Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-20 / 17. szám
Nyílt Vita A tanácsi költségvetésről Minden település — nagyságától függetlenül — kap 2 millió forintot, egy állandó lakosra 1170 forintot, a külterületi népességre plusz 800 forintot. Adnak, 4100 forintot a 3-18 éves korúakra, a 60 éven felüliekre pedig 3230 forint jár az 1170 forinton felül. Hogy lehet ebből megélni? Jobban, rosszabbul, mint korábban? Örülnek, vagy bánkódnak miatta a tanácsok? Erről beszélgettünk Medgyesi Józseffel, a megyei tanács közgazdasági főosztályának vezetőjével, Kenéz Sándorral, az Állami Számvevőszék tanácsosával és László Gézával, a nyíregyházi tanács közgazdasági főosztályának pénzügyi osztályvezetőjével. Szerkesztőségünket Balogh József képviselte. M. J.: — Nem pontos a felsorolás, ezen kívül minden gyógy- és üdülőhelyi ráfordítás egy forintjára két forint támogatást lehet igényelni. A további normatívákat bizonyos mutatószámokhoz köti a szabályozás. A gyermek- és ifjúságvédelemben egy eltartottra 198 ezerj a szociális intézmények egy eltartottjára 115.000, a szakosított intézményekben 127 ezer, az egészségügyi gyermekotthonban, a gyógypedagógiai intézetben 140 ezer, a középiskolás tanulóra 39 ezer, a diákotthonban vagy extemátusban elhelyezettre 44 ezer forintot ad a költségvetés a helyi tanácsoknak. A bevételek másik részét a személyi jövedelemadó biztosítja, amit minden település saját jogon megkap, s ehhez jönnek a helyben képződő bevételek. K. S.: — Számítások szerint 13-14 milliárd forint között lenne kívánatos a költségvetés és a fejlesztési terv kialakítása. A megye tanácsaink 2,4-2,6 milliárd hiánya van. Az országgyűlés úgy döntött, hogy ennek részbeni fedezésére 1 milliárd 440 millió forintot ad, tehát 1,2 milliárd pénzügyi hiánnyal kell szembenézni. Most tehát csökkentett ütemű befejezéséhez körülbelül 3-400 milliós hitelre volna szükség. B. J.: Akkor enyhén szólva sem mondható jónak ez a költségvetés... M. — A legalapvetőbb hibája, hogy a fejlesztést a partvonalra helyezi, vagyis fejlesztés csak maradványelv alapján lehet. Óriási gond és ez a megyei tanácsok nyakába szakad. Ezután igaza lesz annak, aki azt mondja, hogy paternalista a megyei tanács, mert most aztán vastagon osztogat. A központi szabályozás olyan, hogy a központ normative juttatja el a tanácsokhoz a bevételeket, ám ez nem elég semmire. Akad egy-két tanács, ahol a korábbihoz képest kedvezőbb a helyzet A kisvárosok és Nyíregyháza viszont teljesen a padlón van. A működtetés még úgy, ahogy megoldható, de a folyamatban lévő fejlesztésekre sem lesz pénz, új beruházás pedig sehol nem kezdődik. Ha mégis folytatni szeretnénk a beruházásokat, akkor ahhoz 3- 400 millió hitel kell. B. J.: A nyíregyházi tanács ügyes volt, az elmúlt 3-4 évben egy sor fejlesztéshez kezdett hitelekből. Most pedig rákényszeríti a megyét, hogy ebből a kevésből adjon neki. Mit szólhat ehhez a többi tanács? L. G.:—Ez csak részben igaz. Nekünk 468 millió jut fejlesztésekre, 760 millió hiányzik. Ennek ellenére egy új beruházást szeretnénk indítani, ez pedig a mezőgazdasági szakközépiskola, ami a korábban megfogalmazott tervekben már szerepelt. Egyébként mi beruházási hitelt a 49 milliós kötvény kibocsátásával vettünk fel. Ebből épült a Vay Ádám kiskörút A telekkialakításoknál használtunk fel rövidjeláratú hitelt, úgy hogy saját forrást szabadítottunk fel és ennek felhasználásával gyorsítottuk a beruházásokat. A közép távú tehós célokat így valósítottuk meg. Tehát a megye nem ad semmit, nem veszünk el a többi tanácstól egyetlen fillért sem. Az elkövetkező időszakban a forráshiányt ilyen bizonytalan szabályozórendszer alapján nem lehet hitellel finanszírozni. Ha nem biztos a forrás, nem szabad eladósodni. B. JA választásokig nem is biztos, hogy erkölcsös lenne. Most elkötelezi magát a tanács, aztán az új tanácsnak kell majd kinyögni... Medgyesi József Kenéz Sándor László Géza Balogh József Nyomorúság alanyi jogon A helyi tanácsok finanszírozását önkormányzati alapra kell helyezni, ezért a tanácsi szabályozásnak meg kell teremtenie a helyi önkormányzati gazdálkodás valós feltételeit. Az alapvető cél az, hogy a jelenlegi, túlnyomórészt kiadásorientált szabályozást az erőforrásokkal való szabadabb, önállóbb gazdálkodás váltsa fel, ezért a források felhasználsában teljes szabadságot indokolt adni a helvi tanácsoknak. M. JAz a pénz, amit kaptak a tanácsok a választásokig már valahogy kitart. A kölcsönt már az új elnök veheti fel. Az az igazság, hogy ha valamikor nyílt volt a tervezés, akkor most igazán az. A megyei terv megjelent a Kelet- Magyarországban, szóltunk róla a rádióban, kértük a véleményeket hotzá. Nem törték magukat az emberek. Úgy látszik könnyebb megfogalmazni, hogy ez se jó, meg ez se jó, mint az, hogy mi a jó. Rengeteg bajunk lesz. Akinek kevesebb jut, az bírálni fog, hogy rosszul terveztünk, akinek pedig több—sajnos ez nagyon kevés — az pedig hallgat majd. Tulajdonképpen egyszerű megoldást is választhatnánk. Azt kellene mondani: uraim, ennyi van, ennyi jutott. Megnéznénk, mennyi kell a működéshez, összeszámoljuk mennyi maradt, fejkvóta szerint szétosztanánk és kész. Még rendes embernek is neveznének bennünket. Csak éppen felmérhetetlen károkat okoznánk a tanácsoknak és ezért kell felvállalni a gyanúsítgatást. Arról van szó, hogy a legkisebb veszteséggel, a legkisebb fájdalommal szeretnénk megoldani a gondokat. B. J.: Sok kis fájdalom lesz ebből, mert nem lesz elég az a norma, amit az imént felsorolt. L. G.: — Területenként változik. Ahol például a moslékos sertéshizlalás lehetőségei adottak, ott az élelmezési normát javítani tudják. Nyíregyházán ennek feltételei hiányoznak, ezért itt az országosan jóváhagyott norma szűkebb lehetőséget nyújt számunkra. Kiment a köztudatba, hogy egy középiskolai tanulóra 39 ezer forint jut. Az intézményvezetők úgy tudják, hogy nekik ez az összeg alanyi jogon jár. Ezt a tévhitet kellene elosztani, mert ez az összeg az önkormányzat számára lehetőség, a tanács a szakosztályok által jogosnak ítélt szükségletnek megfelelően osztja fel. K. S.: A vitát egyből eldönti, ha azt mondjuk, hogy ez a normatíva nemcsak fenntartási célokat szolgál, ebből építkezni is kellene. Ezért nincs joga azt mondani az intézménynek, hogy ez a norma őt illeti, neki jár. Itt van a rendszer gondja. Itt kevesebb személyi jövedelemadót fizetnek be, itt a legtöbb településnél kiegészítést kell adni, ráadásul itt az infrastruktúra kiépítettsége is alacsony szintű. Leninvárosban állami pénzből kiépült minden és ők ugyanolyan állami támogatásban részesülnek, mint mi, holott nekünk nemcsak fenntartani kell, építkezni is. M. ./.: Az új szabályozással a jövedelem területi allokációja lényegesen megváltozik. Ez azt jelenti, hogy Szaboics-Szatmár- Bereg és a mezőgazdasági megyék lényegesen kisebb arányban részesednek az állami pénzekből, mint korábban. Leninvárosban fejenként 17 ezer forint a jövedelemadó, nálunk 3300. A 225 településből mindössze ötnél haladja meg a négyezer forintot, azt a szintet, amelyre kiegészítik minden település bevételét. Nálunk ha úgy tetszik 200 településnél kell kiegészítést alkalmazni. Közgazdaságilag indokolatlan, elfogadhatatlan ez a kiegyenlítő rendszer, amit a Parlament elé bevittek. A kiegyenlítő rendszert próbálják normatív alapon működtetni. Hát attól kiegyenlítő, hogy nem lehet normatív! Az a Budapest, amelyiknek 11 milliárd többlete van, még közel három milliárdot kapott, az a Pest megye, amelyiknek 3,5 milliárd a többlete, 1 milliárdnál többet kapott, hogy még több többlete legyen. Ahol pedig akkora hiány van, mint nálunk, ott a hiánynak csupán a felét adták meg. Még a nullára sem vittek ki bennünket. K. S.: Talán csak annyit: a négyezer forint olyan létminimum, mint a nyugdíj alsó határa. Vegetálni is alig lehet belőle. L. G.: Csak kiegészítésül egy konkrét számot: mi 1990-ben 11,9 millióval kapunk kevesebbet, mint 1989-ben. K. S.: 1989-ben egy nagykalapba ment az összes személyi jövedelemadó, s onnan népességarányosan osztották el a települések között. Mi 1989-ben 3,3 milliárdot kaptunk, mikor a megyében élő lakosság 1,8 milliárdot fizetett be. Tehát egyértelmű: másfél milliárd az új szabályozás miatti gondunk. Ez azt is jelenti, hogy az itt dolgozók harmada olyan keveset keres, hogy nem fizet személyi jövedelemadót. M. Itt a legalacsonyabb a jövedelem, ebből adódóan a jövedelemadó, s ez meghatározza a bevételi forrást is. B. J.: Az állami számvevő- szék ellenőrzi az állami pénzek felhasználását. Mit lehet ezen ellenőrizni, amikor a pazarló gazdálkodást kizárja a szegénység? K S.: Mint állami számvevő- széki dolgozónak nincs tapasztalatom, de mint korábbi pénzügyi osztályvezetőnek igen. Azt hiszem, miközben szidjuk ezt a rendszert, a korábbi megváltoztatását mi is szorgalmaztuk. Alapvető gond, hogy nem a tervidőszak végén van a rendszerváltás, folyamatban lévő ötéves terv végrehajtásáról van szó. Egy korábban vállalt kötelezettség teljesítése a feladat 1990-ben, ami elől kitérni nem lehet. Ezeket figyelembe véve kell ellenőrizni annak az állami akaratnak az érvényesülését, amelyet az ország- gyűlés a költségvetésben meghatározott. B. J.: Ha volt olyan információ korábban, milyen lesz a költségvetés, nem kellett volna-e korábban szólni ellene, esetleg felbiztatni a képviselőket, hogy ne fogadják el? hogy a költségvetési reformot be kell vezetni, hogy alanyi jogon jusson a tanács bevételhez. Csak azt nem tették hozzá, hogy alanyi jogon nyomorul meg. B. J.: Az önkormányzati jelleg erősítését akarták! M. J.: Ezt senki nem ellenezte. De ehhez feltételek kellenek. Azóta sem tudjuk, ki akarta annyira ezt a rendszert. Be lehetett volna ezt vezetni fél évkor is és párhuzamosan működtetni a régivel, nehogy megroggyanjon a tanácsi rendszer. Es akkor nincs egy vakvágány, amire befuthatunk épp a pénzügyi gondok miatt, hanem van egy biztonság, és a működés közben látható hibákat menetközben tudjuk korrigálni. Ezt a rendszert leghamarabb 1991-ben lett volna szabad bevezetni, s most legfeljebb csak néhány elemét, azt is maximális kiegyenlítő rendszerrel lehetett volna működtetni. Ennek hangot adtunk minden fórumon, leírtuk, a képviselőket is tájékoztattuk, László Béla pedig el is mondta felszólalásában. Mit lehetett volna még ezek után tenni? K. S.: Kérték a véleményt, mi vittük, de nem látunk viszont belőle semmit. 24 óra alatt kitalálták a jelenlegi elosztási rendszert, úgy, hogy az OT. csoportfőnöke azon az értekezleten hallott róla először, A költségvetési reform célja a jelenlegi túlzott jövedelemközpontosító és újraelosztó szerepének csökkentése főként a gazdasági folyamatokban (támogatások, állami részvétel a felhalmozásban), de az egyéb területeken is (tanácsi gazdálkodás, nem alapvető társadalom- és szociálpolitikai ellátások, lakásberuházás stb.). M. ./.: Jómagam nem egyszer megfogalmaztam a Belügyminisztériumnak, hogy ez a rendszer nem kiérlelt, nem alkalmas jelen pillanatban bevezetésre, nem tudja kezelni az átmenetet, az induló különbségeket, amelyek a megyék intézményhálózataiban megvannak. Ánnál is inkább, mert relatíve azért is kap kevesebbet megyénk, mert intézményhálózata még nincs kiépülve. És végképp nem tudja kezelni a rendszer a fejlesztéseket. Ez a rendszer a településfejlesztést kisepri a tanácsi tervezésből. Én ezt szó szerint fogalmaztam meg a miniszter- helyettes előtt, aztán felállt a Veszprém megyei kollégám és azt mondta: az a legnagyobb baj, hogy nem is tetszik érteni, mit mond a Medgyesi. Volt egy Pénzügyminisztérium, volt egy Országos Tervhivatal, amelyik ezt a témát ismerte. Most alakult egy új szervezet, a régit szétverték, az új meg nem tudja még, hogy mi a dolga. De csak az érdekelte őket, amelyiken a megyék is részt vettek, mert előzőnap este döntöttek így. Másnap kormány elé vitték, aztán a Parlament elé és mivel a költségvetést jóvá kellett hagyni, elfogadták, mert sokkal nagyobb volt az egyéb,kockázat, mintsem annak mérlegelése, hogy életképesek maradjanak a tanácsok. M. J.: Nem volt korrekt a kormány tájékoztatása. Elmondták, hogy 17 milliárd többlet és 15 milliárd hiány van. A kormány úgy gondolta, ha ennyi a többlet, ennyi a hiány, akkor a szaldó 2 milliárd többlet. Csak azt nem mondták, hogy a hiány a többlettel nem konvertálható, mert területileg más helyen van a hiány, mint a többlet. Nem mindenütt vannak bajban. A fővárosban és Pest megyében nincs gond, sőt van olyan terület, ahol a települések kétharmada jobban jár. Nem a rendszert akarjuk likvidálni, de egy rendszer csak úgy működhet jól, ha teljesen kiérlelték, ha komplett területfejlesztési felfogásban működik és ha az indokolatlan különbségeket kezelni tudja. Most pedig az átmenet gondjait kellett volna tudni kezelni. Nem az önkormányzati jelleg erősödését kifogásoljuk tehát, hanem feltétel nélküli bevezetése ellen emeltünk szót. A működési zavarokat majd észre fogják venni, de akkor már késő lesz. L. G.: Ez a rendszer tulajdonképpen a megyék közötti különbségeket megőrzi, sőt bizonyos vonatkozásban növeli. Mint megyei város tapasztaljuk, hogy jelzéseink nem épültek be á tervekbe. B. J.: A fejlesztésekre akkor most nincs semmilyen remény? L. G.: Nem lesz rá pénz. Ettől függetlenül komoly érdekünk fűződik a kórház rekonstrukciójához, s bármilyen áron fel kell építeni Nyíregyházán a mezőgazdasági szakközépiskolát. Ha nem kezdtünk volna bele a sportcsarnok építésébe, az ezredfordulóig sem lenne kész. Belevágtunk, s két év alatt megépült. Azokat a beruházásokat nem hagyhatjuk el. amelyek a jövőt jelentik. Meg kell teremtenünk a technikusképzés feltételeit, mégha ez más területeken szigorításokkal jár is. K. S.: Fel kell tenni a kérdést: Működtesse a megye a cél- támogatási rendszert vagy ne? Adja- e a fejkvótát vagy ne adja? Megtérítse-e az ÁFA-t vagy ne? Most válogathat, hogy milyen korábbi ígéretét ne tartsa meg. B. J.: A költségvetés elfogadtatásának egyik indoka és lényege az volt, hogy az új rendszer erősíti az önkormányzati jelleget és megszünteti a megye osztogató szerepét. K. S.: Csak két számot hadd mondjak. Az elmúlt évben 100 millió szabad pénz volt, amit osztogatott a megye, ma másfél milliárdot kell osztogatni. M. J.: A nagy baj, hogy épp akkor vezették be az új rendszert, amikor fél évente faragtak le súlyos milliókat. Nem a rendszer hibája volt, hogy üyen körülmények között nem volt képes hibátlanul működni. Négy éven keresztül még így is működött, automatikusan jutottak a tanácsok a kért támogatáshoz, automatikusan járt a fejkvóta, s kapták vissza az ÁFÁ-t. Ha kínlódással is működött a rendszer, s mi vettünk fel hiteleket, hogy a helyi tanácsokat ne bántsuk. Még ezt a nagy inflációt is lenyeltük volna, ha annyi pénzt kapunk, amennyit eredetileg ígértek. Csoda-e ha ezek után nemet mondott rá a megyei tanács? II Kaiét 1990. január 20.______________________________________ manWPniNTÍÜ - - _______ 5 ————A HWayanilTtZdlJ HÉTVÉGI MELLÉKLETE —^^—