Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-14 / 296. szám
2 Kelet-M&gyarország — Nyíregyházi filet 1989t december' .14. Lakók és lakbérek Négymilliós mínusz Első vonalban ••• Dolgozik a Hivatal Kétezer ad, aiki gyorsan ad — jut eszembe, miközben hallgattam dr. Bárány Jánost, Nyíregyháza Megyei Város Tanácsa Hivatalának elnökét. Elöljáróhan ehhez: most már az a gyakorlat — többek között — a hivatal életében, hogy ha valaki beviszi a tanácsra a nyugdíjszelvényét, amivel tényszerűen igazolni tudja: a létminimum alatt él, nyomban megkapja a segélyt, mégpedig nemcsak egy alkalomra, hanem hosszabb időre, hatszori kifizetésre. Ilyen esetben „azonnali határozat” születik, s a nehéz körülmények között élő városlakó máris mehet a pénztárhoz ... Valójában azt próbálta áttekinteni az újságíró, hogy mit jeletett Nyíregyháza életében a megyei várossá válás, s hogy a „tűzvonalban” a hivatlnál, ahol először kopog az ügyfél, milyen változások következtek be az elmúlt lassan fél év során. A nyilvánosság előtt... Tudni kell, hogy a megyei város hivatala július elsejével állt fél. Ezt megelőzőleg persze több ízben tájékozódtak tudományos berkekben, s azoknál a megyei városoknál, akiknek már tapasztalatuk volt, hogy azokat Nyíregyházán ne kelljen nagy erőfeszítések árán „feltalálni”, hanem nyomban hasznosítani. Bár ez az elmúlt, közel 6 hónap nagy változásokkal járt a városházán, még a legkritikusabb vélemény sem cáfolhatja, hogy a hivatal felállítása elérte célját. Csak egy bizonyíték: az átmeneti időben sem volt az ügyfelek által észlelhető különösebb megrázkódtatás. Sokan észre sem vették a nagy átalakulást, intézték a lakosok ezerféle mindennapi ügyét. Persze nyár elején csak az átalakulás fő csapásait rögzítették, majd a mindennapi gyakorlat során jöttek azok a tapasztalatok, amelyekkel szembesülni kellett, hogy a hivatal, mint hatóság döntései igényesebbek és hatékonyabbak legyenek, az eddiginél lényegesen erősébb társadalmi ellenőrzés meűilett. Ez utóbbi például konkrétan azt jelenti; döntés előtt minden olyan lényeges, az emberek nagyobb csoportját anyagilag is érintő kérdést nyilvánosan kifüggesztenek, hogy észrevételt tehessen a lakosság. Ilyen például, amikor .különböző támogatások nyújtására nyílik lehetőség, vagy amikor különböző üzletek bérbeadása van napirenden, hiszen ezeket mindennap és testközelből érzékélhetik a lakosság körében. Jöttek is jelzések, észrevételek, ám a hivatal még több kritikát, javaslatot vár a jövőben. Úgyszintén a nyilvánosság, a társadalmi ellenőrzés egyfajta fóruma, hogy a hivatal elnöke minden hétfőn 8-tói 10-ig és minden szerdán 15—18 óráig személyesen fogadja a város polgárait. Bármennyire is fárasztó ez a találkozás, hiszen igen sokan keresik fel, mégis — miként az elnök elmondja — bizalmat jelez, erőt ad a még meglévő gondok leküzdéséhez. „Az a fő célunk, hogy semmiben se legyen titok a városi tanács hivatalánál, hogy ne párnázott ajtók mögött, az emberek feje fölött szülessenek meg a döntések, hanem vegyük figyelembe az ő álláspontjukat is. „Természetesen a hivatalban törvények alapján dolgoznak, s ez azt jelenti, hogy a sok „igen” möllett gyakorta „nemet” is szükséges mondani, de úgy, hogy a kedvezőtlen válasz okait is az ügyfél, a városi polgár elé tárják. 30 napon belül... Amíg a négy osztály és a titkárság egységes irányítás alatt létrejött, mindez hurcol- kodássál is járt, de igyekeztek az időt lerövidíteni. Az vezérelte az átszervezőket, hogy a jövőben lehetőleg szűnjön meg az ügyfél sétáltatása a városházán, ne kelljen szöbáról-szöbára átvergődnie, akinek gondja, panasza van, s ezért az ügyek intézését koncentrálták. Sok minden, ami eddig több osztályra tartozott, most már egy helyütt dől el, a lehető legrövidebb időn belül. Bizonysága ennek,' hogy amíg július előtt az állampolgári ügyeknek 18—20 százaléka (közel 1300 ügy) 30 napon túl intéződött el, addig a hivatal létrejötte óta ez már az egy százalékot sem éri el. (Ezt is jobban azok 2 bonyolult ügyek teszik ki, amelyeknek számtalan ága-iboga van. Például, ha valakit kényszergyógykezelésre akarnak küldeni, hogy megóvják tőle a családját.) Amit azonnal kell intézni, még a minimális 3 napot sem veszik igénybe, hanem rögtön intézkednek. (Például, ha veszélyeztetett gyerekeket kell intézetbe beutalni, vagy ha egy fagylalttermelő engedélyt kér, akkor ne várjon nyártól télig.) Persze itt sem tökéletes még minden; megtörtént, hogy fegyelmit adott az elnök az egyik munkatársnak, mert nem tapasztalt kellő körültekintést a munkájában. A tanácson megerősödött a szánHa valaki beviszi a tanácsra a nyugdíj- szelvényét, amivel igazolni tudja: a létminimum alatt él, nyomban megkapja a segélyt. Képünkön: várakozók a Hivatal folyosóján. dék: akik az új igényt nem tudják teljesíteni, azoktól mielőbb megválnak! November végén volt az első értékelés a hivatal eddigi munkájáról, amit a megyei város tanácsa eredményesnek ítélt meg, bár sok még az apróbb probléma. Az eredményekben a dolgozók áldozatkészségén tűi az is közrejátszott, hogy jelentősen előreléptek az adminisztráció gépesítésében; vagy, hogy létszám-átcsoportosításra is sor került, — szükség szerint. Ezen az úton nem állnak meg; tervezik, hogy januártól a kereskedelmi, az ipari és az egyes építési feladatok is „gépre kerülnek”. Sőt azon is gondolkodnak, hogy miként lehet a már megkezdett ügyintézést tovább gyorsítaná a szociálpolitikai területen. Aztán: az ügyfélszolgálati irodánál bevezették, hogy — mivel egy sor dologiban megduplázódott a formanyomtatványok száma, az igazolások kiadásának köre — ezekről fénymásolatot készítenek, s az eredeti okmányt nyomban visszakapja az ügyfél. Vállalni a súrlódást is... Mindez távolról sem jelenti azt, hogy ma már minden úgy megy, mint a karika- csapás. Érzékelhető gondok tapasztalhatók még például a telkek megosztása körül, a szociális bérlakás juttatásnál (itt az elsőrendű gond, hogy kevés az ilyen Lakás). A szociális támogatás összegét is háromszor kellett megemelni, mert nehezül a megélhetés. így segélyekre 6 és fél, lakástámogatásra pedig a korábhan tervezett huszonkettővel szemben harmincöt milliót juttattak, a tanácstestület döntésének megfelelően. Mindehhez a fedezetet előteremteni iszonyatosan nehéz és nagy körültekintést igénylő munka volt, ám a tanácstagok nagy megértést mutattak. Nem rendezett még teljesen a köz területeiéi ügyelők helyzete, a munkájukat lényegesen hatékonyabbá szükséges tenni. Motiválja a hivatal egész tevékenységét, hogy mint hatóság jogokat és kötelezettségeket állapít meg az esetek többségében, s ez gyakorta súrlódással, ütközéssel jár, de az elöbbrelépés érdekében mindezt váLÍainiuk kell. Úgyszintén meghatározza a hivatalban dolgozók munkáját, hogy felgyorsult egész életünk, s a hatósági munkát is az új helyzethez kell igazítani. Élnek még régi jogszabályok, ezeket gyakorta változtatják felsőbb szinten, s nekik lehetőleg naprakészeknek 'kell lenniük. Köztudott, hogy készül az önkormányzati törvény, s a hivatalban már most, ebben a leendő új helyzetben gondolkodnak. Túl a szakmai kérdéseken a szándékuk ebben foglalható össze: egyszerűen, gyorsan, az ügyfelekkel szoros kapcsolatban intézni az ügyeket. Mivel itt a financiális döntésekből a hivatali hangnemig sok mindenről szó van, az osztályokon dolgozókat nem teszi eLbizalkodottá a működés első fél évének eredménye: tudatában vannak, hogy még csak az első lépéseket tették meg, s hogy ami ma van,az még korántsem az ideális. Ha valaki Nyíregyháza Város Tanácsához indul — mint már jeleztük — először a hivatal dolgozóival találkozik, mivel most már ez az úgynevezett első fok. Akár egy hibás döntés, vagy érdesebb, durva hang könnyen lesújtó véleményt formálhat az egész városházáról. Fontos, hogy ez az „első találkozás” miként sikerül. Elszántaik a hivatalban dolgozók arra, hogy az „adjon- isten” olyan legyen, amire a „fogadjlsten” is emberhez méltó. Csupán azt kérik: az ügyfelek is legyenek lojálisaik, igyekezzenek megérteni a tanácsi dolgozókat, akik maguk is most tanulják az új módit és egy hibából a Tisztelt Ügyfél ne vonjon le azonnal olyan következtetést, amely ítéletét hordoz, mert ez kedvét szegheti azoknak a városiházi dogozóknak is, akik a legkomolyabban veszik a lakosság szolgálatát. Angyal Sándor Az a legtöbb embernek természetes, hogy ha bérel egy lakást az államtól, azért havonta be kell fizetnie egy bizonyos summát. Ám sok nyíregyházi főbérlő nem így gondolkodik és hónapok, évek óta notórius tartozóként ismeri az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat. S még jó, ha a remény marad, hogy a cég valaha is viszontlátja a pénzét (amely egyébként mindannyiunké). Gaálné Éles Ildikó lakbémyilvántartási csoportvezető és dr. Papp Mária jogtanácsos, jogi csoportvezető arról beszél, hányán és mennyi pénzzel tartoznak az IKSZV-nek és mi a garancia a hátralék behajtására? Elöljáróban utaltak arra: manapság tapasztalják, az állampolgárok elégedetlenek a vállalattal. Azt hallják a rádióban, látják a televízióban, hogy főként a nagy pesti bérházak lakói szervezkednek, bérlőközösségeket alakítanak és azonnal kifizetődővé teszik a működést. Nemcsak felújításra, karbantartásra, de az egyik házban még lift beszerelé-i se is szóba került. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ebből rögtön a vállalat felszámolása következik, a jogi csoportvezető elmondta: a fiatal házasoknak, az alacsony jövedelműeknek talán soha nem lenne reményük az állami bérlakáshoz jutásra. Tehát egyáltalán nem látszik megvalósíthatónak a bérlakások teljes körű eladása, vagy kizárólagosan bérlőközösségek szervezése. A tanácsokat felügyelő Belügyminisztérium lakáspolitikai főosztálya — más tárcákkal és főhatóságokkal karöltve — most dolgozik egy részletes tervezeten, amely a bérlakások kezelését, karbantartását, felújítását magára vállaló szervezet, vagy vállalat, valamint a lakóközösség érdekeit egyeztetné A cél természetesen a hatékony működtetés, valamint az, hogy mindenfajta tevékenység az állampolgár, a lakást bérelő adófizető megelégedésére történjen. Több változat készül az elgondolásokról, a végleges döntést a parlament mondja ki, remélhetően a nem távoli jövőben. Nyíregyházán 7500 bérlakást és 500 nem lakás céljára szolgáló létesítményt (műhely, garázs, üzlet) bérelnek az állampolgárok 1989 januárjától november végéig közel 70 millió forintot fizettek ezekért lakbér címen. Pontosabban ennyit kellett volna, de a valóságban csak 66 millió forint érkezett az IKSZV számlájára. Négymillió forinttal ugyanis a bérlők tartoznak. A négymilliós hátralék sem egyik percről a másikra jött össze, ugyanis ebben az évben 800 ezer forinttal hízott a tartozás rovat. A korábbi 3,2 millió forintnyi hátralék az évek során folyamatosan jött össze. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy 1989 januárjától november végéig 23 százalékkal nőtt a tartozás. A fentiek azonban azt is jelentik, hogy a bérlők nagy része hónapról hónapra eleget tesz a borsos befizetési kötelezettségének. Körülbelül minden hetedik bérlőnek van „ügye” az ingatlankezelőnél, szám szerint 1300 adóst tartanak nyilván. Nem sokat mond a statisztika, hogy egy hátralékos átlagosan 3000 forinttal „sáros” az IKSZV-nél. Sokkal szemléletesebb az az összevetés, amelyre a lakbémyilvántartási csoportvezető utalt. Nevezetesen az, hogy egyre többen kerülnek átmenetileg olyan nehéz helyzetbe, hogy önhibájukon kívül képtelenek kifizetni a lakbért. Sok kisnyugdíjas, vagy nagycsalád jut erre a sorsra, amelyet bizonyos értelemben megértéssel és humánusan kezel a vállalat. (Ami persze nem azt jelenti, hogy elengedhetnék a tartozást, hiszen jogszabály kötelezi őket a lakbér behajtására, illetve ha ez nem sikerül, a lakásbérlet felmondására és azt követően a kilakoltatásra.) Hosszú folyamat, amíg bérlő és bérbeadó között any- nyira megromlik a jogviszony, hogy lehetetlen helyreállítani a kétoldalú szerződésnek is felfogható bérleti szerződést. Utaltunk rá, hogy átmeneti fizetésképtelenséggel küszködnek az alacsony jövedelmű bérlők. Az a tapasztalat, hogy két-három hónapon belül rendezi a többség a tartozását, de akad olyan is köztük, aki azzal küldi el a díjbeszedőt, hogy írja ezt a tartozást is a számlájához ... Viszont olyan kisnyugdíjasról is tudnak, aki két nappal a kötelező lakbérszedés után már önként jelentkezik a vállalatnál, hogy befizesse az esedékes lakbért, nehogy később a nyilvántartásban úgy szerepeljen, mint adós. Bizonyára nem mindenki kényes ennyire a jó hírére. Csak nemrégiben derült fény arra, hogy a nyíregyházi Északi körúton egy összkomfortos lakásnak 1966 óta nem tartózkodik otthon a főbérlője! Eleinte kiadta albérletbe a lakást, fizették a rezsit, tehát nem tűnt fel senkinek a távolléte. Azt már csak a vállalati dolgozók nyomozása révén sikerült megtudni, hogy állítólag a testvérét bízta meg ügyeinek az intézésével és ő külföldre távozott. Jogászok vitatkozhatnak azon, mit szabad a törvény betűje értelmében azon elfogadni, hogy „a testvért az ügyei intézésével bízta meg” a volt főbérlő? Nehezen tudja az IKSZV elképzelni, hogy az ezzel járó 40 ezer forintos hátralékot valaha valakin behajthatják. A nagy többség természetesen nem ilyen sokkal tartozik. A 300 Guszevben élő cigány- család közül 220 tartozik a vállalatnak 8— 10—20 ezer forintnyi lakbérrel. Itt nem csinál a bérlők nagy része presztízskérdést a hátralékból. (Tudják, hogy úgysem tehetik ki őket alacsonyabb komfortfokozatúba, mivel olyan egyáltalán nincs, vagy csak korlátozott számban áll készenlétben.) A vállalat persze megpróbálkozik minden módon behajtani a tartozását. Sajnos, az adósok túlnyomó többsége alkalmi munkából él, állandó bejelentett lakásán ritkán található meg. Most egy újabb lehetőség kínálkozott a fizetni nem akaródzóknak: a munka- nélküli segélyből lakbértartozást nem lehet levonni. Elsőbbséget a gyermektartás és az OTP-részlet élvez, ezeket mindenképpen levonják az illető jövedelméből. (A letiltásra jogosultak közül az IKSZV csak a 8—10. helyen szerepel.) A vállalat abbói indul ki, hogy a bérlő előbb-utóbb rendezni akarja a tartozását. Ezért ha három hónapig nem fizeti a lakbért, felszólítják a tartozás rendezésére. Aki nem szándékosan marad adós, gyorsan jelentkezik az IKSZV-nél, megindokolja a tartozást és megállapodnak a fizetés mikéntjében .De ha a cég úgy látja, hogy semmi remény a pénze behajtására, felmondja a lakásbérletet, egyben felszólítja a bérlőt, hogy nyolc napon belül rendezze a tartozását. Ha ez sem vezet eredményre, bíróság elé viszi az ügyet. ,A bérlők jó része megrémül a bírósági idézéstől és igyekszik mielőbb összeszedni a követelt összeget. A bíróság jóhiszeműen kezeli az effajta ügyeket. (Nem ritka, hogy négy hónapig szüneteltetik az eljárást, ha a bérlő ígéri, hogy fizetni fog. Az időpei- sze telik és nem mindenki tartja be a bíró előtt adott szavát.) Ha semmi mód nincs a pénz beérkezésére, kényszer-kiköltöztetésre is sor kerülhet. Előbb persze a bérlő köteles lenne gondoskodni a saját elhelyezéséről, ami igen ritkán következik be. Előfordul, hogy alacsonyabb komfortfokozatú lakásba tehetnék ki a bérlőt, de ilyen aligha van Nyíregyházán. Ilyenkor a kör bezárul és a bérlő marad a helyén, legfeljebb a lakásban tartózkodás jogi megítélése változik, ezentúl jogcím nélküli rosszhiszemű bérlőként tartják nyilván. Ha azt hiszi valaki, hogy csak az állampolgár adósa az IKSZV-nek, alaposan téved. Ilyen-olyan ok miatt vállalatok, intézmények sem fizetnek bérleti díjat. (Jelenleg 15C cég az általa használt 360 bérlemény után nem fizet.) Így a közületek tartozása immár 8,3 millió forintra rúg. A csoportvezető szerint 5,6 millió forintot bírósági úton behajthatnak, de 2,1 millió forint az az összeg, amely valószínűleg soha nem kerül az IKSZV kasszájába. 1990-ben — még nem tudni pontosan mennyivel emelkednek a lakbérek. Hogy mi lesz ezután, hány forinttal nő az adósság — azt ma nem lehet tudni. Valószínű nem lesz kevesebb ... Tóth Kornélia Hogy mi lesz ezután, hány forinttal nő az adósság, azt ma nem lehet tadni. Az IKSZV- nél megforduló nyugdíjas bérlő mindenesetre fizetni akar ..,
