Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-27 / 281. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. november 27. Nézőpont, Nyíregyházán. (E. E. felv.) Menekültek segítése Csengerben Holland egyházak támogatásával Örömteli hírről számolt be Bartha Gyula csengeri refor­mátus lelkipásztor. Régi. jó kapcsolatot ápolnak holland gyülekezetekkel, amelyek tagjai önzetlenül segítik ru­haneművel az erdélyi mene­külteket. A „zöld határon’ át érkezők mindenekelőtt egy tányér meleg ételre, ruhára és éjjeli szállásra vágynak. A korábbi években a hollandok többször küldtek segélycso­magot, ám az utóbbi időben 43 százalékos vámot kell ezért fizetni és erre a csen­geri gyülekezetnek nincs pénze. Éppen ezért az aján­dékozók nekivágnak a körül­belül kétezer kilométeres út­nak és személyesen hozzák el közösségük ajándékait, így már természetesen vám-; mentesen. November 22-én például C. A. Leeuwén az egyik holland gyülekezet ne­vében egy tele furgonnal ho­zott ruhaneműt, cipőt, téli holmit, takarókat az áttele- pülteknek. Mivel az itthoniak közül is vannak olyanok, akik nyo­morognak, a nagycsaládosok, a kisnyugdíjasok, a megélhe­tésükért küzdők szintén ré­szesülhetnek ezekből a se­gélycsomagokból. A Máltai Lovagrend már küldött aján­dékokat. amelyeket a védő­nők segítségével próbáltak a legrászorultabbak közt igaz­ságosan elosztani. Bartóktól Beethovenig Művésztanárok hangversenye Hagyomány már Nyíregy­házán. hogy a Művészeti Szakközépiskola zeneművé­Válasz cikkünkre Kevesebbet járatják. A Kelet-Magyarország no­vember 8-i számában megje­lent „Ébresztő” című cikk­ben foglaltakat az alábbiak­kal szeretnénk kiegészíteni. Az „ébresztés” nemcsak a jó- savárosiakat zavarja, hanem a város nagyon sok helyén — ahol lakóház előtt a meg- állóbejy. yagy, egy másik vég­állomás. (Pl. Örökösföldön, a Ságvári kertvárosban és még folytathatnánk a sort — az ott lakók hasonló helyzetben vannak.) Valóban kellemetlen, ha 20 percenkét ajtócsapódás, mo­torzúgás ébreszti az embert, ezt mi is tudjuk. A Jósa városból 4,40 órától 6,20 óráig 20 percenként hat járat indul . Ezekre igény van, mert sokan utaznak a vasútállomásra vagy munká­ba a reggeli műszakra. A végállomásra is szükség van, ugyanis csúcsidőben a 6 per­ces járatsűrűséget csak így tudjuk biztosítani. Az is igaz, hogy itt sincs melegedő vagy egyéb célra szolgáló olyan helyiség, ahol az autó­busz-vezetők az indulási időt kivárhatnák, így az autóbusz­ban tartózkodnak. A téli hó­napokban, főleg, ha tovább süllyed a hőmérséklet, üze­meltetési okok miatt (abla­kok párásodásának megaka­dályozása), sajnos indulás előtt rövid ideig járatni kell a motort. A megoldás az lenne, ha a végállomást áthelyeznénk, de tudni kell, ha ez a jelenlegi­től távolabbra kerülne, a mostani járatsűrűség fenn­tartásához újabb autóbuszt kellene a vonalon forgalomba állítani, erre pedig nincs le- lehetőségünk. A közelben pedig sajnos a szóba jöhető szabad terüle­tek, melyek autóbusz-forduló kiépítésére lehetőséget nyúj­tottak volna, beépültek, vagy beépítés alatt állnak. Annak érdekében, hogy a lakókat ért kellemetlenség kisebb legyen, felhívjuk az autóbusz-vezetőink figyelmét, hogy a végállomásokon a le­hető legkevesebb ideig járas­sák az autóbuszok motorját. Erőss Károly igazgató szeti tagozátának művészta­nárai hangversenyt adnak a városban. Az ez évi koncert november 28-án 18 órakor kezdődik a 4. sz. Általános Is­kola dísztermében. A hang­versenyen Bartók, Rossini, Rust, Hummel, Gedike, Bee­thoven művei hangzanak'el, közreműködik többek között Nagy Gyula (trombita), Kol- lonay Zoltán (zongora). Papp István (gitár), Davidov Szer- gej (oboa). Kissné Timkó Má­ria (zongora). Nyílt válasz Egyéb elfoglaltságom mi­att nem voltam részese jogos november 18-i demonstráció­juknak. Egyetértek és támo­gatom minden fórumon azo­kat a követeléseket, amelye­ket Önök megfogalmaztak. Ahol erre lehetőségem van, szóvá teszem azokat a visz- szásságokat, melyek a megye, a térség ellátottságában, ki­alakult bérviszonyaiban je­lentkeznek az ország más tér­ségeihez viszonyítva. Ezek­ben a kérdésekben eszközök hiányában Önökkel együtt mi is csak kérni, követelni, té­nyekkel-, adatokkal bizonyíta­ni tudunk. Vannak azonban olyan területek, melyben kö­zös erővel, sok jó szándékú ember összefogásával, saját eszközünk felhasználásával, ha nem is minőségi változás, de javúlás biztosítható. 1990. január elsején a Nyíregyháza Megyei Városi Tanács vissza­veszi a megyei kórháztól az alapellátás irányítását váro­sunkban. Mit tudunk teljes felelősséggel és garanciával vállalni ? Az alapellátásban törek-. szünk a gyógyító munka mel­lett a megelőző munka szín­vonalának javítására, ezért "a körzeti orvosok javaslatai alapján alakítjuk ki a szűrő- vizsgálatok rendszerét, a gondozás tárgyi és szentélyi feltételeit. Hosszabb távon gondozási körzetek kialakítá­sával, a szükséges műszerfel­tételek és rendelők biztosítá­sával állandó orvos-beteg kapcsolat kialakítására törek­szünk. Pénz átutalásával, rak­tározási feltételek biztosítá­sával segítjük a külföldről ér­kező orvosi eszközök fogadá­sát. Épületet és kezdeti mű­ködési feltételeket kívánunk biztosítani a „Szív-alapít­vány” eredményes tevékeny­ségéhez. Támogatunk minden olyan kezdeményezést, mely javítja a lakosság orvosi el­látását és. az igényekhez iga­zodó differenciált ellátást biztosít, miközben az alapel­látás színvonala is javul. Az egészségügyben dolgo­zók bérrendezését országos szinten tartjuk szükségesnek és elodázhatatlannak, de amennyiben lehetőség nem lesz, a városi tanács bizonyá­ra a város lakosságának egyetértésével, saját' anyagi eszközeiből is kész lesz ál­dozni, a jelenleginél jobb alapellátás érdekében, a hoz­zánk tartozó egészségügyi dolgozók hangulata és mun­kakedve javítása céljából. Végül az alapellátásban semmilyen intézkedés nem történhet az ott dolgozók vé­leménye, és érdekegyeztetése nélkül. A város egészségügyi alapellátását az orvosok, egészségügyi szakemberek aktív, támogató részvételével kívánjuk kialákítani gs fenn­tartani. Csabai Lászlóné Nyíregyháza Megyei Város tanácselnöke Kanadai résztvevővel Újra éled egy kastély Romos kastélyok, kúriák szegélyezik megyénk útjait. Egy régi, távoli viliág utolsó emlékei ezek az épületek-, nagyobb megbecsülést érdé­Ha péntek, akkor fokozott ellenőrzés A manőverezd Trabant Mintha a higany is fázna a hőmérőben, mert egyre lejjebb és lejjebb csúszik, lassan a mínusz tízhez közelít. Az első, igazi, téli hétvégével azonban nem csak emiatt kell a közlekedőknek megküzdeniük. Pénteken a fokozott közúti ellenőrzés fő napján több rendőr van az utakon. Kevés a rendőr Bogdán Csaba rendőr fő­hadnaggyal Nyírbátorból in­dulunk. Előbb a helyi kapi­tányságra megyünk, ahol a szabályoknak megfelelően az akció tervét nézi át. Dr. Szabó Sándor, a kapitányság vezetője készséggel tájékoz­tat, bár sok jóról nem be­szélhet. Mindössze kilenc rendőrt tudott e napra kije­lölni, hiába hívta be a sza­badnaposokat is. Ráadásul a kilencből néhányat még így is ki kell vonnia a közleke­dés ellenőrzése alól, mivel a városban ezen a napon az áruházi betöréstől a bicikli­lopásig már négy bűncselek­mény történt. — Ez a legnagyobb baj — bosszankodik már újra az autóban Bogdán főhadnagy. — Nem elég, hogy az utakon kevés a rendőr, a bűnözés növekedése miatt olykor azoknak is máshová kell in­dulniuk. A Nyírbátor és Mátészalka közötti úton van időnk és lehetőségünk a fenti állítás igazát látni. A közel 30 kilo­méteres szakaszon egyetlen rendőrt sem látunk, kivilágí- tatlan biciklist, út közepén támolygó részeget, alig vilá­gító autót már annál többet. — Félelmetes hogy hajt az a Trabant — int előre Bogdán Csaba egy DL 17—52-es rendszámú kétüteműre. — Igaz, alig megy többet a megengedettnél, de amit csi­nál, az tökéletes relatív gyors­hajtás. Bizonytalan helyze­tekben előz, lakott területen alig lassít, Ladával is elég őt követni. óratolvaj a rendőrségen Az utas, ez esetben az új­ságíró, most a rendőrautó te­kintélyéről is szerezhet in­formációkat. A megengedett maximummal hajtunk, de nem egy autós még így is megelőz bennünket. — Ez az autó már 160 ezer kilométert futott, 120-nál cse­rélni kellett volna, de a Bel- ügynek nincs rá pénze. A szükséges javítások mellett még biztos hajtjuk egy jó ideig. Csak a biztonság a fontos, a kényelemre nem gondolhatunk — mutatja be járművét a főhadnagy, akitől azt is megtudom, hogy rádió­jánál már háromszor korsze­rűbbet használnak a bűnö­zők, akik mind gyakrabban Mercedessel, meg BMW-vel járnak betömi. Ha már betörés, akkor lo­pás is, — gondolhatom, a Mátészalkai Rendőrkapitány­ságra érve, ahol épp egy óratolvaj ad munkát a helyi rendőröknek, akik szemmel látható idegességgel nyitják be az ajtót. — Nem hiába privát világ van, de nem engedtek be bennünket a Márkába! — dohog egyikük, akitől azt is megtudom: a közúti ellenőr­zésből hívták vissza őket, de a presszó tulajdonosa inkább ajtón kívülre tette a gyanú­sított férfit, a boltjába nem engedte be őket. Míg a rend­őrt hallgatom, arra gondo­lok, vajon mit tesz majd, ha ne adj Isten a berendezést törik majd a népek. A láthatatlan biciklisek Olmann Mihály őrnagy a közbiztonsági és közlekedési osztály vezetője érkezik. — Huszonkét egyenruhás rendőrünk van az utakon, akiknek hat önkéntes rend­őr segít, valamennyien mű­szakiak. Mátészalkán és von­záskörzetében hat járőrcso­port végzi a munkát. Mi az eddigi tapasztalat? — ismét­li kérdésemet. — Sajnos, ren­geteg a kivilágítatian kerék­páros, az ittas gyalogos, az alig látható autó. Tudja, ez nagyon elkeserítő dolog. Azt hinné az ember, legalább ezen a napon mindenki vi­gyáz. Bemondta a rádió, két­szer is megírta a Kelet-Ma­gyarország. Alig van ered­ménye. Ügy tűnik, a látha­tatlan biciklisek ellen nem tudunk mit tenni. A szálkái járőrök egy cso­portja a 49-es főúton ellenő­riz. Bodzán Miklós főtörzs­őrmester szabályos karmoz­dulatokkal, megfelelő fény­nyel terel az útszélre egy EH 15—45-ös gyönyörű La­dát. Vezetője szemmel látha­tóan nem lelkesedik. Papír­jai rendben. A szondával sincs probléma, csak épp a hátsó ülésen ülnek többen a kelleténél, szóbeli figyelmez­tetés után udvarias búcsúzás, a Lada tovább mehet. A pi- tyókás biciklist nem kellett megállítani, jő előre észre­vette a rendőröket. Leszállt, szabályosan tolja maga mel­lett hűséges társát. „Csak nem történt valami?"- Miez a sok egyenru­ha? Csak nem történt valami baj? — kérdezi bazsalyogva, s a rendőrök, s velük jóma­gam is alig tudjuk leplezni nevetésünket. — Jók az ilyen akciók, summázza immár hazafelé tartva a nap eredményeit Bogdán Csaba. Sajnos, kelle­nek is, hiszen nagyon rossz a közlekedési morál, egyre több a súlyos baleset. Csak- hát, a lehetőségek! Az utakon kevés a rendőr ... Kovács Éva mein ének. Több évtizeden keresztül a Kemecse határá­ban íévő Dobos-kastély düle- dező falait is csak játszó, kiránduló gyerekek keresték fel, ma már azonban szorgos kiezek törekednék arra, hogy ismét lakható legyen. A novemberi napsugara­kat vakítva verik viasza a fehér falak. A csípős hideg ellenére sem áll a munka, a szerelők éppen a radiáto­rokat ellenőrzik. A kastély körüli munkálatokat Takács István irányítja, aki 1956 óta él Kanadában. — Kisvárdai származású vagyok, a feleségem pedig kemecsei —meséli. — A ro­konoktól hallottam együk lá­togatásunk során, hogy ro­mos ház van a közelben. Né­hányszor ki jöttem megnézni ai épületet, s mivel építész vagyok, úgy láttam, hogy ér­demes lenne felújítani. A ro­konság összefogott, s meg­vettük az állami gadaságtói a kastélyt és a körülötte lé­vő öt hold földet kétszázezer forintért. Akkor már csak a falak álltak, belül pedig másfél méter magas szemét fogadott bennünket. Szerin­tem a tízmillió emberből senki sem vágott volna bele. Én sem bántam meg, de sok gondot jelent az anyagbe­szerzés. Itt minden körűimé nyes, Kanadában sokkal egy­szerűbb. Csak beleszólok a telefonba, s másnap már minden anyag kint van az építkezés helyszínién. A múlt század végén épült Dobos-kastélyt tavaly ápri­lisban kezdte felújítani a négy család. Céljuk az, hogy az átalakítás után . továbbra is megőrizze kastély jellegét az épület. Az elképzeléseik szerint májusban már kész lesz teljesen a ház, akkor már be lehet költözni. — Az egyik család itt fog lakni állandóan, mi pedig nyaranként tartózkodunk majd az épületben — foly­tatja Takács István. — Talán egyszer arról is szó lehet, hogy végleg hazaköltözünk, de ez még messze van... Nem akarjuk senki elől sem elzárni a kastélyt, bármikor jöhetnek majd látogatók, ki­rándulók, falubeliek. Az ál­lami gazdasággal arról is beszéltünk, amikor nem va­gyunk itthon, külföldi vadá­szok is megszállhatnak ná­lunk. Ügy gondolom, nincs sok értelme megváltoztatni a nevét, maradjon továbbra is Dobos-kastély, hiszen ezzel a névvel fonódott össze a táj­jal, s Kemecsével. (mml) A kastély kívülről. az egészségílgyi dolgozik demonstraciopak résztvevőihez

Next

/
Thumbnails
Contents