Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-18 / 15. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. január 18. Hangverseny Az Országos Filharmónia hétfő esti bérleti hangversenyén a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar működött közre Szabó László Liszt-díjas karnagy vezényletével. Előadásukban kát nagy romantikus szerző, Csajkovszkij és Brahms három műve hangzott fel. Népszerű műveket műsorra tűzni hálás és egyben hálátlan feladat is. Hálás, mert a közönség szereti, mindig szívesen fogadja, és hálátlan, mert mindenki ismeri, így kritikusabb füllel, nagyobb igénnyel hallgatja, mivel van összehasonlítási alapja. Csaj kovszkij: Rómeó és Júlia nyi- tányfantáziájának és Brahms: IV. E-moll szimfóniájának megszólaltatása változó színvonalon történt. A koncert karmesterét főleg a tételek drámai csúcspontjai érdekelték, ezek megkapó megszólaltatására törekedett, ami sikerült is. Ugyanakkor a lassú és lírai részek szürkébbek, halványabbak voltak A két szám között Vences- lav Nikolov bolgár gordonkaművész Csajkoszkij: Változatok egy rokokó témára című művét szólaltatta meg. Ö igyekezett a mű adta lehetőségeket kihasználni. Színes végletekkel bővelkedő előadása nagy hatással volt a közönségre. Ráadásként Pro- kofjev és Cincadze virtuóz karakterdarabjait játszotta nagy sikerrel. Könyv a tiszalöki fogolytáborról Recsk, Balassagyarmat, Kistarcsa ... s megannyi tragikus helységnév. Emberi sorsok, tragédiák színhelyei. Hogy megyénk egyik községében is volt hadifogolytábor, arról sokáig még suttogni sem volt tanácsos. Nyolc ' évi gyűjtőmunka után májusban jelenik meg az a Görbedi Miklós nyugdíjas pedagógus által szerkesztett kiadvány, mely a tiszalöki vízierőmű rab építőiről szól. „1020 nap az őrtornyok árnyékában"... az 1020 keserves nap alatt 1720 ember fordult meg a táborban, de egyszerre 1400-nál többen nem tartózkodtak a kettős szögesdrót mögött. A szülőket kitelepítették — Mindig „piszkáló” ember voltam — kezdi a tanár úr a visszaemlékezést, aki egyébként több publikációval dicsekedhet — az erőmű építése része a községtörténetnek. Gondoltam fel kellene tárni a volt hadifogolytábor történetét. Mindez a nyolcvanas években volt. Tiszalökön a foglyok közül tizenöten telepedtek le, kilencen ma is élnek. Annál is inkább érdekelt a téma, mivel vad hírek keringtek arról, hogy ezek fasiszták voltak. 1982-ben felkerestem Tas- nádi Frigyest, aki itt volt hadifogoly, de ő. elhárította érdeklődésemet azzal, „Hagyd ezt, kényes téma . ..” (Ma ő a legfőbb segítőtársam.) De én nem hagytam annyiban a dolgot, egy-másfél év alatt a tiszalökiek majd mindegyike vallott. Csak az ő segítségükkel sikerült kapcsolatot teremteni az NSZK-ban élő volt bajtársakkal, akik kezdetben rendkívül gyanakvó- ak és bizalmatlanok voltak. Hol van Boxer és a „fekete könyv”? Amikor idelátogattak, sikerült őket szóra bírni. — Hogy kerültek ezek az emberek az NSZK-ba? Egyáltalán kik voltak a hadifoglyok? — Nagy részük a Szovjetunióból hazahozott hadifogoly volt, haza sem mehettek. Sóstón osztották szét őket és szállították a magyar táborokba — dolgozni. Sokan közülük három évig harcoltak a fronton, majd újabb három évet kinti fogságban töltöttek, amihez csak ráadás, volt a tiszalöki 1024 nap. Miközben raboskodtak, szüleiket, családjukat a Dunántúlról mint svábokat kitelepítették. Ezért logos a meghatározás, hogy Tiszalök a’magyarországi németek Recskje. Mintegy ezer táborlakó a szabadulást követően az NSZK-ba kívánkozott. Rajzok a fogságról Nézegetjük a tábor alaprajzát, a mindennapi élet szomorú és kis örömöket tartogató eseményeit megörökítő rajzokat (ugyanis volt egy grafikus is a rabok között). Kék ávósok, zöld ávósok, fogolyparancsnokok, egyenruhák, melyeket csak filmeken láthat az én korosztályom. A történeteket hallgatva, az arcokat közelről látva, a legkevésbé sem filmforgatókönyv-szerű az egész, hanem maga a kíméletlen történelem. Bár azért a filmből még lehet valami, ugyanis Sára Sándor már kifejezte érdeklődését a téma iránt. Öt halottja is volt a tábornak 1953-ban, nem sokkal felszámolása előtt. Földi maradványaikat a rengeteg kutatás ellenére sem találták még meg. A múlt év októberében 4-én felavatták az emlékoszlopot, amelyen az ot áldozat nevét is feltüntették. A több tucatnyi rendszerezett dosszié között a leveleket tartalmazót lapozgatom. Sokan örömüket fejezték ki, hogy végre foglalkozik velük valaki, személyes találkozást ígérnek, mások oldalakat írtak tele élményeikkel, ami az anyagot gazdagította. A tényekből azonban hiányzik még néhány fontos adalék. Nagyon lényeges lenne például megtudni a magyar foglyok teljes névsorát. Létezik egy bizonyos „fekete könyv”, a nyilvántartás. A Belügyminisztérium illetékesei még a mai napig sem válaszoltak a többszöri kérésre sem. A volt rabok nem bosz- szúra vágynak, amikor szeretnék kideríteni, ki volt a Boxer nevű fogdmeg, aki a legtöbb szenvedést okozta az embereknek. Öt szeretnék bíróság elé állítani. Lágerlakók Kazincbarcikán A dokumentumgyűjtemény megjelenik, a németek június elején ellátogatnak Tisza- lökre. Vajon a munka befejeztével megnyugszik-e a tanár úr? — Szó sincs tétlenségről. A kutatások során felderített néhány adatból arra lehel következtetni, hogy a kazincbarcikai vegyi kombinátot is hasonló módszerrel, kézzel, csákánnyal, lapáttal lágerlakók építették. Mivel ezt még senki sem dolgozta fel — hallva a tiszalöki történet megjelenéséről — sok résztvevő jelentkezett már nálam levélben. . Ügy, hogy lesz mit csinálnom. Nemcsak a magánérdeklődés vezet a „történelemfejtés” során, hanem az is, hogy ezek kapcsán szó van egy ország önbecsüléséről is. Szőke Judit Még február 1-jéig izgulhatnak a hallgatók a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. A vizsgaidőszak hátralévő részében azonban okosabb még tanulni, és nem izgulni. Képünkön a vizsgára váró hallgatók egy csoportja. (B-zs.) Rézműves-specialitás: álion ütés, fejen rúgás Róza néni Tivadarból A századforduló előtti években született Kovács Györgyné — Róza néni — aki Tivadar ban, a Petóii Sándor utca 7 szám alatt' él. A 99. évében járó idős asz- szony még a népszavazáson leadta voksát. s felkereste a gyülekezetei is. hogy háiac adjon Istennek. Tizenhét éve özvegyen él, s a 3 gyerek Pest tői Kanadán át Kaliforniáig szétszóró • dott a világban. Mint Róza néni elmondta mindennap reggel 7'órakor felkel, s tesz-vesz a ház körűi. Beszélgetésünkkor felidézte, hogy kislány korától rendszeresen dolgozott. Káros szenvedélyeknek nem volt rabja, s orvosnál csak a közelmúltban járt. Ugyanis: „egy nagy kötő fát hoztam be, s a jószágok lekoptatta kövön megcsúsztam, s az egyik fa megszúrta a lábam” — mondta. Róza néni Tivadar legidősebb lakója. Négy szemüvegét váltogatva még ma is olvasgat. A tv, rádió ugvancsak nélkülözhetetlen kelléke életének. Tudja, hogy a közel négyezer forint nyugdíja mi-, re elég, s mennyit tud belőle takarékoskodni. Nagy elismeréssel szólt a Tarpáról — a gondozónő személyében — érkező rendszeres látogatásról, segítségről. Igaz kifizette a sírhelyet, és a koporsót 1= megvette (ott van az ólban nejlonnal, és pokróccal letakarva), de nem gondol a halálra. „Szeretném megérni a százat, ha Isten is úgy akarja”, mondta szerényen a búcsúzásnál, kikisérve a lakás ajtajáig. A férfi húzódozott, a nő pedig a fiatalember karján lévő arany karkötőt nézegette, majd K. Zsolt távozott. A nő utána ment és a bejáratnál nem tetszek mlkwMKS Zsolt közölte: nincs szándékában vele kapcsolatot létesíteni. Eközben'a>4ép<s£bí két cigány férfi jött le. Mihelyt mellé értek, a karjait szó nélkül megfogták, kissé megemelték, s húzták az ABC felé ... Az ezután történtekre nem emlékszik. Amikor magához tért, a földön feküdt, az arca fájt, a szája széle ki volt csattanva, a bal szemöldöke pedig felrepedve. A szemüvege összetört. Az inge csupa vér lett. Visszament a Karfiol bárba értesíteni a rendőrséget. Az ékszerek eltűntek K. Zsolt otthon mosakodás közben vette észre, hogy a csuklójáról és a nyakából hiányoznak az ékszerek. A rendőrség elfogta Rézműves Lajos 23 éves nyíregyházi lakost, aki a bűn- cselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható. Az ügyről Bónizs József, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Rendőr-főkapitányság főnyomozója egyebek mellett a következőket mondta: Rézműves Lajos a Karfiol bárban negyedmagával szórakozott. Éjfél után Varga Attila nyíregyházi lakos az asztalukhoz ment, s közölte: a társaságában egy ittas férfi karján értékes aranylánc van, vegyék el tőle. Rézműves a jelenlévő két barátnőjével megbeszélte, hogy először a lányok lépnek akcióba, megismerkednek K. Zsolttal, s a láncot ellopják. Mivel ez nem sikerült, elhatározták: az ékszert erőszakos úton szerzik meg. Ügy is volt, az iltetőt ^gittötték, s a láncot majd. az eladásából szerzett pénzi^díifcik. „Hátha fűn egy részeg pali“ — Kiderült, a „Klári nevű lány” Rézműves Lajos élettársa, a fiatalkorú M. Hajnal volt. Mindketten más bűn- cselekmények elkövetésével is alaposan gyanúsíthatok — tájékoztat Farkas Sándor rendőr hadnagy. Egy másik időpontban Rézműves Lajos és M. Hajnal a nyíregyházi Márka presszóhoz mentek. Nem tértek be, mivel a főnöknő kitiltotta őket onnan. (Azért, mert korábban Hajnal egy vendégtől ellopott egy táskát, de a lányt elkapták.) Idézet Rézműves Lajos vallomásából: „A presszónál azért ácsorogtunk, hátha jön egy részeg pali, akit le tudunk venni, mármint Hajnal ellopja a pénzét. Ekkor egy fillérünk sem volt. .. Este tízkor a Márkából kijövő Káté Ilonával és Lakatos Bertalannal (akik korábban a szórakozóhelyről sört hoztak ki nekik) távoztak. Lassan mentek, s észre vették, hogy egy 'férfi megy utánuk. M. Hajnal odalépett hozzá és beszélgetett vele. Később a nő visszament Rézművesékhez, közölte, az illetőnél nincs pénz. Ezt a férfi ölelgetése során állapította meg. A Kossuth tér és a Kelet Áruház irányába tovább haladtak. Közben M. Hajnal megint a részeggel foglalkozott. Ekkor Rézművesben felötlött: ezt az embert leüti. Előzőleg javasolta a lánynak: közösülés céljából csalja a dufartba. Rézműves tudtá, hogy az illetőnél van pénz, inert amikör a Márka ablakán benézett, a férfi a pultnál fizetett. Ezután az ember a Bajor sörözőbe ment, ahonnan körülbelül tíz perc múlva kijött. Rövid idő múlva Hajnal odament hozzá... Rablás éjszaka Újabb részlet Rézműves Lajos rendőrségi vallomásából: „A férfit jól megnéztem. Olyan 40—50 éves lehetett, tőlem magasabb, kövér. Nem féltem tőle, mert az ilyesmiben már gyakorlott vagyok... Hajnallal bement a dufart alá Én elbújtam egy bokor mögött. Láttam, a partner a zippzárat lehúzta a nadrágján, akkor odaugrottam, megfogtam a férfi vállát, magam felé fordítottam, s bevertem egyet az állára. Ettől ő hátra tántorodott, megroggyant, s fejen rúgtam, melytől térdre esett. Ezután ;a pulóverét a fejére húztam, s az egész testét belevágtál?) a pocsolyába háromszor gyomron rúgtam, amitől eszméletét veszítette. Nem kelt fel. Később kihúzr tam a vízből, nehogy megful-. ladjon. A zsebéből M. Hajnal kivett 1350 forintot. Ezután a lánnyal taxival hazamentünk. Nehogy megismerjenek, átöltöztünk, majd visszamentünk a Karfiol-bárba. Káté Ilona ott várt bennünket. Rézműves Lajos bűnlajstromán már rablás is szerepel. Tavaly október elején Lakatos Bertalannal Nyíregyházán, a Jókai tér felől a szabadidőközpont felé mentek. Éjjel 11 óra volt. Látták, hogy valaki a nyíregyházi taxiállomásnál gyalog megy Követték, mert gondolták, van nála pénz. A férfi nem látszott ittasnak. Miután a sportcsarnok előtt mindnyájan elhaladtak, Rézműves a férfihoz szaladt, állón ütötte, s amikor megroggyant fejen rúgta. Ezután az illető nyakából kitépte a láncot, elvette nadrágszíját, lehúzta cipőjét és magához vette az óráját. Az ügyekben Rézműves Lajos és Lakatos Bertalan előzetes letartóztatása mellett, a vizsgálat folyamatban van. Cselényi György Vallomás Kérem, én nem vagyok hibbant. Ne higgyen senki ütődöttnek, . . . amikor bambán bámulom az újságos standok magazinjairól rám meredő didiket, és még bambábban a rajtuk árként feltüntetett háromjegyű számokat. .. . amikor az ABC-ben boldogan pakolom tele a kosarat (van miből), de mielőtt a pénztárhoz mennék, kénytelen vagyok a holmikat visz- szatenni a polcokra, merthogy fizetni már nem tudok (nincs miből). . . . amikor átmegyek a piroson, ha nem jön autó, és a tudván-tudott elsőbbségem ellenére sem merek elindulni a zebrán, ha jön autó. . : . lió&y inkább gyalog járok, pedig busszal is mehetnék, de félek, hogy nem jön a busz, vagy ha jön is, a tömeg miatt nem férek fel rá. . . . vagy ha mégis felszállók egy buszra, rögtön beállók az ajtóba, mert az a kényszerképzetem, hogy majd nem tudok leszállni. Nem, kérem, én nem hibbantam meg. Csak még nem szoktam hozzá a hazai viszonyokhoz, nem tudom meg úgy csinálni, ahogy kell. Kérem, én csupán Moszkvában élek . . . —db— A nemi ösztön vámszedői „Szia, Klári vagyok. Látom, egyedül vagy, nincs kedved velem egy kellemes estét eltölteni? — kérdezte egy csinos cigánynő tavaly október 14-én hajnalban K. Zsolttól, a nyíregyházi Karfiol bárban. — A tarifa ezer forint.” Nem tabu többé Szeretné megélni a százat
