Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-18 / 15. szám

1990. január, 18. Kelet-Magyarország 3 Szabad préda A mire számítani lehetett bekövetkezett. Országos méretűvé nőtt a felháborodás az év eleji drasz­tikus áremelések'miatt. Az ellenzők kórusa nap­ról napra bővül: megtalálható közöttük a pártonkívüli éppúgy, mint a legkülönbfélébb pártállásúak tömege. Ismeretes a szakszervezetek nagy horderejű kiáltása már az első órákban, azóta pedig egyaránt állást foglal az árak elszabadulásával szemben az MDF, a Szocialis­ta Párt, az SZDSZ csakúgy, mint az MSZMP Központi Bizottsága, s a sor még igen hosszú. A legfrissebb pe­dig az a tüntetés volt, amelyre a fővárosban került sor, s ahol már nem csupán az áremelések ténye hallat­szott a hangosbemondón keresztül. Megyénkben is sza­porodik azoknak a szerveződéseknek, személyeknek a száma, akik egyre elviselhetetlenebbnek tartják az árak meglódulását. Szerkesztőségünkbe is naponta ér­keznek a különböző tiltakozó levelek, állásfoglalások, amelyekből kicseng: mind többen az általános elszegé­nyedéstől féltik az országot, a nemzetet Ezek után a krónikás is ingerültebbé válik, miköz­ben arról értesül, hogy lassacskán nem múlik el héttő, hogy ne emelnék egyik- másik létfontosságú élelmiszer árát. Ami leginkább szöget üt az ember fejébe, az, amit a Mezőgazdasági és a Kereskedelmi Minisztéri­umban egyaránt megerősítettek, hangsúlyozva: „ ... Az ármegállapodás a termelők és a kereskedők dolga, eb­be semmiféle hatóságnak nincs beleszólása ...”. Dőre­ség volna most ezt a fejleményt kiszakítani abból az egész gazdaságot érintő folyamatból, amelynek legpa- rázsabb összecsapása a decemberi parlamenti ülésen volt, az idei költségvetés elfogadása idején. Ott ugyan­is kertelés nélkül kinyilatkozták a honatyák: ahhoz, hogy megkezdjük gazdaságunk rendbetételét, könyör­telenül szembe kell nézni a piac szigorú törvényeivel, s ez bizony az életszínvonal csökkenését eredményezi. Ugyanitt drámai módon ecsetelték, hogy hazánk csak akkor juthat ki ebből a lehetetlen állapotból, ha elfo­gadja a Nemzetközi Valutaalap diktálta feltételeket (jelentős megszorításokat, a megélhetés költségeinek emelkedését stb.), mert csak így juthatunk hozzá azok­hoz a hitelekhez, amelyekkel még elviselhető az ország a választások utáni időszakra, amikor vélhetően koalí­ciós kormány dönt majd a nép sorsáról. Szó sincs róla, hogy amnéziában szenvedve elfelej­tenénk ezeket, amikor magunk is szót kell, hogy emel­jünk a parttalanná váló áremelések ellen. Az elszaba­duló pokol, amely anarchiába vezethet — mondjuk ki végre egyértelműen — nem minden esetben igazolható a népgazdaság sanyarú helyzetével. Nagyon sokszor ki­mutatható (ehhez nem kellenek akadémikusok, nagy­felkészültségű közgazdászok), hogy az árliberalizálás­hoz milyen rétegnek fűződik elsődleges érdeke. Nyilvánvaló, hogy ha emelkednek az alapanyagárak, drágább az energia, meg mindenféle közvetett költség, akkor a közszükségleti cikkeket előállító vállalatok, üzemek a könnyebbik megoldást választják: gyerünk, hárítsuk át mindezt a vásárlók tömegére. Ugyanakkor ideje volna már komolyabban e könnyebb ellenállás mögé nézni és feltérképezni, kiknek, milyen mérték­ben fűződik közvetlenül is anyagi érdekük a gátlásta­lan áremelésekhez. És ennél a pontnál nem árt egy picit elidőzni: rög­vest kilóg a lóláb! Sok kéz kellene ahhoz, hogy az uj- jainkon megszámláljuk hány vállalat és üzem szűkebb vezetői gárdája (sajnos csakis a szűkebb vezetői gárda és nem a dolgozók közössége) félti az eddig megszer­zett kiváltságos helyzetét, a magas bruttó jövedelmét és a több száz ezret kitevő évi prémiumát attól, hogy ne adja isten, a költségek növekedése nyomán ezek az összegek csökkenhetnek az idén. Naívság volna arra apellálni, hogy a gazdaság önhatalmú vámszedői em­beriességből, a nép megélhetéséért érzett felelősségből mondjanak le e százezrekről és elégedjenek meg a több tíz ezerrel. Másutt van itt a bökkenő: magasszintű jogszabályok, kormányrendeletek és miniszteri utasítások rögzítették és rögzítik azokat a manőverezési lehetőségeket, ame­lyek módot nyújtanak az ilyen kisebb ellenállás felé helyezkedésre az érintett vállalatok vezetői elitje ré­széről. Ezeket a jogszabályokat kellene — szerintem — a széles nyilvánosság előtt átvilágítani és — ha bajban van a nemzetgazdaság és áldozatot kell hozni a nép­nek — akkor ez alól az áldozat alól ne legyenek kivé­telek azok sem, akik szemrebbenés nélkül tudnak dön­teni áremelések fölött, s lihegve, már-már jajveszékel- ve sorolják azokat a bizonyos költségtényezőket, ame­lyek őket e népszerűtlen lépésre kényszerítik. Meglehet, hogy az említett két minisztériumnak nincs beleszólása a termelők és a kereskedők dolgába, hiszen ez sértené a gazdálkodás önállóságát. Igen ám, de itt félelmetesen megbillen a társadalmi mérleg: a különböző adóztatásokba, bizonyos szolgáltatási-üze­meltetési díjak emelésébe viszont van beleszólása a kormányzatnak. Valahogy a beleszólás fogalmát is tisz­tázni kellene, s akkor talán a felkorbácsolt kedélyek is csendesülnének. A félreértések elkerüléséért: bárki érintett, legyen szíves és ne akarja e sorokat vezetőellenes álláspont­nak minősíteni. Hiszen a krónikás is vallja, hogy a na­gyobb felelősséget vállaló részesedjék a javadalmakból bővebben, mint az, aki csak imitálja a munkát, vagy akinek csak a szája jár, s munka helyett követelődzik. De az önmérséklés, a társadalmi realitással történő szembenézés elodázhatatlan. Miközben a politikai pluralizmusban — ha lassan is — sikerül létrehozni bizonyos etikai kódexet (tapasz­talhatunk ilyen törekvéseket most a választási hadjá­rat során) a gazdasági pluralizmus nem ismeri ezt a megoldást: ott nincs kötelező magatartásforma, ott sza­bad a gazda és a határ a csillagos ég — vélik egyesek a kötelező üzleti tisztesség helyett, ami jellemzője egy jól működő piacgazdaságnak. B ékés átmenetet hirdettünk, akarunk! Ám úgy tű­nik, hogy ezt a békés átmenetet egyre inkább a gazdaság diktatúrája kezdi ki. A veszély napról napra nő, ezért a határozott lépés aligha tűr halasz­tást. Angyal Sándor Aki keres az talál, mint ezek a birkák, Fehérgyarmat határában. (H. P. (elv.) Közgyűlés Nyírtasson A nyírtassi Dózsa Tsz-ben kezdődött az új év azzal, hogy választási közgyűlést tartottak. A régi vezetőség nevében Técsy László elnök számolt be az öt év során végzett munkáról. Elmondta hogy a szabályozók többet ár­tottak a mezőgazdaságnak ez idő alatt, mint a rossz időjá­rás, pedig ez utóbbiból is bő­ven kijutott. öt év alatt több mint 40 ezer forinttal több lett a tag­ság bruttó egyéni keresete. Bérbe kiadtak 207 hektár al­mát, 22 hektár szilvát és most készítik elő a meggy kiadását is. Közben szamócát, almát, köszmétét telepítettek. RIOGAT A MUNKANÉLKÜLISÉG Gyárat vettek a kultúrának Régi-új utakon a közművelődés Megjelent a munkanélkü­liség réme is, hiszen felve­tődött a kérdés, vajon a megváltozott szerepkörben szükség lesz-e minden ed­digi szakemberre, alkalma­zottra? Ugyanakkor egyéb problémákkal is szembe kell nézni a művelődési ház dol­gozóinak, például azzal, hogyan teremtsék elő a mű­ködéshez szükséges pénzt, miként szervezzék program­jaikat, hogy fent tudják tartani magukat, a közmű­velődésnek milyen formáira hangolódjanak? Visszatérni a „hőskorszakhoz“ Mint azt Nagy Ferenc, a művelődési központ igazga­tója alapvető fontosságú­nak tartja megjegyezni: olyan szakaszba jutott a kulturális ágazat, amikor el kell vetniük az utóbbi évti­zedek gyakorlatát és vissza kell térniük a népművelés „hőskorszakához”. Példa­értékűnek tekintik azokat az időszakokat, amikor a különféle érdekeken alapuló gazdatanfolyamok működ­tek, népfőiskolákat szer­veztek, az emberek kedvvel jártak a dalárdákba, az olva­sóegyletekbe, voltak műpár­toló egyesületek, az egyhá­zak pedig tevékeny szerepet játszottak az ifjúság lelki gondozásában, nevelésében, azokat a régi művelődési formákat, művelődési kö­zösségeket az önszervező­dés jellemezte. Ügy vélik, ismét eljött ennék az ideje és eleve kudarcra ítélt mindert olyan kezdeményezés, ame­lyet felülről, mesterségesen irányítanának. Ezzel szem­ben' annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy a nép­művelő szolgálja a közös­séget. Ennek szellemében az intézmény átminősítése folytán „felszabaduló” mun­kaerő ott fog jelentkezni, ahol ilyen helyi kezdemé­nyezésekkel találkoznak. A lakókörzetekre fognak most nagy figyelmet fordítani, felkarolják a megszerveződő csoportokat. Azt is felvállal­ják, hogy a megyeszékhely közművelődési szempontból eddig ellátatlan kerületei­be, illetve az „alvó” város­részekben a speciális igé­nyekre épülő érdekközössé­gek létrejöttét és működését támogassák. Jelenleg . így sikerült elűzniük a munka- nélküliség rémét, és még jól is járhatnak, ha a tervek valóra válnak. Dj helyiségek a lakókörzetekben Ott van például Örökös­föld, ahol belátható időn belül nem épülhet kulturá­lis intézmény. Ki lehet azon­ban használni az iskolát, a könyvtárat és azt a la­kást, amit a tanács bocsá­Minden eddiginél nehezebb évet kezdtek el idén a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központban, an­nak a tudatával, hogy ebben az évben lejár a me­gyei „jogosítványuk”, és 1991-től már nem lesznek területi-hálózati funkcióik, hanem a megyei jogú város művelődési intézményévé minősülnek. tott a nyugdíjasok rendelke­zésére. Másutt is keresik a kapcsolatot az iskolákkal, mint például a Ságvári kertvárosban, ahol a kiala­kult életmódhoz, szokásokhoz alkalmazkodó művelődési formáknak lehet létjogosult­ságuk — kisállattenyésztő, vagy növényvédelmi szak­ismereteket adó köröknek, kluboknak, tanfolyamoknak. Több lakókörzetben kap­nak a jövőben nagyobb te­ret azzal, hogy újabb he­lyiségekhez juthatnak hoz- 2á. Fokozatosan megszűnik ugyanis egy konstrukció: a párt- és művelődési ház egy fedél alatt létrehozott, fuzionált intézménye. A Ságvárin a Prága utcai épületről van szó, továbbá a Városmajor úti, a borbá­nyai és a Honvéd utcai he­lyiségekről, melyek egy ré­szét a párt már átadta. A Folyóka utcán ottmaradt a könyvtár, az átadott részt egy iskola kapta meg okta­tási célokra. Nyírszőlősön két klubhelyiséget hasz­nálhatnak, a nagyterem életveszélyes. Nagy fába vágták a fejszét Sóstóhe­gyen: a volt művelődési házból a gyógyüdülés lehe­tőségeihez kapcsolódóan egy közepes kategóriájú, cso­portok fogadására is alkal­mas, 40—50 személyes szál­lodát kívánnak kialakítani, amit a művelődési ház fog kezelni. Ozembérlet, utaztatás Korábban talán el sem le­hetett képzelni, vagy hinni azt, ami most terv, vagy meg­valósuló ötlet. Néhányat em­lít ezek közül Nagy Ferenc, annak illusztrálására, ho­gyan formálják a politikai viszonyok a közművelődési állapotokat. Magánműterem nyílik a házban a közeli jö­vőben Tóth Sándor szobrász- művész közreműködésével, ahol ezüstérmektől a kisplasz­tikáig terjed a kínálat. Meg­nyílt a Helló bolt, az Inter- video kölcsönzője, megkezdte munkáját az adótanácsadó szolgálat. Mindez bérleti be­vételeket hoz a háznak — ter­mészetesen igyekeznek a „ke-" retek között” a- kulturális szférában megmaradni a he­lyiségek bérbeadásánál. Az új szellők fuvallatára vettek egy „gyárat”. Jó fel­tételek mellett megvásárolták a HAFE Rákóczi úti volt te­lephelyének főépületét, egy 1500 négyzetméteres csarno­kot. Nagy fantáziát láttak ab­ban, hogy az odatelepülő Gra­fik nyomda mellett mások is elférnek, és a művelődési ház számára kedvező bérleti szer­ződéseket kötnek a kiadható területekre. Jelentkezők már­is vannak. Egy osztrák ká­vépörkölő azért állt el a szer­ződés megkötésétől, mert nincs vezetékes gáz. Egy gal­vanizáló cégnek pedig a nép­művelők mondhattak nemet környezetvédelmi okok miatt. Az újabb események közé tartozik a nyomdával kapcso­latban, hogy létrehoztak egy kft.-t, amelyhez betéti társa­ság csatlakozhat — anyagi­lag érdekeltté teszik a dol­gozókat a minőségi munká­ban, ugyanakkor ezzel erő­síthetik a közösségi és a jö­vőbe vetett hitet. Ugyancsak az új közéleti viszonyokkal kapcsolatos, hogy az idegenforgalomban is megjelentek a művelődé i ház népművelői, az Art-Tou- néven megalakult utazási iroda szervezőiként, az erre a célra alapított kft.-ben. A fővárosi szakszervezeti mű­velődési ház szervezte az iro­dát, amelynek alkalmazottai- ként a nyíregyházi népműve­lők a kárpátaljai, illetve az erdélyi utak programjainak előkészítésében vesznek részt. Változásokkal kezdődött és folytatódik az új év. Bel­ső módszertani átszervezések is lesznek, és új számítógé­pes műsorajánlattal jelent­keznek, a bevégeztetett sor­sú Nyíregyházi Műsorkalauz helyett. Eközben folyamato­san „szondázzák” a közönség kulturális igényeit, hogy azoknak minél inkább igye­kezzenek elébe menni. Baraksó Erzsébet Búza, csak úgy mellékesen... Képzelt riport egy zárszámadásról Az utóbbi időben a keleti végeken is tovább szaporod­tak az üzemekben a mellék- tevékenységek, a mellék­üzemágak. Az egyik építő vállalat például sörözőt nyi­tott, egy homoki tsz mellé­kesen gumikesztyűket gyárt Külső munkatársunk kép­zelt riportja egy külterületi tsz zárszámadó közgyűlésén készült. Tsz-elnök: — Tisztelt zárszámadó közgyűlés, Homokhát lakói! A kedvezőtlen adottságú ho­mokon 1989-ben is vesztesé­ges volt mindkét főágaza- •tunk. A növénytermesztés­ben nem jött be a krumpli, a hatszori permetezés elle­nére mindet megette az amerikai burgonyabogár. Egy hang közbekiált: — Követeljünk kártérítést az amerikaiaktól! Az elnök folytatja: — Az egymilliót érő szé­nánkat elvitte a belvíz, egy kis protekcióval, egy kis lakkozással a biztosítótól ezért kaptunk hárommilliót, de ez is kevés. Az időjárás is közrejátszott abban, hogy a vöröshere nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egy újabb hang közbeki­ált: — Le a Vörös Herékkel! Az elnök tovább folytatja: — A borjúszaporulat a bázishoz képest felére csök­kent, rriert az inszeminátor tévedésből aludttejet fecs­kendezett. Ami az idei esz­tendőt illeti: javaslom, sor­vasszuk el mindkét főágaza­tunkat és hozzunk létre melléküzemágakat. Szövet­kezetünk álljon csupa mel­léküzemágból. Ezeket a me- léküzemágakat persze fő­ágazatoknak fogjuk nevez­ni. Az átalakított tehénis­tállóban lehetne varroda mint főágazat. A géptelep helyén lovasiskolát nyitunk, itt betyárruhában fogadjuk a pénzes turistákat. A fő­könyvelőnk lesz a főbetyár. Egy hang közbekiált: — ő most is az. Az elnök csak folytatja: — A gépműhely dolgozói fő tevékenységként rááll­hatnak a Kossuth-címer gyártására. Vörös csillago­kat is gyárthatunk exportra a fejlődő országoknak. Afri­kában magam kutatom fel a piacot. Egy hang közbekiált: — Maradj is ott! Az elnök — mintha nem hallotta volna — folytatja: — Homokháton minden­kinek biztosítjuk a megélhe­tést. A női munkaerőnek a magtár helyén szalmakalap- gyártó főüzemet rendezünk be. Egy hang közbekiált: — Honnan vesszük hozzá a szalmát, ha nem terme­lünk búzát? Az elnök: — Erre is gondoltam. Melléküzemágban egy kevés búzát fogunk termelni. Viharos taps helyett vi­haros hozzászólások. S az el­nök javaslatait három igen és tizenhárom tartózkodás mellett elutasítják ... (nábrádi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents