Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-23 / 278. szám

2 Kelet-Magyarorszég 1989. november 23. Kekünk se mindegy... N yilatkozik a nyilatkozó. A parlament által e napokban tárgyalan­dó lakásgazdálkodás, ma­gyarán lakbéremelés révén azt mondja, a dolognak már csak azért sincs reali­tása, mert a fővárosban la­kók, pontosabban azoknak pénztárcája — nem bírna el egy újabb áremelést. Az utóbbi évek sorozatos, las­sacskán mindenre kiterjedő drágulása miatt ők már nem képesek több terhet felvál­lalni. Hallgatok és mérgelődöm. Nem azért, mert engem is érint a fejünk fölött lebegő árveszély, sokkal inkább azért vagyok dühös, mert a nyilatkozó úgy beszél, mint­ha csak a fővárosban élők fizetnének lakbért, állami lakások, tehát bérleti díjak csakis ott lennének, vidé­ken meg mindenki á saját házában lakna, és számuk­ra az eltelt évek sem jelen­tettek volna zsebbevágó gondokat. Unos-untalan azt hallom, mi afféle egyvárosos ország vagyunk, s nálunk csak az a fontos, ami Budapesten történik, csak az probléma, ami a pestieknek gondot okoz. Holott nekünk itt vi­déken épp annyiba kerül a kenyér és a hús; súlyos hi­ba lenne azt gondolni, hogy a konyháravalót minden fa­lusi ember megtermeli ma­gának. Ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy éppen megyénkben az átla­gosnál alacsonyabb fizeté­sekből, lényegesen kevesebb nyugdíjakból kell az egyre dráguló élelmiszereket, egyebeket megvásárolni, ak­kor nem nehéz levonni a végső következtetést: nem csak a pestieknek, a vidé­kinek sem hiányzik a lak­bér emelése. Sokkal inkább hiányzik egy pontos, tételes elszámolás, annak kimuta­tása, mire költik a befolyt lakbéreket a lakásokat ke­zelő és fenntartani köteles tanácsok, vállalatok? Hová tűnik a befizetett sok-sok milliárd, és mi a magyará­zata annak, hogy ahol a la­kók megunva a kiszolgálta­tottságot, felmondtak, a sa­ját kézbe vett lakbérekből nem hogy a fenntartásra, de korszerűsítésre, a rendsze - rés takarításra, ne adj is­ten parkosításra is futotta ? Lehet, hogy mindez csak azért történhetett, s törté­nik, mert ott a lakók meg­szervezték a munkát, s amire elég volt egy hét? Az illetékeseknek igazuk van. A jelenlegi helyzet va­lóban tarthatatlan, s válto­zásra szükség van. Csak hogy a megoldás mégsem a lakbérek emelése, sokkal inkább egy szigorúbb, cél­irányosabb, valóságos la­kásgazdálkodás bevezetése. Ha lehetne kérnem: nem csak a fővárosban, hanem erre mifelénk, vidéken is. Kovács Éva Naponta vásároljuk a Nyíregyházi Sü­tőipari Vállalat termékeit. Asztalunkra leggyakrabban a kenyérfélék és péksü­temények kerülnek, de közel százféle készítményt állít elő a most 40 éves vál­lalat. A négy évtized alatt jelentős fej­lődés történt, sorra korszerűsítették a sütőüzemeket, Nyíregyházán új kenyér­gyár épült, most fejeződik be a Marti­novics téri üzem rekonstrukciója. Elek Emil Közel százféle terméket gyárt a válla­lat. A legmodernebb folyamatos tésztakészítő és feMotgozó vonal Nyíregyházán a 2-ee számú gyárban működik. Százezer emberi érint megyénkben Változhat a forma Nyugdíjasok megyei szövetsége „Szélcsendben“ a tudomány A XXV. műszaki és közgazdasági hónapról HÍBOriK ODAÁT ES IDEÁT A Képes 7 idei 44. száma a ti­szaháti tájon egykoron egymás­hoz ezernyi szállal kötődő, a történelem által határtelepüléssé fokozott Zsurk és Eszeny közsé­gekről közöl fotókkal illusztrált terjedelmes riportot. A Zsurkról szóló riportban olvasható: .........itt mindig adódnak dolgok. Csak a szó jön ki nehezen az emberekből, mintha felejteni sze­retnék az el- és meghurcoltatá­sokat, Szolyvát, Szambort, Szta- linót, Kistarcsát, a záhonyi ávót, az 56-os tankokat, a pofonokat, az elvesztett önállóságot, a kia­gyalt iskolakörzetesítést, a tsz- központ elvitelét, az értelmiség szétszéledését, az apadó lélekszá- mot. Meg a nagyon magányos öregeket”. Pedig „Igyekvő, dol­gos nép lakik erre . . . nem bete­ges fajta. És gavallér. Jó mun­kaerő, de nincs bennük elég vál­lalkozó kedv . . . sokan elmen­nek, máshol próbálnak boldogul­ni. Az idősebbek a munka, a fia­talabbak a pénz rabjai... a ré­gi erkölcsi rend is felbomlóban. A tízparancsolatnak már csak­nem mindegyike megsértetett”. Milyen ez a nép itt? Nem pár- toskodó — mondja a nyugdíjas tsz-elnök. — A falu nyugodt. Ki­vár. A kommunistákban nincs bizalma. ... A többi párt? Nincs olyan programjuk, amit a falura ki lehetne hozni! Meg ki se jön­nek. Aztán meg a vezetőik! Sza­kállasok, gondozatlanok. Meg az­tán, ötvenhatban se volt itt sem­mi. Harangoztak, templomba mentek. Himnuszt énekeltek. Igaz, a töltés alatt jöttek odaát- ról a harckocsik. Mi most is vá­runk egy kicsit, hogy az idén is jönnek-e. BERKESZTÖL HOLLANDIÁIG Az Előszó c. lap 6. számában írja Lázár Péter: „A berkeszi fiúnevelőotthonban már harma­dik éve működik egy állami gon­dozott cigány tanulókból álló ze­nekar, a Széltoló. Itt Szabolcs­ban népszerű lett a Széltoló a környező iskolákban, kultúrhá- zakban . . . Nyáron Hollandiában töltöttünk két hetet, és szép si­kereink voltak. Ezt bizonyítja az a felvétel, amit egy holland stúdióban készítettek velünk . .. Fellépéseink alkalmával együtt énekeltek, zenéltek velünk a zwolli gyermekotthon lakói. El­ismerték és értékelték a gyere­kek tudását. Tehették ezt azért is, mert ittjártunkkor láthatták szegényes tárgyi feltételeinket, a hazai gyermekvédelem hibáit, el­maradottságát. Ajándékot is kap­tunk, egy hangerősítőt.” A MEZÖGAZDASAGI KISTERMELÉS Több nyugdíjasklub és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyé­ben élő idős ember kérésére a Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett tevékeny­kedő idős emberek bizottsá­ga megalakította a nyugdíja­sok megyei szövetsége elő­készítő bizottságát. Ebből az alkalomból felhívással for­dulnak minden nyugdíjas közösséghez, nyugdíjasklub­hoz, — akár művelődési ház­ban, akár idősek napközi ott­hona utódjaként tevékeny­kedik — a honismereti kö­rök nyugdíjasaihoz, a peda­gógusok nyugdíjasklubjai­hoz, a nyugdíjasházak lakó- közösségeihez, minden me­gyében élő nyugdíjashoz, hogy legyen tagja a nyugdí­jasok megyei szövetségének. A szövetség a nyugdíjas­közösségek és idős emberek önkéntes szerződésen ala­puló érdekképviseleti, ér­dekvédelmi és kulturális egyesülete kíván lenni. Célja, hogy érvényesítse a megyé­ben élő mintegy százezer nyugdíjas jogos igényeit, vé­leményét, javaslatát, részt vegyen az idősekkel kapcso­latos törvények, jogszabá­lyok előkészítésében, a dön­téshozatalban, a törvények, a jogszabályok megvalósulásá­nak ellenőrzésében. A nyugdíjasok megyei szö­vetsége alakuló ülésére vár­hatóan ez év december 11— 15. között kerül sor, melyen megvitatják a szövetség alap­szabályát,működési feltétele­it. Immár negyedszázada, hogy az MTESZ Szabolcs- Szatmár megyei Szervezete és megyei tudományos egye­sületek minden ősszel meg­rendezik a műszaki és köz- gazdasági hónapot. Ez az időszak az, amikor a me­gyében a műszaki, közgazda- sági, agrár- és természettu­dományos értelmiség kon­centráltan egy-egy kiemelt, éppen aktuális témakörben az év többi időszakához vi­szonyítva nagyobb lehető­séget kap olyan ismeretek szerzésére, egy-egy problé­makör mélyebb megismeré­sére, s annak megszünteté­sére országosan elismert szakemberek előadásai, gya­korlati tanácsai alapján. A tárgyalóteremből Részegen a rendőr ellen Hatezer forint pénzbünte­téssel végződött a nagyhalá­szi E. András számára az a délután, amelyen ellopták a kerékpárját. A nagyhalászi étteremben italozott január 21-én. és amikor onnan távozni akart, akkor vette észre, hogy a bi­ciklinek hűlt helye. Elin­dult megkeresni a kerékpárt, s hogy, hogy nem, az Erzsé­bet presszóba tért be. Szív­erősítőnek itt is elfogyasztott néhány pohárral, s már kö­zepes mértékben ittas volt, amikor háromnegyed tizen­egy körül megjelent a helyi körzeti megbízott. A rendőr zárórát rendelt el a presszó­ban. E. András ekkor oda­ment hozzá, és nagy okosan megjegyezte, hogy „van itt a helyiségben egy pár ember, akiken végig kellene vágni”. A körzeti megbízott termé­szetesen meglepődött, és nem vette komolyan a ki­jelentést. Az ittas férfi ekkor belékötött, meggyanúsította, hogy biztos „engem pécéz- tél ki” és megfenyegette, hogy kidobja a presszóból. A rendőr erre már valóban nem hagyhatta magát, s ki akarta vezetni E. Andrást a helyi­ségből. A bejárati ajtónál azonban a részeg ember el­kapta a jobb karját, és el­szakította a dzsekije ujját. Kint pedig belekapaszkodott a kerítésbe, hogy képtelen-_ ség volt onnan elvontatni. A rendőr a másik körzeti meg­bízottal együtt gumibot és spray segítségével tudta el­választani a kerítéstől és a rendőrautóhoz vezetni. E. András azonban ott is lecö- vekelt, hadonászott, majd to­vább szakította a kabátujjat. Olyannyira ellenállt, hogy meg kellett bilincselni. Az előállítás után a rend­őr az arcán néhány köny- nyebb horzsolással tért ha­za. A bírósági eljárás során azonban nem lehetett be­bizonyítani, hogy E. András ezeket szándékosan okozta volna, így a könnyű testi sér­tés vétsége miatt emelt vád alól felmentették, s csak hi­vatalos személy elleni erőszak bűntette miatt ítélték a pénz- büntetésre. ' ' ... B. A. Középpontban az agrárkérdés Ebben az esztendőben az MTESZ megyei szervezete a jubileumi rendezvénysorozat mottójának „Tennivalók a versenyképes termelőmunka érdekében, különös tekin­tettel az elmaradott térsé­gekre” választották. Talán az alapgondolatból adódott, hogy a korábbi műszaki és közgazdasági hónapokhoz viszonyítva több rendez­vényt szerveztek vidéken (elsősorban Kisvárdán és vonzáskörzetében), és az is jellemző volt a rendezvény- sorozatra, hogy a nagyobb volumenű rendezvények az agrártudomány valamely ak­tuális témáját tárták az ér­deklődők elé. A nyitórendezvény is el­sősorban az agrárszakembe­reknek szólt, de Láng István akadémikus nyitó előadása valamennyi megyei értelmi­séginek szolgált hasznos in­formációval. Köztudott, hogy Szabolcs-Szatmár megyé­ben még mindig túlsúlyban van a mezőgazdaság, s ezt támasztja alá az a tény is, hogy egy hónap alatt több minisztériumi vezető elő­adásával gazdagította a megyei szakemberek isme­retanyagát, s egyben a mű­szaki és közgazdasági hónap színvonalát. Távolmaradó egyesületek Néhány számszerű adat a jubileumi műszaki és köz- gazdasági hónapról: a szer­vezésben az MTESZ-en kí­vül sajnálatos módon mind­össze tizenegy tudományos egyesület (27-ből) és a kis- várdai intéző bizottság vett részt, s olyan egyesületek, mint például az Energiagaz­dálkodási, Szervezési és Ve­zetési, Textilipari, Közleke­déstudományi stb. (hogy csak a nagyobbakat említsük), akiknek a rendezvénysorozat alapgondolatát illetően ta­lán a legtöbb tennivalójuk lenne a megyében, kima­radtak, nem tudni miért?! összesen 42 rendezvény került lebonyolításra, s eze­ken 3650 szakember vett részt. Az adatokat nézve vi­lágosan látszik, hogy a más területeken is mutatkozó társadalmi munka visszaesé­se, a passzivitás a tudomá­nyos egyesületek tevékeny­ségében is mutatkoznak. Remélhetőleg, a jelen bi­zonytalan helyzet tisztázá­sát követően ismét a régi aktivitás lesz a jellemző va­lamennyi tudományos egye­sületre. Testvérszerveze­tek is jöttek Mérlegelni kell, hogy a jövőben a hagyományos módszerrel szerveznek-e mű­szaki hónapot, vagy valami új, vonzóbb formát válasz­tanak a rendezvénysorozat­ra, mert a cél az lenne, hogy minden szakterület ak­tív részt vállaljon annak megszervezésében, lebonyo­lításában. Csak akkor van értelme szellemi tőkét in­vesztálni egy ilyen kiemelt rendezvénysorozatba, ha an­nak mérhető haszna van a műszaki, közgazdasági, ag­rár- és természettudományos értelmiség számára. A műszaki és közgazda- sági hónap időtartama alatt több külföldi testvérszerve­zet delegációja is járt a megyében. így az MTESZ az NDK-beli Magdeburgból, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és az Agrártudo­mányi Egyesület a lengyel- országi Rzeszowból fogadott vendégeket. Domokosné Nágy Katalin A Gazdálkodás c. folyóirat 10. számában Halász Péter Tab, Dél­kelet-Nyírség és Zemplén-Hegy- köz térségében a mezőgazdasági kistermelés szerepét vizsgálja. Délkelet-Nyírségre jellemző, hogy a megyei, de különösen az országos átlagnál nagyobb ará­nyú földterület van a kisterme­lők használatában, átlagosan az összes mezőgazdasági terület 21 százaléka. Ez azonban korántsem az egyéni tulajdonban lévő föld bőségét, hanem a térség összes földterületének szűkösségét jelzi, hiszen az egy kisgazdaságra jutó földterület sehol sem haladja meg az országos átlagot. Még az egyénileg gazdálkodó falvakban is csak átlagosan 1—2 hektár, hi­szen ott is csak a falu mezőgaz­dasági földterületének 30—40 szá­zaléka van a magántermelők használatában. A térségben a kistermelők által ténylegesen használt földterületnek csak 12,6 százaléka a háztáji gazdaság. A kistermelők földterületének átla­gosan negyede a kert és gyü­mölcsös. A térség kisgazdaságai­ban a megyei átlagot meghaladó mértékben foglalkoznak állattar­tással. Az árutermelő kisgazda­ságokból a térség nagyüzemein keresztül történő összes értékesí­tés 1984 és 1987 között 11,7 száza­lékkal növekedett. A másik két térséggel szemben a nyírségi ré­szeken bővülőben van a kisáru- termelés. SZABOLCS — LÉPÉSELŐNYBEN A Magyar Hírlap november ll-i számában olvastuk: „kétéves előnyre tettek szert Szabolcs- Szatmár tanárai, iskolái. S még akkor is élenjárók, ha csak azt néznénk, amit mindenhol máshol most már: a nyugati nyelvsza­kos tanár kevés, az orosztanár sok, őket kell tehát átképezni.” Nyíregyházán azonban nemcsak korábban, hanem másképpen is láttak munkához. Vass Lajosné dr., megyei tanácsos így fogal­maz: „A munkaerőmozgás új sa­játossága. hogy a fölösleg együtt, egyidejűleg van jelen a hiány­nyal. S mivel illúzió lenne arra számitani, hogy ki lehet váltani egyiket a másikkal, meg kellett előzni a potenciális munkanélkü­li pedagógusok szaporodását. Te­hát olyan átképzési programot dolgoztunk ki, amely garantáltan igényelt új munkakörök betölté­sére késziti fel az érintett peda­gógusokat. A nyugati nyelvek iránti érdeklődés egyértelművé tette, hogy a nyelvszakosoknak lesz „piaca”, ezért hirdettük meg a nyelvvizsgára előkészítő tan­folyamokat. Működő pedagógu­soknak. Amennyiben sikeres vizsgát tesznek, utána szakképe­sítést szerezhetnek a tanárképző főiskolán. Az első évben 64 pe­dagógus jelentkezett, 1988-ban már 156. Az idén szeptember kö­zepéig 566 óvónő, tanító, tanár jelentkezett nyelvvizsgára elő- szítő tanfolyamokra.” jubiláló sütőipar

Next

/
Thumbnails
Contents