Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-12 / 294. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. december 12. A tárgyalóteremből „Inkább igyatok!” Ez a történet is — mint általában a legtöbb, amelyik a bíróságon végződik — a kocsmában kezdődött. Augusztus 12-én este a 19 éves Borkő István meglátogatta a n'yír- tassi italboltot. Pálinkát, sört fogyasztott, ami bizony alaposan megártott neki. Mint ahogy az már az ittas embereknél előfordul, Borkó összeszólalkozott egy ismerősével. Szó szót követett, s olyan hangosan vitatkoztak, hogy az egyik asztaltól K. István rájuk szólt: inkább igyatok, ne veszekedjetek! Borkó a részeg emberek logikájával azonnal K. István ellen fordult, nem mutatta ki ugyan sérelmét, csak magában melengette. Amikor azonban K. éjfél körül hazaindult a Dózsa György utcán, utána ment és felelősségre vonta. K. István látta, hogy nincs vele mit kezdeni, ezért ki akart előle térni. Borkó azonban már felhergelte magát, s dühe odáig fokozódott, hogy felvett egy jó vastag fél méteres botot, s azzal alaposan helybenhagyta a férfit. Az egyik ütés a fejét érte, s koponyacsonttörést okozott, amely életveszélyes állapotot idézett elő. Borkó István tettéért a a Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság előtt kötött ki. Életveszélyt okozó testi sértés kísérlete miatt egy évi börtön- büntetésre ítélték — figyelembe vették büntetlen előéletét. A tárgyaláson K. István kijelentette, hogy kibékültek Borkóval, s már nem haragszik rá. A büntetést azonban így is le kell töltenie. (B. A.) Ádventi hangulat Megindítóan szép zenei élmény részesei lehettek azok, akik meghallgatták a Cante-_ musésji Pro Musica leánvícar éíőhanglemez-bemutató- ját vasárnap este a zsúfolásig megtelt nyíregyházi evangélikus templomban. Már önmagában is megkapó volt a hangverseny kezdete, amikor az ünnepi ruhába öltözött lányok gyertyával a kezükben vonultak be az elsötétített templom szentélyébe, egy gyönyörű Gregorián-dallamot énekelve. Britten, Kodály és más szerzők karácsonyi számai a leánykarok tisztán csengő előadásában Szabó Dénes vezetésével felejthetetlen élményt, igazi adventi hangulatot teremtettek. A leánykórus előadását színesítette a Görög Katolikus Hittudományi Főiskolának az ■est műsorában közreműködő férfikara. Felletár Melinda külföldi turnéját megszakítva érkezett Nyíregyházára, hogy hárfajátékával kísérje, és meghittebbé tegye a koncertet. A 4-es* iskolának az evangélikus templomban bemutatott hangversenye tudomásunk szerint hosszú évtizedek után az első olyan alkalom, amikor egy általános iskola és az egyház közös rendezvényt hirdetett. És nem is akármilyet! Am, a nyíregyházi iskola jelenlegi és volt növendékei számára többet is jelentett a vasárnapi koncert, mint egyA Cantemus és a Pro Musica leányai az evangélikus templomban. szerű hangversenyt, mivel ez egyben első — magánkiadású — lemezük bemutatója volt. A közönség tehát magával vihette az elegáns kiállítású — mint meggyőződtünk róla —, jól sikerült Christmas Music, azaz Karácsonyi zene című lemezt is, melynek segítségével később is felidézheti ezt a szép műsort. És akik nem tudtak eljönni a koncertre, azok is hozzájuthatnak, mivel a karácsonyi lemez kapható a Centrum Áruházban és a 4- es iskolában. Tegyük még hozzá, hogy a lemez bevételéből az ifjú énekesek újabb hanglemezt szeretnének készíteni. (bodnár) Kis vár da; Havi 800 szemüveg Az Ofotért kisvárdai üzletében naponta 30—50 szemüveget igényelnek. A nem speciális darabokat helyben el is készítik, a szemüvegek nagy része azonban Miskolcon és Gyöngyösön készül. Mostanában átlagosan kát hét a várakozási idő. de ez sajnos nem jellemző, rendszerint jóval többet kell várni, a különleges lencsék esetében akár három-öt hónapot is. A kisvárdai üzletben a kisebb javításokat, az archoz igazítást azonnal elvégzik. A havonta készülő mintegy 800 szemüvegből 400—500-at receptre igényelnek. A helyben készülő szemüvegekre lényegesen kevesebbet kellene várni, ha az üzletnek sikerülne beszerezni egy automata lencsecsiszoló gépet, ami meggyorsítaná a munkát. Kapni sem egyszerű Arulkadi ajándékok Ezekben a napokban soksok ember azon töri a fejét, mit vegyen ajándékba szeretteinek, és szorgalmasan rója az utcákat, faggatja a kirakatokat, tolong a zsúfolt üzletekben. Néha el-elábrán- dozik azon is, vajon mit kap ő... Karácsonykor aztán majd kölcsönösen fürkésszük egymás arcát, sikerült-e eltalálni. .. Az ajándékozásra számtalan alkalom kínálkozik, ezek közül legnevezetesebb a karácsony, a szeretet ünnepe, amikor elsősorban a családtagok meg a közeli barátok ajándékozzák meg egymást. Az ajándék lehet drága, szép és hasznos — vagy az „A munka és a szerelem foglalkoztatott...” Krokit újra Nyíregyházán rendez Ivó Krobot Egyetlen figurának sem adtunk igazat, ezért maradt nyitott a megoldás is. Nem azt mondjuk, hogy itt és most nem lehet élni, hanem azt, hogy minden küzdelem vezet valahová. — Vannak, akik azt mondják, hogy Csehovot szláv mentalitás nélkül lehetetlen rendezni. Egyetért ön ezzel? Az őfensége pincére voltam a Móricz Zsigmond Színház eddigi működésének egyik legnagyobb szakmai és közönségsikere volt. Hrabal darabját vendégrendező, a prágai Ivó Krobot állította színpadra. A neve tehát ismerősen cseng Nyíregyházán, mégis keveset tudunk róla. — Csehszlovákia történelmi részén, Morvaországban születtem, 1948-ban. Itt érettségiztem, majd két évig a helyi színházban végeztem különféle munkákat, voltam ügyelő, hangosító, és amire szükség volt. 1968-tól két évig a brnói egyetem bölcsészkarán tanultam színházi szakon. 1971-ben kizártak hivatalos személy nyilvános megsértése miatt. Valahogy így szólt a paragrafus. Hét hónapot egy közismert (hírhedt) cseh börtönben, a Plzen Dory celláiban töltöttem. Persze a büntetés a hatvannyolcas tevékenységemért is ért. Hetvenegyben választásokat tartottak nálunk, barátaimmal együtt arra agitáltuk az embereket, hogy ne menjenek szavazni. Az egyetemről való kizárásom után segédmunkásként dolgoztam két évig, majd a brnói színház propagandaosztályának voltam a munkatársa. Végül 1978-ban sikerült Brnóban elvégezni a rendezői szakot. Már a tanulmányaim alatt dolgoztam amatőr és hivatásos társulatokkal. 