Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-14 / 296. szám
198a.<lecemb<yr.l4. KeIeí-Msgy£?or^^r77 ííyfaBjgjiiási Siet NYÍREGYHÁZI ÉLET Az elnök: töprengése Hogyan tovább? Népszavazás után, országgyűlési választások előtt.. • Ügy értünk az 1989-es esztendő végére, hogy semmi sem tisztázott. Mind a város tanácsa, mind az apparátus százfajta bizonytalansággal kényszerűi szembenézni. S nem elég, hogy politikai természetű tényezők zavarják a munkát, hatnák negatívan a mindennapos normális működésre. A jócskán felgyülemlett feszültségeiket csak fokozza, hogy tizenöt nappal az új esztendő előtt Nyíregyháza tanácsi tisztségviselői, testületi tagjai és számokkal bajlódó szakemberei még nem tudják miből s hogyan gazdálkodhatnak 1990-ben. Hogyan tovább? — e két drámai szócskába sűrűsödik most minden. Lehetséges minden feszítő gond mellett mégis úgy dolgozni, hogy se a városlakó, se a városműködés*- fejllesztés alapértékei ne csorbuljanak? Csabai Lászlóné, a tanács elnöke szerint nem irigylésre méltó, aki ma a tanácsi munka első vonalaiban dolgozik. Hogy nincs még költségvetés — az új [kérdéseket is felvet. Például: a régi eszköztár maradjon-e a maga céltámogatási módszerével, vagy épüljön a városlakó személyi jövedelemadójára és központi, normatív támogatásra? A döntés az országgyűlés néhány nap múlva nyíló ülésszakától várható. Ha minden jól is megy, hatása csak január Végén jelentkezik. Ami pedig zavarja a városépítés folyamatát. Bosszantó a bizonytalanság: meddig lehet kockáztatni, s mii az a kockázat, amely már hazárdírozás. Természetes, hogy ezek nem segítik a tanácsi tevékenységet, különösen nem a testületet, amely felelősséggel dqjjgozik ma is. Annáik ellenére, hogy igazi p'óYitfkiil'- háttér nincs mögöttük. Ügy tűnik, högy az MSZP már nem tudja,. a többi párt1'pedig még nem akarja felvállalni a hidaszuhijtatlan tennivalók gondozását, felelősségét. Mondják, hogy etikusabb lenne, hä égyesék nem előkelő idegen módjára mondanának kritikát, (ha egyáltalán kritikára méltatnák e területet) hanem élnének a felkínált információkkal, igényelnék a tájékoztatást, s maguk is hangosan gondolkodnának a hogyan tovább kérdéseiről. „Különösen nagy fontossága van ennek napjainkban, amikor hosszú évek fejlesztési irányairól dönt a nyíregyházi tanács. Olyanokban, mint az új zeneiskola, a mezőgazdasági szákközépiskola és a többi.. . Nem dönteni lehetetlen, hiszen az utókor nem bocsátaná meg, ha nem élnénk az akár ckak szemernyi lehetőséggel. A döntés felelőssége viszont nyomasztó — különösen ha nincs azon a társadalom minden rétegének áldása.. Csabáménak igaza van. Ha a tanácsi testület komolyan veszi az oly nagyon áhított önkormányzatot, szembe kell nézni sok problémával, amelyek újonnan jelentkeznek. Például azzal, hogy megnőttek a feszültségek a város és a megye között. (Ami nagyrészt természetes* emiatt nem lehet a városnak megsértődnie.) Nem áldásos, ha ezek miatt munkánk elhúzódna, ha a „ki az úr a házban?” vetélkedő következtében vereséget szenvedettek nem a városi, vagy a megyei illetékesek, hanem a városi és megyei érdekek lesznek. Nem lehet ügyeket halasztani csak azért, mert dúl a hatalmi küzdelem. Vannak ügyök, amelyek megoldásáért szombaton és vasárnap is dolgozni kell! Az aktatologatás miatt bekövetkező bajok a 120 ezres nagyváros nyakába zúdulnak. Magyarul: kicsinyes sértődések, presztizsféltés helyett minden eddiginél jobhan együtt kellene működniük a városnál és megyénél dolgozó tanácsiaknak. Haladék nélkül tisztázni szükséges a tisztázatlant, azt is, hogy kié lesz a városban működő néhány, eddig megyei felügyelet alatt álló intézmény, épület, s mindaz, amit egy önkormányzati joggal bíró, azért harcoló testület és városközösiség jogosan követel. Zavarja az alkotó légkört az ide ás behatolt elv-módi, ami szerint mindegy ki ül egy bizonyos poszton, csak az ne maradjon, aki eddig volt. (Függetlenül munkája eredményétől, minőségétől.) „Ebben a helyzetben nem az lenne a kézenfekvő, hogy az ember nem gondol a holnapra, csupán arra, hogy mai dötésemmel-nemdöntésemmel népszerű marad jak-legyek? Csakhogy van egy bizonyos tükör, amibe bele kell nézni az embernek, s amelyben önmagámmal szemben önmagam állok. Vállalni kell, hogy legalább saját magának tudja azt mondani az ember: én mindent megtettem, amit ebben a szituációban megtehettem.. Egy nagyváros tanácselnökének töprengéseit olvashatjuk 1989 decemberének közepén. Ügy gondolom ezekből tanácsiak, szakemberek, politikai csoportosulások, s- főképp a lakosság számára LvAáéosanVkHűrük.:' nem mindennapi körülmények között kell dol„Ügy értünk az 1989-es esztendő végére, hogy semmi sem tisztázott. Mind a város tanácsa, mind az apparátus százfajta bizonytalansággal kényszerül szembenézni.. gozni, igen véfcnyan csordogáló anyagiak mellett szükséges eleget tenni a Nyíregyháza működését feltételező-alapozó igényeknek, közben pedig olyan intézményeket, várost működtető garanciákat megteremteni, amely a jövő évezred igényeit is szolgálni tudják. Ezek után lehet igazán becsülni a döntéseket, a f élelőisiséget vállalókat. A testületet és — amiről legtöbbször esik szó — az apparátust. Amely ma többnyire felkészült, dolgozni akaró és tudó fiatalemberekből] áll. Nem mindegy, hogy a politikai (és nem egy- szier személyi) csatározások kellős közepén érintetlen marad-e a szaktudás. A pőlgár- mesterasszony feladatai nem utolsó sorában tartja számon, hogy megőrizzék, ne tegyék a politikai küzdemek eszközéve á szakértelmet. „Nem tartom rossznak a városi tanács helyzetét. Azért sem, ment spontán módon — kicsit támogatva — elindult Nyíregyházán egy kezdeményezéssorozat. Egyesületek, érdekképviseleti szervek jelentkeznek igen sok ötlettel, (az elmúlt három hónapban többel, minit azelőtt éveken át) s vállalnak át sok terhet szociális gondoskodásból, városfejlesztésiből önként, állampolgári felelősségérzettől áthatva. A rengeteg jószándékú kezdeményezés is mutatja, hogy az emberek közösséghez akarnak tartozni, s azért áldozni is hajlandók. Lehet az ilyen ügyeket nem felkarolni? Ami a költségvetést illeti, most már eljutottunk odáig, hogy befejezzünk egy-egy lakótelepet; hogy rendszerben gondolkozzunk, így oldjuk meg például egy-egy városrész garázs- és parkolási gondjait, vagy egy-egy bokortanya víz- és telefonellátását. Nincs pénz mindenre, ám tovább nem lehet úgy gondolkodni, hogy egy nagyberuházás egy életre elvigye a kisebbektől a pénzt. Szerencsére ebben jó partnereink a közművállalatok ...” Visszakanyarodik a szó a pántokra, más közösségi képviseletekre. Amelyekhez a városi tanácsnak tisztességes a viszonya. (Bár maradna ilyen a választási procedúra kellős közepén is — ezt kívánná a város érdeke.. .) Tárgyalássorozat indult újra velük, az egyházakkal, az egészségügyi-oktatási intézményekkel, s mindennek központjában a hogyan tovább? közös okoskodása. Mert a város működésében nem léphet fed zavar. Ennek fontos feltétele, hogy a város intézményei önállóan gazdálkodjanak. Lépni kell olyan fájdalmas lépéseket, mint például fél- házzal működő bölcsődék összevonása, mert bármennyire népszerűtlen, mindenütt össz- városi érdekeknek szabad érvényesülniük. „Mindent meg kell tennünk, hogy Nyíregyházára tőke és általa korszerű és jó] fizető munkahely jöjjön. A fejlesztés lehetőségei igen szélesek, fontos, hogy amit a város önmaga megtehet, azt tegye is meg. Alapítványitól a pályázatig, az ideiglenes megoldások sorozatával akarnak olyan gondokat oldani, mint a szociális hajlékteremtés, az idős emberek gondozása-Játogatása. „Nem elhanyagolható szempont, hogy szellemiségében gyarapodjék Nyíregyháza, (e területen a legkisebbnek tűnő lépések is sokat jelenthetnek) hogy a város neve az ország száján forogjon, hogy polgárainak ez által is nőjön az önbecsülése” — így Csabai Lászlóné. Ami a város tanácsi vezetésének személyes sorsát illeti, arról egyvbővített mondata: „Amíg bizalom van irántunk, addig dolgoznunk kell. Azzal a jóleső tudat-' tál, hogy nem csupán megalapozatlan kritika ér minket, de számos a segítőikészség, a jószándék sok jelével is találkozunk. Vállalnunk kell a jövőt is addig, amíg azt nem látjuk, hogy személyes lejáratásunk, emberi méltóságunk sárbatiprása kerül előtérbe... ” Kopka János líJgfy Ißlkola fél évssüasmda Farmerképző a Bujtoson Fennállásának ötvenedik évfordulóját ünnepli a Nyíregyházi Mezőgazdasági Szakközépiskola. A jubileum alkalmából kiadott, a fél évszázad történetét áttekintő évkönyvet lapozgatva elismeréssel kell adóznunk mindazoknak, akik képesek voltak újból és újból elölről kezdeni... Ez az iskola már az indulásnál szinte a semmiből termett — mert nagyon akarták. A 30-as évek derekán ugyanis egyre-másra kezdik telepíteni megyénkben a gyümölcsösöket. Okos, gondos művelésükhöz azonban nem volt elegendő, megfelelő szakember. A Gyümölcstermesztők Országos Egyesületének Szabolcs vármegyei tagegyesülete már 1935 októberében szorgalmazta, hogy Nyíregyházán a kecskemétihez hasonló kert- munkásiskolát létesítsenek. A Földművelés- ügyi Minisztérium pénztárcája azonban az idő tájt jóval üresebb volt, mint manapság — mindösszesen évi 5 ezer pengő államsegélyt tudott felajánlani a létesítendő iskola fenntartására. A 20—30 holdas gyakorlóterület kialakítása a vármegye és a város gondja maradt, s nekik kellett megfelelő épületet is találni. Találtak is. 1936. május 15-én már a következőkről számolhat be a nyíregyházi polgármester az alispánnak címzett levelében: „Bejelentem, hogy a városnak a kis- várdai vasútvonal és a tokaji műút találkozásánál. a városi kertgazdaság telepén van egy olyan ingatlana, amelyből a szükséges földterület kihasítható, és rendelkezünk közelében egy olyan épülettel a Pacsirta utcai Árvaház helyén, melyben kis átalakítással az iskolát minden igényt kielégítően el lehet helyezni.” Erre aztán mindenki rábólintott. A vármegye és a város összefogásának eredményeképpen 1939. március 1-jén megkezdődhetett a tanítás a kertmunkásképzőben, amelyhez összesen 31 holdas gyakorlati telep tartozott. A kétéves iskola első évfolyamán összesen tizenöt — 8 szabolcsi és 7 szatmári — „gazdaifjú” kezdte meg tanulmányait. A kezdetekről a következőket olvashatjuk az évkönyvben: „A kertmunkásképző célja elsősorban a gyümölcstermesztésben, faápolásban, fanevelésben és védekezésben, továbbá a zöldségtermesztésben és szőlőművelésben olyan gyakorlati kertmunkások képzése volt, akik mint szakmunkások, munkavezetők nyernek alkalmazást... Helyet kapott a tanítási tervben a dísznövénytermesztés, talaj- és trágyaismeret, méhészet is. A téli hónapokban olvasásban, írásban, egyszerű számolásban és egyéb elméleti oktatásban részesültek a növendékek.” Oktatásuk, ellátásuk ingyenes volt. A háború végéig hét évfolyamon körülbelül száz kertmunkás szerzett szákképzettséget. A felszabadulást követően, 1946-tól új fejezet kezdődik az iskola történetében. A kertmunkásképzőből ez időtől Kertészeti Középiskola lesz. ahová már leányok is jelentkezhetnek. Az intézmény megkapja a szomszédos telket, továbbá a régi Csapatkórház laktanyát, majd 100 hold szántót Gyulatanyán, 40 hold gyümölcsöst Királytelken. 1950-ben pedig új épületbe is költözhet az iskola; ugyanebben az esztendőben a végzősök még a Kertészeti Középiskolában érettségiznek, viszont szeptemberben az elsősök már a Mezőgazdasági Technikumban ülnek a padokba ... Ezzel egy szép eredményeket hozó, sikeres. sokáig felfelé ívelő szakasz kezdődik az iskola életében. A gyümölcs-, majd gyümölcs- és szőlőtermesztési tagozat hamarosan gépészeti szakkal bővül. A 60-es évek elején kétszer is kiérdemlik „A minisztérium legjobb technikuma” címet. A felsőfokú technikum létrehozása azonban megtöri ezt a lendületet, sőt néhány év múltán szinte a mélypontra juttatja az iskolát. A tantestület színejavát, az épület egyharmadát ugyanis „elvitte” az új intézmény (a majdani főiskola), a középiskola pedig tanüzem és gépek nélkül maradt. A felsőfokú technikum 1960-ban kertész szakkal kezdett; a mezőgazdasági gépész szak 1965-ben, a repülőgépvezető-képzés pedig 1968-ban indult. „A közös intézmény 1974-ben vált külön egy jól felszerelt főiskolára és egy kifosztott. legyengített középiskolára.” Az ekkor már Mezőgazdasági Szakközépiskola néven működő intézmény helyzetét jól jellemzi, hogy most. tizenöt év erőfeszítéseivel a hátuk mögött is ott tartanak, hogy az eredetileg négy osztályra tervezett épületben nyolc osztály van; nincs tornaterem, könyvtár, nincs hol tisztálkodni, kellene még legalább öt szertár; a zsúfoltság miatt a számítógépeket nemhogy használni nem tudják rendesen — jóformán tárolni sem. Az iskola szellemi tőkéje azonban ez idő alatt is szépen gyarapodott, a tantestület lassan „kiheverte a vérveszteséget”, Javultak a gyakorlati oktatás feltételei: 13 hektáros tanüzemük van, 7 hektár szőlőt, évente több hektár télialmást bérelnek. Különösen büszkék gyümölcs fajtagyűjteményükre és faiskolájukra. (Ma is sokan fájlalják, hogy a 70-es évek végén a Mezőgazdasági Főiskolán megszűnt a kertészképzés, a szakközépiskolában pedig a gépészképzés — a két intézménynek tehát nem maradt közös szakja...) Ideje egy pillantást vetnünk a Mezőgazdasági Főiskola jövőjére is — milyen elképzelésekkel vágnak neki az újabb ötven évnek? Gyöngyösig Mátyás igazgató igen szép tervekről számolhat be. A legörvende- tesebb és a legfontosabb talán az. hogy végre méltó körülmények közé kerül az iskola. Az új, gyönyörűnek ígérkező épület, a hozzátartozó kollégium, tornacsarnok és a csodálatos üvegház terveit nem kisebb építész, mint Makovecz Imre tervezte. A kivitelezés hamarosan megkezdődik a Bujtos szélén, a László, az István, a Liliom és a Szegfű utca által határolt területen. Legalább az iskolaépületet már 1991 szeptemberében szeretné birtokba venni a tantestület és a diáksereg — a teljes komplexum elkészültére ennél valószínűleg hosszabb időre lesz szükség. Az iskolaépület azonban sürgős, hiszen a következő esztendőben két osztályban ötéves kertésztechnikus-képzést szeretnének indítani. Egy évvel később indulna a mező- gazdasági áruforgalmi szak; ez szintén ötéves lenne, és elsősorban a lányok vehetnék hasznát. (Jelenleg a szőlő- és gyümölcstermesztési tagozat, valamint a növényvédő szak összesen nem egészen 300 tanulójának csupán egyötöde lány.) Tudniillik az ötödik évben gazdasszonyképzést is kapnának a leendő leánytechnikusok. Továbbá azt is fontolgatják, hogy az előbb- utóbb remélhetően csak fellendülő falusi idegenforgalom számára is képeznének ilyen módon szakembereket. A jövőben fontosabb szerepet szánnak a nyugati nyelvek oktatásának, s annak is, hogy diákjaik ismerjék és munkaeszközként tudják használni a számítógépeket. A tanulságok fontos részeként két-három középüzem létrehozását tervezik. Ezek modem. nyugati mintájú bázisüzemek lennének, ahol — néhány jól felkészült oktató irányításával — minden munkát maguk a diákok végeznének, és így végeredményben elsajátítanák a farmergazdálkodáshoz szükséges elméleti és gyakorlati tudnivalókat. Szerepel az elképzelések között az Is, hogy az egyik ilyen gazdaság alapja lenne egy cserekapcsolatnak, amit egy nyugati — például osztrák vagy finn — iskolával szeretnének kialakítani. Akár a gazdaság közös működetetése is szóba jöhet, mindkét fél nagyobb hasznára. Summa summárum: a jövőben a szakközépiskola olyan növendékeket szeretne kibocsátani, akik a nagyüzemi munkák irányítására és egy kisüzem, azaz farm működtetésére egyaránt képesek. Gönczi Mária Az új. gyönyörűnek ígérkező iskolaépület, a hozzátartozó kollégium, tornacsarnok és a csodálatos üvegház terveit nem kisebb építész, mint Makovecz Imre tervezte, I agflgéhaffigi I S KOLA
