Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-09 / 266. szám
1989. november 9. Kelet-Magyarország 3 Ssőke Jadit A nemzet üdyére Csomagolás korszerűen Folyamatosan áttérnek a zsugorfóliás csomagolásra a Nyíregyházi Üveg- technikai Társulás nyírszőlős! őzemében. Megy- gyesi Lászlóné a francia exportra készfilő labor- technikai eszközöket csomagolja. (E. E. felv.) A kultúrán kívül mást is árulnak mm WM I Hél krajcár a művelődésért gural Valamikor, nem is oly rég, elég jól éltünk. Mindenki élvezte a sokoldalú állami támogatást. A művelődési házak a „nagy kalapból”. két kézzel szórták a kultúrát. Aztán mindenki igyekezett berendezkedni a (bizonyára több mint) hét szűk esztendőre. Mi történt az MSZP kongresszusán ? — kérdezik tőlem ismerőseim és elvbarátaim az utcán és mindenütt. Mit lehet várni? Mi fordul jobbra? Jó lesz-e így? Számtalan kérdés, kétség, remény és szemrehányás, öröm és félelem jelentől, jövőtől. A kongresszus termében és folyosóin végig izzott a hangulat, tudatosult a kötelesség hazánk sorsa iránt. Ügy lépni, hogy a válság megszűnjön, egyben adott legyen a fellendülés lehetősége is. A másik elvünk volt, hogy az elmúlt évek történéseiből a jónak bizonyultakat vegyük át, de könyörtelenül tisztítsunk le erről minden olyan elemet, ami korlátoz, ami indokolatlanul megosztja az embereket, gátat emel közénk, megtöri a lendületet, kényszert szab az akaratnak. Üjjá alakítottuk hát a pártot! Tisztelve a múlt számos eredményét, vállalva a mozgalom több elemét, értékeit, a kornak és az európai kultúrkör követelményeinek megfelelően elvetettük a proletár diktatúrát, mint az idő túlhaladta mozgalmi elvét. Kinyilvánítottuk, hogy a társadalom fellendülése a jogállamiság keretein belül, a törvényileg szabályozott cselekvési körben érhető el. Szocializmust akarunk. De nem olyat, amely csupán kijelenti magáról ezt és közben módszereivel, gyakorlatával elidegeníti, vezetői révén számos esetben hitelképtelenné teszi önmagát. Olyan szocializmust hirdetett meg a mozgalom, amely valós lehetőséget ad a kisközség, a város lakójának, hogy önmaga érdekei szerint szabhassa meg céljait, akaratát. Hogy ne a feje felett döntsenek, hogy ne csak végrehajtóvá süllyesszenek le önállóan is gondolkodni, tenni tudó és akaró embereket. A demokrácia csak igazi funkciójában hiteles és működőképes. Ha ezt még tanulnunk is kell, mert új, mert nem jól ismertük, mert áldemokráciát gyakoroltunk, akkor is türelemmel és ismét csak türelemmel kell lenni. A más alapokon szerveződő, de bennünket megelőző társadalmak is hasonló botladozásokkal járták végig az utat, a demokrácia útját. Mert ehhez is idő kell! A nemzet múltját a lehetőségek és a korlátok Számbavételével lehet csak értékelni, különben nem lehet nemzeti megbékélés, egymásra találás. Mert a különbségek kölcsönös elismerése mellett is egy ponton egymásra kell találni. „A nemzet üdve mindenek előtt!” Csak így lehet megmaradás. Viták és véleménykülönbségek vannak és lesznek. De nem megsemmisítő viták! Nem öncélú és önmagáért folyó viták. Tiszteljük mártírjainkat, hősök voltak, eszméjük hű vállalói. De egy nép történelme nem lehet a mártírok története. Eszménk nem törekszik a politikai kizárólagosságra. Elviseli a más nézeteket. A sokszínűségben mozgósítja az embereket a részvállalásra. Egyben üzenetet is tartalmaz. Kéri a népet a támogatás megadására, érdekeik kinyilvánítására. Hív sorai közé. Széles lehetőségek teremtődnek a gazdasági élet területén is. A politika és a gazdaság együtt, csak együtt teremtheti meg az annyira áhított megújulást, fellendülést. A szociális piacgazdaság élettere mellett döntött a kongresszus. Olyan piacgazdaság mellett, amelyben egyenértékű támogatás mellett tevékenykedik az egyéni és a közösségi tulajdonforma. A kongresszus értékének érzem azt az elkötelezettségét is, amelyet deklarált a „vidéki Magyarország” fellendítésének programja iránt. Elhatározta továbbá a halmozottan hátrányos térségek felemelése érdekében is szándékát. Ne legyen szégyen és alábecsült a vidéki élet, a paraszti életsors. Legyen élettér, lehetőség mindenkinek e hazában, bárhol is él. Nem tartható fent az utóbbi évtizedek gyakorlata, hogy az egyedül nyereséges ágazat, az agrár- szektor örökké az elvonásoktól szenvedjen. Felélve tartalékait, kiszipolyozva a nehéz paraszti munkát végzők erejét, hitét, a gazdaságok működésképtelenségét előidézve. Szocialista mozgalmunk ilyen igazságtalanságot nem viselhet el. Nehéz úton, kitaposat- lan úton indultunk el. Vannak segítőink, útitársaink és vannak súlyos terheink. De ez a nép történelme során már sokszor bizonyította erejét. Ha elszánt volt, ha érdekei cselekvésével találkozott. A néptől, a jobb és szebb életre vágyó, azt akaró magyar néptől függ, hogy mozgalmunk tervei közös érdekünk, a magyar demokratikus szocializ- mys-megvalósul-e. Dr. Hilbert László MSZP kongresszusi küldött 1983-ban, a legjobbkor született, a szakmai körökben csak 118-asként emlegetett művelődési miniszteri utasítás, mely a tanácsi működtetésű művelődési intézmények gazdálkodását liberalizálta, teremtette meg a lehetőséget alaptevékenységen kívüli működésük személyi nyereségérdekeltségéhez. Azaz ösztönözni akart, a rendezvények sikerét, a bevételt garantálni. Ennek érdekében és a 118-as értelmében a tiszta bevétel 60 százaléka személyi érdekeltségre fordítható, a fennmaradó 40 százalék pedig az intézmény pénzét gyarapítja. Könyvet féláron A mátészalkai művelődési központban a sportcsarnokbéli rendezvényekkel kezdődött és a videodiszkóknál folytatódott... Azóta ötleteik „kinőtték” a 118-ast. Vékony Jánost, a művelődési központ igazgatóhelyettesét, aki egy évvel ezelőtt még a megyei ifjúsági központból (közismert nevén KlSZ-isko- la) próbált — kényszerhelyzetben — pénzt csinálni, nem hagyta el a vállalkozószellem, sőt az intézményben még partnerekre is talált. — Először szolgáltatni próbáltunk — veszi számba a történteket. — Így a fénymásoló gépünkkel megrendelésre nyomtatványokat készítettünk. Ennek eredményeképp saját szórólapjaink, propagandaanyagaink ingyen vannak. Mátészalkán a könyvhéten csak egy pavilon működött, az is a mienk volt, méghozzá féláron árusítottuk a Budapestről szállított kiadványokat. Nagy sikere volt a vállalkozásunknak, 150 ezer forint értékű könyv talált gazdára. Auguszusban, Mátészalka várossá avatásának 20. évfordulója alkalmából jubileumi tombolát bocsátottak ki. A nyereményalaphoz a városi ifjúsági szervezet is hozzájárult, így jött össze 300 ezer forint. A főnyeremény egy Polski Fiat 125-ös volt. A bevétel 1 millió 200 ezer, a tiszta haszon 300—300 ezer forint volt — és az új autó- tulajdonos sem járt rosz- szul. Ilyen még nem volt Mátészalkán. Betéti társaság — másikkal együtt Felbuzdulva a sikeren, s azért is, hogy mindenki jól járjon, gondolták, nyitnak egy olcsó boltot. Ebből az ötletből született a „Hét krajcár” Kereskedelmi Betéti Társaság (ez egy gazdasági társasági forma, átmenet a természetes és a jogi személy között). A művelődési központ az autóvásárlás bevételéből, és a Szatmári Ifjúsági Szövetség (a KISZ helyi utódszervezete) alapította, de hamarosan akadtak csendestársak is. A bálák tartalma a majdani üzlethelyiségnek csak egy kisebb részét foglalják el. A 600 ezer forintos árualapot több helyről szerezték be: a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetből, a Debreceni Ruhagyárból, a Habselyem és Kötöttáru Gyárból, a HÓDIKÖT-ből, a záhonyi tsz-től, a martfűi cipőgyárból, a nyírmadai kalapkészítő üzemből. Tetőtől talpig fel lehet öltözni a „Hét krajcából”, kevés pénzből. Ugyanis minimális haszonnal értékesítik a raktári készleteket; a leértékelt, de nem értékcsökkent, az exportból visszamaradt holmikat. A bolti áraknál 20 —50 százalékkal olcsóbban fognak árusítani. S bár november 7-én akcióval indultak, november 15-től hétköznap és szombaton is folyamatosan kínálják eladniva- lóikat a művelődési központ márványtermében. Sőt a megyében több helyen is szeretnének üzleteket nyitni, később bolthálózatot kialakítani. Talán a magánkereskedők csillagászati árait is sikerül letörni... Osztalék a háznak és a dolgoznak A művelődési központ néhány dolgozója minimális tőkével ugyan, de szintén „beszállt a buliba”, de mások alkalmi munkájára is szükségük lesz. Mivel az intézménynek is érdeke fűződik az eredményes tevékenységhez, az igazgató belső utasítással rendezi a dolgozók munkaidőben végezhető pluszmunkáját. Ha a munkatársak kedvet kapnak hozzá, semmi akadálya, hogy akár minden dolgozójuk tagja legyen — valamilyen formában — hasonló vállalkozásnak. Már tervezik is a szitanyomó, aranyozó, reklámtervező és kivitelező gazdasági társaságot. Ha a „Hét krajcár”- ból a számított bevétel befolyik, a művelődési központ ezt befekteti a másik vállalkozási formába. Mátészalkán is csak „a pénz csinál pénzt”. A gazdasági év végén ki-ki kapja a maga osztalékát. Bár magas a vállalkozói adó és a dolgozók is kétszer adóznak, még akkor is megéri. — Minden költségvetési intézménynek életben kell maradnia. Művelődési központunk évi 9 millió forint állami támogatást kap. Még a telt házas színházi rendezvények is folyamatosan deficitesek. Nem a költségvetés lyukait kell befoldozgatní, hanem vállalkozni kell, ha kockázatos, akkor is — ösz- szegzi Vékony János —, üzleti tevékenységünk társadalmi hasznossága pedig kétségbevonhatatlan. Túró Rudi az fistben Erdei István a mátészalkai tejüzemben a Túró Rudi alapanyagának összeállítását ellenőrzi. (Haraszto- si Pál felv.) Hónapokkal ezelőtt kaptam Tiszabercelről egy levelet. Miért futkosok én önjelölt politikusok, elaggott handabandázók után, mikor az ő falujukban, Bérceién Bíró Pali bátyánk mindenről el tudna beszélgetni velem. Nyolcvanon már felül van, de még ma is vígan talpalja a helybéliek csizmáit, cipőit. Ám mit hallok most, a falu főterén! Meghalt az öreg .. . most temették a nyáron. De mi járatban vagyok? Bíró Pál, a megye talán legidősebb susztere elment már ugyan, de él még a barátja, Kiss István, aki maga is elhagyta már a nyolvanadik évét, ám még ma is kinyitja mindennap a műhelyét. Félhomály, halk kopácso- lás, a kaptafa fölött vékony, szíjas bácsika. — Tessék . — néz föl a sámliról, s várja a panaszom. De nincs se letaposott sarok, se leszakadt talp, csak egy esetlen kérdés: Mi viszi rá az embert, hogy Cipészműhelyben nyolcvanegy esztendős korábban is folytassa a szakmát? — Jól is néznék ki, ha a nyugdíjra hagyatkoznék! Ha ott a főtéren nem tudakozódtam volna alaposabban Kiss István után, tán még el is hinném a választ. Hogy ő kimondottan a pénzért dolgozik ma is. Tán el is hinném, ha azt látnám a kis műhelyben, hogy a betérőkkel foghegyről beszél, hogy válogat a megbízatások között. Ám dehogy válogat. — Hát te mit hoztál fiam ... ? Pénteken jöhetsz a csizmádért jányom . .. Hogy van nagyapátok? — így beszél mindenkivel. S ők tudják: ha „Pista bátyánk” péntekre ígéri a csizmát, akkor péntekre abból ismét csizma lesz. Hatvanhárom évvel ezelőtt állt be suszterinasnak Klein Sándor berceli mester mellé. Muszáj volt szakmát választania, mert apjának csak annyi földje volt, hogy egy furikban elfért volna. Ráadásul igaz kommunista volt, direktóriumi tag, el is hurcolták a románok vagy két évre. S mikor betegen hazajött, felügyelet alá helyezték. Mindennap jelentkeznie kellett a gávai csendőrőrsön. így lett tehát suszterinas a fiából, akit aztán bevittek katonának. S ő bent marad továbbszolgálónak. Igaz, később leszerelték, mert a főjegyző utána szólt: vigyázzanak, az apja kommunista ... No nem baj, hisz nem messze volt már a felszabadulás, a földosztás ... De a határ parcellázásakor megkérdezték az öregebb Kisst: hol is szolgált a te fiad ... ?! Horthynál... ? Kiss István akkor már nagy szociáldemokrata volt, de mire észbekapott, mit látott... !? A falujában azok lettek a legnagyobb demokraták, akik annak idején csendőr elé citálták az apját, őt pedig kirugat- ták a hadseregből. — Hát a világ már csak ilyen... — legyint a mester, jelezvén, ő már nem haragszik senkire, megbékélt mindenekkel. Hagyjuk is hát a politikát, nézzük meg inkább azt a rogyós szárú csizmát, amit most hozott ki a raktárból! Pont huszonöt éve készült, s mint a makk, olyan egészséges. Bezzeg fogjuk kézbe ezeket a bolti cipőket! Mintha papírból lennének, s az a trehány varrás, ragasztás ... — Ne csodálkozzon rajta! Gallyra ment a szakma, teljességgel gallyra... Ki hallott már olyat, hogy ráírják a talpra, mérsékelten vízálló...!? Akkor minek csinálják? Csizmák, cipők, papucsok tömkelegével zsúfolt a parányi műhely, s bármily fájó leírni, bizony szegényednek az emberek. Azt a cipőt, amelyiket még tavalyelőtt kidobtak, most idehozzák. Hátha meg lehet még javítani. És Kiss István elvállalja a lehetetlent is. De ki tudja meddig ... ? — Látja, meghalt Bíró Pál barátom is, én sem élek örökké. Hogy lesz-e aki folytatja ... ? Hát bizony, erre még ő sem tudja a választ. Balogh Géza