1978-ban Prágába kerültem, azóta ott élek. Egy évig a 24-es műhely nevű színházban dolgoztam. Érdekes volt az itteni munka. Főképpen az utcákon és a tereken játszottunk, csak rossz időben mentünk sátorba. Eljátszottuk egy klasszikus orosz szerző, Szu- kovo-Kobilin Tarelkin halála c. darabját. Bürokrataellenes volt a játék, logikus volt, hogy 1979-ben betiltották. Aztán a Cinoherni-klub nevű színházba kerültem. Oszt- rovszkijt, Örkényt, Hrabalt rendeztem. Itt állítottam színpadra — már a nyíregyházi bemutató után — az Őfensége pincére voltam című drámát is. Dolgoztam Lengyelországban, Finnországban. — Amikor Csehov kerül szó- ba, a legtöbbször a Sirály, a Ványa bácsi, a Három nővér és a Cseresznyéskert jut az eszünkbe, ön miért az Ivano- vot választotta? — Azt szokták mondani, hogy ez Csehov legkevésbé sikerült darabja. Éppen ezért sok lehetőséget kínál a rendező számára. Amikor az Ivanovot rendeztem, magam is hasonló problémákkal küszködtem, mint a főhősök. A munka és a szerelem foglalkoztatott. A darab megnevezi azt, ami elől a mai harmincasok, negyvenesek nem menekülhetnek: kutatni kell a munka értelmét, a szerelem helyét az életünkben. Az előadással nem akarunk tanulságokat megfogalmazni. — Valami igazság van benne, de nem értek egyet vele teljesen. Engem mindig is Közép-Európa kérdései vonzottak. Ügy érzem, hogy hozzánk közelebb állnak a magyarok, mint például a lengyelek. — Hetek óta Prágára, Csehszlovákiára figyel a világ. Fontos események zajlanak, amelyekből ön a próbák miatt kimarad. Nem sajnálja? — A diákok által fellob- bantott láng nem a semmiből keletkezett. Már több évvel ezelőtt voltak néhány színházban olyan előadások, amelyek a maguk eszközeivel előkészítették a mostani változásokat. Ezekben én magam is részt vettem. Néhány napja voltam otthon. Éppen az események közepébe kerültem. Nagyon örültem, hogy például a Nemzeti Színház igazgatója, a Károly Egyetem professzora. Milan Lukes lett a művelődési miniszter, aki kiváló műfordító is. A Cinoherni-klub színházművészeti vezetője a neves filmrendező, Jiri Menzel. Hamarosan hazatérek, de remélem, hogy Nyíregyházán is dolgozhatom még. Nagy István Attila Több, mint választék Üjabb üzlettel gyarapodott Fehérgyarmat a Multi Kisszövetkezet jóvoltából. Az országos hálózat ezen boltja a városközpontban, a volt EPl- TEK-bolt helyén december 8- tól kezdte meg az árusítást. A Fontana Üzletház exkluzív ruhái éppúgy megtalálhatók, mint a különböző bizsuk, nyugati kozmetikumok, s a Csemege termékei. Valuta és forint birtokában 5 se- bességes Szamarát és használt nyugati kocsikat is beszerezhet helyszíni válogatás után a vásárló. A legmodernebb televíziók, magnók, s más híradástechnikai cikkek, valamint videokazetták kaphatók. Mintegy 300 videofilmből (közte érték és pornó, horror is) válogathatnak a kölcsönözni szándékozók. Kiterjesztették a videomagnóra, televízióra is a kölcsönzést. Lízingeléssel is igénybe veheti e szolgáltatásokat az állampolgár. A valutáris és egyéb pénzügyi szolgáltatásokat a helyi Hitelbankon keresztül kívánják megoldani. CD-lemezjátszó, s kölcsönzésre CD-lemezek is hozzáférhetőek lesznek az üzletben, tehát minőségi javulást jelent a határszéli városban. (m. k.) Az új üzletben ellenkezője. Az ajándékok értékét, fajtáját íratlan szabályok szabják meg: ki kinek mekkora értéket vásároljon, milyen jellegű ajándéktárgyat adhat. Így ebben az adott közösség normái, szokásai a meghatározók. Íratlan szabályok Az ajándék ezen felül nagyon sok egyebet is kifejezhet. Az ajándékozás lényegében társas érintkezési forma, egy bizonyos közlés, üzenetváltás, az ajándék pedig a kapcsolat tartásának és fejlesztésének tárgyi eszköze. Ebben az „üzenetváltásban” tükröződik az ajándékozó és az ajándékozott érzelmi kapcsolata. Mindenki látott már nagyon drága, szép, de „távolságtartó”, hűvös, hivatalos jellegű ajándékokat, s vannak apró és olcsó ikis tárgyak, melyek mégis kedvesebbek a szívnek, mivel érződik rajtuk a gondoskodás, az áldozat vagy a munka. Ilyenek a kispénzű ember által összekuporga- tott forintokból vásárolt apróságok, vagy az éjszakánként, sajátkezűleg kötött- varrt-ragasztott holmik, olykor a gyerekek munkái. A „személyre szabott”, tehát a megajándékozott igényeit, ízlését figyelembe vevő és legfőképp a saját készítésű ajándékok mindig kellemesebb meglepetést, nagyobb örömöt okoznak. Szimbolikusan Még ennél is továbbmennek a szimbolikus ajándékok, melyek annyira egyéniek, hogy többnyire csak ketten fogják fel a valódi érteimét: akii adja és aki kapja. Bárki másnak csaik hétköznapi — esetleg: nagyon is különleges — tárgy, de kettőjüknek mindenképpen többet mond. Lehet utalás közös élményeikre, emlék a múltból, a jelen eseményeinek jelképe, ígéret a jövőre. Némelyik ajándéktárgy lehet vicces, mely szellemesen, humoros formában fejez ki valamit. Miért ajándékozunk? Illendőségből, szokásból, érdekből, kölcsönösségi alapon — és szeretetből? Egyik ember szeretetet akar adni tárgy formájában, a másik ember szeretetet akar kapni az adott tárgyért cserébe. Megesik, hogy bevallani nem mert érzelmét ajándék- tárgy formájában fejezi ki valaki. Az sem ritka, hogy a kihunyt vonzalmat pótolja a tárgyi érték. Sok ember azért ad — viszonzás nélkül is —, mert jóleső érzést kelt benne mások öröme. Némelyek az önzetlenség belső érzéséért vagy külső látszatáért adakoznak. Ajándékot kapni jó dolog, de keserűvé válik az ember szájíze, ha elvárják érte a viszontszolgáltatást vagy a hálát. Másrészt az is kellemetlen, ha valaki többet kap, mint amennyit adott, mert így figyelmetlennek vagy fukarnak látszik, illetve így érzi magát. Szívet melengető A hasznos vagy kedves ajándék értékét is lerontja, ha nem megfelelően adják át, ha kellemetlen megjegyzést fűznek hozzá vagy kelletlenül viselkednek. A kedves szó, hangsúly, gesztus viszont kedvesebbé teszi az egészet. Ajándékot kapni sem egyszerű dolog: a visszautasító viselkedés, az ajándéktárgy bírálgatása kellemetlen perceket szerez az ajándékozónak. Az viszont igazi szívet melengető érzés, ha a másik ember arcát felderülni látjuk. A derűs mosoly, a felcsillanó szemek — mint a gyertyalángok — szinte beragyogják az ünnepet. Élő lemezbeeDlati S zínvonaltalannak találta a mátészalkai művelődési központ vezetősége és a megjelent közönség Soltész Rezső Boldog karácsonyt címmel meghirdetett műsorát, amelyet december 6-án rendeztek meg a művelődési házban. Technikai hibák sorozata és felkészületlenség jellemezte a műsort. (A közvetítő iroda is elfogadta a műv. ház reklamációját.) Ezért az intézmény munkatársai úgy döntöttek, hogy a tiszteletdíj kifizetése helyett inkább a közönségnek térítik vissza a belépőjegy árát. (Sajnos csak azoknak tudnak fizetni, akik a megmaradt jeggyel igazolni tudják, hogy meghallgatták a bosszankodásra okot adó műsort. Az esetleg megmaradt összegből egy jótékony műsort rendeznek majd.) Csak gratulálni tudok a művelődési háznak, mi is úgy véljük, hogy csak ilyen intézkedésekkel lehet elejét venni annak, hogy néhány művész ne kezelje félvállról azokat a produkciókat, amelyeket nem a fővárosban, hanem esetleg a számukra „vidéknek” számító színpadon mutatnak be. (B. I.) így is lehet
