Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-22 / 303. szám

1989. december 22. Kelet-Magyarország 3 JEGYZET Rubelduzzanat Hogy mihez kezdünk az óriásira duzzadt rubelhal­mazzal? Nem szenvedünk ötletek hiányában, a meg­valósítás viszont már csep­pet sem könnyű. Az utóbbi években az ország és első­sorban a megye iparának, mezőgazdaságának nagysze­rű felvevő piacá volt a Szovjetunió. Akkor már kapkodóbbá vált az ügymenet, amikor megnövekedett a dollártar­tozásunk, ugyanakkor a ru­belaktívum is egyre több lett. Olyannyira szorítóak lettek a gondok, hogy az államközi szerződéseken kí­vül a kormány csak barter- üzleteket, árucserét engedé­lyez, amikor a pénz nem mozog, csak az áru. Hogy ezzel visszamentünk a kő­korszakba, amikor nem volt pénz? Joggal tehetjük fel a kérdést, de ha nem kapunk több energiát, alapanyagot, személygépkocsit és ennek ellenére nem apad a ha­zánkban felhalmozott ru­belkészlet, akkor nehéz va­lamilyen megoldást találni. A megyei cégek előtt a kínkeserves szerkezetváltás kínálkozik, vagy a már em­lített barterüzlet. Ez utóbbi legalább olyan nehézkes, mint a rubel elköltése. A kárpátontúliak megvenné­nek továbbra is mindent a megyéből, de ellentételezé­sük szűkkörű. Ök adnának szívesen, ha engednék. De a megszorítások náluk is érvénybe léptek, mivel , a szovjet gazdaság, a peresz­trojka ellenére alig válto­zik Ráadásul ha fát, rezet, ónt szeretnének az ottaniak exportálni Magyarországra, Moszkvából kell engedélyt kérniük. Ez pedig nemcsak egy telexbe kerül. Marad az, hogy a szovjet partner előbb beküldi az árut és ha megérkezett, akkor meg­kapja az ellentételt. Sok­szor hosszadalmas munka ez idegtépő várakozással. Hogy lehetne eltüntetni ezt az irdatlan mennyiségű rubelt, hogy mi is jól jár­junk? Kereskedjünk csak a moszkvaiakkal, vagy az önállóságra áhítozó Balti­államokkal? Ez is megoldás lehet, de nem a végső. Ta­lán ebben tud a kormány­nak segíteni az a nyíregy­házi vállalat, amely hasonló cipőben jár és számára is, létfontosságú a megegyezés, és amelynek terveiről re­méljük mielőbb beszámol­hatunk. Máthé Csaba Nagy öröm a kis házakban Vajon meg tudná-e mon­dani, hány szegény, magá­nyos, idős ember él hazánk­ban? Valószínűleg elké­pesztően magas számot kapnánk, amely mellett már nem mehetünk el tét­lenül. Ez késztette az újfe­hértói fiatalokat arra, hogy karácsonyra szerény aján­dékcsomaggal lepjék meg a nagyközségben élő időse­ket. Vasvillával az almatolvaj ellen Összetört tükörből paraszti becsület A hosszúra engedett lán­cot majdnem szétszakítja a bozontos eb, ahogy a ház felé tariók? Gazdáját meg- . .pillantvá lécsendesedik, de ' ' ugrásra készen vár. A ház ura a szobában kigombolja j .vattakabátjat, majd kezével végigsimítja borostás állát és belekezd a történetbe. A tiszaszentmártoni Princz András szakmája cserépkály­hás, az utóbbi időbeli Mándo- kon zöldségboltot üzemelte­tett. Az üzlet nem ment, ezért hazajött falujába, ahol a záhonyi Lenin Termelőszö­vetkezet gesztorsága alatt működő helyi konzervüzem­ben lett éjjeliőr. Alig in­dult be a termelés, amikor az egyik hét végén felfedez­te, hogy nyitva az üzem hát­só bejárata. Szólt az igazga­tónak, aki később értesítette a rendőrséget. Eltűnt 150 kilogramm cukor, a tettes is­meretlen. A faluban hamar elterjedt a hír és milyen a pletyka, utána tőle kérdez­ték meg: András, te loptad el a cukrot? Mivel nyolc