Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám

1990. január 4. Kelet-Magyarország 3 Hosszabbításban Meditáció az ember helyéről Először október 31. volt az a határidő, ameddig az MSZMP-ből a szocialista pártba regisztrálhatták ma­gúikat akik az új, vagy meg­újult pártot választották, aztán meghosszabbították ezt a határidőt december 31-ig. A hosszabbításban, sőt annak is a végefelé re­gisztrálta magát Bíró Mik­lós, a MOM Mechanikai és Optikai RT. igazgatója. Ennyit kellett töprengeni egy volt MSZMP-tagnak, volt munkásőrnek, igazgató­nak és képviselőnek? Vagy ; valami más oka volt a ki- ' várásnak? Ez derül ki ab- I ból a beszélgetésből, ame- 1 lyet most közreadunk. — Valóban csak kará­csony előtt közöltem volt párttiitkárunkikal — aki már régen az MSZP tagja —, hogy én is belépek a szoci­alisták soraiba. A baloldali- ságom az életem során ki­alakult, ezt semmiképpen sem tagadtam meg, viszont úgy éreztem, hogy a mai politikai helyzetben több szempontból is idő kell ah­hoz, hogy megérjen ben ■ nem: melyik pártnak legye« a tagja. Közben ugyanis újjászerveződött, illetve megalakult az MSZMP. — A kivárásom egyik oka az volt, hoigy nem akartam munkatársaimat befolyá­solni. Ügy gondoltam, vá­rok, döntse el mindenki, mi­lyen pártnak akar a tagja lenni, vagy kívül akar-e maradni. Érettek m^r arra az emberek, hogy politikai hitvallásuk alapján dönt­senek és ne azért válassza­nak maguknak egy pártot, mert munkahelyi vezető­jük is annak a pártnak a tagja. Hiszek abban, hogy egyes személyek meghatározóak a pártban. A program is meg­határozó — bár azt tapasz­talom, hogy több párt prog­ramja nagyon hasonló egy­máshoz — éppen ezért szá­momra a pártban résztve­vők a meghatározóak. Ne­kem enyhén szólva furcsa, hogy egyik pillanatról a másikra a volt MSZMP-ben is idézőjelbe téve nagyon agilis, aktív emberek most az MSZP színeiben jelen­tek meg nagy reformer­ként. Én ilyen magatar- tású emberekkel nem tu dók azonosulni, függetle­nül attól, hogy az MSZP programja, elképzelései tetszettek. Tulajdonképpen a végső döntésben az befolyásolt, hogy Mátészalkán megtar ­tották a pártér,tekezletet, megalakult az új vezetés, s úgy érzem, hogy akiket megválasztottak, azok mel­lett én is szívesen vállalok politizálást. Az eddigi mun­kám alapján nem akartam funkciót vállalná, ez is visz- szatartott egy kicsit. Ha ha­marabb átjelentkezem az MSZP-be, akkor az az ér­zésem, valamilyen funk­ciót szántak volna nekem és én nem akaróik funkcio­nárius lenni, politizáló, ak­tív párttag szeretnék ma­radni. A gazdasági élet ak­kora feladatot ad, hogy ne­kem igazán ott és azzal kell politizálnom. Tőlem elvár­ják, hogy az a részvénytár­saság, amelynek az élén állok, amíg az erőm bírja és tudok újat produkálni a legjobbak közé emelkedjen. — Van családi hagyomá­nya is a baloldaliságunk- nak. A feleségem korábban a pártbizottságon dolgozott, de nem ez alakiitatta ki a kettőnk politikai meggyő­ződését. Sokszor beszélget­tünk róla, hogy melyik az a párt, melyik az az irány, ahol mi megtalálhatjuk a politizálás színterét. Mind­ketten az MSZP-,t látjuk olyan pártnak, amely mel­lé odaállhatunk, amelynek a politikáját elismerjük, el­fogadjuk, részt kívánunk venni formálásában. Azonban arra is felké­szültünk, hogy ha ez a párt arculatában nem lesz hatá­rozottabb, vagy nem tudja megvalósítani a program­ját, nem biztos, hogy ebben a pártban kívánunk akkor is dolgozni. Mondom mind­ezt azért, mert úgy tűnik, hogy a pártkongresszus után mintha elfáradtak volna az MSZP vezetői. — Szerintem a szürke MSZP-tagok igazán akkor aktivizálódnak, ha a párt­vezetés aktív. A népszava­zásnál már elkéstünk né­hány dologban. Vagy. Mi­előtt Király Zoltán felve­tette, hogy a temesvári ese­mények miatt foglaljunk ál­lást, az MSZP már foglalko­zott a parlamenti közös fel­lépéssel, a kezdeményezést mégis átengedte másoknak. Ezek zavarnak, ezek miatt érzem úgy, hogy jobban kell nekem is aktivizálnom ma­gam. — Megkörnyékeztek más pártok is. Miután eléggé közismert ember vágyóik Mátészalkán, sokan tudták, hogy még nem regisztrál­tam magam az MSZP-be. Megkérdezitek: részt kívá­nok-e venni az MSZMP munkájában? Az alakult ki bennem, hogy nem kívánok részt venni az MSZMP munkájában. Azzal együtt vallom, és szocialista pár­ton belül szeretném is kép­viselni, hogy ennek a két pártnak támogatni kell egymást és nem támadni. Lejegyezte: Balogh József Versengenek-e a kegyeinkért? Gyorsjelentés az árfrontról „Kifosztott41 üzletek sorakoznak Öévbeli rossz emlékeim egyike a vásárláshoz kötődik. 1989. december 30.: vagy négyen lehettek előttem a sorban, amikor az idős, igen gyenge állapotban lévő tö­rékeny nénike a pénztárhoz érkezett. Kínkeservesen cipelte, emelte a pultra kosarát, alig bírta. Tíz kiló cukor volt benne ... És most 1990. január máso­dikén láthattuk; a felvásár­lási láz, a félelem az áreme­lés ismeretlen százalékaitól, megtette a hatását, kifosz­tottuk a lisztes, cukros, ri- zses fakkokat. itt-ott üresen állnak a gondolák. A keddi hírekből arról értesülhettünk, hogy egyes árucikkeket már január 2-ától drágábban kap­hatunk meg. a java azonban majd 8-án következik. Egy­fajta pánikhangulatot lehet tapasztalni. Gyorsjelenté­sünkben azt adjuk közre, amit az új év első munka­napján a megyeszékhely cent­rumában láttunk-hallottunk. Tavalyi átárazás A Takarékpalota alatti Zöldért ABC-ben nagy a ke­letje a tejnek, a péksüte­ményeknek és vinnének fel­vágottat is, viszont csak egy­féle kolbászt láttunk. Keve­sebb a vevő, mint az átlagos hétköznapi forgalomban szo­kásos. Koncz Györgyné bolt­vezetőtől megtudjuk. hogy csak néhány, nem alapvető cikk árát emelték 2-ával, mint a kecskeméti Univer termékeit, továbbá a mazso­láét. mogyoróét, a 6 putto­nyos tokaji aszúét. Ezeket még az óévben átárazták. Az alapvető élelmiszerek árának emelése 8-ától várható, de arról, hogy milyen mérték­ben — a tejtermékek kivéte­lével — nincs még informá­ciójuk. Sajnálják, hogy a ve­vők itt hiába keresik a cuk­rot. a lisztet, ők is hiába kértek a Füszérttől. Éppen a boltban tartózko­dik az egyik Zöldértes „fő­nök”, aki a nevét nem kí­vánja a nyilvánosságra hoz­ni. Ö szolgál bővebb tájékoz­tatással arról, hogy a cég vi­szonylag kiszolgáltatott hely­zetben van addig, amíg egy tejipar és egy sütőipar van a megyében. Más a helyzet pl. a műszaki cikkekkel, azoknál már jobban tudnak kalkulál­ni az árakkal, mert gazdag a kínálat... Igazodás a pestiekhez A kárpátaljai turistainvá­zió óta az egyik legfelkapot­tabb üzlet a Kossuth téri Csemege ABC, a Csemege Kereskedelmi Vállalat áru­háza, ahol Vágner László boltvezető-helyettestől ér­deklődtünk. Itt a rizs és a cukor tűnt el a pultokról, más egyébből továbbra is egyenletes az ellátás. Január 2-ával a déligyümölcsök, il­letve a sertés- és marhabéi ára emelkedett. Azt tudakol­juk. vajon van-e arra lehe­tőség, hogy az üzletben a he­lyi körülményeket, pl. a szovjet vásárlási szokásokat figyelembe vegyék, és az ára­kat aszerint alakítsák? A mai „piaci” feltételek erre nem adnak módot, a vállalat köz­ponti árait kell alkalmazniuk az árucikkek zöménél, ez alól csak a zöldség és gyümölcs a kivétel, amit helyben vásá­rolnak fel. A jelenlegi gya­korlat szerint egyébként ál­talában 3 budapesti Füszért áraihoz alkalmazkodik a vál­lalat. Hegvenni mindazt, ami eláll Ahogy kedden láthattuk, folytatódik a nagy „bespáj- zolás”, azzal a jelszóval, hogy ami eláll, azt meg kell előre venni. A nádudvari Csillag Csemegében egy fiatalasz- szony áll előttem, két kosara zsúfolásig megrakva fagyasz­tott baromfival. Itt egy-két vegyicikk árát emelték az utóbbi időben megszokott (megszokható ez egyáltalán?) arányban, és itt is drágább lett a Tokaji. Tokajit persze nem muszáj inni, de vajon „megfoghatja-e” a vásárlót a nádudvari vezetőség, keres­heti-e azzal a „kegyeit”, hogy pl. a tejet mondjuk 2 forint­tal olcsóbban adja. mint más? Radócz István boltve­zető-helyettes szerint csak jelmondat. hogy „a boltok vannak a fogyasztókért”. A valóságban, szerinte, ezt leg­feljebb csak az áfész mond­A mezőgazdaság utolsó és első betakarításra váró növénye a nád. Ez a munka folyik a napokban Napkor határában is, szépen gyűlnek a nádkévék melyeknek a nyugati piacokon mindig jó ára van. Anton Kovaljov: A tojás Kolhozunk profilja mindig is a baromfitenyésztés volt Ezen belül is különös figyel­met fordítottunk a tojásho­zamra. Mi is a hagyományos módszereket alkalmaztuk: amint koilani kezdtek a tyú­kok. nagy kosarakba tojáso­kat tettünk, s a kotlósok 21 nap alatt kiköltötték. A csi­bék gyorsan fejlődtek, s be­lőlük is tyúkanyók lettek. To­jásaink híresek voltak az egész országban, még Moszk­vába is jutott belőlük. Az el­nök elvtárs irodájának a fala tele volt elismerő oklevelek­kel. S mindezt a tojásoknak köszönhettük. A vezetőségi ülésen elhatá­roztuk, hogy modern keltető- gépeket vásárolunk. Igaz, ezek nem egy-két kopejkába kerülnek, de feltétlenül meg­éri a befektetést. Könyvelőnk, Mihail Mihajlovics ugyanis ki­számította, hogy legkésőbb a második év végére visszakap­juk a befektetést, öt év múl­va pedig mi látjuk el a terü­let településeit tojással, tíz év múlva a köztársaságot, húsz év múlva az egész Szovjet­uniót. Mindenki elégedetten dörzsöl gette a markát — a várható nyereségre gondolva. Nem elégedtünk meg saját tyúkjaink teljesítmenyével, felvásároltuk a közeli kolho­zok tojásfeleslegét is. Ezek után keltetőgépjeink műkö­désbe léptek. A csibeszaporu­latunk csodálatos volt: meg­haladta az ötvenezret. Min­denki örült, ujjongot. tapsolt: ezek a csibék egy év múlva már tojnak. Tojtak is. Ránk! Ugyan ki a csuda gondolta volna, hogj' a több mint ötvenezer tojás­ból csupa kakas kel ki? A kolhoz elképesztő veszte­séggel zárta az évet. Mind Ősz - sze tíz pár baromfit tudtunk eladni — ezeket is a hollan­doknak kakasviadal céljára. (Fordította: Mizser Lajos) hatja el magáról, a sok. ráfi­zetéses kis falusi bolt mű­ködtetése miatt. Véleménye az. hogy a nádudvari cég, amely egy sorban van olya­nokkal, mint Bábolna, vagy a KITE, talán megtehetné, hogy „alámenjen” az árak­nak. és a tejet olcsóbban ad­ja. viszont az meg valami másnak a terhére menne. Ki milyen mértékben eme­li az árakat? — napokon be­lül kiderül. És mi, vásárlók maid oda megyünk, ahol ne­künk kedvezőbbek az árak —. aminek hamar híre kél... Baraksó Erzsébet Szűnik q bankmonopólium Deviza­Ez év január 1-jével foly­tatódik a magyar bankrend­szer reformja: a Magyar Nemzeti Bank monopóliuma megszűnik a vállalatok kül­kereskedelemmel kapcsolatos devizaforgalmi ügyleteinek intézésében. A kereskedelmi bankok közül a devizaműve­letek decentralizálása követ­keztében hatan: a Magyar Hitel Bank, az Országos Ke­reskedelmi és Hitelbank, a Budapest Bank, az OTP, a Postabank és az Általános Értékforgalmi Bank már az első negyedévben bekapcso­lódhatnak a vállalatok ex­port-import ügyleteinek bo­nyolításába. Az év első ne­gyedében megkapják az em­lített bankok a felhatalma­zást a külkereskedelmi ügyle­tek devizaforgalmának bo­nyolítására. A szabadon felhasználható hiteleket továbbra is csak a Magyar Nemzeti Bank vehe­ti fel a nemzetközi pénzpia­con. Disznó-szerencse Szakcsoport a tenyésztésért Tavaly nyáron már sejt­hető volt, hogy országosan lényegesebben kisebb a ser­tések száma, mint a korábbi években. A Fehérgyarmat és Vidéke Áfész Sertéstenyész­tő és Hizlaló Szakcsoportja tenni akart a majdani gon­dok enyhítéséért. 1989 au­gusztus elején felhívással fordultak a másfél évtizedes múlttal rendelkező szövet­kezeti szakcsoport tagjaihoz. A vezetőség úgy döntött, hogy aki a második fél év­ben sertést ad le, az sors­jegyet kap minden sertés után. Tunyogmatolcstól Köl­eséig, Kisartól Tiszacsécséig megmozdult a tagság, összes­ségében 1722 sorsjegyet ad­hattak ki, melyek tulajdo­nosai között az év végén ROBI 55 rotációs kapát pót­kocsival, motoros permetezőt, 2 darab vemhes kocát, s több, összesen 100 ezer forint értékű nyereményt sorsol­tak ki törvényes, ellenőr­zött körülmények között. A szakcsoport vagyona az értékesítés soráni kilogram­monkénti 30 fillérekből ala­kul ki. A kapcsolat viszont azzal magyarázható, hogy a Nagy Barna (balról) átveszi a fődíjat, a ROBI rotációs kapát a szakcsoport elnöké­től. tagok takarmány- és tápel­látásához; az állatok felneve­léséhez éppúgy segít a cso­port; mint az állatok szál­lításához. Az értékesítési ár 8 százalékát ugyancsak rá­adásként kapják a szakcso­porttagok a hizlalási terhek enyhítésére. A tagok egyet­értésével 1990-re is kidol­goznak olyan ösztönzési módszereket, melyek serken­tik a sertéstartásra, hizlalás­ra a vállalkozókat. Tekintettel arra, hogy kö­zel 7 ezer sertést adtak le a fehérgyarmati szakcsoport tagjai 1989-ben, így nem je­lentéktelen az ellátásban va­ló szerepük. A főnyeremény birtokosa, a fehérgyarmati Nagy Barna, illetve egy- egy vemhes koca új gazdá­ja a fehérgyarmati Tarái István, illetve a tunyogma- tolcsi állatorvos, bizonyára jövőre is megpróbálják, meg­kísértik a szerencsét. Molnár Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents