Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
1989. november 25. 1 1 Barangolás Re je, Nem könnyű itt az élet, nincs víz, nincs rendes megélhetés, mondja a boltba igyekvő A volt tanyai, iskola, a volt ifjúsági klub, a leendő közösségi ház cserepes tetejéről riadtan röppennek fel a galambok. A madárraj repülésének kezdő sebességét, sűrű, csattogó számymozgás erősíti és a madársereg belevész a ködbe, a tejfehér semmibe. A fotós bosszankodik: — Mi az isten történt ezekkel, most miért repültek el? — Mert rájuk fogtad a masinát. Az oktalan állat, ha valaki rájuk fog valamit, olyat, ami fémes, ösztönszerűen menekül. Menekül a fegyvertől. Lehet, hogy lőttek már rájuk. Ha nem rájuk lőttek, lőttek a galambok őseire és a galambősök a fegyverropogást, a fegyver pusztítását génjeikbe átöröklötték, és félnek. — Kár. A galambok jól mutattak. De kell nekünk egyáltalán ez az épület? — Az iskola? A rejetanyai iskola,-már hogyne kellene! Répfezéntása á1 múltnak. Falai között nőttek fel, nevelődtek néhány'generáción át az idő tanúi, akik megérték cselédsorsot, világháborút, földosztást, tsz-szervezést, éhezést, jóllakást, bánatot, örömöt megéltek mindent, ami emberi és embertelen... Málik a vakolat. Néhány ablakszem kivert és üres. A gyermekek már régen az anyaközség Tiszadob, iskolájába járnak. A tanács elnöke Dopita György említette. Megkísérelték a megüresedett irodát hasznossá tenni, ifjúsági klubot rendeztek be. De lezüllött. Kocsmát csináltak belőle egyes fiatalok. — Van a tanyában italbolt, de ez korán bezárt, ezért néhány fiatal zárás előtt italt vásárolt, átvitték a klubba és ittak. Ez nem klubélet. Most üres az iskola, de jönnek a választások és hasznosítjuk. Jó lesz szavazóhelynek. Később szeretnénk, ha a régi iskola közösségi ház lenne. Egy közösségi ház nem rossz gondolat. Feltéve ha a tanyában élők is úgy akarják. Ha szeretnének összejámi. Ha élmény a tanyavilágban az a jó szokás, hogy esténként, főként téli esténként „tanyáznak,” egymásnál. Szép esték voltak azok. A csikótűzhelyben ser- ■cegett, pattogott az égetniva- lóan rossz fa, lámpától mécsestől csak félhomály derengett, de a szót nem látni, hanem hallani kellett. Mindig volt miről beszélni, mindig volt politika, volt szegénység és mindig volt remény, csodavárás. A tanyai téli esték csodálatosak voltak. A gyermeksereg játszott á felnőttek árnyékában, rosszalkodtak, vagy szájtátva lesték, itták magukba a történeteket,' amelyek nem mindig voltak tündérmesék. Egyáltalán összejárhak, szomszédainak itt még az emberek? — Nem.nagyon — mondja a a voltak t anyáj a Tanyai utcakép „gázra" váró emberekkel A tanya lakói termelőszövetkezeti tagok és kívülállók, a szövetkezeten keresztül értékesítik áruikat. Értékben A tanya iskolája volt ifjúsági ház is, most közösségi ház lesz, a választók oda mennek majd szavazni Másutt másabb a világ, de hogy jobb lenne? Talán. Itt semmi nincs ezen a tanyán. Tiszadob hat vagy öt kilométernyire van. Oda vagy talán még messzebb kell menni mindenért. Jártunk a boltban is. Nem hiszem, hogy lenne még a megyében, vagy az országban ilyen feliratú középület, hogy „Boltkocsma”. Ez Reje különlegessége. Molnár Imre az . „intézmény” vezetője, a boltkocsmáros készséggel megmutat mindent. A bolt hűtőpultja üres. Sem hús, sem töltelékáru, sem pedig tejtermék nincs az üvegfalú szekrényben. Egy héten egyszer, szerdán kapunk árat, ami jön az elég, nincs nagy igénye itt az embereknek. Van itt szárnyas bőven, jószágot tartanak. Ellátják magukat. — És kenyér? — Azt naponta kapunk. A bolt polcain áttekinthető rendben fűszerek, konzervek, cukorkák, piperecikkek és ni- csak, vagy húsz flakon napraforgóolaj. Olajat szinte az egész megyében nem lehet kapni, Rejetanyán van.------------------------------ . i i, — Mekkora itt a havi forgalom? — Háromszázezer forint körül. Együtt a kocsmával. — Miből van több, a kocsmai, vagy a bolti eladásból. — A boltban többet költenek. Megnézzük a kocsmarészt is. Hátborzongatóan barátságtalan hely. Néhány asztal és szék, tenyérnyi a hely és még most is, hogy nincsenek poha- razgatók, füstöt eregető és hangos szóval beszélő emberek a helyiségben, még most is kevés a levegő. Bor, sör, üdítőital bőséggel van a rekeszekben. Ez tehát a centrum. Itt zajlik az élet. Itt a boltkocsmában naponta találkoznak az emberek és élemiszerre, italra elköltenek úgy évi 3—4 millió forintot. De miből élnek, hogyan keresik meg az elkölthető pénzt és azt is, amit megtakarítanak? Bán György a tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezet elnöke szerint a tanyában nagyfokú a kisárutermelés, a háztáji gazdálkodás. — Sertést és bikát hizlalnak, tehenet fejnek, rengeteg a liba. mennyit? Évente úgy 4,5—5 millió forintot. Inkább ötmilliót. Gond viszont, hogy sok embernek nincs állandó munkája. Mi nem tudunk adni. Van a sertéstelep és van a ruhagyár, oda járnak néhányan, de a teljes foglalkoztatás megoldhatatlan. Vállalkozni viszont lehet. Tágas a tér a tanya körül, rét, legelő kívánság szerint is sok. Ad a termelőszövetkezet bármennyit, ha kérik. Erre mondta az egyik őslakó, drága a legelőbér, ezer forint egy tehén után. Drága? Minden drága. Még a víz is. Apropó, víz. Rejetanyán a vízhiány év elején kisebbfajta zendülést okozott. A dobi termelőszövetkezet rejetanyai tehenészetét vállalkozásba adta Bandula Sándornak. — Amire a tsz évtizedekig nem figyelt fel — mondja Bán György — az a bérlőnek egyből szemet szúrt. Pocsékoltuk a vizet, illetve ingyen adtuk, nem törődve azzal, hogy a tanya lakossága miként hasznosítja. Bandula Sándor a tehenészeti telep bérlője elzárta a csapot. A rejetanyai lakosok felháborodva ostromolták meg a községi tanácsot. Disznóság, hogy a tanyában Bandula Sándor kiskirályoskodik. Voltak, akik ettől keményebben fogalmaztak. Bandula Sándor viszont érvelt. O fizet mindenért. Nem sajnálja ő a néhány kupa vizet, de a lakosság nem csak ivóvizet hordott a telepről. A csapnál itatják a teheneket, a libákat, mossák a kocsijukat, egész nap folyik a víz, arra is lusták az emberek, hogy elzárják a csapot. A bérlő családtagjai mondták, akik részesei a vállalkozásnak. — A mi kárunkra ne pazaroljon senki. Szerencsére a tanács gyorsan intézkedett. Megállapodott a termelőszövetkezettel és bérlővel, hogy a lakosság vízfogyasztásszámláját kiegyenlítik. A költségek fejében — amíg nem lesz vízóra — havi 1600 forint vízdíjat térítenek. Ez történt, de békesség még nincs. Az ivóvíz ellátás még nem megnyugtató. Egyébként a Bandula-vállal- kozás példaértékű. A bérlő nem kevesebbet vállalt, mint azt, hogy megmutatja, lehet egy 200-as tehenészetet kis létszámmal jól jövedelmezően is üzemeltetni. Sajnos a bérlővel nem tudtunk beszélni, nem találtuk sem a telepen, sem a lakásán... Mit mondhatnék még a tanyáról? Nyáron, tavasszal biztos szebb ott a környezet, kellemesebb az élet. Most a hirtelen jött hidegben sárosak, latyakosak az utak, visszatet- szőbbek a már romlásnak indult elhagyott házak. Ámbár mondják a helyeik, a lepusztulás fordulatot vett. A polgáriak, leninvárosiak felfedezték a tanyát. S .kan vásárolnak portát, elhagyott házat, a házakat felújítják, berendezkednek, állattartásra, kertészkedésre, munkásemberek keresik Rején a boldogulásukat. Vajon lesz-e még virágkora a tanyáknak? Újrakezdéshez avagy jövedelemkiegészítéshez egy tanya nagy lehetőségeket kínál. Seres Ernő a Magyarország hétvégi melléklete ■ Nagy vihart kavart a tanya lakói kóréhen, amikor a tehenészeti telep bérlője elzárta a vizet. Csendélet a szarvasmarhatelepen kérdezett — megvan itt mindenkinek a magáé. Kinek, kinek a magáé. Munkája, rádiója, televíziója. Műsor a televízióban? Ki tud különbet. Azok az emberek, akik az utcán állnak, néznek a kocsmabolt felé és hogy kérdem a figyelem okát, mondják: — Gázra várunk. Jön majd a boltos, megkérdezzük mi lesz. Ezek szerint gázzal főznek — gondolom, és veszem észre, robban a csoport, ki erre, ki arra igyekszik. Mi történt? Mint a galamboknál, a riadalom oka a fényképezőgép. Mondom az asszonyoknak. — Ne féljenek egy pillanat- felvétel senkinek sem fáj. Különben jó itt élni? — Jó. — Miért ne lenne jó. Másutt talán jobb a világ? A rejei boltkocsma elnevezésében egyedülálló. Havi forgalma 300 ezer forint
