Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-27 / 305. szám
2 Kelet-Magyarorszig 1989. december 27. Példás összefogás megyénkben Románia megsegítéséért Ügyelet éjjel-nappal A megyénkben Vöröskereszt, a szervezetek, pártok, vállalatok, szövetkezetek és a lakosság segélygyűjtési akciója nyomán karácsonykor nagy mennyiségű gyógyszert, kötszert, orvosi eszközt, élelmet, ruhát és mást küldtek Romániába. A megyei Vöröskereszt székházánál parkoló Dácia hátsó ajtaján fehér alapon hatalmas piros kereszt díszeleg. Fejes Attila és még két fiatalember — a Szabad De - mokraták Szövetségének tagjai — a Kelet-Magyarország című lapban megjelentetett felhívás nyomán a Városmajor utcai művelődési házban összegyűjtött szállítmánnyal — mely tartós élelmiszert, kötszert, gyógyszert, ruhát és egyebet tartalmaz — a Brassó közelében lévő Szecsele községbe indulnak. Teherautó Tokaiból nács elnökével és a helyettesével, Baja Ferenccel találkoztam. Valamennyi gyűjtőhelyet meglátogatták. — A város több pontján tart az adományok fogadása és továbbítása — mondta Csabainé. — Az emberek segítőkészsége és a szenvedőkkel való együttérzése megható. magyarul a következő olvasható. ,,A; fuvart átvettük, millió köszönet — Kolozsvár népe.” Az MDF képviselője Szigeti Bélával, a Szavicsav gépkocsivezetőjével ismét útrakelt, s most a romániai orvosok által igényelt fecskendőket, vénkészítményeket és kötszert vittek. Megtudtam, hogy egy teherautónyi éleim iszer -ralko mann yal egyik munkatársam, Száraz Attila is útra kelt Szatmárnémeti felé. A fuvarok megszervezésénél a különböző pántok, szer— Nem fél? — kérdeztük Fejes Attilától. — Hazudnék, ha nemmel válaszolnék — szól. — A feleségem. Mezősi Eszter iparművész nyolchónapos terhes, és ő is akart jönni. Remélem. épségben térünk vissza. A megyei Vöröskereszt épületében hatalmas a nyüzsgés. — December 22-től éjjelnappal ügyeletet tartunk — tájékoztat Bürget Lajosné, a megyei Vöröskereszt titkára. — A Damjanich laktanyától is sok segítséget kaptunk, az udvaron a lakossági és a vállalati adományok fogadására felállítottak két sátrat. A küldeményeket a határon uralkodó helyzettől függően indítjuk útnak. Már több, áruval megrakott autó elment. A felajánlások folyamatosan érkeznek. A húsipari. a gabonaipari vállalat, a Zöldért és a konzervgyár nagy mennyiségű terméket bocsátott a romániai lakosság rendelkezésére. A Hazafias Népfront megyei bizottsága is ügyeletét tart. a képviselőjük. Nyéki Bálint pedig itt. a Vöröskereszt székházában tevékenykedik. Most éppen Tokajból jött égy teherautó. A'szállítmányt Lukács István honvéd és Kiss Tibor szakaszvezető fogadják. A Vöröskereszt helyiségét egy csinos, szőke nő keresi fel. — Hol lehet vért adni? — kérdezi. — A véradóállomáson — kapja a választ. Mi is éppen oda megyünk — mondjuk neki. s kollégám. Balázs Attila kis Polskijával már szá- guldunk is. A Bocskai utcai véradóállomáson nagyüzem van. Nők, férfiak sorakoznak, hogy vérűikkel életet menthessenek. Az orvosi vizsgálat előtt útitársunk adatait veszik fel. Bunkóczi Ilona, 19 éves ... Aki tud, segítsen! — Minden rászorulónak szívesen adok vért — mondja. — A Romániában történt szörnyűségeik hallatán megszólalt bennem a lélekharang. Aki tud. segítsen ... — Csupán egy napon, december 23-án 15 óra 40 percig 120 ember adott vért — újságolta dr. Fodor Erzsébet