Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-17 / 14. szám

2 Kelet-Magyarország 1990. január 17. Kezdetben Újgazdagok helyett a flanel Jelentett gy,,^^ gazdagodtak A zeneisek „megfertőzték” a többieket Vajon mi tart életben egy harminc évvel ezelőtt született kezdeményezést amikor az állandóan vál­tozó gazdasági háttér nem mindig segíti a megmara­dását? Erről is szó lesz az alábbiakban, meg arról a csendes ünnepről is, amely Fehérgyarmaton az ének­zenei nevelés megindulá­sának szól. Úgy érzem- hogy nagyon sokan üljük körül a képzelet­beli asztalt, hiszen a beszél­getés kezdetén nevek röpköd­nek, olyanoké, akik nélkül a mai ének-zenei oktatás elkép­zelhetetlen lenne. Mégis név­telenek maradnak, mert mindnyájukat a zene szerete- te állította rövidebb-hosszabb időre a katedrára, s nem az évkönyvekbe kerülés vágya. A valóságban hárman van­nak, akik felidézik az elmúlt három évtizedet: Molnár Ká­roly, aki az elmúlt harminc év fontos eredményeire emlé­kezik, mert soknak maga is szervezője, résztvevője volt, Seres Gézáné, aki ma is a ze­ne szeretetéré neveli tanitvá- nvait, és Száraz Károly, á h. számú ének-zene tagozatú ál­talános iskola igazgatója. Akire alapoztak — Fehérgyarmaton 1960- ban — kezdi Molnár Károly -i- csak Baji Lászlónak volt zenei végzettsége. Amikor te­hát a terv megszületett, egye­dül rá lehetett számítani.*Egy osztály indult 1960 szeptem­berében. Terem volt, vala­mennyi pénz is, de szakem­berek? Nehéz, ám szép idő­szak volt. Azok a tanárok, akik a gyerekekkel foglalkoz­tak, két-három órával jártak előbb. Mindenki Baji Laci bácsihoz fordult segítségért, aki nemcsak zenetörténetet, zeneelméletet tanított, hanem klasszikus és népitáncot is. Szép számmal vannak olya­nok, akiknek egy-egy keringő­mozdulatban még eszükbe jutnak a hajdani táncórák. Mire a felső tagozatba értek a gyerekek, sikerült szakosokat szerezni. Igv például Poli- tovszky Pálma (aki grófnő volt valamikor) kezdte meg a zongoraoktatást; Tóth Lászió­né, aki tanulmányai idején a híres Gulyás—Csenki-féle kó­rusban énekelt, s hegedülni is tudott, a hegedűoktatást ve­zette. A későbbiekben az itt végzettek közül többen visz- szatértek ide — tanítani. Az első osztály 1968-ban végzett, voltak közöttük igen tehetsé­gesek, később aztán megbi­csaklott a pályájuk. Nagy flancot jelentett ak­koriban a zenei tagozatra be­jutni. Az újgazdagok a leg­jobb osztályba akarták a gyerekeket járatni. Ez a zenei- tagozat volt. Ettől függetle­nül a gyerekek többségét a képességei-juttatták ebbe az osztályba. Hozzá kell tenni, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor a testnevelés tagozat indult, ugyanilyen harcot vív­tak a szülők. Éj épület, jobb feltételek Seres Gézáné: — Napjainkban már féléves előkészítő munka folyik az óvodákban, szakemberek fi­gyelik a gyerekeket, s igye­keznek megnyerni a legtehet­ségesebbeket. Hangverseny az iskola aulájában. (Molnár K. felv.) Száraz Károly: — A tagozat tartalmi jelle­ge akkor változott meg, ami­kor a megye zenei élete is fejlődésnek indult. Ma már főképpen azok jönnek a tago­zatra, akfk úgy érzik- hogy van bennük zenei jellegű te­hetség, A 3. számú általános-, iskola 1988 szeptemberétől működik. A 16 osztályból nyolcban folyik