Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-17 / 14. szám
1990. január 17. Kelet-Magyarország 3 A csendesebb turizmust ajánlják Hívogató magyar falvak Svéd orvosok megállapították, hogy egy mai embert 27- szer több idegártalom ér, ha egy nyugati nagyvárosban él napjainkban, mint ha egy eldugott kis településen, magányos házban lakna. Talán ez a felismerés vezeti a külföldi turistákat a falusi turizmushoz. Amint a Kölnben megjelenő Horizont című lapból is megtudhatjuk, ami egyébként nem újdonság, 40 évvel ezelőtt valahogyan elsorvadt az a gyakorlat, hogy falun pihenjenek az emberek. Most azonban újra napirendre került ez a téma. Mutatja ezt az is. hogy 1989 nyarán megalakult a Magyar Falusi Vendégfogadó Szövetség. Ez egyébként 1989 decemberének eleién tartotta első országos tanácskozását. Itt másfélszáz olyan falusi ház- és, tanyatulajdonos jelent meg. akik hajlandók a vendégeket fogadni. — Azért foglalkozik lapunk ezzel az üggyel — mondja Balázs Ferenc Pál, a kölni Horizont főszerkesztője —, mert gyakran cseng a telefonom és érdeklődnek németek, hol tudnának csendes helyen eltölteni két-három hetet. Már nem okvetlen a csikóst, gulyást keresik, mint régen, mert tudják., hogy megváltozott Magyarországon az élet, természetesen azonban vágynak egy kis romantika után is, nem baj, ha ahova mennek, ott van gé- meskút, jvannak olyan háziállatok, amelyeket egy kölni, vagy hamburgi gyerek otthon mégsem láthat közvetlen közelről. legfeljebb az iskolában tanul a szarvasmarháról, a lóról, a birkáról és a kecskéről. Ezért emelem ki ezt a momentumot, mert főleg családokra kell gondolni, ahol gyerek van, ott még nagyobb szerep jut annak, hogy falura menjenek nyaralni, ne pedig valahol a nagyvárosban töltsék el a szabadság napjait. A gyerekek a magyar falun sokmindent megismerhetnek, a természetből, az állatvilágból és a mezőgazdaságból. Mindenképpen hasznosnak tartom a magyar falusi turizmus fejlesztését és lapunk gyakorlatilag is óhajtja segíteni az ügyet. Katalógust készítünk, amelyben benne lesznek a magyarországi falusi üdülés lehetőségei. Akiknek ezzel kapcsolat-, ban bármiféle kérdésük van, és akár lehetőséget kínálnak, a külföldiek nyaraltatására, akár pedig bármiféle ötletük van ezzel kapcsolatban, ezt szívesen fogadjuk. Az ajánlatokat a Magyar Falusi Vendégfogadó Szövetsége budapesti címére lehet beküldeni, 1360 Budapest, Pf.: 6. Ki kellene használni a téli hónapokat az előkészületekre, a külföldieket, éljenek akár az NSZK-ban. Svájcban. Ausztriában, vagy Hollandiában. érdekli a csendesebb falusi turizmus. Nyilvánvaló. hogy ehhez meg kell tenni az előkészületeket, komfortosabbá kell tenni a lakásokat, ki kell csinosítani ezeket, mert az a cél. hogy a vendég ha nem is talál délibábot. mint korábban. de mégis jól érezze magát a nyugodtabb falusi körülmények között. A kellemes időtöltésre is kell gondolni, ez lehet bármiféle testedzési, vagy sportolási alkalom, kuglipálya, ping-pongasztal, vagy netán teniszpálya is, a fürdésre pedig jó lehet egy tisztavizű tó is. M. K. Ma már a büszke óriáson kifogott az idő foga. Petőfi fája nak nevezik Nagyar határában a védett fát. (H. P. felv.) Nem a választás a tát Figyelem a fiatalok hétköznapi életére A sokat — sokszor jogosan bírált KISZ-ről egy valamit nem lehet tagadni, hogy életének vége felé egy sor társadalmi-politikai folyamat élére állt. jó- néhány alkalommal kezdeményezőkészségéről, radikalizmusáról tett tanúbizonyságot. Azóta jelentősen változott a politikai környezet. Ezt a KISZ megyei utód- szervezete, a SZABISZ is tényként állapította meg szombati szövetségi tanácsülésén. Minden szervezetnek létérdeke a környezethez való alkalmazkodás. Hogyan valósítja meg azt a törvény- szerűséget a SZABISZ^ — ezt kérdeztem- először----Juhász Ferenctől, a szervezet megyei elnökétől. — A profilváltás szükségszerűsége nem elméletileg fogant meg, hanem a SZABISZ-szervezetek az elmúlt hónapok alatt ösztönösen fejezték ki. A politikai rendszerváltás a választásokkal már befejeződik, most előtérbe került Hogy kinek mi a hobbija, ő maga dönti el. Van, aki az apróhirdetéseket böngészi. Es talál is valamit! így mulat egy magyar ... ! A házasságok ma már nem csupán az égben köttetnek, hanem a lapok hirdetési rovataiban. A kalandorok teljes kizárásával egy honpolgárnő a következőkkel fejezi be hirdetését: „Választ »Mohácsi vész« jeligére a kiadóba.” Nagyon okos hölgy lehet az illető, mert jó előre felhívja leendő férje figyelmét a veszedelemre. Itt tehát már szó sem lehet zsákbamacska jellegről, ami a házasságokat általában jellemzi. A történelmet ismerve, a férjül veendő ifjú három részre fog szakadni, talán halmazati büntetésül bele is fullad a Csele patakba (feltéve, ha Lajosnak hívják). Még az is szóba jöhet, hogy százötven évre eladják egy sztambuli rabszolgakeres- kedönek — nevelő szándékkal. Ugyan mi más történhetne még vele? Különben is, megérdemli a sorsát, minek ugrott be? Pedig előzetesen alaposan meg lett figyelmeztetve! Ezek után ugyan miféle jeligék következhetnek még a házassági hirdetésekből? Légyen bármi, ezek után senkit nem érhet meglepetés. A „Lech mezei csata” jeligére azt jelenti, hogy vége a kalandozásnak, a „Tatárjárás” gyengéden utal a.fel- koncolásra, esetleg a rabszíjra való fűzésre. A „Szatmári béke” nem a szatmári szilvát jelenti majd, hanem az egyenlőtlen feltételekkel kötött frigyet. A „Világos”-ról sem jut eszünkbe a (néha) hűsítő sör, hanem a még hűsítőbb fegyverletétel (már tudniilik a nej előtt). De: nem lehetne vígabb témát választani ezeréves históriánkból? S utalni lehetne vele az apróhirdetett, leendő házasságra? De mennyi! Legkézenfekvőbbnek lehetne ajánlani Montecuccoli mondását: „Pénz, pénz, pénz!” Ez igaz, mondhatnánk. Csakhogy Montecuccoli 300 éve mondta. Most hogy számoljuk: bruttóban vagy nettóban? Pesti M. Gábor a gazdásági modellváltás — a vele együtt járó minden feszültséggel együtt. Ebből sajnos az is következik, hogy a szegénység, mint problematika, napi témánk lesz. Végérvényesen fel kell hagynunk a kifejezett, közvetlen politizálással. Figyelmünket a hétköznapi élet fiatalokat érintő gondjai felé szeretnénk fordítani — a pillanatnyi politikai' pozíció, a hatalom helyett. Az érdekvédelem mellett az egészséges életmód, a tömegsport, a testedzés kipróbált módszereit is tovább fogjuk folytatni.' — Ha emlékeim nem csalnak, az érdekvédelmet már egy évtizeddel ezelőtt is zászlajára tűzte az előd. Változott most ennek a tartalma? — A KISZ akkor e tevékenységével statisztált a politikai-gazdasági elitnek. Mosr az ellenkezőjét szeretnénk. A fiatalok mindennapi gondjait képviselve szembeállítjuk azt a helyi állami- menedzserréteggel. Az ifjúsági csoportok védelmét tűztük ki új célul Érdekvédelmi kiscsoportok alakulását szorgalmazzuk a munkahelyeken, az intézményekben, melyek területi szintű érdekvédelmi kamarákba szerveződnének. Ez összekapcsolódik majd egy már megkezdett gyakorlattal szakszervezeti típusú szolgáltatási rendszerrel (sztrájk- és tanszersegély, üdültetési kedvezmények stb.) Mátészalkán például legutóbb kifizették a diákok bérletét. — Milyen szerepet vállal a SZABISZ a választásokon? — Az első szabad választás előzményei olyanok, hogy minden társadalmi szervezet saját legitimitását kívánja a választások alkalmával megszerezni. Azt a mintát fogjuk követni, amit a polgári demokráciák gyakorlata igazolt, azaz szerintünk nincs szükség külön az ifjúság parlamenti képviseletére, illetve képviselőit nem az ifjúsági szervezet juttatja be. Egyéni független jelölteket állítunk — a tíz választókörzetben legalább hármat — és támogatunk. A többi kerületben sem a pártot- hanem magát a képviselőjelölteket fogjuk segíteni — ha elfogadja ezt és hajlandó programjával a korosztályi érdekeket megjelentetni, azzal nyilvánosan elkötelezettséget vállalni. Az önálló jelölt személyéről csak akkor hozunk végérvényes döntést, ha az adott körzetben összes szervezetünk egyetért a javaslattal. — Milyen jelöltállítási erő érez magában a SZABISZ? — Nem kergetünk illúziókat azzal kapcsolatban, hogy döntési tényező leszünk. A választásokra egyébként pénzünk sincs. Van viszont jól működő aktívagárdánk, ami ezt a hiányt részben pótolhatja. A független jelöltjeink bemutatásához szükséges technikai feltételeket természetesen tudjuk biztosítani. Mi nem akarunk részt venni a politikai elitek küzdelmében, számunkra az egyes ember, a kis közösség a fontos. Szőke Judit Önkorlátozás a mezőgazdaságban Gazdálkodás megváltozott árrendszerben Fölsóhajtottak az agrártermelők: az élelmiszergazdaságban is kiteljesedett a korábban csak várva-várt, a piachoz igazodó, rugalmas árrendszer. Szomorúak a vásárlók: a piacosodással egyidöben hatalmasat emelkedett az átlagos fogyasztói árindex, s ami még ennél is szomorúbb — főleg a, húskereskedők számára — a költségvetési támogatások elapadásával az alapvető élelmiszerek átlagos áremelkedése meghaladja a 30 százalékot. Ma még csak szomorúak vagyunk, amikor egy liter tejért tizennyolc forintot, egy kiló húsért több mint kétszáz forintot kell kiadnunk: s miután a jelenlegi bérpiacon ez a vásárlóerő felső határához közelít, a szomorúság dühre válthat át, esetleges újabb áremelkedések tervezésekor. Ha a piac valójában, s minden szférában kiteljesedik, önkorlátozás n.élkül kényszeríti a termelőket is. Ennek első jelei máris tapasztalhatók. A tejipari vállalatok, számolva az áremelkedésből fakadó vásárláscsökkenéssel, máris kevesebb csomagolóanyagot rendeltek a háttéripari vállalatoktól. Ez persze csak első jel, a következő mindenképpen a felvásárlás fékezése lehet, amit már a mezőgazdasági termelők is éreznek. A láncreakció tehát elindult, remélhetően a piac hamarosan beállítja az egyensúlyt. Ma még csak remélhető, hogy a kormány és a gazdaságok nem az eddigi módszer, a „csodavárás1’ szabályai szerint reagálnak a várható jelenségekre, hanem a piaci folyamatok tanulmányozása után döntenek. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben sem a fogyasztók, sem a termelők. Miközben a vásárlói pénztárca az áremelések miatt vékonyodik, a termelői mérleg is alig-alig lesz kedvezőbb a korábbinál. Az élelmiszerek árnövekedéséből ugyanis nem elsősorban a termelők gazdagodnak; a kereslet és a termelés visz- szafogására, másfelől a költségvetési támogatások mérséklődésére számíthatnak. A költségvetés, saját egyensúlyának javítása céljából nyolcmilliárd forinttal csökkenti a mezőgazdasági támogatásokat. Ez a döntés — termelői és fogyasztói áremelkedések nélkül — tönkretette volna a termelőket, következésképpen az árnövekedések jelentős részével a költségvetést finanszírozza a lakosság. Nem tagadható: egyes mezőgazdasági tevékenységek a jövőben is támogatást élveznek. Ilyenek az eszköz- igényes, lassan megtérülő beruházások, a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek, valamint az agrárexport nemzetközi versenyképességéhez szükséges feltételek. A támogatás nem furcsállható, nem ellentmondás a piaci gazdálkodással szemben, hiszen a fejlett nyugati piacgazdaságokban elterjedt gyakorlat ez. Az agrárgazdaság támogatásának módszerei persze sokfélék, az egyes országok adottságaihoz árnyaltan igazodók, ám abban az alapelvben egyezőek, hogy a kormányok védik a politikai tényezőként is számon tartott élelmiszertermelés t. A támogatások rendszerében új, hogy ezúttal nemcsak szavakban, hanem a valóságban is szektorsemlege - sek; vagyis valamennyi agrártermelő, az egvéni gazdálkodók is igénybe vehetik. A szektorsemlegességnek persze fordítva is érvényesülnie kell, így az egyéni gazdálkodók önkéntes alapon vállalhatják a vállalkozói nyereségadó megfizetését. Ezt ugyan saját elhatározásukra bízza a szabályozás, de ez feltétele annak, hogy a nagyüzemekkel azonos módon és mértékben vehessenek igénybe állami támogatásokat, adókedvezményeket. A döntés, az ezzel járó felelősség és kockázat tehát a gazdálkodók kezében van. A szektorsemlegesség szabályai szerint a termelők támogatást kapnak a húshasznú tehénállomány növelése és szaporulata, valamint az anyajuh állomány cseréje és növelése után. Az úgynevezett termelői beruházások például ültetvénytelepítés, állattartó épületek építése — nyereségadó-visszatérítési kedvezményt élveznek. A gazdálkodók ezt a kifizetett beruházási számla és az elszámolt teljesítmény alapján hat év adójából igényelhetik vissza. Az említett kedvezmények nem teljes körűek, csupán példaként érzékeltetik a szabályozás általános érvényét, logikájának változását, a piaci igazodás szándékát. A nagyüzemek szakemberei és egyéni gazdálkodók csak e napokban kezdhetik meg a számolást, az érdekeik szerinti elképzelések kidolgozását. Döntéseiket nem vezérelheti más a magyar gazdaság nehéz helyzetében, mint a túlélés, hosszabb időben pedig a fejlődés perspektívája. Ehhez a közelmúltban meghirdetett köz- gazdasági feltételek a termelők nagy többsége számára kedvező alapot, követhetetlenül gyors és kapkodó változások nélkül bíztató Jövőt jelentenek. V. Farkas József Macskától lóig minden állat baját orvosolja a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Allatkórház Kft, Házasságt óh...!