főorvos. — Körülbelül 60— 80 liter vér gyűlt össze. Egy kétszáz palackos küldeményünk már megérkezett Nagyváradra. A most levett vér 28 napig használható fel. Az emberek áldozatkészsége csodálatos. Sokan telefonon jelezték, ha kell. rögtön jönnek vért adni. — A véradóállomás dolgozói pedig — folytatja a fő- orvosnő — december 22-én, amint hazaérték, s a tévében hallották á hírt hívás nélkül csaknem valamennyien visszajöttek. Szombat 18 óra. A Városmajor utcai művelődési ház irodájában többek között Csabai Lászlónéval, a Nyíregyházi Megyei Városi TaAz SZDSZ városmajori központjában összegyűjtött adományokat a tagok saját maguk viszik az arra rászorulókhoz. — December 22-től állandó ügyeletet tartunk — hallom Gulyás Józseftől, a művelődési ház dolgozójától, SZDSZ-ügyvivőtől. — Á város lakói sok élelmet, ruhát, gyógyszert, kötszert és pénzt ajánlottak fel. — Már több autót útnak indítottunk — veszi ót a szót dr. Sztankó Éva SZDSZ-tag. — Közülük jó néhány már vissza is érkezett. A küldemények nagy részét az aradi. a szatmárnémeti és a nagyváradi kórházakba juttatták el. A lakosságtól kapott pénzből pedig a két ünnep között gyógyszereket és kötszereket vásárolunk. Köszönjük a lakosság és az aktivisták segítségét, akik saját kocsijukkal fuvaroztak. Az akcióban a Fidesz is részt vesz. vezetek kooperálnak egymással. A húsipar például egy hűtőautót bocsájtott rendelkezésükre. Vasárnap 12 óra 50 perckor Fejes Attilát a lakásán felkerestem. — A határon akkor még nem sikerült átmennünk — mondta a férfi. — A rakományt részben Csengersimá- nál letettük, részben meg egy másik autóra átpakoltuk. Megtudtuk: a Szatmárnémeti kórháznak főleg a műtőben használatos eszközökre meg gyógyszerre van szüksége. Egy fehérgyarmati orvos és Mester Béla bizonyos műszereket segített a határon átjuttatni. Kooperálnak a pártok, szervezetek Vasárnap délután az ortodox egyház épülete előtt SZÖVAUT-os teherautók indulásra készek. Fintor Miklós és munkatársa, Czompa Zoltán gépkocsivezetőik a Máltai Magyar Szeretetszolgálat gyógyszer-, ruha-, orvosifelszerelés-fcüldeményét és 10 darab intenzív kórházi ágyat visznek Romániáiba. A gépkocsik motorja felber- reg, s elindulnak. Jó utat, szerencsés megérkezést kívánunk valamennylüknek! A Vöröskereszt megyei vezetősége december 26-án estig Nyíregyházáról 66, a megye többi városaiból pedig ennek körülbelül a fele segélyszállítmányt látott el a szükséges úttiokmányokkal, kellékekkel (például vöröskeresztes zászlóval), s indított útnak Romániába. A Vöröskereszt változatlanul gondoskodik az ügyeletről és várja a felajánlásokat. Most elsősorban tartós élelmiszerekre és pénzadományokra lenne szükség. Ez utóbbiból gyógyszereket szeretnének vásárolni. Várják azok jelentkezését is, akik — ha szükség lesz rá — hajlandóik például árva, vagy beteg gyerekeket befogadni, s a pihenésüket, regenerálódásukat elősegíteni. Szállítmány Kolozsvárra December 23.. 18 óra 54 perc. Nyíregyházán. az MSZP Szarvas utcai székháza előtt púposán megrakott teherautó áll. A hátulján felirat: „Adományok Románia polgárainak.” Az épületben Teschmayer Józseffel találkoztam. Hatalmas dobozokban narancs, hagyma, burgonya, csokoládé, szaloncukor, száraztészta és még ki tudja, mi minden van. Tuzsérról és Eperjeskéről is hoztak küldeményt. Valamennyit holnap reggel viszik el. E gyűjtőhely tevékenységét megtekintette Bánóczi Gyula, a megyei tanács elnöke és Kő- rössy Kálmán vb-titkár is. A Magyar Demokrata Fórum nyíregyházi szervezeten Videómoziban szervezett gyűjtést. Hamvas Lászlóval, az MDF Országos Választmányának tagjával december 24-én, vasárnap délelőtt találkoztam. Több fiatalemberrel együtt éppen árut rakott. — A megyében 36 szervedet folytat gyűjtést — említette. — A legsikeresebb akciót a dombrádiak bonyolították le, akik szinte mindenféle árut nagy mennyiségben küldtek. Szombaton Marinka Mihály egy szállítmány gyógyszert eljuttatott Kolozsvárra. Ütjükat négyszer állta páncélos blokád. Öt és Kurbely László gépkocsivezetőt vagy 20-szór igazoltatták, de végül is célba Köszönjük nektek, Magyarok! Pár évvel, pár hónappal, de még pár héttel ezelőtt sem tudtuk elképzelni, hogy egyszer majd így fogadnak bennünket Romániában. A határőrök páldául gyorsak, szolgálatkészek, udvariasak és mosolyognak. Az épületük előtt feldíszített karácsonyfa áll és senki nem üvölt rám, nem lök félre, amikor lefényképezem. Sőt, odaállnak mellé kérés nélkül is a fotózáshoz. Ütban az élelmiszerraktár felé gyerekek, felnőttek állna az út mellett és vérmérsékletüknek megfelelően integetnek. Van, aki csak azt, hogy győztünk és mutatja két ujjával a Victoria-jelet mások a fejük fölött összekulcsolják a kezüket, ismét mások tapsolnak. Az idősebb emberek, akik már nem bírják koruknál fogva így kifejezni érzelmeiket, csak állnak a főút szélén, görbe botjukra támaszkodva. A szemüveg mögött pedig meg-megcsillan egy-egy boldog könnycsepp a szemükben. Nehéz papírra vetni, megfogalmazni, hogy mit éreznek most keleti szomszédaink — nemzetiségre való tekintet nélkül. Vendéglátóink így fogalmaztak: — Felszabadultunk szellemileg is Románia legsötétebb korszakából. Végre meg merünk szólalni, nekünk is lehetnek gondolataink. Eddig szinte a szomszédainknak sem mertük elmondani nyíltan a véleményünket, mert féltünk a Secutól. Ezeknek a borzalmas időknek most már örökre vége. Köszönjük Nektek, magyarok! A csengersimai határállomáson magyar, osztrák, autók bebocsátásra várnak a román határon. német Rugalmasság a határon A rádió híre, mely szerint a korlátozás után ismét megnyitották a határátkelő állomásokat, vasárnap reggel a csengeri átkelőnél érte a Magyar Szocialista Párt megyei szállítmányát, amelyet munkatársunk, Elek Emil is elkísért. A Ceausescu-rezsim bukása után szombaton adományok tömege érkezett a Szarvas utcai székházba. Ezt az élelmiszerből, konzervből, ruhaneműből és még számos más ajándékból álló küldeményt a Tiszalöki Királyéri Vízgazdálkodási Társulat egy pótkocsis és egy szóló teherautójára rakták és a két gépkocsivezető, Azari Zoltán és Antalóczi István azzal a tudattal indult útnak, hogy Csengeren az úttörőtáborban rakják le szállítmányukat és fordulhatnak vissza. Kiss László, a szocialista párt megyei elnöke a helyszíni tájékozódás után döntött úgy, hogy a határállomásra szállítják és ott adják át az ajándékot. A magyar határőrség és a vámhivatal parancsnokai gyorsan és rugalmasan intézkedtek, hogy átszállíthatják a rakományt. Mivel az átlépésre senki nem készült, így útlevéllel sem rendelkeztünk. Az országos parancsnokság engedélye után személyi igazolvány felmutatásával engedték át a karavánt. A román oldalon a mezőgazdasági szállítási vállalat képviselői fogadták a küldeményt, miután a fegyveres katonák alaposan átvizsgálták a gépkocsikat és rakományát. Szatmárnémetiben és környékén megfelelő raktárakat ürítettek ki külön élelmiszer-, gyógyszer-, n színésznő küldeménye A csengersimai határátkelőnél az MSZP szállítmánya. értek. Hamvas László egy szállí- ruhaküldeményeknek. Idő- tólevelet mutat, melyen az közben hazánk több városá- áruátvevő, a kolozsvári me- ból érkeztek a teherautók, a gyei kórház román nyelvű j magángépjárművek, Sopron- pacsétje, meg ■ 'tollal írva j tói Nyíregyházán át Sátoraljaújhelyig. Miután egy 10— 15 kocsiból álló karaván ösz- szegyűlt, katonai gépkocsi kíséretével indult a rakomány a megfelelő bázis felé. Az út mentén a házakon mindenütt a nemzeti színű lobogó (a címer már ki volt vágva), emberek tömege éljenezte, üdvözölte a magyarokat. A Se- curitate ellenőrző pontjait, fülkéit összetörték, a korábbi rendszert dicsőítő transzparenseket ledöntötték. Liszt Nylrbátorből Az egyik élelmiszer-vállalat raktárában az igazgató, Müller Vilmos egyik kezében telefon, a másikkal papírt ír alá, közben utasításokat ad románul és magyarul munkatársainak. Az udvaron kamionok, teherautók, magángépkocsik sora, az épület kapujában és körülötte gép- pisztolyos katonák. Az igaz gató arra kéri egyik munkatársát, Kalocsai Ilonát, hogy foglalkozzon az újságíróval. Tőle tudjuk meg: még a határzár előtt is érkezett 500 kilogramm kenyér, 200 liter tej Baktalórántházáról. Most már megállás nélkül érkeznek a szállító járművek, sokszor megköszönni sincs időnk, lerakják a szállítmányt és már fordulnak is vissza. Képzelje, 40 tonna fehér lisztet (a fehér különös hangsúlyt kapott) kaptunk Nyírbátorból az MDF-en keresztül. Tudja mit jelent ez? A mi városunk és környéke 160 ezer emberének alig többet osztottunk szét eddig. A szívünk szorul el, amikor olyan küldeményt találunk, amelyben ■kis papirba csomagolva, egy szál kolbász és egy fél kenyér van. Jól tudjuk, olyan valaki küldhette, akinek magának is kevés lehet, mégis segít rajtunk..." ’ — > ■ Közben az ablakon át látom, hogy az MSZP pótkocsiját már lerakták, nemsokára a másik kocsira is sor kerül. Mielőtt elköszönnék és boldog karácsonyt kívánnék, még hozzáteszi: — Mi vezetők és ez a 40—50 dolgozó itt fog karácsonyozni. Kaptunk egy fenyőfát és az ajándék szaloncukorral díszítjük fel. Müller úr sietve utasítja munkatársát, hogy írjon pár köszönő sort nekünk. Ebben azt közlik a Kelet-Magyarország című lapon keresztül a hazaiakkal: „Mindent nagyon köszönünk, örökké éljen a barátságunk ...” A város pereméről visszafelé a Szamos-hídon át gép- pisztolyos katonák ellenőriznek minden autót. A magyar rendszámú kocsiknak ők is integetnek, s jó utat kívánnak. Szatmárnémeti főtere vasárnap 13 órakor ragyogó napsütésben, békességben mutatkozott. Alighogy elhagyjuk a körforgalmat, amikor már hazafelé vettük utunkat, egy jól öltözött hölgy inti le kocsinkat és érdeklődik, hová tartunk. Miután közöljük, bemutatkozott: „Bartis Ildikó színész vagyok.” Könnyes szemmel kér bennünket, hogy ezt a kis csomagot juttassuk el a Magyar Televíziónak. Ütközben nézzük meg: a kolozsvári magyar színház plakátjába egy videokazettát csomagolt. A színlapon az áll, hogy neves magyar költők és világhírű klasszikusok műveiből állított össze lírai műsort Bartis Ildikó, az Északi színház vendégművésze, a színlap felső sarkában 1988/89.