ének-zenei képzés. Nagy viták zajlottak arról, hogy maradjon-e az ének-zene a régi, patinás fa­lak, de a rossz tárgyi körül­mények között, vagy jöjjön ái ide, á' lényegesen korszerűbb feltételek közé? Az elmúlt" egy év igazolta a döntési, mert azóta nőtt a tanulók létszáma, javultak az iskola eredményei, fejlődtek nem­zetközi kapcsolatai. Az (H is­kolában sikerült kialakítani hat, hangszeres oktatásra al­kalmas termet, minden osz­tályban van pianínó, megvan­nak a zenehallgatás tárgyi fel­tételei, rendelkezésre állnav az audiovizuális eszközök, önállp zenei munkaközösség dolgozik az iskolában- az alapvégzettséggel minden ok­tató rendelkezik. A tanárok jelentős túlórát kénytelenek vállalni, mert csak így tud­juk az óriási érdeklődést ki­elégíteni. A zene nyelve összeköt Az eredményeket felváltva — szinte egymás szavába vágva — sorolják. A legfon­tosabb, hogy a zene „megfer­tőzte’’ a gyerekeket. Ma mar a nem „zenés” drukköl a leg­jobban iskolatársainak. A megyei kórustalálkozónak, az Éneklő ifjúsági kórustalálko­zónak az iskola a házigazdá­ja. Három kórus működik, eredményes az úttörő fúvós- zenekar. Nagyon sok koncer­tet adnak az iskola különbö­ző együttesei, népszerűek a karácsonyi és az évzáró hang­versenyek. Az új feltételek között dolgozó intézmény nemcsak a városnak, hanem a körzetnek is ének-zenei központjává vált. Azon gondolkodtam, hogy mi tartott életben egy har­minc évvel ezelőtt megszüle­tett szándékot? Nem került ki innen híres zeneszerző, sem ünnepelt énekes vagy hang­szeres zenész. De akik itt be­fejezték tanulmányaikat, ze­neszerető- zeneértő felnőtté váltak. S ez az intézmény leg­fontosabb célja ma is. Amel­lett, hogy a továbbtanulókkal külön foglalkoznak, mindenki megkapja azt, ami nélkül szürke és unalmas lenne mindnyájunk élete: a kapcso­latteremtés készségét, amely- lyel összeköthetők a különbö­ző földrészeken élő embereit is. Nagy István Attila Keressük a kannás tejet Az áremelések miatt min­denki azt kutatja, hogy le­hetne olcsóbban hozzájutni egyes termékekhez. így szü­letett meg az az ötlet, me­lyet olvasóink hoztak tudo­másunkra: régebben a tej­ivókban lehetett kannás tejet vásárolni, most áruljanak is­mét! A kérdéssel Bogár Já­nost, a nyíregyházi tejüzem ümeigazgatóját kerestük meg. — A tejipar nem zárkó­zik el ettől a formától. Mi­olyan tejet szállítunk, ame­lyet a kereskedelem meg­rendel. Az egy liter kan­nás (2,8 százalékos) tej 3 forinttal kerül kevesebbe, mint az ugyanolyan minősé­gű zacskós. A jelenlegi technológiai rendszer mel­lett nem lehet megoldani az üveges tejszállítást sem. Valószínű, nem lenne ol­csóbb a göngyöleg miatt (üvegszállítás, mosás, fer­tőtlenítés stb.). A nyíregyházi Áfész ke­reskedelmi főosztályán ka­pott tájékoztatás szerint: napjainkban sgz értékesítési kultúra sokat fejlődött, a kannás tej visszalépés len­ne. A technikai . és köz­egészségügyi feltételek hiá­nya miatt szinte lehetetlen megoldani, . hogy az ABC- áruházakban és a kisebb élelmiszerboltokban ilyen formában árulják a tejet. A problémával kapcso­latban az Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalatnál el­mondták, hogy a tejivók azért szűntek meg (még ki­vétel a nyíregyházi Széc­henyi utcai), mert működte­tésük nem volt gazdaságos. A KÖJÁL bevonásával a közeljövőben megvizsgál­ják a kannás értékesítés le­hetőségeit, s valószínű, egy­két boltjukban kapható lesz kimért tej. Erről majd a sajtóban értesítik a lakos­ságot. D. M. Több embert vártak Segélykoncert a Bujtoson Az egyik szemünk sír. a másik nevet — mondhatnák a közreműködők és a szerve­zők most, hogy megvolt a koncert. Hiszen kétségkívül örvendetes, hogy a nyíregy­házi Dongó együttes szép kezdeményezése nagy vissz­hangra talált: felhívásukra számos művészeti csoport és szólista jelezte, hogy részt kí­ván venni azon a koncerten, amelynek teljes bevételét fel­ajánlották a romániai rászo­rulóknak. A rendezvénynek a Bujtosi Szabadidő Csarnok adott ott­hont vasárnap, január 14-én este. A 14, egyenként 15—20 perces műsorszám mintegy 600(1) közreműködője annyi lelkesedéssel és olyan magas színvonalú produkciókkal lé­pett a közönség elé, ami iga­zán méltó volt az ügyhöz. Az örömbe mégis vegyül egy cseppnyi üröm is. ugyan­is az érdeklődés bizony elma­radt a várakozástól, hiszen a nézőtéren alig ültek többen, mint ahányan a színpadon szerepeltek: a megyeszékhely több mint százezer lakója kö­zül körülbelül 700-an áldoz­ták idejüket és forintjaikat a segélykoncertre. S ez bizony Csőlakó a mozdonyban Nyíregyháza-szerte beszé­lik, hogy egy nő igen furcsa módon oldotta meg lakás- problémáját: a megyeszék­helyi vasútállomáson beköl­tözött egy mozdonyba. A hír megfelel-e a valóságnak? — ennek néztünk utána. — A hölgy a váróterem közelében kiállított gőzmoz­donyban lakott — tájékoz­tat Szabó Ferencné, a MÁV- igazgatóság rendésze. — Ir i­nák hívják, s a vasúti dol­gozók látásból régen isme­rik, hiszen ha csak teheti, a nyíregyházi vasútállomáson tanyázik, sőt olykor furcsa dolgokat művel. Például többször felmászott a lega­lább harminc méter magas világítóoszlop tetejére, ahon­nan a tűzoltók hozták le. Nemegyszer betörte az állo­másépület ablakait, valamint a hirdetőoszlopok üvegét. Már néhányszor elvitették, de mivel nem közveszélyes, hamarosan kiengedték, s az állomáson újra felbukkant. A rendész elmondta, hogy Ica a melegebb hónapokban a mozdonyban aludt, de kö­rülbelül másfél-két hónapja nem látták, azonban a na­pokban ismét előkerült. Most nem tudják, hol lakik. A kiállított mozdonyon nem­igen éjszakázik, mivel ott hideg van. Nézzük, a hajdani időket és közlekedési viszonyokat felidéző gőzmozdonyon hol lehet aludni? — Ügy tudom, a mozdony konyhai részén tartózkodott — szól a rendész. —• A vas­utasak a mozdonyvezetői ál­lást mondták konyhának. Ezt a férjemtől tudom, aki 23 éve vasutas, mozdonyve­zető. A nagy fekete monstrumra felkapaszkodók. A ..konyhá­ban" két papírdobozt, kabá­tokat, pulóvereket, farmer- nadrágot és más ruhadara­bokat látok. Itt tényleg szu- nválhatott valaki. Mivel a „helyiség két oldalról nyi­tott, ezért lakásnak jelenleg tényleg túl hideg és huza­tos, illetve kicsi is. De a nyári hónapokban Icának minden bizonnyal megfelel, ha csak a „konyhatulajdo­nos”, a MÁV nem mond fel neki... (cselényi) Kiállítás Kakania/on Losonci Lilla festőművész kiállítása nyílt meg hét­főn a rakamazi nagyköz­ségi könyvtárban. (Sullcr Mária) Két díj megyénknek Videósaink a tájegységi szemlén Kelet-Magyarország fil­mesei és videósai mutatták be legjobbnak ítélt, friss mun­káikat azon a seregszemlén, amit a hétvégén tartottak Hajdúböszörményben a Sily- lye Gábor Művelődési Köz­pontban öt megye alkotóinak részvételével. Megyénket a Nyíri Amatőr Filmklub négy alkotójának három videófilmje képvisel­te a szemlén: Horváth Ta­más és Kéry Péter, a Nyír­egyházi Városi Televízió munkatársai a nyíregyházi MHSZ-klub életének egy napjáról készített produkció­jukkal szerepeltek a prog­ramban; Szitha Miklósnak a tiszalöki internálótáborról szóló filmjét a legjobb téma- választást elismerő külön- díjjal jutalmazta a zsűri: Bogdányi Ferenc készítette Az építmény című, harma­dik filmet, amely egy kocsor- di lakos által épített, illetve még épülő, sajátságos, „túl­méretezett tüzelőtároló” be- tonkolosszusánaik láttán szü­letett. (A téma többeket is „megihletett”, talán még em­lékeznek rá, hogy először la­punkban olvashattak róla.) Ez utóbbi film második díjat kapott, és bekerült az orszá ■ gos szemlén bemutatandó al­kotások közé. ,.Az épit- mény"-t egyébként a Nyír­egyházi Városi Televízióban is láthatjuk majd a közeljö­vőben. — tekintve az alkalmat — elég kevés. Következéskép­pen a bevétel sem veit anv- nyi. amennyit reméltek: a szabadidőcsarnok munkatár­sainak 14 ezer forintnyi — szintén felajánlott — ügyele­ti díjával együtt végül 35 ezer forint gyűlt össze. A pénzt át­utalják a megyei Vöröske­resztnek. amely a legjobban tudja, elsősorban mire van szükség ma Romániában, a vérben fogant forradalmat követő, immár békés, de nem kevésbé nehéz hetekben. Végül — hiszen megér­demlik — álljon itt a közre­működők hiánytalan listája: Dongó együttes, a Cantemus kórus Szabó Dénes vezényle­tével. a Banquieri énekegyüt­tes. a nyíregyházi Városi Ve­gyes kar Fehér Ottó karnagy- gval az élen. a szintén nyír­egyházi Fúvósegyüttes Tóth Tamás vezetésével, a KPV- DSZ verseny táncosai, a Pri- mavera balettcsoport, a Nyír­ség táncegyüttes a Csürdön- gölő kíséretével, a Lókötők countryzenekar, Vajda György és együttese, a tanár­képző sportklubjának légtor­nászai és Mátészalkáról az Erdoria tánccsoport és Oláh Sándor. (gm) Bölcsesség £ bben a megzavaro­dott világunkban, ahol semmi sem tisztult le. ahol senki nem tud magyarázatot adni a dolgok történései­re, csak az évszázadok során kialakított erkölcsi normákba kapaszkodha­tunk — ha felismerjük. Nemrégiben a televízió Koncz Gáborral készí­tett műsorában valami viszont nagyon megra­gadt bennem. A közked­velt színészünk egyszer csak így fogalmaz: „Igen, most már kimondom, en­gem ne vezessen a mun­kás és a paraszt, hanpm. engem az értelmiségi vezessen!” Talán ott veszítettünk fájdalmasan legtöbbet, mikor lehetetlenné tettek tehetséges, tanult embe­reket. Koncz Gábor tovább mesél életéről. „A szüle­im egyszerű, dolgos pa­rasztemberek voltak. Ha eljött az aratás ideje, apám szólt és menni kellett, mert megpattant a búzaszem. Hiába ke­restem én egy este töb­bet, mint amit a búza ért.” Nagy színészünknek szülei által lett tartása, bölcsessége ahhoz, hogy az életet reálisan szem­lélje és tudja, hogy a dolgoknak van valami rendje, ha pattan a bú­zaszem, aratni kell. S józan parasztbölcsesség a vezető értelmiségnek is hasznára lehet. (Bojté)

Next

/
Thumbnails
Contents