Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-07 / 264. szám

1989. november 7. Kelet-r.íagyasorssHSg MAGÁNVÉLEMÉNY Imái radikalizálódást Mostanság nagyon külön­böző érvelések hangzanak el az MSZP kongresszusát illetőleg, nem nélkülözve egyik oldalról sem a pilla­natnyi pártpolitikai érdeke­ket. A vita tisztázásához kí­vánok hozzájárulni vélemé­nyemmel. Mennyiben volt eredmé­nyes a kongresszus? Az MSZMP, mint a pártállam fő letéteményese, feloszlatta önmagát, végleg lemondva hatalmi pozícióiról. Feltét­lenül érdeme, hogy ezzel a békés átmenet felgyorsítá­sát eredményezte. A rend- ' szerváltás egyértelmű ki­mondásával leválasztotta magáról a baloldali konzer­vatív hagyományőrző erőit, így .felgyorsította a balol­dali áramlatok kikristályo­sodását, letisztulását. Lö­kést adott mindemellett a kelet-európai reformkom- munista erők megerősödé­sének, az európai baloldal egységesülésének, amely politikai hidat jelent ha­zánk és a nyugati civilizá­ció között. Az MSZP-n be­lül megjelenő Népi Demok­ratikus Platform termelői és önkormányzó közösségeket központba állító program­jában eredeti válasz fogal­mazódott meg a polgári tár­sadalom problémáira. Ami nagyon lényeges, hogy lét­rejött egy sajátosan mo­dern, baloldali tartalommal bíró párt, nagyjából de­mokratikus szervezeti struktúrával és új tagsági viszony igényével. Miben volt sikertelen a kongresszus? A pártegység misztifiká­lása következtében a létre­jött MSZP súlyos politikai tőkeveszteséget szenvedett a munkásőrség és a munka­helyi pártszervezetek kér­désében kötött belső komp­romisszum miatt. Nem foglalt egyértelműen állást abban, hogy a szocializmust most megvalósítandó for­mációnak tekinti, amit a Népi Demokratikus Plat­form képviselt, vagy az ahhoz szükséges feltételek megteremtését tartja indo­koltnak, ami lényegében a polgári társadalom létrejöt­tét jelenti. Ez utóbbi kon­cepciót többé-kevésbé a Reformszövetség vállalta fel. Az előbbi álláspont veszélye, hogy egy olyan társadalom-berendezkedést erőltet a mai Magyarorszá­gon, amely létrejöttének feltételei még nem terem­tődtek meg. így az csak felülről, parancsuralmi eszközökkel valósítható meg. Ezért tényleges szo­cializmus ebből nem jöhet létre, amit az elmúlt 40 év zsákutcája is igazol. A rosszemlékű bolsevik ha­gyományok látens jelenléte ez. A Népi Demokratikus Platformnak helye van az MSZP-ben, azonban a szo­cializmus megvalósulásá­nak csak egy későbbi törté­nelmi korszakban van rea­litása. A kongresszsuson igen nagy számban vettek részt apparátusi tagok és párt­funkcionáriusok, akik első­ként léptek be az MSZP-be. Azonban a tagsággal való viszonyuk nemigen válto­zott, ezért a régi apparátus információs monopóliuma továbbra is megmaradhat. Ennek is köszönhető, hogy nehezen halad az új párt szervezése. A Reformszövetséget nem csupán Nyers Rezső kariz­mája, a kongresszus össze­tétele kényszerítette néhol elvtelen kompromiszumra, hanem az ellenzék radikális része is. Már nyáron fel­bukkant az ellenzéki érve­lés, amely igyekezett össze­mosni a különbségeket az akkori MSZMP konzerva­tív- és reformszárnya kö­zött. Az ellenzék egy része mintegy kétségbevonja a reformkommunisták _ prog­resszív szerepét. (Nyilván az ellenzék készül a választás­ra és egy erős, reformköte­lezett pártban versenytár­sat lát, ezért kiszorítósdit játszik.) Így a magyaror­szági haladó erők szövetsé­ge megkérdőjeleződött és az MSZMP-n belül egy bal- ratolódásnak a lehetősége vetődött fel. Az MSZP magában hor­dozza egy haladó, baloldali párt lehetőségét. Mivel kö­vetkezetesen elhatárolódott a múlttól, ezért a baloldali konzervatív erői leváltak róla. Azonban a kongresz- szus annyira nem volt ra­dikális, hogy a mély válto­zást akaró értelmiségi és dolgozói rétegeket meg­nyerje magának. Ezért a nagy tanácstalanság. Az MSZP elveszítette konzer­vatív táborát, de a haladó baloldalt még nem győzte- meg. Szükséges tehát a to­vábbi radikalizálódás a Re­formszövetség platformjá­nak egyértelmű győzelem­re segítése miatt. A leglé­nyegesebb feladat azonban a pártsejtek önálló létre­jöttének támogatása, szer­vezésük ösztönzése ilyen irányú politikai szolgálta­tások felvállalása. Kántor Csaba Áron Őszi szántás MXZ—80-as gépek dol­goznak a levelek! Dózsa Termelőszövetkezet föld­jén. Az őszi munkával jól haladnak, már csak a do­hányföld és a kukorica­föld szántása van hátra. (Elek Emil felvétle) V «: Matuzsa és a mítosz Megbékélés nélkül nem lehet lépni Az utóbbi tizenkét hónap megforgatta a világot mi­felénk. Feje tetejére állítottuk a történelmet. Pozitív hősökről derült ki, hogy népellenes bűnökért okolha­tók, míg az eddig jeltelen sírba dobált, meggyalázott halottaknak állít méltó sírhelyet és mindenekelőtt em­lékezetet az utókor. Az elmúlt idők eseményeinek ér­tékelését nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ez nyilván­való. De mit kezdjünk azokkal a homályos „ismeretek­kel”, amelyek kósza hírként terjednek és más megvilá­gításba helyeznek egyes embereket? S nem elég ma­gunknak az átértékelést elvégezni, gyermekeink elé követendő példákat, ha úgy tetszik, hús-vér embereket kell állítanunk, mint eszményeket. Megyénkben is számrxs em­léket ápoltunk évtizedeken keresztül. Egydlke ezeknek Matuzsa György százados, határőr, aki 1956Jbain, októ­ber vérzivataros utolsó nap­jaiban kapott halálos lövést. A vitkaS születésű tiszt nevét egy év múlva vette fel a he­lyi iskola úttörőcsapata és azóta is odaadással ápolja a Matuzsa-mítoiszt. A hősnek lát(tat)ott névadó — Akii vezetett már gyer- méklközösséget, jól tudja, hogy mennyire lehet fanati­zálni az úttörőiket — indítja mondandóját pedagógiai esz­mefuttatással Fábián Gusz- távné, a viitkai iskola igazga­tója. — Mi beleadtunk a)pait- anyaát, hogy méltóképp ál­dozzunk Matuzsa emléké­nek. Pillantson bele az úttö­rőcsapat naplójába — tol elém egy kissé viharvert, kantoniapokból összefűzött dokumentumot. — A gyere­kek rendszeresen megkoszo­rúzták a sírját, felkeresték az édesanyját, elbeszélgettek a régmúlt időkről. Felkutatták a névadó életútját — sovány­ka irodalom 1956-ról — s Start — Fehérgyarmaton is Három hónappal ezelőtt kezdte meg munkáját Fe­hérgyarmaton a Start, a Moz- .gássérültek Megyei Egyesü­lete Rehabilitációs Vállala­ta. Közel évtizede, hogy a városban és körzetében, a tanácsok szociálpolitikai osz- lyai munkatársai jóvoltából kellő figyelem kíséri a reha­bilitációra szorulók minden­napjait. Mint Varga Ernő a vállalat csoportvezetője el­mondta, július 18-án a városi tanács felajánlotta épületben beindulhatott a munka. A helyi üzemek a maguk lehetőségein belül segítettek. A ZÖLDÉRT fehérgyarmati hűtőtárolójában tucatnyian kaptak munkát. Egészségi állapotukra figyelemmel igyekeznek körültekintően foglalkoztatni az egyesület ajánlotta dolgozókat. A város- központban lévő műhelybe a Szamos menti Ruhaipari Szö­vetkezet három gépet adott. Elektromos ponthegesztőgé­pet a vállalat biztos’*ott. Szo­ciális helyiségeket is kiala­kítottak, s itt 30 dolgozónak van helye. Szerződést kö­töttek a Fehérgyarmat és Vi­déke ÁFÉSZ vezetőivel, hogy bevásárlószatyrokat készí­tenek, értékesítésre. Jó ütem­ben halad a kapcsolatfelvé­tel a jánkmajtisi, csengeri és mátészalkai ÁFÉSZ-igazga- tóságokkal is. Az Ipari Műszergyár a vil­lamos vezetékek kiszabásá­nál, kötegelésénél, a búvár- szivattyúk készítésénél szá­mít a Start munkásaira. A város és körzete közigazgatá­si területén a jövőben újabb munkahelyek kialakítását tervezik. Ezzel elősegítve, hogy ki-ki lakóhelye közvet­len közelében kapjon mun­kát. Fehérgyarmaton is meg­kezdték a bővítést — saját dolgozóikkal — s így a kész­áru raktározására, s a kellé­kek tárolására is mód nyí­lik. Mozgásszervi betegség­ben szenvedőktől epilepsziá­sokik széles a skála, ami az itt dolgozókat illeti. Az óra­bérek 23—35 forint között vannak, természetesen ösz- szefüggésben a termeléssel. Talán a havi 4—5 ezer forint­nál is többet jelent tudni azt, hogy szükség van az ember munkájára, s egy közösség­hez tartozónak érezheti ma­gát. Molnár Károly Kovács István műanyag ládákat hegeszt. megtanulták szóról szóra. Matuzsa-lkupát írtunk M és ilyen tájiban, november első hetiében rendezzük meg a névadó-hetet, számtanain szel­lemi és sportvetélkedővel, koszoa-úzáissa!. A gyerekek úgy tudjáik, a névadójuk hős volt. Csakhogy az emléktáb­láin még az ellenforradalom szó olvasható és annyit már tudnak a tévéből, hogy most nem ellenforiradálaminak lát/ tat/juk a 33 évvel ezelőtti dolgokat. Az úttörőcsapat-vezető, Fintor Pálné vitkiai születésű, három éve irányítja a gyer- makmozgalmat. — Matuzsa halálának kö­rülményeit egyetlen könyv alig mé.fél oldalnyi szövegé­ből ismjrjük. Eszerűmt a Par­lament előtt lőtték le. Ebben a részben az áll, hogy 1956 őszén 60 harcost indított Pécsre (Matuzsa a mohácsi határőrkerületnél szolgált), onnan október 25-én érkez­tek Budapestre, ahol az el- len fórra da I iná rok tűzzáporá­ban halálos sebet kapott. Bár azonmal megműtötték, bele­halt sérüléseibe. Halála után léptették élő századossá és 1957-től már őt választotta az úttörőcsapat névadójául. Más jelölt is lenne Vitkán — Eddig a pártbizottság szervezte az ünnepséget, a koszorúzást, s a résztvevők közt iskolánk csaik az egyik volt. A legjobb tanulóink ju­talomból átmehettek a nyír­bátori határőr-ünnepségekre. Most egy hónapja még úgy hallottuk, hogy egyáltalán nem lesz ünnepség, de ké­sőbb a párttól és a tanácstól azt sugallták: nagyon csend­ben ünnepeljünk, ha aka­runk. Mi úgy döntöttünk, a ' gyermekek nem értenék meg, hogy eddig az egész iskolát megmozgató eseménysoroza­tot szervez tűnik, s most ez ne lenne. — Ha viszont egyértelmű­en olyan bizonyítékokról szerzünk tudomást, hogy Matuzsa negatív szerepet játszott 1956-ban, kiállunk a gyerekek elé és elmondjuk az igazságot. Mindenek­előtt azt, hogy eddig így is­mertük a névadó tevékeny­ségét, de a történészek kide­rítettek mást is. Meggyőző­désem, hogy a gyerekek meg fogják érteni, viszont jó idő kell hozzá,- hogy ismét keressünk magunknak név­adót. Nem mintha a magyar irodalom és történelem nem kínálna elég méltó jelöltet de érzelmileg is fel kell ké­szülni erre, hiszen itt Vit­kán valóban mítosszá fej­lesztettük Matuzsa emlékét. A városrészen is beszél­getnek az emberek a nemrég volt dolgokról. Idős Dobos István nyugdíjas párttitkár például azt mondta, lennc- Vitkán még méltó ember, akiről utcát és úttörőcsapatot nevezhetnének el. Személye­sen is magyarázza ezt el, ezért kerestük fel otthoná­ban. Titkos névsor — koporsó a ház előtt — Balogh Pál őrmester, a battonyai őrsparancsnok- helyettes azért halt meg, mert megpróbálta visszatar­tani az országból kifelé isz- kolókat. A menekülők eresz­tettek bele egész sorozatot. Még Nyírbátorból, a határ­őrségtől is jártak itt, elvit­ték egy fényképét, és ígéretet tettek, megnézik, tehetnek-e valamit. Félre ne értse sen­ki, nem azért gondoltam méltónak Balogh Pált utca­névadónak, mert a sógorom, hanem mert alaposan is­merem a rendszer iránti hű­ségét. Felesége, született Balogh Etelka még 1945-ben lépett a kommunista pártba, eskü­szik, hogy ellenforradalom volt 56-ban. — Létezett egy titkos név­sor, rajta a Dobos és a Ba­logh család legtöbb tagja, és fel akartak akasztani ben­nünket. A szüleim háza elé is egy koporsót állítottak egy reggelre. A Beregszászból érkező oroszok megtalálták ezt a névsort és nekik kö­szönhetjük, hogy életben ma­radtunk. Ügyhogy én is, az uram is a kommunista pártba lépünk be, úgy, mint régen. Mi nem fordítunk a köpönyegen ... Tűnődve búcsúzom az idős pártól. A buszmegálló­ban fejkendős öregasszony krizantémcsokorral álldogál. A temetőbe készül. — Isten őrizz, hogy megír­ja a nevemet, kedveském Az anya egyformán gyászolja a fiát, akármelyik oldalon esett el. A könny, a bánat ugyanaz. Mi értelme volna, hogy most meggyalázzuk an­nak a sírját, akiről kiderül valami ? Eddig egyáltalán nem beszélhettünk 56-ról, s ha meghallgatja egy öreg­asszony vívódását, hát amondó vagyok: nem a múl­tat kéne piszkálni, hisz abból nem veszünk kenyeret a boltban, hanem előre nézni. Bár nekem már rövidebb az itteni út, mégsem hiszem, hogy csak a múltbeli dolgok feszegetése vinne ki a baj­ból. Lelkünk békéjéhez a megbocsátás is hozzátartozik. Nincs igazam? Megbékélés. ízlelgetjük a szót. A lassan talpára álló közgondolkodásunknak elő kell citálnia ezt a fogalmat a lomtárból, mert közjót akarni enélkül nem lehet.. Tóth Kornélia Az öreg csöves A fehér szakállú, alig elhanyagolt külsejű öreg úr már mesziről kiszúr magának. Leszólít. Sietnék, de nem hagyja ma­gát lerázni. — Uram, ne haragudjon, hogy megszólítom, elfogyott a pénzem, nem tudok ha­zautazni. Az öreg urat némi alko­holillat lengedezi körül, kicsit akadozva beszél, ám fölöttébb közlékeny. Hosszú történetbe kezd za­varos história a pénzszű­ke okairól. Ismerős, elcsé­pelt szöveg. — Nézze, uram! Beszél­jünk őszintén, ha bevallja, hogy piára kell a pénz és elárulja, hogy mennyit szo­kott kapni, megtoldom a napi bevételt egy húszas­sal. Lajos bácsi — mert mint' kiderül, így hívják állító­lag az öreg urat — szeme felcsillan. Azonnal hangne­met vált. Nevqt a szeme is. — Persze, hogy piára, alig ittam ma még valamit. Persze, hogy piára. öreg csöves vagyok én. Reggel beutazom M-rol, aztán le­ülök ide á padra, a főtértől kicsit távolabb és megszólí­tom az embereket. Van aki tízest, van aki húszast, vagy harminc forintot ad. — Mennyi jön össze? — Ügy 200—300 forint. Higyje el, több nem is kell. Egy kis zónára, meg egy kis piára való. Nyújtaná is már a kezét, ám részemről a húszast nem adják olyan könnyen, tovább kérdezgetem. — Mennyi volt a legna­gyobb összeg, amit kapott? — Ha hiszi, he nem, egy­szer valaki kétezer forintot adott. Valami evangélista, vallásos ember volt. So­káig elbeszélgetett velem. Am az efféle szerencsé­hez némi pszichológiai ér­zék is kell. Ügy látszik, La­jos bácsi, ha pénze nincs is mindig, emberismeretben nem szűkölködik. El is árul­ja, hogy kit kell leszólítani. — Akinek becsületes ar­ca van. Nőket egyébként sosem szólítok le, még fél­reértené. Csak férfiakat. — Mennyi a nyugdíja? — dolgoztatom tovább az öre­get. — Cudar világ ez, kérem szépen — lábad könnybe a szeme hatásosan. — Most intézik a nyugdíjat, alig lesz négyezer forint. Az bizony nem sok, gon­dolom, hátha még a kocs­mába vándorol... — Otthon, a falujában nem szokott, hogy is mond­jam, kéregetni? — Még csak az hiányoz­na! El is bújnék a föld alá szégyenemben, ha megtud­nák rólam, hogy lejmolok. öreg csöves vagyok én, ké­rem, de azért becsületes em­ber. Nem lopok, nem csalok. ­Rendes emberek megbíz­nak egymásban. Ezek után becsületbeli kötelességem­nek tartom, hogy odaadjam a húszast. (bodnár) 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents