Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-27 / 281. szám

1989. november 27. Itt a 11-277! Válaszol Bártha Andrea újságíró Érdekes kérdésekkel for­dultak ezen a héten újsá­gunkhoz az olvasók. Egyik telefonálónk * például az iránt érdeklődött, hogy az elhurcoltak nyíregyházi emlékművének létrehozá­sára alakított kuratórium pályázatára érkeztek-e pá­lyamunkák — mivel ■ no­vember 15-én lejárt a ha­táridő — s lehet-e már tud­ni, hogy ki nyerte meg ezt? A kuratórium elnöke, dr. Fazekas Árpád válaszolt a kérdésre. Nyolc pályázat ér­kezett. három névvel, öt je­ligével. A beérkezett munká­kat november 29-én a Kép­ző- és Iparművészeti Lekto­rátus szakbizottsága minő­síti, s a művészileg legszín­vonalasabbat fogadja el a ku­ratórium. Az eredményt nyil­vánosság előtt hirdetik ki, s a pályamunkákat, makette­ket a megyei népfront egyik helyiségében tekinthetik meg majd az érdeklődők. faiért nem fizetett az Ál­lami Biztosító? — tette fel a kérdést a Kossuth utcán lakó Tóth Sándor. Szep­tember 12-én az OTP-s ház lezárt motorkerékpár-táro­lójából ellopták a 6800 fo­rint értékű segéd-motorke­rékpárját. ö megtette a fel­jelentést, de a rendőrség, bizonyítékok hiányában, le­zárta az eljárást. Az Álla­mi Biztosító nem hajlandó fizetni, pedig van lakásbiz­tosítása amely a közös he­lyiségekre is vonatkozik. Az Állami Biztosító igaz­gatója. Fehér László utánané­zett ennek a konkrét eset­nek, s kiderült, hogy Tóth Sándor kárbejelentését való­ban nem is vették át. ugyan­is a lakásbiztosítás nem vo­natkozik vízi! légi, motoros járművekre, valamint lakó­kocsira, ezekre külön CAS- CO-t kell kötni. Szintén a Kossuth utcáról érkezett egy panasz, Gégény Istvántól. Állítása szerint a Szabolcsim a nyáron vég­zett karbantartás díját a lakókra terhelte, s a közös helyiségek fűtéséért is kü­lön pénzt számolt fel, hol­ott azt a Lakszövnek fize­tett közös költségből kellett volna kiegyenlíteni. — A panaszosok augusztus hónapban nem fizettek me­legvízdíjat — válaszolta He­gedűs Istvánná számviteli osztályvezető. A szeptemberi 30 nappal együtt számlázzák le azokat az augusztusi na­pokat. amikor nem folyt még a karbantartás, és volt me­leg víz. A karbantartást te­hát nem fizettetik meg a la­kókkal! A közös helyiségek fűtési díjáról pedig csakany- nyit, hogy ezt nem a lakszöv­nek kell rendeznie, hisz min­dig is a lakók fizettek érte, csak ez a tétel eddig nem szerepelt külön a számlán, s így sokan elsiklottak fölötte. A 15-122-ről kérdezték, hogy lelhet az, hogy a nyír­egyházi tanárképző főiskola egyszakos földrajz levelező szakára olyanokat vettek fel, akik soha nem lesznek pedagógusok, csak arra kell nekik a főiskola, hogy fel­sőfokú végzettségük legyen? S az iránt is érdeklődnek, hogy egy szakra nemcsak azok jelentkezhetnek-e, akiknek már van valami­lyen diplomájuk. Dr. Székely Gábor főigaz­gató lényegében egyetért a telefonálóval, indoklása sze­rint a tanárképző főiskola so­káig az értelmiségképzést he­lyezte előtérbe, s ebből kö­vetkezett. hogy külön minisz­tériumi engedéllyel azok is bekerülhettek, akiknek még nincs diplomájuk. Ez a kon­cepció azonban változóban van. a főiskola egyre inkább a tényleges pedagógusképzés­re helyezi a hangsúlyt. Ép­pen ezért megváltoztatják a levelezés oktatási formát. Orrfacsaró dögszagról pa­naszkodtak a sóstóhegy! Attila utcán lakók. A szag eredetét ugyan nem tudják biztosan, de ^csirkefarmra, vagy rókatenyészetre gya­nakodnak. A telefonáló je­lezte már ezt a városi köz­egészségügyi szolgálatnál, de ott csak akkor foglalkoztak volna a panaszával, ha írásban, 100 forintos illeték- bélyeggel nyújtja be. Dr. Csontps Gyula városi közegészségügyi felügyelő azt a tanácsot adta, hogy elő­ször győződjenek meg' róla, mi árasztja a bűjl. Ez alap­ján lehet ugyanis hozzájuk, az állategészségügyi állomás­hoz, a városi tanács mező- gazdasági Csoportjához, vagy a Felső-Tisza-vidéki Környe­zetvédelmi és Vízügyi Igaz­gatósághoz fordulni — utób­bihoz csak akkor, ha környe­zetszennyező tevékenységet észlelnek. Szeretnénk, ha a császár- szállási üdülőtelep .utcái nevet, házai számtáblát kapnának — jelezte Perecsi Sándorné. A nyarat ugyanis sokan kint töltjük és nem jutunk hozzá leveleinkhez, kedvenc újságjainkhoz, mert a posta nem vállalja így a kihordást. Császárszállás néni üdülő­telep, hanem zártkert — vá­laszolta Angyal László, a megyei városi hivatal műsza­ki osztályának vezetője. El­vileg huzamosan nem is használhatnák az it lévő épü­leteket az állampolgárok, mi­vel zártkertnek minősül. Császárszállás helyzete azon­ban speciális, s idővel, ha az üzlethálózat, úthálózat, köz­művek kiépülnek, üdülőterü­letté lehet minősíteni. Név­adásról tehát csak akkor le­het majd szó. Az RTL és a SAT1 mű­holdas adást szeretné nézni Szabó Mihály a Vöröshad­sereg utcáról. Kérdezi, hogy a Malomkert lakóinak ez a lehetőség mikor adatik meg? A Nyírkábel Kft. úgy ter­vezi, hogy karácsony előtt már rákerül a városi hálózat­ra a Malomkert is. A SAT1 így aj ott lakók számára is foghátó lesz — nyilatkozta Mandula Tamás ügyvezető igazgató — az RTL azonban csak a szerencsésebbek ké­szülékein jön majd be. hi­szen azt — mint arról már korábban írtunk — nem le­het minden televízión fogni. m művös hajnal fogadott a ww fővárosban, ahogy a nagykörút dérrel bo­rított aszfaltjára léptem, a Nyugati pályaudvar menedé­ket nyújtó váróterméből, ahol az éjszakát töltöttem. A csi­lingelő sárga villamosok meg­kezdték első útjukat. Csak úgy szikrázott a derengő haj­nalban az áramszedőjük, át­ütötte a tejfelszerű ködöt. En mint tollaborzolt kis ve­réb dideregtem színehagyott térdig érő nadrágomban. A pislákoló neonfény, harma­tos nedvességgel súlyosodott vállamra. Fölhajtottam szó­davízzel bélelt zakóm gallér­ját, s megindultam gyalog a Mester utcai munkaközvetítő irányában. Mintha az egész szárú cipőm sarkának üte­mes kopogásában szerettem volna megtalálni az éltető biztonságot, melyre igen nagy szükségem volt. Megin­dultam az ismeretlen, sejtel­mes világvárosba, s jól tud­tam, hogy csupán önerőmre, egy szál magamra számítha­tok. Egy eléggé tágas, szemetes helyiségben, a „köpkaszinó- ban” történt a munkába va­Millióval szponzorált pályázat Nyolcosztályos gimnázium Művészeti nevelés az „általánosban" Az óvodákban, az iskolákban dolgozó pedagógusok több­sége fogékony az újra, nem riad vissza az újat hozó több­letmunkától sem. Mind többen azonosulnak azzal a gondo­lattal, hogy egyetlen nevelési-oktatási intézmény sem ma­radhat ki a környezetében zajló események, változások ha­tása alól, mert ba kimarad, ez egyben a fejlődésben való lemaradását is jelenti. Mind ismertebb, hogy a központilag sokszorosított tanmenetek fogalma a múlté, hogy a pedagógus munkáját ellenőrző szakfelügyelő he­lyébe a szakmai tanácsot kí­náló, segíteni akaró szakta­nácsadó lépett, hogy a pin­cétől a pádlásig terjedő nagy iskolai vizsgálatok sora lezá­rult. Elkezdődött valami új, valami újszerű, amit ,,diva- tos” szóval innovációnak ne­vezünk. Keresik az újat A dolgot kicsit leegyszerű­sítve és hétköznapira fordít­va ez olyan helyi kezdemé­nyezéseket, adaptációkat vagy kísérleteket jelent, me­lyek pozitív irányú előreha­ladást feltételeznek és — vár­hatóan — eredményeznek is. A megye nevelési-oktatási intézményei nem zárkóznak el a feladatok vállalásától. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint a megyei tanács vb. művelődési osztálya és a megyei pedagógiai intézet által meghirdetett innovációs pályázatra beküldött 66 pá­lyamunka. A számot tovább növeli az országos közokta­tás-fejlesztési pályázatra to­vábbított 23 program. A pályamunkák sokszínű­sége bizonyíték arra, hogy a pedagógusok — az önállóság adta lehetőségekkel élve vagy csupán próbálkozva — keresik az újat, a hatéko­nyabbat, a hátrányok kom­penzálásának, a felzárkózta­tásnak, a komplex személyi­ségformálásnak a lehetősége­it, a szabadidő eltöltésének mind tartalmasabb módoza­tait, az egyéni képességek fej­lesztésének maximális megte­remtését, a korszerű technika — számítógép, video — tanu­lást segítő felhasználását. A megyei pályázatra kül­dött programok pénzbeli tá­mogatására egymillió forint állt a szakértői bizottság rendelkezésére. A beérkezeti igény viszont ennek a tizen­négy szerese volt! Köztük olyan igények is, melyeknek a költségvetések egymagában túlhaladta az egymillió fo­rintot. A lehetőségek és a programok alapos mérlegelé­se után anyagi elismerésben harmincnégy pályázat része­sült, valamint 10 program kapott anyagi támogatást az országos közoktatás-fejleszté­si alapból. Felkészítés nyelvvizsgára Az intézményekben az em­lített közel 90 program mel­lett .újszerű, már kipróbálás alatt álló elképzeléssel is ta­lálkozhatunk. Folyamatosan nő azoknak az innovációs műhelyeknek a száma, me­lyek a megújulás stabil bá­zisát jelenthetik, és nyitva állnak az érdeklődő pedagó­gusok előtt. -Néhány olyan kezdeményezés, kísérlet is fellelhető a megyében — vizsgarendszer kidolgozása Tímáron, 8 osztályos gimná­zium megalapozása a nyír­egyházi Arany János Gimná­zium és Általános Iskolában, alapfokú nyelvvizsgára felké­szítés a 2. sz. gyakorló álta­lános iskolában, 2 éves idő­tartamú eiső osztály Tuzsé- ron, komplex művészeti ne­velés Nyíregyháza 4. sz. és 18. sz. általános iskolájában stb. —, ami országos viszony­latban is figyelmet érdemel. A megyei pedagógiai inté­zet programjai, tapasztalat- cseréi, kiadványai jelentős része is az újszerűséget tük­rözi. Mindazok munkáját, akik már a támogatott prog­ram megvalósításán dolgoz­nak vagy most szándékoznak pályázatot írni, hozzáférhető szaktanácsadó kollektíva se­gíti. Bár az adott témákban csupán az elmúlt fél év ta­pasztalatai állnak rendelke­zésre, ezek mindenképpen iránymutatást adnak, adhat­nak. E cél érdekében szerve­ződött az innovációs fórum is, ahol a Művelődési Mi­nisztérium fenti témával fog­lalkozó munkatársa, valamint a megyei pedagógiai intézet szakemberei tájékoztatták az érdeklődőket. Alkotó pedagógusok klubja A téma fontosságára vaió tekintettel az 1989/90. tanév­ben a pedagógiai intézet tan- folyamot hirdetett Alkotó pe­dagógusok klubja címmel. A továbbképzésnek ezen a fó­rumán az innovációval kap­csolatos legfontosabb elméle­ti és gyakorlati tapasztala­tokra tehetnek szert az ér­deklődők. így megismerhet­nek alkotóműhelyeket, talál­kozhatnak az oktatáskutatás neves szakembereivel, és megpróbálkozhatnak önálló program kidolgozásával is. Ez utóbbi azért is fontos, mert a meghirdetett két pályázati rendszer — a minisztériumi és a megyei — tovább él. A programok folyamatosan küldhetők a kiírásban meg­jelölt címre, megyei pályáza­tok esetén minden év január 30-ig. Kóder Ferencné ÉTOLAJ ŰJ GÉPSORRÓL. A nyírbátori növényolajgyár sajtolórészlegében Fekete Béla ellenőrzi az új gépsor mű­ködését. (H. P. felv.) ló közvetítés. A túlzsúfolt te­remben vágni lehetett a füs­töt. A különböző gőzök, és szagok keveredtek a hagyrpa' mindent elnyomó jellegzetes illatával. A hangzavar csak olykor csitult el, mikor egy fürge szőke kis emberke lé­A „kaszinó pett a helyiségbe. Keskeny, keszegvállú, a soha meg nem növő, ezért is hangoskodó emberek fajtájából való. Tíz ember a vágóhídra! — har­sogta. Százan is nyújtották felé a jelentkezési lapjukat. Tizenöten a konzervgyárba. Tizenöten a Stümmerbe. En­gem, a tizenöt éves alig múlt gyereket mindig minden esetben elsodort előle a tü­lekedő emberáradat. Hasz­talan nyújtogattam vézna ke­zemben a jelentkezési lapo­mat. Tíz óra felé kijelentet­te: ma már nincs tovább ki­közvetítés. Menjenek haza kérem. Komolyság és együttérző elfogultság tük­röződött beesett arcán. Az ország különböző tájai­ról Budapestre özönlött se­reg csak nagyon nehezen kezdeti mozdulni. Fél óra is eltelhetett néma kitartó vá­rakozásban, amíg megjelent közöttünk a kis emberke. Tükröződött róla mély együttérzése. Utána néztem, még mit tehetek. Húsz em­ber a termény forgalmi nem­zeti vállalathoz — nézett dia­dalmasan körül. Mint egy gongütésre meglazult a körü­lötte képződött embergyűrű. Csigalassúsággal gyűlt kezé­ben a kiközvetítésre várók lapja. Nem értem, hogy miért nem tolakszik senki az ed­digiektől eltérően a ter­ményforgalmihoz — szólítot­tam meg a velem egykorú if­jút, kit a kijárat felé tolongó tömeg felém sodort. „Egy­szerű a magyarázat, te srác. Ott sem lehet jóllakni. Ér­tesz? Az itt lévőket nem ké­nyeztette el az élet. Mind­nyájan éhesek vagyunk. Jól jönne, ha a munkahelyen jól .is lakhatnánk.” Szeplős képű fickó volt új­donsült ismerősöm, lángvörös boglyával a fején, t- Senki többet? — kiáltotta a kiköz­vetítő alkalmazottja, mint egy kikiáltó. Senkinek sem fűlt a foga a jelenlévők közül a zsákoláshoz, s ezért nekem is sikerült új ismerősömmel együtt munkába állni. Hár­mas csoportokba szerveződ­tünk és kezdtük meg a mun­kát a tehervagonokban. Első ütemben zsákokba szedtük föl az ömlesztve érkezett ter­ményt egy falapáttal. Kettő tartotta a zsák száját és egy ember lapátolta bele a ter­ményt. Felváltva vállunkon cipelve vittük az emeletes magtárakba. Számtalanszor sírva fakadtam, amíg remegő lábakkal fölérve terhemtöl megszabadultam, de vígke­délyt színlelve érkeztem visz- sza a társaimhoz a vagonba, félve attól, hogy nem fogad­nak be legközelebb. Kaptunk egy ideiglenes munkáltatói igazolványt, s minden este kifizették munkánkat. Napi 30—40 forintot, ami három­négyszerese volt a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében szokásos napi bérnek. Akkor, 1949-ben szűkebb pátriám­ban 10 forint volt a napi bér. Szabó Zoltán 3 Együtt M ég javában voksolnak a polgárok, amikor e sorokat papírra ve­tem. Még nem tudni, mi a népszavazás végeredménye, miként döntött a nép. Csu­pán azt tudni, volt egy ed­dig szokatlanul mozgalmas, néhol zajos, a nyíltszíni szó­csatáktól sem mentes küzde­lem, melyben a pártok, a szerveződések igyekeztek megvilágítani céljaikat. A leginkább érintett, a szava­zópolgár bizony csak kap­kodta a fejét, nagy volt a tanácstalanság, vajon most mire is mondjon igent, vagy nemet. Az első szabad nép­szavazás még magán hordoz­ta az alakuló demokratizmus megannyi bizonytalan jelét. Lapunk olvasói is végigkí­sérhették mindezt, hiszen múlt heti számainkban egy­mást érték, követték a pár­tok érdekét hangoztató írá­sok. Mi sem voltunk kivétel a tétovaságban: az új hely­zetben a lapkészítők is ta­nulták a minden eddigitől eltérő munkát. Minden ne­hézség ellenére volt ennek az újságbéli szavazási ké­szülődésnek egy sokat ígérő motívuma is. Ügy gondoltuk, az esélyegyenlőség jegyében — amit a Kelet-Magyaror- szág kollektívája, mint önál­ló politikai műhely már ko­rábban kinyilvánított — a készülődés véghajrájában módot adunk a pártoknak a szerveződéseknek vélemé­nyük, szándékaik kinyilvání­tására; egy teljes oldalt szenteltünk ennek pénteki lapunkban. A felkérésre, az ajánlattételre korrekt mó­don, az együttműködés szán­dékával reagáltak az emlí­tettek. így aztán valósággal kibővült a szerkesztőségi csapat: jöttek a pártok köz­ismert képviselői vagy nyomdakész írással, vagy kéziratban rótt ‘ Sorokkal és megkapták a szükséges se­gítséget ahhoz, hogy minden lényeges szavuk napvilágot lásson. Ügy is mondhatnánk: az esélyegyenlőségnek és a társadalmi figyelemnek ez már egyfajta csírája volt, amikor a legtermészetesebb­nek tűnt, hogy a redakció belső életében egyformán részt vehetnek az egymással homlokegyenest ellenkező véleményt valló pártok fel­kért tagjai, akik a szó konk­rét értelmében is egymásnak adták a kilincset a gépírói-, p szerkesztői szobában. Bár nekik jól felfogott ér­dekük fűződött mindehhez, mégis idekívánkozik: szer­kesztőségünk az elismerés hangján szólhat együttmű­ködési készségükről, arról, hogy kellő időben és a meg­egyezés szerinti terjedelem­ben fejtették ki álláspontju­kat, tanácsaikat a szavazók­nak. Voltak gondjaink is, hiszen akadtak, akik elkés­tek véleményükkel. (Mint köztudott, szombat reggeltől már nem lehetett nyilváno­san folytatni a szavazási küzdelmet.) Ezt is tanulság a jövőre nézrve, amiből min­den félnek okulnia kell. A szavazás végeredménye keddre várható. Az elmon­dottakból viszont már is ki­tűnik: a jövőben, amikor megindul majd a választási küzdelem az elnöki, a képvi­selői. illetőleg a helyhatósági voksokért, meg lehet és meg is kell találni az együttmű­ködés lehetőségeit a nyilvá­nosságban. Szerkesztőségi kollektívánk ebben elhatá­rozott: a küzdelemben részt­vevők képviselőivel rendsze­resen konzultálni kívánunk a fejleményekről, megtart­ván a lap önállóságát, meg­előzve egy vagy több párt bármiféle diktátumát a lap­készítésben. Az elmúlt napok szerkesztőségi hangulata, a jószándékú együttműködés példája annak: ez az elhatá­rozás több mint remény; va­lóság lehet. Angyal Sándor Kelet-Magyarország

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents