvány ér­vényes. Pótdíjat fizetnek azok is, akik jegy nélkül, ér­vénytelen jeggyel, bérlettel, vagy utazási igazolvánnyal kísérelik meg a közlekedést, illetve valamilyen kedvez­ményt jogtalanul vesznek igénybe. Hatszáz forint kése­delmi díjat fizet — a me­net- és pótdíjon felül — aki pótdíjtartozását 30 napon be­lül nem rendezi. Mivel a nyomda nem tud ilyen rövid idő alatt új me­net- és bérletjegyet készíte­ni, a Volán átmenetileg (azok elkészültéig) a régi nyomtatványokat használja fel, de új árnak megfelelően. Á helyi tömegközlekedés díjai is emelkednek február elsejétől. A menetjegy ára nyolc forint. Az arcképes havi bérletjegy ára a követ­kezőképpen alakul. Nyíregy­házán tanuló- és nyugdíjas­bérlet 60 forint, egyvonalas 160, összvonalas 230 forint. Fehérgyarmaton, Kisvárdán, Mátészalkán, Nyírbátorban, Tiszavasváriban, Vásárosna- ményban 50, 140 és 200 fo­Izraelbe készülnek Az Igrice merész terve Talán nincs messze az az idő, amikor átalakul ben­nünk a skanzenékben szí­vünket érő ámulat, a rég­múlt miatt érzett csodálko­zás, s a helyét átveszi nem­zeti múltunk reális ismerete. Ebben megtalálja szerepét a tárgyi kultúra számos darab­ja, s minden, ami ma is foly­tatható, gyakorolható. Példá­ul a tánc és az ének. Az Igrice táncegyüttes 1983-ban alakult a megyei művelődési központ szerve­zésében. Elsődleges oélja az volt, hogy a városi gyerekek is megismerjék elődeik nép­művészetét, tánekultúráját. A munka gyermekjátékok gyűjtésével kezdődött, ami­ben még Danes Lajos is segí­tett. Aztán a tánccal való a tánc önbizalmat ad, a fel­lépés, a kapcsolatteremtés biztonságát. Fontosnak tar­tóim, hogy a gyerekek tanul­mányi eredményei négy egész fölött vannak. — Mi vol az együttes ed­digi legnagyobb sikere? — Eljutottunk töfbb szocia­lista országba, tavaly Fran­ciaországban és Finnország­ban voltunk. Az elmúlt év­ben megkaptuk a legnagyobb kitüntetést, gyermektánc- együtkesün'k kiváló lett. A szólótáncosaink is nagyon jód megálilták a helyüket. 1989-ben két táncosunk: Enyedi Sándor és Balázs Richárd Bokréta-táncos dí­jat kaptak. Richárd 94 szóló­táncos közül a mezőny leg­jobbja lett. Pang az épitisl kedv Kevesen vannak, akik elé­gedetten távoznak a TÜZÉP- től. Ha máson nem, már azon felbosszantja magát a vevő, hogy ránéz az árjegyzékre Különösen az építőanyagnál nem mindig találják meg, amit keresnek. Ámbár az építési kedv most érezhető­en visszaesett. Elfogytak a közművesített telkek, a telek­árak magasak, rosszabbodtak a hitelfeltételek. Az építő­anyagok eladásából befolyó bevétel mégis nő, mert az árak is emelkedtek. Sokan kérik a TÜZÉP se­gítségét a tüzelővásárlásnál és -szállításnál. A Csökkent- látók Szövetsége rendszere­sen kéri, hogy így könnyít­senek egy-egy rászoruló hely­zetén. Egyéni kérések is akadnak. Levelet írt egy 80 éves néni, hogy a férje moz­gásképtelen, ő maga pedig nem tudja elintézni a szénvá­sárlást. Természetesen segí­tettek, kiszállították a szenet Kézikocsival is viszik Terepszemlére indulunk a telepen Garami Mihály igaz­gatóhelyettessel. A berentei szén és a dorogi dió hatal­mas kupacokban áll. Utóbbi­ból éppen most érkezett két vagonnal, az érkező vásárló­kat ebből szolgálják ki. — Folyamatos az ellátás — magyarázza az igazgatóhe­lyettes. — Ha a vagonból el­fogy a szén, az udvaron tá­rolt szénhalmokból szolgál­juk ki az ügyfeleket. Vész­helyzetre rendelkezésünkre áll az állami tartalékkészlet, ami 1300 tonna. Nem szívesen beszélnek az emberek a problémáikról. Siska József gyorsan leadja a mázsajegyet és a fizetési bi­zonylatot, s még mielőtt kér­dezhetném, visszaszalad a lo­vaskocsihoz, és el is hajt. — Nekem ne írja meg a nevem az újságba, nem aka­rok szerepelni — mondja egy huszonéves cigányfiú. — Fu­varra várunk. Kevés a fuvar kevés a pénz. Ünnep előtt volt valami forgalom, de most semmi. Én 50 mázsa szenet vettem télire, de úgy néz ki, hogy kevés lesz. — Nekem 4300 foryit a nyugdíjam — szól Nagy László. — Nehezen lehet ki­jönni belőle, kell egy kis plusz pénz. 45 évig voltam fuvaros, de ezt abbahagytam Most rakodást vállalnék, ha akadna kuncsaft. Dajka Béla ismerkedés következett. Már az 1984-es esztendő meghozta az első sikert. Az együttes megyei versenyt nyert. Jelenleg több mint százan táncolnak az együttes három csoportjában. Hetente két al­kalommal 2—2 órában. Min­dig kemény bemelegítéssel kezdődik a program, majd a különböző motívumok gya­korlása következik. A próba végén kerül sor a teljes koreográfia ismétlésére. — Csak eredeti anyagra építünk — mondja Balázs Gusztáv, az Igirice vezetője, aki a népművészet ifjú mes­tere, örökös aranysarkantyús táncos. — Vissza kell juttatnunk a gyerekeket a tiszta források­hoz. Sok mindent kapnak a közős munka során. Játsza­nak, közösségben élnelk, gaz­dagodik a mozgáskultúrájuk, — Ha jól tudom, az idén Izraelbe készül az Igrice. — Nagy izgalommal ter­vezgetjük az utat. Eddig cse­rekapcsolatokat létesítet­tünk francia és finn együt­tesekkel. Az idén lehetősé- gümlk kínálkozik egy izraeli vendégszereplésire is. Nagy- nagy álmunk válhat valóra. Az útiköltségből a szülők tízezer forintot vállalnak, az együttes tagjainak tandíjából is összejön valamennyi. Sze­retnénk, ha minél több vál­lalat, intézmény, vállalkozó támogatna bennünket. Cseré­be mi csak azt vállalhatjuk, hogy kinti utunk során rek­lámozzuk a cégeket, a szpon­zorainkat. Utazásunkkal Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye első ízben teremt kulturális kapcsolatot Izraellel. Nagy István Attila Az aggasztó eset Ondi Jó­zsef édesanyját nagyon meg­viselte. Ottjártamkor is fe­küdt. Az ágya melletti szé­ken többféle nyugtató gyógy­szert láttam. A beszéd nehe­zére esik, se éjjele se nap­pala. — Az újságban megjelent felhívásra senki sem reagált — közli Ondi László, az el­tűnt férfi testvére. — Janu­ár 20-án — szombaton — a tiszavasvári rendőrség, a honvédség, a rokonok, az is­merősök és a munkatársai is keresték Józsit. — Ketten elmondták — szól Ondi László —, hogy kedden hajnali 1 óra 30 perc­kor Polgár felől Tiszavasvári irányába egy kerékpáros ha­ladt. Mivel gyanús volt szá­mukra, autóval utána men­tek, de a biciklis hirtelen el­tűnt, a kövesútról nem tud­ni merre, letért. — Vannak, akik azt állít­ják: az öcsémhez egy homo­szexuális férfi vonzódott, sőt többször meg is környé­kezte őt. Ezt a testvérem zaklatásnak vette. — A fiam nagyon rendes, állandóan itthon volt — mondja sírva az édesanyja. — Moziba sem ment el so­ha. Nekem, s a munkájának élt. Az eltűnését nem akarom elhinni, pedig már egy he­te.. . Egy asszony jött a házba. Ondi József keresztanyja, aki a férfit kereső egyik csoport tagja volt. — Kedd óta (január 18) a Tisza-parttól kezdve mindent bejártunk. Már nem tudjuk, hol keressük. Rejtély, hogy egy ember egyik percről a másikra hogyan tűnhet el így. Voltunk erdős, nádas, iszapos területeken. Tisza­vasvári elhagyott részeit, épületeit is átkutattuk, de hiába. — Mondtuk neki, — veszi át a szót az anyja .—, fiam, benne vagy az időben, nősülj Imeg. Erre azt felelte: anyukát nem hagyom el. Nem csa- vargott, nem volt iszákos. Jó­zsi a legfiatalabb gyermekem Mielőtt elment az ABC-be, azt mondta: rögtön jövök, azóta nem láttuk. Ondi Józsefről a munkahe­lyén, a Tiszavasvári Költség- vetési Üzemnél is érdeklőd- itünk. — Hét éve dolgozik az irá­nyításom alatt — tájékoztat Róka István előadó. — Köte­lességtudónak, pontosnak is­merem. Mindent rá lehet bíz­ni. Ha valamit nem tud, in­kább háromszor megkérdezi, minthogy bármit is elrontson. A munkaidő letelte után egy­két felest, meg egy-egy üveg sört bekapott, de azt követő­en rögtön hazament. Szeret viccelődni, de ha rá mond­tak valamit, könnyen megsér­tődött, azonban nem harag- tartó. Csendes, szerény, alkal­mazkodó természetű. Az el­tűnése előtt nem sokkal a munkatársaival együtt bale­setvédelmi oktatáson vett részt. Nem látszott rajta semmi különös. Az irodába Papp László he­gesztő lép be. Józsit január 15-én — hét­főn — 18—18,30 óra között a Zsiga nevű kocsmában lát­tam — újságolja. — Megivott egy fél decit, meg egy üveg sört, majd távozott. Szerintem nem volt részeg. Én még ott maradtam. A kutatásban Róka István is részt vett. — A hajdani Béke Tsz és az Alkaloida területén, a Po­kolszék nevű elhagyatott he­lyen, valamint a téglagyári gödröknél is jártunk — mondja —, de Józsit nem lel­tük meg. — Hogy önszántából kóbo­rolt el, azt kizárom — teszi hozzá Ondi László. De vajon hol van? Egye­lőre rejtély. Aki tud valamit, segítsen a kétségbe esett csa­ládnak. Cselényi György rint. Nagykállóban és Üjfe- hértón 45, 130 és 180 forintba kerül majd. Jó hír a nyíregyháziaknak — mivel a városban voltak 5 kilométernél hosszabb vo­nalak (például a buszállo­mástól a vásártérig), ahol a szakaszhatárok átlépésével a menetdíj 2X6 forintba ke­rült. Február 1-tői csak egy jegyet kell majd lyukaszta­ni az itt közlekedőknek, de aki bérlettel végig akar men­ni a vonalon, vagy a sza­kaszhatáron keresztül utaz­ni, csak összvonalas bérletje­gyet használhat. A pótdíj összege itt is 250 forintra emelkedik, s aki a pótdíjtartozását 30 napon be­lül nem fizeti ki, szintén to­vábbi 600 forint késedelmi díjat köteles fizetni. Ha az utas érvényes bérlettel ren­delkezik, de azt jegyellenőr- zésnél nem tudja felmutatni, 48 órán belül a vállalat által kijelölt helyen ha ennek ele­get tesz, mentesül a pótdíj fizetése alól és csak húsz fo­rint bérletbemutatási díjat számolnak fel. A városi 6 forintos jegyek felhasználásáról a következő­ket kell tudni. Február 1. és 14. között a még „zsebben” lévő jegyekkel még lehet utazni, mintha 8 forintos lenne. Február 15. és 28. kö­zött a Volán jegyárusító he­lyein (nem újságárusoknál, nem postán!) .annak megfe­lelő értékben át lehet cserél­ni újra, vagy kiegészítéssel új jegyet vásárolni. Március 1-től a 6 forintos jegyek ér­vényüket vesztik. Az iskolák, tanintézetek, ifjúsági szervezetek belföldi kiránduláshoz igénybe vett autóbuszok kilométerdíjai is emelkednek 18-ról 21 forint­ra. A fizetendő új menetdíjak a kifüggesztett díjtáblázaton olvashatók. Egyéb informá­ciókat a Volán szolgálati he­lyein kaphat az utazóközön­ség. D, M. Nehezebben élünk Kétszázezer forint most a napi átlagos árbevételünk — tájékoztat Lukács Béla telep­igazgató. — A január mindig a legkisebb forgalmú hónap. Decemberben annál több volt a vásárló, sokan féltek, hogy január l-től jelentősen meg­emelik a tüzelő árát. A szén és a tűzifa mázsája átlag 8 forinttal lett drágább a szál­lítási költségek emelkedése miatt. Nyíregyházán a forgalom 90 százalékát magánszemé­lyekkel bonyolítják, kevés a közületi vevő. Tavaly 88 mil­lió forint volt az árbevétel tüzelőből. Ez 1988-hoz ké­pest 10 milliós növekedést jelent, viszont 5—6 százalék­kal kevesebb tüzelő fogyott A családok nehezebben él­nek, mindenki meggondolja, hogy mennyit tüzeljen. És az sem mindegy, hogy mit. Az idősebbek a régen megszokott berentei szenet viszik inkább. Ez a legolcsóbb szénfajta, bár fűtőértéke nem éppen a leg­kiválóbb. Szénből már három éve nem volt hiány. Csupán a választékkal adódtak prob­lémák. Pokolszéken is keresték Egy iérfi rejtélyes eltűnése Drágábban visz a busz A nyirkos időben alig várakoznak Nyíregyházán a deb­receni úti TÜZÉP-nél. Három-négy lovaskocsi és ugyan­annyi teherautó ácsorog. Nem szénre várnak, hanem fu­varra. Kevés most a vevő. Az ünnepek előtt mindenki be­vásárolt szénből, tűzifából, most csak azok jönnek, akiknek kevés a korábban beszerzett tüzeld. Ha iönne kuncsaft... Pillanatkép a TÜZÉP-tel épről Rendszeres a hittanoktatás a fehérgyarmati alsó és középfokú oktatási intézményekben 1989. szeptember elsejétől. Mint Szalay László egyházmegyei lelkész elmondta, lehetősé­get kaptak mindenütt arra, hogy a tanévnyitókon, s más iskolai rendezvényen tájékoz­tassák a szülőket, gyermekeket. Az általános iskolákban két-két csoportot indítottak. Az eddigi tapasztalat azt igazolja, hogy főleg a tizenéveseknél sikeresek a hittanórák. Ké­pünkön: ismerkedés az énekeskönyvvel Szalay László irányításával, (molnár)

Next

/
Thumbnails
Contents