éve önkéntes rendőr, jelentette, hogy a másik éjjeliőr tárgyalt va­lakivel egy hordó eladásá­ról. Szerinte innen kezdőd­tek a szurkapiszkák, amely­nek az lett a vége, hogy az üzemmel háromhónapos szerződését nem újították meg, sőt belekeveredett egy almalopásba. Zsuk kisteher­autóját kölcsönadta Molnár László brigádvezetőnek, aki a főkertész engedélyével Krajczár István igazgató al­máját vitte haza a kertből. Ezután jött a meglepetés. Az almáskert két őre éj­szaka egy kisteherautót lá­tott bemenni a kertbe, amely almásládákkal megpakolva megállás nélkül hajtott ki. Egyikük a kezében lévő vas­villával leütötte az autó jobboldali visszapillantó-tük­rét. A következtetés logikus­nak tűnt: Princznek van ilyen autója, ő ott dolgozik, tehát ő a tettes. Fütty és taps egy témára Már épp fel akartak áll­ni székeikből, kedden dél­ben a képviselők, hogy ebé­delni induljanak, amikor az elnöklő Jakab Róbertné Berecz Jánosnak adott szót. A szabolcsi képviselő ez­úttal nem. az akkor napi­renden lévő lakástémáról mondott véleményt, hanem információként elmondta: hétfőn hajnalban az MSZMP kongresszsusa megválasztotta a Közpon­ti Bizottságot, amelynek ő is tagja lett, az Országgyű­lés egyik szünetében pedig megalakult az MSZMP frakció, s szóvivőjének őt választották. Kérte, hogy akik a frakció munkájában részt kívánnak venni, a kö­vetkező ülésükre szeretet­tel várják. És ekkor történt, amihez eddig a Parlament ódon falai nem szoktak hozzá, illetve amire az utóbbi 40 évben nemigen volt példa: a gyér taps mellett bejött a fütty is. Az már csak fo­lyosói pletyka volt nyilván, amit az MSZMP új elnök­ségének életkorára mond­tak: úgy jöhetett ki az a harmincegynéhány éves átlag, hogy az összes fiatalt beválasztották. Így ne mondja senki rájuk, hogy a nyugdíjasok pártja. Másnap ugyanerre a té­mára bejött a taps is. Igaz, ekkor Király Zoltán zakó­jának fazonján volt a mik­rofon, s igaz, hogy nem hí­veket toborzott az MSZMP- nek, hanem az ellen fakadt ki, hogy ma épp azok ágál­nak a gazdasági megszigo­rítások miatt, akik miatt bajba került a gazdaság. És demagóg módon most a gaz­dasági csatába vetik ma­gukat, mert a politikai csa­tát már elvesztették. Na­gyon veszélyes ugyanis az a koalíció amely az MSZMP és a szakszervezetek között formálódik, mert a sztráj­kok, a munkabeszünteté­sek a gazdaság tönkremene­telét gyorsítják. És ezekre a szavakra be­jött az egyetértést kifejező taps. Csak tanulni is kelle­ne belőle. (balog h) — Nézze meg a gyümöl­csösömet — mutat a ház mögötti kertre. Nem kell nekem álma, van bőven be­lőle. Jöjjön, megmutatom a teherautót is. A fészerben valóban ott áll az autó és ami meglepe­tés, nem a jobb, a bal tükre van letörve. Kinyitja ajta­ját, majd előveszi a letört darabot, amely beleillik a csonkba. A tükörrész meg­töredezett, de használható. — Nem értem, miért en­gem vádolnak az almalo­pással, ráadásul azt is mondták, a helyszínen ma­radt annak a kocsinak a tükre. Nem azért hadakozom, hogy visszavegyenek, mert közben találtam másik mun­kahelyet, hanem a paraszti becsületemért. Szemébe me­rek nézni mindenkinek, de nem akarom, hogy a hátam mögött sutyorogjanak. Búcsúzóul még mondja, azt megbánta, hogy összeszólal­kozott Szabó Ferenc téesz- elnökkel, de nem bírta elvi­selni az igaztalan vádat. Az üzemben Molnár Lászlót találom, aki szerint képte­lenség, hogy Princz lopta volna el az almát. Mondja, hogy menjünk Záhonyba. — Elszaporodtak a lopá­sok az almáskertben, ezért is határoztam úgy, hogy nem maradhat éjjeliőr — magya­rázza Szabó Ferenc elnök. — Bár megpróbáltam valami­lyen más munkát adni Princznek, de amikor en­gem is megvádolt, akkor visszavontam mindent. Ahogy sorolom a Princz mellett szóló érveket, az el­nök és Krajczár igazgató arcán látom, hogy. elfogad­ják ezeket. Utóbbivar még Zsurkra is kiruccanunk, ahol a két érintett őr meg­erősíti, hogy kisteherautót láttak, Zsuk formájút, amelyben egy vezető'ült, de arcát nem ismerték fel. Egyikőjük vasvillával ütötte le a jobb oldali tükröt, ame­lyet átadtak a rendőrségnek. Mind a cukor-, mind az almalopásban ismeretlen tettes ellen befejeztük az eljárást — mondta Nagy Csaba hadnagy, a záhonyi rendőrőrs parancsnoka. Mostantól a falu. lakói fognak ítélkezni. Visszakapja Princz a becsületét, vagy nem. , . Máthé, Csaba Belépőjegyből ajándékcsomag Már korábban is volt egy megállapodás a helyi Vörös- kereszt és az Űjfehértói Fia­talok Szövetsége (UFISZ, a SZABISZ tagszervezete) kö­zött, amely szerint együtt se­gítik a település szegényeit. Természetesen ehhez pénz is kellett, s így merült fel egy jótékonysági diszkó gondola­ta. II rizstől a csokiig — Október végén rendez­tük meg a táncos mulatságot, amelyét igen sikeresnek mondhattunk — meséli Szűcs Ilona, az UFISZ vezetője. — A tiszta bevételünk 15 ezer forint lett, a Vöröskereszt 5 ezer forintot adott, s még új­fehértói kisiparosok is segí­tettek bizonyos összegekkel Mi lehet a csomagban? Látogatás az egyik családnál. bennünket. Az így összejött pénzből hetvennégy szegény és nyugdíjas embernek tud­tunk csomagot készíteni, ame­lyet a szervezetünk tagjai személyesen vitte el. A cí­meket az intézmények, kü­lönböző szervezetele, egyhá­zak javaslatai, valamint a helybeliek elmondásai alap­ján állítottuk össze. A csomag elkészítésekor a fiatalok arra törekedtek, hogy fele részben olyan dolgok le­gyenek benne, amelyekre gyakran van szükség: ' rizs. cukor, dzsem, margarin, há­zi készítésű cérnametélt. A többi pedig olyan finomság volt, amelyet az idősek a nyugdíjból ritkán vesznek meg: narancs, szaloncukor, csoki. Élmény a beszélgetés — Teljesen váratlanul ko­pogtattunk be az idősekhez, akciónkról nem tudtak sem­Egy menekült naplójából Fohász Csak álltunk Nyíregyhá­zán a téren, gyertya a ke­zünkben. Oldalt a fenyőfa égői világították be a kör­nyéket. S minden nagyon fájt. Nehéz szavakat találni arra, amiket nem lehet megfogalmazni, csak érez­ni. Románia... és ne mond­juk tovább. Egy ismerős család néhány hónapja jött át Magyarországra. A ne­hézségek, lelki gyötrelmek itt is próbára tették erejü­ket. A feleség naplót veze­tett életük átalakulásáról. Minden sor az ott mara­dottakhoz való fájdalmas kötődésről, kétségbe esett tehetetlenségükről szól. „Vágyom látni azt, akit szerettem. Néha úgy érzem, hogy már az Isten is elhagyott engem. Drága Édesanyám bocsáss meg nekem. Zokogva arcomat kezembe temetem, hogy lehettem ilyen kemény szívű, hűtlen. Gondolatban mindig veled vagyok. Szeplős kislányom, arcodat látom, ahogy ragyog,” 89. II. 5. A falu olyan szép volt. Fenn a dombon, takaros kis házikók, akácos erdő­vel körbevéve. — Csillogó szemmel mesélik, hogy ne­kik Hegyközpáíyi a világ közepe. — A dombtetőn a templom, • amit még a tö­rök időkben építettek, 35 méteres tornya messzire ellátszik. Országot cserél­het az ember tizet-huszat is, de szívet azt nem. Minden nap karácsony, ha egészségesek vagyunk, mi ezt úgy tartottuk otthon — mondja a férj. — Már csak egy dologra lehetett koncentrálni: túlélni. A szegénységből csináltunk ünnepet. Volt, aki már nyáron félretette a vajat a karácsonyi süteményhez. Fenyőfát se lehetett kapni. A szeretet ünnepét, Jézus születését is ki akarták tö­rölni az életünkből. He­lyette Télifa-ünnepélyt tar­tottak január 1-jén. Újabb sorok a naplóban: „Uram, töltsd be szíve­met békességgel és szere­tettel, mert ha nekem van, csak úgy tudok adni más­nak. A lelkész de sokszor szívemhez szólt. Mutatta a hűséghez az utat, ő vezetett minket az igazra, a jóra. Istenem, őrizzél meg min­ket a szörnyű fájdalomtól, amely a kárhozat felé ha­lad. De jő Istenben bízni, remélni, aki vigaszt ad. Ne hagyj el engem Uram, te legyél fájdalmam enyhítője. Te vezesd az életünk ha­jóját, s ha a vihar ide-oda sodorja, a Te drága kegyel­med tartson meg minket erőben, szeretetben és bé­kességben.” 89. 5. 15. • A kis füzetecskét lapozva olyan, mintha olvasót tarta­nék a kezemben. Minden oldal mintha egy-egy imád­ság lenne az emberhez, az Istenhez. Ez a fohász kö­nyörgés, rengesse meg már a világot, ezáltal megszabadító csókot téve a rózsafüzér keresztjére. Bojté Gizella mit — folytatja Szűcs Hona. — A látottak meggyőztek bennünket arról, hogy szük­ség volt a csomagokra, sőr többször is kellene ilyen ak­ciót szervezni. Ez tulajdon­képpen nekünk szóló kritika, mert láttuk, tapasztalhattuk, milyen nagy élmény ezeknek az embereknek egy-egy be­szélgetés, hiszen csendes ma­gányukban kevesen keresik fel őket. Az idősek meglepőd­ve és meghatódva fogadtak bennünket, volt, aki fizetni akart. Számos módon reagál­tak, de mindenki nagy-nagy örömmel fogadta a kis cso­magot. Felkeresték a fiatalok özv. Danes Miklósnét is, Erzsiké nénit, aki januárban lesz 82 éves. — Először meglepődtem, amikor jöttek, de aztán na- gyon-nagyon megörültem. Nem is tudom, kinek juthat­tam az eszébe. Az édességet és a gyümölcsöt már meget­tem, a többi még megvan. A csend hangjai Tizenöt évvel ezelőtt halt meg Erzsiké néni férje, azóta egyedül él, gyermekei nin­csenek. Havonta 3600 forint nyugdíjat kap, abból éldegél takarékosan. Televíziója nin­csen, lapunkat járatja, de en­nek árát már drágának érzi, azon gondolkodik, hogy le­mondja. A rádióját is elaján­dékozta, mert mint mondja, szereti a csendet. Immli A neves Rétközi-tó I szabolcsveresmarti víztározó helyett Lapunkban és a nyíregyhá­zi rádióban is elhangzott az a felhívás, amelyben a Felső-tiszavidéki Környezet- védelmi és Vízügyi Igazga­tóság a szabolcsveresmarti tározó elnevezésére hirde­tett meg pályázatot. A pályá­zatra 64-en összesen 187 javaslattal jelentkeztek. Kilenc tagú bíráló bizott­ság döntött a javaslatokról. Az értékelés szempontjai kö­zött szerepelt, hogy lehető­leg a területhez ‘földrajzilag is kötődő névre essen a vá­lasztás. Miveí mintegy 400 hektáros vízfelülettel rendel­kezik az új tó, ezért a helyi jelentőségű, régi elnevezése­ket elvetették. A bizottság a Rétközi-tó elnevezés mellett döntött. Ebben a formában három pályázó is tett javaslatot, így Minya Károly (Kisvár- da), Kós Katalin (Nyíregy­háza) és Keresztessy Attila (Ófehértó) egyaránt három­ezer forint pénzjutalmat kap.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents