Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-14 / 296. szám

í989.~décemT5er 111 Kdüt-’Msyyaroffszíi^ — Nyíregyházi Élet Szálló osztrák pénzből? UNIBERKFT. Pontosan hét hónapja, hogy megszületett Nyíregyháza új vállalkozói társasága, az UNIBER KFT. A tanácsi érdekeltségű beru­házási, vállalkozási és szolgáltató céget nem a hivatali íróasztalok mellett találták ki, ha­nem az élet, az igény szülte. Hogy mennyire igaz az állítás, azt fényesen bizonyítja az alig több mint fél esztendős működési mérleg. Létesítésének kiindulópontja volt, hogy rengeteg olyan feladat adódik, amely tanácsi keretek között nem, vagy csak nehézkesen valósítható meg. Ez világos. Mint ahogy az is, miért nem tanácsi vállalkozási iroda alakult, s miért önálló — legalábbis felerészt magán­tőkével működő — szervezet. Az első ugyan­is számos előírást kell teljesítsen, rendelke­zések útvesztőiben bukdácsolva veszítene időt, s következésképpen pénzt. A nemrég létrejött UNIBER viszont alig egymilliós alaptőkével indult, amelynek alig több mint a fele a tanácsé. A többi pénzt a kft-ben dolgozók „dobták össze”, ezzel vállalva azt a kockázatot, hogy a szervezetlen, a nemtö­rődöm működés elviszi az egyéni tőkét. Valóságos kockázat! A mindössze négy főállásúval dolgozó cég ■ügyvezető igazgatója, Kovács István sorolja, hogy tevékenységük elsőrendűen közműépít­kezések szervezése, telek kialakítása és la­kossági ingatlanok közvetítése. Mielőtt rész­leteznénk, ide kívánkozik: a tanácsi érde­keltség nem jelent többet, mint a tanács által bevitt alaptőke. A megbízások esetében — sajnos, vagy szerencsére — sem élvez előnyt e társaság. Amire kézenfekvő példa, hogy pá­lyázatot írt ki a városi tanács az állami bér­lakások értékesítésére, s ezt az UNIBER he­tedmagával pályázta meg. Ha mégis előny­be kerülne az nem a protekció, hanem a pá­lyázatban vállaltak miatt lesz. Mégpedig a rendkívül rövid értékesítési határidő, az ala­csony bonyolítási ár, a megalakítandó tulaj­donosi közösségek támogatása révén — rá­adásul egy esztendeig díjmentesen. Ebbe tar­tozik az alap-, a pénzügyi-, s az adminiszt­rációs szabályzat kidolgozása, a jogi pénz­ügyi szaktanácsadás, a karbantartói-kivitele­zői kapacitás felajánlása. Emellett vállalták, hogy az árbevételből egymillió forintot fek­tetnek be alapítványba, amelynek minden­kori éves kamatával járulnak a megalakuló tulajdonosi közösségek (Lakásbérlők és Tu­lajdonosok Nyíregyházi Szervezete) működé­si költségeihez. Ez is jelzi: a kft. valóságos kockázat válla­lására hajlandó. Amely — vallják — együtt jár a vállalkozással. A Jókai téri összesen két szobányi cég mindössze négy főállású emberrel dolgozik. Most éppen azon — és ebben a számítógép nélkülözhetetlen segítséget ad —, hogy mi­lyen költségek mellett, milyen áron vállal­hatják telkek kialakítását a Sóstófürdő tér­ségében, a borforgalmi lejáró—Kemecsei út kereszteződésénél. Nem ez az első ilyen vál­lalkozásuk. Vízmű- és gázvezeték építését szervezték már Sóstón, Oroson és a Ságvári telepi Kazinczy utcán, telkeket alakítottak ki (mégpedig százat) Oroson. Ezekkel is si­került lerakni a továbblépés alapjait. Esze­rint a jövő év márciusában — az addig lét­rehozott saját építőszervezettel — indítják a Körte utca—Epreskert út térségében 30 la­kás, plusz üzletek építését, amelybe október­ben már be is költözhetnek. A rekordidejű beruházás sürgető eleme a bankhitel, amely rendkívül kemény feltételek mellett kapha­tó. A gyorsasággal — saját kivitelezéssel és mert az anyagok egy részét előre és kedvez­ményesen vásárolták — érhetik el, hogy az igen magas telekár ellenére is kialakulhat egy négyzetméterenkénti 22 ezer forintos la­kásár beválaszfalazott és kivakolt állapot­ban, amely a jövendő tulajdonosoknak még 4—5 ezer pluszt fog majd jelenteni. Fizetni csak ha elkel... A magántulajdonú ingatlanok adás-vétele, helyesebben közvetítése is fontos része a tár­sasági tevékenységnek. Még akkor is, ha nem a jövedelmezők közül való. A vállalási fel­tételek a lakosságnak kedvezőek. Amíg ugyanis nem kél el az ingatlan, nem kémek pénzt a hirdetésért-reklámért. Ha elkél a ház-telek, akkor is csak a vételár 0,8 száza­lékát kérik és ebben bennefoglaitatik a hir­detés, a szerződéskötés és a telekkönyvezés költsége is — vagyis komplex lebonyolítást vállalnak. (Példa: egymilliós ingatlan ese­tén összesen 8 ezer a közvetítési díj — az ügyvédi szerződés-írási költségnél is alacso­nyabb.) A nemrég indult tevékenységen nem is kívánnak többet keresni. Nagy előnyük más szervezetekkel szemben, hogy minden tevékenységbe külső szakembereket tudnak bevonni, akiket csak akkor kell fizetni, ha kézzelfogható munkát végeztek (mérnökök, jogászok, közgazdászok). A Jókai téri cég mindössze négy főállású emberrel dolgozik... A képen: az utolsó épületbe is becsatlakoztatták a gázt Sóstó- gyógyfürdő Vénusz utcájában. Az engedélyezett tevékenységi kör a fen­tieknél is jóval szélesebb. Hogy keresked­nek-e, foglalkoznak-e például idegenforga­lommal, azt kizárólag az adott piaci helyzet határozza meg. Egy-két példa a közeli jövő terveiből. Tárgyalásokat kezdtek a Kossuth u.—Vay Ádám körút találkozási pontjánál osztrák—hazai—és nyíregyházi tanácsi tőké­vel készülő városi szálloda beruházására. A készülő gazdaságossági számításoktól függ: lesz-e ott hamarosan egy olyannyira hiányzó reprezentatív szálló. Vagy: az elképzelés szintjén mozog, hogy Nyíregyháza megkapja a vámszabad terület státuszát. Ez esetben raktározó és termelőtevékenységet folytat­hatna itt külföldi cég, mégpedig kedvezmé­nyes feltételek mellett. Pontosabban: a tő­kés hozná a gépeket, a technológiát, bérbe­venné a területeket és épületeket, s termel­ne. Ez Nyíregyházának munkalehetőséget — s ami legalább ilyen fontos —, egy magasabb szintű technológia meghonosítását, de cso­magolástechnikát, vendéglátást, jobb közle­kedést — egyáltalán az infrastruktúra kiépü­lését, javítását jelentené, nem beszélve a ta­nácsi adóbevétel megsokszorozása lehetősé­geiről. A vámszabad terület előnyökkel kecsegtet nyíregyházit és nyugati vállalkozót egyaránt. A legutóbb nyugatnémetországi testvérváro­sunkban, Iserlohnban járt nyíregyházi dele­gáció erről tartott tájékoztatóját az NSZK il­letékesek körében megkülönböztetett érdek­lődés fogadta. Mindenki érdeke Ezeket ismerve is feltehető a kérdés: kinek az érdeke, hogy egy. ilyen céggel szaporodott a nyíregyházi társaságok száma? A tanácsé? Az UNIBER-é? A városközösségé? Bizonyo­san akkor válaszolunk jól, ha azt mondjuk: mind a háromé. A társaságé, mert dolgozói­nak átlagfizetése magasabb mint a vállalati­aké, s ezt még kiegészítheti a nyereség osz­taléka. (Bár most úgy döntöttek, hogy ezt idén a tőke fejlesztésére fordítják, amivel az induló egymilliót megduplázzák, s így újabb vállalkozásokat létesítenek.) A kft. érdeke azonban messzemenően találkozik a tanácsé­val, mert a társaság azért hajt, hogy piacot tárjon fel, hogy fizetőképes keresletet és igényt hozzon össze, s hogy minél alacso­nyabb rezsivel dolgozzon. Helyt kell állnia a versenyben az UNIBER-nek és ez már a ta­nácsnak és a lakosságnak is jó. Az élet kény­szeríti ki a vállalkozói tevékenységet. Az ügyvezető igazgató logikusan indokolja miért is tanácsi érdek a társasági tevékeny­ség. Az első: saját tanácsi pénz nélkül is fej­leszthető ezáltal a város. A másik: növekszik az annyira áhított szolgáltatások köre. Vé­gezetül — igaz, hogy ez a kevesebb, de egy­általán nem mellékes a mai világban — a tanács a befektetett tőkéje alapján még ré­szesül is a kft. eredményeiből. Mennyiben lakossági érdek a versenynek ez a terméke? Annyiban, amennyiben ko­rábban próbáltuk bizonyítani. Javul általa a szolgáltatás színvonala, másrészt átvállalják a magánerős fejlesztések szervezési és kivi­telezési feladatait. Végül összvárosi — vagy­is a szó szoros értelmében lakossági — ér­dek is, hogy ebben a pénzszegény világban is épüljön-szépüljön a nyírségi megyeszékhely. És még egy kérdés: lehet-e talpon marad­ni a mai viszonyok közepette? Az UNIBER mindössze négy állandó alkalmazottja és sok­kal több műszaki, közgazdász és jogász szak­embere (aki megbízásos alapon, külső mun­katársként vesz részt a munkában) hittel és meggyőződéssel vallja, hogy igen, lehet! A válaszhoz azonban hozzátesznek egy h a -t. HA ... versenyképesek lesznek és azok is maradnak. HA ... képesek gazdaságosan dol­gozni ... Ha ... Nincs ha! Egy cég, amely meg akar­ja tartani a pénzét, nem működhet másként. K. J. Mibeit érdekelt a tanács? Harminckétezer adózó Jóformán alig van olyan család a város­ban, amelyik ne lenne kapcsolatban az adó­hivatallal. Az egyiknek háza van, a másik üdülővel rendelkezik, a harmadik a hétvégi telek után adózik, de lehet valakinek az át­lagostól nagyobb autója, nem beszélve a vállalkozókról, s az utóbbi három évre visz- szaimenőleg azokról, akik a tehát, a telepü­lésfejlesztési hozzájárulást kellett, hogy fi­zessék. — Pontosabban: még mindig vannak olya­nok akik nem fizették meg a tehát — egé­szíti ki Magyar Jánosné adócsoport-vezető. Ez év nyarától változott az adóhivatali ,felállás” Nyíregyházán. A megyei városi jog elnyerésével már nem a tanács pénz­ügyi osztálya a közvetlen ügyintéző, hanem az adó és illetékhivatal az illetékes. Vál­tozott az elhelyezés is, mert a Bethlen Gá­bor utcai volt iskolaépületbe költöztek, most már együtt van a sok-sok karton, az ügyintézők és könyvelők birodalma, vala­mint az egész munkát nagyban segítő szá­mítógép. Egyre inkább látszik, hogy egy ekkora nagyságú városban csakis a számítástechni­ka segítségével lehet elérni, hogy minél pontosabbak legyenek a nyilvántartások, hogy egy-egy panasznál gyors legyen az ügyintézés, egyáltalán megfelelő módon tudjanak foglalkozni az ügyféllel. r Bár még festékszagú az épület, minden bútor nem is került a helyére, azért hosz- szabb távra rendezkedik be az adó- és il­letékhivatal a mostani helyén. (Pontosabban az illetékhivatali feladatokat csak január elsejével veszik át a megyei tanácstól.) Az ügyfélváróban akár a fotelekben is helyet le­het foglalni, a két kis ablaknál pedig az ügyintézőnek nem kell a kartonokat keres­gélni, elég ha a számítógépbe táplálja az adatokat, minden kérdésre ott a válasz a monitoron, de ha szükséges — s kéri az ügyfél — akkor kinyomtatják a rá vonatko­zó összes adatot. Ezekben a napokban viszont elég kevesen kopogtatnak az adóhivatalnál. Nem azért, mert a karácsonyi vásárlás idején sokak másra szánják a pénzt, hanem mert kiala­kult egy olyan rossz szokás, hogy csak ak­kor veszik észre az állampolgárok, hogy tartozásuk van, ha megérkezik a fizetési fel­szólítás, ha ne adj isten a fizetésből kell le- tiltatni azt. Bár hozzá kell tenni, hogy az adózóik nagy többségének nincs ilyen gond­ja, mert időben, fegyelmezetten fizet, és ismeri a határidőiket, hogy az év első felé­nek adóit legkésőbb márciusban ki kell fi­zetni, míg a második fél évnél szeptember közepéig lehet kamatmentesen eleget tenni a kötelezettségeknek. S hogy éppen ebben az időszakban vannak a legtöbben, akik reklamálnak (s nemcsak az ügyfélnek, ha­nem az ügyintézőnek is próbára teszi a tü­relmét), annak az az oka, hogy az év má­sodik felében küldik ki a tételes értesíté­seket az adózónak arról: befizetési kötele­zettségük vagy esetleg túlfizetésük van. Valahogy úgy alakult a magyar történe­lem. során, hogy az állampolgárok az adót szükséges rossznak tartották, nem gondoltak arra, hogy ebből közösségi kiadásokat fe­deznek. Talán ez az oka annak, hogy ma­napság is vannak jónéhányan, akik arra gondolnak, rájuk nem vonatkozák a befi­zetési kötelezettség. Hogy ez mennyire nem így van, azt a kimutatások, az eljárások bizonyítják. S a tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyszerű embereik, az idősebbek azok, akik tudják, legjobb ha időben befize­tik az adót, nincs vele tovább gondjuk. Ha adózásról szólunk, akikor a legfonto­sabb azt hangsúlyozni, hogy az állampol­gárnak bevallási kötelezettsége van. Bőven lehetne sorolni a példákat, hiszen eflég, ha valaki egy átlagosnál nagyobb méretű la­kást vesz (fejenként 25 négyzetméterig adó­mentes a lakás), vállalkozásba fog, s egy kisteherautót üzemeltet, kertet vásárol, hogy ott a család szükségletére termeljen. Azt persze kár gondolni, hogy egy város az adóból fedezi kiadásait. Nyíregyházán ugyanis jelenleg a lakosságtól befizetett adók összege az éves pénzügyi tervben fel­használható forintok századrészét sem éri el. Változik viszont a helyzet január else­jétől, amikor a személyi jövedelemadó is a tanácsi kasszát gyarapítja. A korábbi adók­kal együtt ez már a költségvetési bevéte­lek 40 százalékát adná az idén, a számítá­sok szerint pedig jövőre a kiadások harma­dát lehet belőle fedezni. Ezért nem véletlen, amit László Géza, a tanács pénzügyi osz­tályvezetője említ: eszerint a város tanácsa abban érdekelt, hogy polgárai minél gaz­dagabbak legyenek, mert akkor több jöve­delemadót fizetnek. Annak a felismerése, hogy a nagyobb jöve­delemben érdekelt a város és nyilván ez a jobb az állampolgárnak is, a jövőben bizto­san erősíteni fogja az olyan elképzeléseket, hogy minél jobban ösztönözzék a vállalko­zókat. Ha kedvezményt adnak az indulás­hoz, ha a munka nélkül maradók újrakez­déséhez vállalkozói alapítványt hoznak lét­re — természetesen olyan célokra, amelye­ket a tanács is fontosnak ítél a város érde­kében, mint a szolgáltatás fejlesztése — akkor könnyen találkozik ez a közös érdek. Az idén szeptember 30-ig 32 ezer adózó­val foglalkoztak a tanácsi illetékesek. Köny- nyen kitetszik, hogy egyetlen ügyintézőre is évente 3—4 ezer tétel jut. Mindez több, mint egyszerű tényközlés, mégcsak magya­rázat sem akar lenni arra, hogy becsúszhat­nak hibák, ami miatt reklamál az érintett. Közben a százhúszezres városban naponta telkek tucatjai cserélhetnek gazdát, autókat vehetnek és adhatnak el, új helyre költözhet valaki, nem beszélve az elhalálozásról, az öröklésről, ahol köztudottan hosszadalmas a vagyoni helyzet tisztázása. Valahol ezek az események, mint egy-egy elintéznivaló tétel, jelennek meg az adóhivatali nyilvántartás­ban. S bármennyire megvan a jóindulat, ha a bejelentési kötelezettség az állampolgárt terheli, akkor az adóhivatal sokszor fut az események után, esetleg kerülő úton, a né- pességnyilvántartóból tudja meg a válto­zást, miközben feladata, hogy az állam­nak, s rajta keresztül a városi kasszának fi­zetendőket beszedje. Lapítani lehet ugyan, de öt évig sem évül el a fizetési kötelezett­ség, legfeljebb a kamatok emelik meg még jobban a tartozást. (Példaként említhető, hogy adás-vétel kapcsán, vagy most, a gáz bevezetésekor derült ki, hogy még akadt olyan, különben jó jövedelmi helyzetben lévő lakos, a'ki a sóstói üdülőjéért eddig nem fizetett egy fillért sem.) Vannak néhányan, akiket a tanácsi hiva­talnokok is a notórius nemfizetők közé so­rolnak. Ezért szükséges foglalkoztatni hat behajtót is, akik felkeresik a jelentősebb összeggel tartozót. (Vagyis egyáltalán nem a kisemberek köréből kerülnek ki azok, akik adósak maradnak.) Manapság olyan kisiparosoknál, kiskereskedőknél, tehertaxi- soknál kopogtatnak, akik húszezer forint fe­letti tartozást „gyűjtöttek” össze. Megoldás lehet, ha lefoglalják náluk a tartozás fejé­ben az autót, a nagyobb ingatlanra bejegy­zik a tartozást. A tanács udvarán pedig a múlt héten egy kisteherautó állt, amit tar­tozás fejében foglaltak le. Az adóhivatalnak nem célja, hogy rög­tön a legnagyobb szigorral járjon el. Így alakították ki azt a módszert is, hogy mi­előtt a fizetésből tiltanák le a behajtandó- kat, a meghagyás egyik példányát az adós kapja meg. S az esetek többségében való­ban nem kell megindítani a herce-hurcát, mert kerül annyi pénz, a munkahelyen sem kell magyarázkodni a tartozás miatt. Korántsem lehet azt mondani, hogy az adóhivatal lesz az a tanácsi intézmény, aho­vá mindig szívesen, „önként és dalolva” mennek az ügyfelek. Azonban a korrekt kapcsolatok kialakítását mindenképpen lé­nyegesnek tartják. Lányi Botond Munkában a számítógéppark. Gépi adófeldol gozás a városi tanácson. _2__

Next

/
Thumbnails
Contents