Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-30 / 308. szám
>9. december 30. ■fl Kelet Magyarország SZrL'VESZrPEXJ ‘M'ELLÉXLTSrE ^mi a cikkekből kimaradt... Hagyomány már hogy az év utolsó Kelet-Magyaror- szágában „háztáji" összeállítást közlünk. Az idén is megkérdeztük munkatársainkat: milyen apró, netán humoros történet részesei voltak, amelyek eddig nem kerültek be írásaikba. íme néhány, a kínálatból: Újságíró a tálban Nagymamámnak Erzsébet-napra az egyik nyíregyházi virágboltban vásároltam csokrot. Kiválasztottam a szegfűt, kértem hozzá zöldet is és arról sem feledkeztem meg, hogy díszcsomagolást kérjek. Amíg az eladó hölgy tüsténkedett, közelebb húztam az asztalon tévő tálkát, amelyben aranybetűkkel írt jókívánságok olvashatók. Tudják mire gondolok, sok szeretettel névnapodra, vagy születésnapodra. Ahogy válóA megjósolt baleset Még sohasem olvastam szerdán csütörtöki újságot. A napilapok szerkesztőségeinek munkatársai előnyben vannak az újságolvasókkal szemben, hiszen mindig ismerik a másnapi újság tartalmát is. Néhány hónapos újságírósko- dásom óta az én agyam is előre jár, bár olykor nem hiba nélkül. Első megpróbáltatásom a hír- ügyeletesség volt. Az egész napos hírek utáni, .hajsza" este a nyomdában fejeződik be, ahol meg kell várni a rendőrség, a mentők, a tűzoltóság jelentéseit a balesetekről, a tüzesetekről. így tettem én is mindennap. Réndben mentek a dolgok, már- már úgy éreztem, hogy nem is olyan nehéz a hírügyeletes dolga. Aztán az egyik nap, a kora délutáni órákban meglátogatott a barátom. Nagyon izgatott volt. Már az ajtóban elkezdte: — Hát milyen ember vagy te?! Egész délelőtt poroszkáltam a Kert utcában és várakoztam. — Dehát tehetek én erről? — értetlenkedtem. — Ha nem volt jobb dolgod. Hagyj békén! Ha ezért jöttél, akkor el is mehetsz! — adtam a sértődöttet. —Na, ide figyelj!—s kiterítette a Kelet-Magyarország aznapi számát. — Olvasd eh mit írtál! Rögtön megérted, miért vagyok ilyen izgatott! Rosszat sejtettem. „Ma délelőtt Nyíregyházán, a Kert utcában személygépkocsi kerékpárost gázolt, aki könnyű sérüléseket szenvedett." Még szerencse, hogy a megjósolt baleset nem következett be aznap! (De előtte egy nappal valóban megtörtént. Sajnos.) Nagy István Attila gattam közöttük, elém akadt Lányi Bolond kollégám újságból kivágott fényképe. Meglepetten vettem a ke- ' zenibe és megkérdeztem, vajon ezt is azért tették ki, hogy egy-egy virágcsokor mellé lehessen tűzni? A hölgy nevetett, majd elmagyarázta, hogy sok újságíró jár nála, de egyiket sem ismeri név szerint és ez olyan kellemetlen. Ezért a szombati számokból kivagdossa az újságírók fényképeit, így azonosítani tudja őket, és nehogy összegyűrődjön az újságkivágás, szépen betette a jókívánságok közé. Fizettem és jöttem ki. Engem nem ismert meg, hiába én még nem szerepeltem abban a rovat- , ban. Máthé Csaba Bezártak Egy vidéki gyárban új gépsort helyeztek üzembe,'melyet egy népes vendégseregnek — köztük nekem — meg akartak mutatni. Megtekintésére a művezetői irodából elindultunk. Gondoltam, az előzőleg kínált finom kekszből még veszek egyet, ezért az ajtóból visz- szaszaladtam. Közben a helyiséget mindenki elhagyta, s mire észbekaptam, a kulcs a zárban már fordult is. Bezártak. Nyugodtan leültem, s gondoltam, a hiányomat majdcsak észreveszik. Tévedtem. Élteit 5 perc.mégegy- szer annyi, vagy több, de nem jöttek kiszabadítani. Itt valamit tenni kell — ötlött fel bennem. A munkaidő lejárt, a folyosón nem közlekedett senki. Az ajtót nem akartam, vagy nem is bírtam volna kitörni. Ott az ablak, de hoppá, harmadik emelet... Nincs más hátra, mint telefonon segítséget kérni. De vajon kell-e nullázni, vagy egyáltalán kit, s milyen számon hívjak? Felveszem a kagylót. Szerencsére van vonal. Találomra tárcsázok. — Tessék! — mondja egy kellemes női hang a vonal túlsó végén. — Kezét csókolom, nem tudna segíteni, mert bezártak. — Miért rosszalkodott? — viccelődött a hölgy. — Ne tréfáljon, ugyanis sietek — közöltem. — Siessen, ha tud — szólt a nő. Vagy 10 percig ekképpen csevegtünk, s rájöttem, nem a rabul ejtő vállalatnál, hanem egy, a községbeli magánlakásban tartózkodó hölgygyei beszélek. Az „exhashívásom” odafutott be. Ha nehezen is, de nála is „leesett a tantusz". hogy nem egy vicces kedvű, netán hibbant emberrel beszélget. Végül telefonált ahhoz a céghez, ahol „fogságba ejtettek”, majd kiszabadítottak. Mint kiderült, hiányoltak, ezért a csarnokokban, az udvaron meg a vécében kerestek is, de megmondják őszintén, a zárt iroda nem jutott eszükbe. Cselényi György „Leelvtársaztam” a kanonokot... T örtént még a nyáron, hogy a római katolikus egyház visszavásárolhatta az államosítás során elvett nyíregyházi épületüket. Terveik szerint idős papoknak szándékoznak benne otthont létesíteni. Mivel akkor még a szervezés éppenhogy elkezdődött, a megyeszékhelyen nem tudtam hiteles információt szerezni. Felhívtam egyházi elöljáróikat Egerben. Sgy kanonokhoz kapcsoltak. Rövidee .voltam, miért hívtam két megyével távolabbról. A kanonok roppant segítőkészen lemondta a legfrissebb ada- okat. Tan í tőle, hogy a crossbarhívás esetleg megszakad, ezért Kissé gyorsabban köszöntünk el. Viszonthallásra Czakó elvtársi —- ndtam. de azonnal rájöttem, hogy egy főpap szemében :r, ötle illetlenség leelvtársazni egy kanonokot... — Nem . ,j, Isten megbocsátja — hárította el a bocsánatként. Menísk:ül(?) legfeljebb annyit hozhatok fel, hogy Nyíregyháza egyik korábbi ’vezetőjét szintén így hívják és számtalanszor köiZ'míem így el. Nem rüdem, a kanonok úr mit gondolhatott, én azóta is az égi elnézésben reménykedem. Tóth Kornélia Pénz A z újságírás talán legszebb, de legviszontagságosabb része a levelezés. Itt közvetlenül kapcsolatba kerül a tollforgató az olvasóval. Megesik, hogy a legkülönfélébb panaszok előadói zavarba hozzák az embert. Az elmúlt évben két, pénzzel kapcsolatos eset is emlékezetes. Egyik alkalommal illuminált állapotban lévő férfi keresett meg, gondját nehezen értettük. Végül kiderült, a helyi tanács intézkedésével nem értett egyet. Megpróbáltuk ellátni jó tanáccsal, „emberségünkön” úgy felindult, hogy minden áron borravalóval, bocsánat kávéravalóval akarta honorálni azt. Elképedésünkre elővette a több ezrest is tartalmazó pénztárcáját, s kezdte az egy-két forintokat kiszámolni. A zsebből is előkerült jó pár tíz-húsz filléres, így egy marék aprót (mely nem érte el még a 20 forintot sem) akart mindenáron a kezünkbe nyomni — hogy igyunk meg egy kávét az egészségére... A második történet szereplője egy idősebb férfi. Első kérdése az volt a szerkesztőségben, hol a pénztár? Átlátszó meséje, hogy nincs pénze vonatjegyre, de szeretné a gyógyszereket is kiváltani. mindjárt gyanús lett... A recept az állomáson maradt a táskájában... Egyre jobban belegabalyodott zavaros történeteibe. Az első tétel 250 forint volt, amit kölcsön akart kérni, de látva ellenállásomat, egyre csökkent az összeg. 50 forintnál megkérdezte: mégis mennyit lennék hajlandó adni neki, mert végül megelégedett volna már egy húszassal is... Dankó Mihály Szépségek keringóje Nem tudom, ki hogy van vele, engem kimondottan bosszant, ha este nyolc után érkezik egy gyönyörű ifjú nő... ...mármint a nyomdai képtávírón. Akkor ugyanis már nagy „sakkozások” mennek az utolsó sorokért, s ha nem számítottunk az érkezőre, csaknem biztos, hogy parlagon marad. Azaz: a szerkesztői asztalon, tehát nem kerül be a másnapi lapba. Az idén így járt Julija, Emma, Aneta, de még Magdi is... De év vége közeledtével újra eszembe jutottak. S arra gondoltam, mégiscsak méltatlan hely számukra a szerkesztői fiók. Hátha mások is szívesen megismerkednének ’89 öt-hat szépségkirály hőjével. „Ellensúlyra" is szükség van azonban ilyenkor, — ezért vettem elő egy férfi, Konisiki képét is. Valódi ellensúly: szépségben, •erőben, kilogrammban... Marik Sándor Miss Franciaország — sajnos, adatai elkallódtak... A Szovjetunió szépe: Julija Mihejeva. A kép Tajpejben készült, a Miss Wonderland (Miss Csodaország) címért rendezett szépségverseny döntőjében. Dél-Amerika szépe: Miss Venezuela. Eituna Rabbe- 19 éves, a kép Londonban készült, ahol a Világszépe választás belépőjéért vetélkedett. Aneta KregiifKa 24 éves lengyel lánynak viszont nemcsak a belépőt sikerült megszereznie a Világszépe választásra, hanem meg is nyerte azt. Aneta így nemcsak Miss Európa, hanem Miss World ’89 cím boldog tulajdonosa is. A kép Hongkongban, a díjkiosztáson készült. És a magyar Szépek szépe: Gerlóczy Magdolna, a győztes, Miss Hungary És, hogy ne csak a szép lányok kapjanak helyet az összeállításban, íme egy férfiszépség: a 25 éves amerikai Konisiki, aki az idei kjusu szumo bajnokság győztese. A kép a díjátadáson készült.
