Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-12 / 294. szám
1989. december 12. Kelet-Magyarország 3 .KornH termié larlMniel fceresünli...“ Vállalkozói sitiim) Alkotói sikerlista Mit és miért nem olvasnak a kamaszok? A KÉRDŐJEL TÁLÁN túlságosán provokatív, de a Magyar Írók Szövetsége „Mai kamasz — mai kamaszregény” címmel néhány héttel ezelőtt rendezett szakmai tanácskozásán elhangzottak ismeretében talán nem túlzott a kétely. Nyilván pénzügyi gondokkal is magyarázható, hogy az immár hagyományos és kétévenként Szekszárdon szervezett vitasorozat, amely mindenkor a gyermek- és ifjúsági irodalom helyzetét vizsgálja, idei elmélkedésének helyszínéül Budapestet választotta. A jelenlévő mintegy {élszáz meghívott, köztük író, gyermekkönyvtáros, olvasáskutató, pedagógus, pszichológus a kétnapos konzultáció során arra kereste a választ, hogy mit kínál, mit ajánl a magyar könyvkiadás a kamaszkorú fiataloknak. És ha lenne kínálat, akkor az találkozik-e a tizenéves fiatal igényeivel, akaratával, kíváncsiságával, megálmodott élményvilágával. Végre egy hely, ahol nem elsősorban politikáról lesz szó — mondta megkönnyebbülten egy író, bár az ellen- vélemények megfogalmazása közben rögtön kiderült: ezen a szakmai fórumon nem csupán az író és a kamasz viszonya határozza meg, hogy mit és miért vegyünk le a könyvespolcról. A TÁRSADALOM VALSAGA, az átalakulás eredményei és visszásságai nemcsak a felnőtt állampolgárok magatartását, viselkedését formálják. Hová tűntek a tegnapi eszményképek, és lehet-e, s vajon milyen módon új eszményeket találni? Ez a kétely egyformán izgatja és nyugtalanítja az írót és a jó olvasmányt kereső kamaszt is. De akar-e könyvet kézbe venni az iskolapadot koptató fiatal, és ha igen, mit kínál számára a könyvpiac? A szenvedélyességtől sem mentes kollektív vizsgálat során a jelenlévők különböző olvasáskutatói elemzések eredményeivel is megismerkedhettek. Egyes könyvtárak tapasztalatai szerint Jókai, Verne, P. Howard, Móra, Fekete István, May Károly, Nemere a legkeresettebb szerzők. Természetesen ez az észrevétel csak azokra vonatkozik, akik az iskola, a család vagy baráti tanács hatására egyáltalán betévednek a könyvtári polcok közé. A többség azonban — mint ahogyan ez a felnőtt lakosság esetében is elmondható — nem elsősorban olvasással és könyvtárlátogatással képzeli el szabad idejének eltöltését. A fenti alkotói sikerlista megerősítéséhez, átrendeződéséhez új művekre, a kamaszvilágot értő és azt ismerő remekekre lenne szükség. Ez azért is indokolt, hisz napjainkban az erőszak, a fércművek, az eldurvultság, a reménytelenségben üzleti haszonra törekvő igénytelenség egyre elviselhetetlenebb mértékben rajzolja át a magyar könyvkiadás térképét. A JÓ KÖNYVEK MELLETT természetesen az is fontos, hogy a felnőttek, a családok, a nevelők érezzék annak felelősségét, hogy a gyermekek lehetőleg mindenkor és mindenütt kiegyensúlyozott szellemi, érzelmi körülmények között nevelkedjenek. Hazánkban jelenleg mintegy 200 ezer a deviáns gyermekek száma. Jelenlegi és jövőbeni mostoha sorsuk, életük kilátástalansága egyúttal érzékelteti a társadalom működőképességének zavarait. A kamaszirodalom megjelenésének egyik célja a múltban is az volt, hogy megteremthesse a „jóízű” beszélgetések feltételeit gyermek és felnőtt között, családban vagy épp iskolai környezetben. Ennek nélkülözhetetlen szükségességét az írószövetségi tanácskozás résztvevői sem vitatták, bár azt nem tudni, hogy születnek-e a jövőben remekművek a magyar kamaszirodalomban. A TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS nemcsak a politikai intézményrendszer korábbi struktúráját változtatta meg. Megváltoztak a könyvkiadás feltételei, és ez nemcsak mennyiségileg, de szerkezetileg is megmutatkozik. Ma már mintegy négyszáz könyvkiadó zúdítja naponta termését az olvasóra. Többségük piaci ismeretekkel nem rendelkezik, a könyvkiadás szakmai ismereteinek elsajátításával legfeljebb véletlenszerűen és felületesen foglalkozott. Az eltúlzott mér- téktelenség ismeretében az sajnos ma még megállapítható, hogy mostohagyerek a kamaszirodalom, és köny- nyebb a napi üzleti sikerek reményében közreadni egy- egy olcsó történetet, mint esetleg gyermek- és ifjúsági regényt írni napjaink történelmének oly sok megválaszolatlan kérdéséről. Ne felejtsük, hogy a gyermekkori eszményképek nélkül a holnapban bízni szinte lehetetlen. M. L Beszélő számítógép Szegeden A szegedi Somogyi könyvtárban beszélő számítógépet helyeztek üzembe. Az egy pályázaton nyert pénzből, valamint öt szegedi nagyvállalat támogatásából megvásárolt, a KFKI-ban gyártott berendezéssel a vakokat és a gyengénlátókat tanítják meg a számítógépek kezelésére. Képünkön: Fazekas Mátyás vak zenetanár Szőts Katalin, a hangoskönyvtár vezetőjének segítségével ismerkedik a Brailab Pus-77 típusú beszélő számítógéppel. Szabolcsi küldöttekkel a kongresszuson Tiszteletkörök helyeit a lényegről Mélyülő válság, foglalkoztatási bizonytalanság, munka- nélküliség, eladósodás, csökkenő életszínvonal — gyakran hangzottak el e szavak a hét végén Budapesten, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének XXXV. kongresszusán. A küldöttek többsége a szakszervezeti munka gyökeres megújítása mellett foglalt állást, s kijelentette: az érdekképviselet és érdekvédelemben a szakszervezeti mozgalomnak a bérek, a szociál-, valamint a foglalkoztatáspolitika alakulására kell nagy figyelmet fordítania. A szakszervezet nem hagyja magát befolyásolni egyetlen párt és szervezet által sem, de azokat támogatja melyek a szakszervezetet a nyilatkozataik mellett tetteikkel is segítik. A szakszervezeti apparátus átalakul, szakértői jellege erősödik. Differenciálni A kongresszus szünetében szabolcsi küldöttekkel beszélgettünk. Kelemen János, a KEMÉV Gépkölcsönző és Szolgáltató Leányvállalatának (KGSZV} szakszervezeti tanácsának titkára először vesz részt kongresszusom. — A titkári értekezleteken megfogalmazottak Somogy i Gyulának, az ÉFÉDOSZ főtitkárának beszámolójában is tükröződtek — mondja. — Szerintem a megfelelő bér-, szociál- és foglalkoztatáspolitika az alapja sok mindennek. A KGSZV-nél a közelmúltban átlagosan öt forint/ fő órabéremelés volt. Azon belül jelentős differenciálás érvényesült, volt. akinek 13 forinttal növekedett az órabére. A társaságban jól érzem magam. Csak most már a múlton való rágódás helyett a kibontakozás előmozdítására kellene nagy hangsúlyt helyezni. Remélem, ezt teszi a kongresszus is. Tftbftret a jövőről HiilHII ! ■! I II III n Fiié György, az ÉPÍTEK szb-titkára is először vesz részt a kongresszus munkájában. — Szerintem a programtervezetben a jövővel kapcsolatos elképzelések nem kaptak kellő teret. A deregulációs tervek végrehajtása azt jelenti, hogy tavasszal sok megszűnő jogszabályt a vállalati kollektív szerződésben szükséges érvényesíteni. Erről már tárgyalni kellene, de eddig csak elvétve esett róla szó. Aztán országosan nem látom kialakulni az ágazatra érvényes keret-kollektív szerződést. Vannak itt „régi motorosok” is. mint például Lencsés János, az ÉFÉDOSZ megyei titkára. — Az erózió nem állt meg — vélekedik. — A szakszervezetnek az érdekképviselet és -védelem mellett határozottan ki kell állnia, de túlzott igényeket nem szabad támasztania, mert az veszélyes lehet. — Meg kell találni az optimumot, ami művészet. A kormányintézkedések java része a kis- és középjövedelmű embereket sújtja, amit a felső vezetés kevésbé érez. — Pedig nő azon rétegek száma, amelyeken már nem lehet szorítani — folytatta Lencsés János. — Mint azt az egyik csongrádi képviselő elmondta: náluk több száz család lakásában kikapcsolták a villanyt, mert nem tudtak fizetni. Az ilyen mélyre került emberek előtt vajon milyen életcél lebeg, és tőlük milyen munkát, helytállást várhatunk? — A szakszervezeteknek a monumentális egység helyett markáns érdekképviseletre képes szövetséget kell létrehoznia. Az ígérgetésből mindenkinek elege van. Mindenről nyíltan — Ha a kongresszus légkörét a korábbiakkal összehasonlítja, mi a legszembeötlőbb változás? — kérdezem. engeteget beszélnek gw mostanában arról, hogy rengeteg a szó, kevés a tett. De azért nem mindenkinek az a véleménye, sőt! Délutáni csúcsforgalom. A villamos peronján két csitri társalog mellettem. Pontosabban: csak az egyik, egy szőke, c serf es tündér tart előadást barátnőjének, aki barnahajú, szemüveges és hallgatag. — Neked azért nincs soha stabil hapsid — magyarázza suttogva a szőke —, mert nincs szöveged. Zsolt is azért húzta fel olyan hamar a nyúlcipőt, váltott át Beáho'z. Lebiggyeszti szája széléi a barna, mit neki Zsolt, nyúlcipő és Bea. — Csak ne tedd magad — — folytatja a másik —, az sem véletlen, hogy a Vencel még gyorsabban dobbantott mellőled. Mikor kattan be nálad, hogy a fiúkkal szövegelni kell? Tíz hapek I közül kilenc abszolút kuka. ezer t kilencven százalékban a csajoknak kell nyomni a szpícset. Nem lehet egész nap együtt lógni, némán. Ez nekik az idegükre megy. És akkor felszívódnak. Mint a te Zsoltid most. Kevés a szöveg Megvonja a vállát a barna, tétova mozdulattal igazítja meg szemüvegét az orrán, az az érzésem, hogy az a fiú nagyon is fontos lehet neki. A másik pergő nyelvvei növekvő hévvel magyaráz. — Lehet a hapsival zenét hallgatni, oké. Lehet vele napozni, úszni, oké. Diszkózni, oké. A hapsival mindent lehet együtt csinálni, de mit csinálsz két minden között? Na. Ha csak ültök, ha csak nézitek egymást meg a világot, az gyorsan ciki lesz. De ha van egy akkora sztorid, mint a kisujjam, ha azt kiszínezed, feltálalod, érzi a srác, hogy jó fej vagy. És akkor nem száll át az első mentesítőre. Mint a Zsolt. Lehajtja a fejét a barna. A cserfes szöszt pedig látván érvei hatását, áttér a gyakorlati útmutatásokra. Figyelj, nem az a lényeg, hogy mindig nagy sódert szórjál. Ilyen nincs. Az 1 mindig még én sem tudok Akkor leszel szuper, ha nem állsz le vele. Ha az egyik szöveged nem jön be. gyorsan a következőt. Ha mm jut eszedbe semmi következő, körülnézel és arról mesélsz neki, amit éppen látsz, Hogy milyen annak az öreglánynak a szerelése, aki szembe jön veletek, viszont milyen aranyos az a puli, nektek is volt, hogy azok. ott a kirakat előtt németek vagy angolok, meg ilyesmik. Mindegy, csak ne állj le. Ha valamelyik szövegre ráharap, akkor hadd beszéljen ő is, te addig pihensz ... Éra már két hónapja azért tudom konzerválni magamnak Öcsit, mert rájöttem, hogy a sportos dumcsit nagyon csípi. Csak ezért olvasok sportújságot, nézem a tévében a focit meg mindent.... Megértetted végre, hogy minden a szövegelésen múlik? Oké? Bólint a másik és most először szólal meg. — Oké. — Na látod! — nyugtázza elégedetten a választ a szöszt — Tudsz te is szövegelni, ha akarsz. Most már arra startolj rá, hogy ennél azért egy kicsit többet is mondjál Oké? (kürti) — A hozzászólások sallangmentesek. — Régebben szinte elvárás volt. hogy a beszédét mindenki így kezdje: tisztelettel üdvözlöm a kongresszus résztvevőit, megerősítem az elhangzott beszámolót kapcsolódom az előttem felvetettekhez stb. Ennék vége. Itt napi húsbavágó gondokról és a holnapról van szó. Nyíltság tapasztalható. A küldöttek jól látják azt is, hogy a regionális érdekvédelem és a helyi sajátosságok érvényesítése kulcskérdés. Tudniillik, minden megyében más a helyzet, ami markánsan jelentkezik. Hiába mondja azt valaki, hogy Pesten a tagság érdekében ezt és ezt elintéztem. A szabolcsit ez nem érdekli. Ö azt kéri számon: a sorsán, életén, bérén, munkakörülményein és máson milyen kedvező változások történtek, és igaza van... , , Cselényi György Az Ipari Fejlesztési Bank Rt. ügyvezetője, Kerék Csaba és Lovas Sándor, a debreceni területi igazgató Kisvárdán járt néhány üzemben, majd ezt követően találkoztak az üzemek képviselőivel is. Látogatásuk célja a kapcsolatfelvétel és a kölcsönös megismerése volt. Milyen benyomásokat szereztek Kisvárdán? — kérdeztük a két szakembert. — Célunk, hogy megtaláljuk azokat a korrekt termelő partnereket — mondja Kerék Csaba —, akiknek szükségük van az erőforrásokra és az információkra. Az a személyes meggyőződésem, hogy a környéken alapvetően ezeket a partnereket megtaláltuk, illetve megtalálhatjuk. — Az a jellemző, hogy a most önállósuló és magukra hagyott cégeknél a termelésben megfelelő a szakmai hozzáértés. Az információ és az általános menedzser hiányzik főképpen. Végül is ez törvényszerű, mivel „fentről’' irányították őket és csak megkapták a direkt utasítá- sos rendszerben, hogy mit és hogyan csináljanak. Az üzemek a szakmai hozzáértés alapján a feladatokat igyekeznek maradéktalanul végrehajtani. — Az új helyzet viszont megköveteli azt, hogy választ adjanak arra a kérdésre: milyen piacra mit gyártsanak és azt hogyan tegyék, hogy jól jövedelmezzen. Tehát ez egy új gondolkodási formát követel meg a térség gazdálkodóitól. Az elsőrendű feladat a vállalkozói szellem kialakítása. S mi pontosan ezen a területen szeretnénk az itt lévő üzemeknek segítséget nyújtani, hogy a vállalkozói „menedzsmentet" elősegítsük a magunk információival és eszközeivel. Tehát nemcsak a pénzünkkel, hanem iránymutatásunkkal piacorientált vállalkozást tudjanak megvalósítani az üzemek. — A fogadókészség rendkívül jó, a lehetőségek nagyok — folytatja Lovas Sándor területi igazgató. — Sokan érzik, hogy külső segítségre van szükségük, s az a jó, ha már a célmeghatározás időszakában aktívan vehetünk részt. Olyan kapcsolatot szeretnénk kialakítani, amelyben tartósan és folyamatosan együtt tudnánk működni az ipari fejlesztési bank specialitásának megfelelően. Elsősorban ipari területeken és a vállalkozások támogatásában. Ügy tűnik, hogy a jelenlegi megbeszélések folyamán szorosabb kapcsolatfelvételre is sor került, például a szeszipari vállalattal, vagy más olyan cégekkel is, akik jók és még jobbak akarnak lenni. — Nekünk is vannak, tér ■ mészetesen, távolabbra mutató elképzeléseink. Az ipari fejlesztési bank szeretné ismertté tenni magát. A közeljövőben teljes kínálatunkkal és megfelelő vezetői szinten fogunk megjelenni a megyében. Az a célunk, hogy ne csak egy-egy alkalommal, hanem folyamatosan jelen legyünk, s tudjunk a gazdasági szervezetek és azok vezetői számára segítséget, együttműködést ajánlani. A jelenlétünk szerintünk azt jelenti, hogy minden olyan lehetőséget megragadjunk, amely érdekkörünkbe tartozik, s hogy bankunk nyitott minden megvalósítható elképzelésre. Nem felejtjük el, hogy ez a terület iparfejlesztői szempontjából hátrányos helyzetű, ezért olyan ajánlatokat fogunk tenni, amelyek a terület speciális problémáit figyelembe veszik, s elősegítik megoldásukat. Yinc'ie Pétéi
