Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-23 / 278. szám
1989. november 23. Kelei-Magyarorsstg —* Mflregyházi Étet l NYÍREGYHÁZI ÉLET Vállalkozni muszáj... Szolgálat, I II II w közösség Utcák, terek, emléktáblák címmel írta meg immáron harmadik kötetét a régi Nyíregyházi életből Margácsy József irodalomtörténész, de most már nyugodtan mondhatjuk, hagy szülővárosa, a tirpák főváros kiváló ismerője és lelkes, tudós kutatója. A kötetből sok mindenről tájékozódhatnak az érdeklődők. Beszélgetésünk a szerzővel azt célozza: hogyan látja a régi város kutatója' ismerője a város mai arculatát, mennyire hasonlít egykori önmagához, ápolván így is a hagyományokat, az ősök hagyatékát a jelen? 9 A régi Nyíregyháza nagyon kis város volt, elsősorban amiatt, hogy a városban élő lakossága volt kevés. Amikor 30 ezer lakosú volt, 15 ezer ember kint élt a tanyákon. Így hát Nyíregyháza polgársága személyesen és jól ismerte egymást. A kereskedő — közel sem lévén a mai forgalom — kint állt a boltajtóban, s még a leggazdagabbak is (mint Ungár Lipót) megdicsérték a- kuncsaftok ruháját, a csemegeboltos a járókelők előtt pörkölte a babkávét. Közvetlen volt a kapcsolat, a boltos mindenkiről tudott mindent, ismerte az ízlésüket, apró figyelmességekkel akarta megszerezni és megtartani a vevőt, aki ki volt szolgálva. Az ujs égboltnak még kölcsön könyvtára is volt, s a törzsvásárló ingyen vihetett innen olvasnivalót — a holnapi vásárlás reményében. A sarki patika (ma Csemege ABC) a hétköznapok kaszinója lévén diópálinkával is szolgált a dolgok megvitatására összegyűlt vendégeknek, s mindenki tudta mikor van a Koronában friss csapolás, fogalom volt az ehhez társuló tunkolás a pörköltszaítos kenyérrel. Mindez mutatja, hogy egy egymást ismerő, egymásért dolgozni és izgulni tudó közösség volt a nyíregyházi, ahol egy időben még azt is meghatározták, hogy senki itt lakónak nem lehet tíz holdnál kevesebb és hatvan holdnál több földje. Ilyen volt e város Alapállása, amely ura volt saját magának 1824- től. Ennek következtében a megyeszékhely Nagykélló sem tudta azt csinálni amit akart, mert Nyíregyháza nem a kállainkat, hanem saját magát szolgálta. A közösséget a vállalkozás, a vállalkozni akarás és tudás tetézi meg. A város előlegezett pénzt — amikor érdekei úgy kívánták — fontos megyei intézmények építéséhez. Példát mutattak a város polgárai abban is, hogyan lehet a közösség pénzét a lehető 'legnagyobb haszonnal befektetni-forgatní, annak minden fillérjével takarékoskodni. (Erre mond kitűnő példát a kötet írója: minden lebontott ház minden tégláját gondosan eltettek, hogy felhasználják más közintézmény építéséhez. Kiadnak néhány hónapi bérletre is épületet, ne álljon üresen és keresnek is azzal.) Oly komolyan vették a társadalmi vagyon sorsát, hogy azt a városi tisztségviselőt (legyen az akár a íegráter' mettebb és legmagasabb beosztású), aki bármilyen okból veszített a közösség pénzéből, a legközelebbi tisztújításnál számításba se vették. A tirpákság maga nem termelte ki az értelmiséget — hiszen a gazdaember gazdát akart nevelni utódjaiból is — de kedvezett az értelmiségnek. Nem csupán örömmel fogadta, de sosem hányta szemére, hogy idegen. így fölözhette le a város, hogy annak idején a Felvidékről (Lőcséről, Rozsnyóról, Eperjesről, Kassáról stb.) jött Nyíregyházára tanár, ahonnan magasabb kultúrát, a vízvezeték, a kövezett út, az emeletes épületek iránti igényt hozta. És ez még akkor is a tirpókerények közé tartozik, ha később az őslakosság bizonyos fokig gátlója lett a város további fejlődésének — kövesút tönkreteszi a ió patáját, á vízvezeték drága, de felesleges. Nagyon érdekes átszíneződésnek vagyunk ( a tanúi az első világháború évei alatt, de főleg utána. A Trianon előtti és utáni Romániához és Csehszlovákiához csatolt területekről százával jöttek ide a menekültek, telik meg velük az államigazgatás. És akkor már olyanok irányítják a megyét, akik nem idegenkednek a tirpák várostól. Alakulnak a különböző egyesületek, társaságok, (erdélyi, délvidéki, felvidéki egyletek, volt frontharcosok bajtársi szövetségei, keresztény és sok erősen jobboldali is) amelyek már nem ugyanazt a békés városi képet mutatják együtt, mint a korábbi évtizedek. A háború — az újabb nagy világégés Nyíregyházát- nem pusztította el, jóllehet sok lakója maradt oda a frontokon. Eltekintve a szeptember 6-f bombázástól, az október végi harcoktól, majd a mintegy kétezer polgári fogoly elhurcolásától tulajdonképpen gyorsan begyógyíthatták a sebeket. Ám ezt követően » Margócsy lózsef UTCfiH TEREK EMLÉHTdBLRK Many új íejezEt a régi ítyirEgytiaza életéből Margócsy József legújabb kötetének címlapja. A mellékelt írásban arról beszél: hogyan látja a mát? két évtizedig a fejlődés is elkerülte ezt a várost. Istenigazában a hatvanas évek közepe táján — jó országos hátszéllel — kezdett felzárkózni megyeszékhelyi rangjához és lakói szorgalmához méltó 'magaslatokra az ország legészakkeletibb nagyvárosa. Az iparosítás következményeként mérnökök, szakemberek jönnek Budapestről, más ipari centrumból (Margócsy József: „Az ötvenes években még a két kezemen is meg tudtam volna számolni a városban élő ipari mérnököt...” Egyszercsak kialakul az iparnak megfelelői infrastruktúra, amit a város izzad ki magából mint szükségletet. A tanárképző főiskola sem csupán a tanárképzést szolgálja, mert helyet ad tanácskozásoknak, konferenciáknak, kongresszusoknak, otthont a magyar és a nemzetközi tudomány összejöveteleinek. Eztán csinálhat a város ipari parkot, igazi körutat. („Ma már alighanem nevetséges a Belső körút elnevezése is.. ■”■) Jönnek a felüljárók, amelyek következtében egyszer csak felduzzad, szép és elegáns lesz, állja a versenyt bármely más városrésszel az egykori Friedmann, ma Ságvári telep. És divat lesz nyíregyházinak lenni és megindul egy belső emigráció a Nyírség székhelyére. Margócsy professzor szerint a kiegyezéstől a felszabadulásig polgári, a hatvanas évektől ipari város Nyíregyháza. Ettől kezdve az üzemek és a kereskedelem határozzák meg mindinkább a létét. Tessék utána nézni hány új üzlet nyílt, s csak manapság is hánnyal bővül a város. Idetartozik a Shell - kút és áruházad, a hamarosan megnyíló kereskedőház a kiskörút mentén, szomszédságában a Daraus áruház. Kedvük támadt építeni az embereknek és vállalatoknak, társaságoknak Nyíregyházán. Bizonyítják ezt az új lakónegyedek Borbányán, Sóstóhegyen, a Korányi úton, az Orosi út környékén, a Hí- mesben és másutt. Ezt a lendületet bizonyítják a biztosítók és a bankok új székházai. Nyíregyháza múltjának szakembere a jelen jeles megfigyelője is egyben. Meglátta, hogy „Nagyon okosan vagy foghíjat építenék be manapság, vagy — menteni a város építészeti emlékeit — körbeveszik a belvárost. Látszik az átgondoltság az egész tervező és kivitelező munkában. Le a kalappal a főépítész és társai előtt, hiszen nem egyszer tanúja vagyok hogyan bújjék a levéltárat mindent megmenteni, eredeti állapotában helyreállítani, amit csak érdemes és lehet... És ezt a vállalkozni akarást és tudást tapasztalom a nyíregyházi fiatal vezetés egészénél. Tetszik, hogy tele vannak energiával és még véletlenül sem azzal kezdik a mondanivalót, amivel sokan mások, hogy ezekben a pénzszegény időkben nem lehet semmit sem csinálni.. Sorolja mi tetszik még néki, a városlakónak. Hogy megpályázták a megyei városi címet, hogy tesznek is az önkormányzati jog megszerzése érdekében, hogy nem a megye más, kisebb városai kárára, hanem azokkal párhuzamosan fejlődik a megye székhelye. Hasznosnak tartja, hogy új és új külföldi városokkal vesszük fel a kapcsolatot. „Nincs arányban a költségekkel az, amit ez által tapasztalatban, látásmódban, a horizont tágulásában a város polgárai kapnak... Jó hogy szabadidőközpontunk van, ahol kétezer ember élvezhette Gardelli mester művészetét, hogy ifjú galériánk nagy élményekkel szolgál, hogy otthont adunk az amatőr-fidmfesz- táválnak, a népművészetnek, a művészeti főiskolások bemutatkozásának és a többi...” Azzal folytatja a tanár úrT hogy ez az a folyamatosság, amelynek legfőbb élvezője a lakosság. Amit úgy hívnak, hogy közszolgálat, aminek a közösségteremtő ereje óriási. És ez egyben a vállalkozás, a lakossági tulajdon óvása-gyarapítása. Aminek révén alakul a szellemi infrastruktúra is. A ‘lakosságot szolgáló várospolitika elsőrendű direkciója: az igény. Mind több jel szerint ezt sikerül egyre inkább kielégíteni. K. J. • i Az SS^misssié levele Parkolj és gyalogolj! Nem csodálkozom, hogy-a közvetlen belváros lakói még nyáron is csukott ablakok mögött élnek és ha tehetik a hét végeket a kiskertekben töltik, vagy a légszennyezési miatt kiköltöznek kevésbé forgalmas helyekre. A környezetszennyezésnél elsősorban a gyárak, üzemek által kibocsátott különböző halmazállapotú anyagokról beszélünk, arról már kevésbé, hogy a gépjárművek kipufogógázai mindezt lényegesen felülmúlják. Egy-egy tehergépkocsi, személygépkocsi vagy autóbusz indulásakor olyan füstfelhő keletkezik, hogy a mögötte lévő szinte semmit nem lát. A közelben levő gyalogosok csak annyit tehetnek, hogy a füstfelhő előtt vesznek egy nagy levegőt, elfordítják fejűiket és gyorsan továbbállnak. Az E-Misszió Megyei . Természetvédelmi Egyesület Csabai Lászlónéhoz, a megyeszékhely polgármesteréhez fordult felhíváséval. Ebben a kipufogógázok légszennyezésének csökkentésére a következőkre hívták fel a tanácsi vezetők figyelmét: az ÁFOR és a SHELL-kutak- árusítsanak ólommentes benzint, a magyar szabadalomként bejegyeztetett kipufogószűrő árusítását szorgalmazza a városi tanács, segítse elő a magán és az állami kézben lévő szervízhálózat mind szélesebb körben való kiépítését, a rendőrség rendszeresebben ellenőrizze a gépkocsik kipufogógáz-kibocsátását és amelyek meghaladják a megállapított értéket, vonják ki a forgalomból, a műszaki vizsgáztatásihoz szükséges korszerű készülékékkel segítse a munkát, tájékoztatókat készítsen a gépkocsivezetőknek,. amelyben felhívja a figyelmet a kipufogógáz rendszeres ellenőrzése, még több parkolót jelöljön ki a városközponton kívül és zárja ki az autóforgalmat a közvetlen belvárosból, a közlekedési lámpáknál sikerüljön végre elérni a folyamatos zöldhullámot, növelje a megyeszékhelyen a kerékpárutakat és a kerékpármegőrzőkét, a közlekedési lámpáknál és a vasúti’ átjáróknál iktassanak „motor kikapcsol”) és „motor bekapcsol” feliratú táblát, ezzel ús-csökkentsék a légszennyezést, szorgalmazza a városi vezetés a trolibuszok kiépítését és a meglévő buszok gázüzeművé alakítását, a helyi tömegkommunikációs eszközök kiemelt helyen foglalkozzanak a levegőszennyezéssel. Nézzük mit tervez a városi vezetés és ezekből a pontokból mi valósulhat meg. A Shell-kút árusít ólommentes benzint, az ÁFOR-kutak közül egyedül -a Pazonyá úti, de á Széna téri töltőállomásdn is tervezik a bevezetését. (Bár tegyük hozzá, a hazai személygépkocsik kis része alkalmas arra, hogy ólommentes benzinnel üzemeljen. Az sem kedvez, hogy drágább mint a 92-es oktánszámú benzin.) Mivel december elsejétől a Kossuth teret lezárják a gépjárműforgalom elől, csökkennek a parkolók, míg a kiskörúton belüli részien emelkednék a fizetőparkolók díjtarifái. Ezzel egyrészt a park and ride, vagyis a parkolj és gyalogolj jelszóval kényszerítik az autósokat, hogy a városközponton kívül parkoljanak, másrészt a tarifa- emeléssel arra, hogy lehetőleg a tömegközlekedési eszközöket használják. A Jókai téren várhatóan autóbusz-parkolókat is kijelölnek, míg az autósok számára az SZMT- székház mögött és a Vasvári Pál utca elején jelölnek .ki újabbakat. A kerékpárutak közül a leghamarabbi az Orosi út baloldalán valósulhat meg. A Debreceni Volán néhány éve kísérletezett azzal, hogy gázüzeművé alakítsa ét autóbuszait, de a szakemberek végül elvetették mindezt. Bár környezetvédelmi szempontból előnyös lenne, viszont az átalakítás, a töltőállomások létesítése nagyon megdrágítaná az üzemelést. Ugyanez a helyzet a trolibusz- hálózattal, ennek kiépítése horribilis összegekbe kerülne. A Trabant és Wartburg kipufogójára szerelhető szűrőt egyelőre csak Budapesten lehet megvásárolni. Amióta a televízióban bemutatták, síri csönd van róla. Nem ártana nagyobb propaganda! A zöldhullám továbbra is az autósszidalmak középpontjában szerepel. Hogy lehet az, hogy sok helyen két jelzőlámpát sem lehet szinkronban kötni? — kérdezik az autósok. Ehhez elsősorban pénz kell és az, hogy csökkentsék a letérő utcák számát, ugyanis ha az autósok folyamatosain haladnak és az első jobbra kis ívben akar befordulni, akkor lelassítja a forgalmat. A városi tanács és a Közúti Igazgatóság — pénzügyi lehetőségtől függően — forgalomirányító-központ létrehozását tervezi, amely a város valamennyi jelzőlámpáját összehangolja. Addig az autósok csak annyit tehetnek, hogy észrevételeiket jelzik a Közúti Igazgatóságon, amelynek szakembere a Közterület-fenntartó Vállalat, valamint a városi tanács és a városi rendőrkapitányság munkatársával együtt minden hónap 28. napján végigjárja ezeket az ominózus pontokat. A tanárképző főiskola harmadéves népművelés szakos hallgatói által szervezett „Élő újság” fórumán is elhangzott, hogy a lég- szennyezés okozói elsősorban a gépjárművek, sorrendben utánuk a kommunális légszennyezés és az ipari következik: 1989 júniusában közel 140 ezer személygépkocsit és 25 ezer tehergépkocsit, illetve motort regisztráltak a megyében, amelynek majdnem fele a megyeszékhely és térségében közlekedik. Nyíregyháza belvárosában á csúcsforgalom idején — reggel 7—9, 13—15, 16—17 őrá között — szinte megbénul a forgalom, a jelzőlámpáknál csak többszöri, váltásra lehet áthaladni. Nem lehet csodálkozni, hogy lég* szennyezés szempontjából a belváros áll az élen és ott is a bíróság környéke. Ebben közrejátszik a bíróság elavult fűtési rendszere is. A Köjál a városban öt helyen (bíróság, papírgyár, MÁV, Volán és a Köjál előtt) méri a légszennyezést: a kéndioxid, a nitro- génoxid, a korom és az ülepedő por mértékét, míg .két helyen — a szűkös eszközpark miatt — formaldehidet. A kéndioxid és a nitrogéndioxid szennyeződés az év egyetlen napján sem haladja meg a határértéket, bár az is igaz, hogy néha a műszer határértéken felüli szennyezést jelez. A szénmonoxid mérésére alkalmas műszerek bonyolultak, nehézkesek, közel 10 perc szükséges egy autó gázkíbocsátásának méréséhez. A modern műszerek ára 300 ezer torit, ebből 'legalább ötre lenné zü'kség. Hosz- szadalimas az a procedúra, míg a 'kiemelten légszennyező autókat — elsősorban a kétüte- műeket — kiszűrik a forgalomból és megbüntetik őket. Az. ellenőrzések sűrítését éppen az eszköz- és szakemberhiányra való tekintettel nem tudja megoldani a városi rendőrkapitányság és a. Közlekedés Felügyelet. A-ménét a következő: ellenőrzések során megállapítják, hogy ennek- az autónak a megengedettnél nagyobb a szén-monoxid kibocsátása. A megyei tanács műszaki főosztálya berendeli a tulajdonost a Lujza úti telepre ismételt mérésre. Ha még mindig határértéken felül van a szén-imonoxid, kap 30 nap határidőt, majd esetleg újabb 30 napot. Ezután lehet szabálysértési eljárást kezdeményezni, a bírság maximum 10 ezer forint. A felügyelet ugyan 15 ezer járművet vizsgáztat évente és 14 ezret ellenőriz, de általános tapasztalat, hogy az autósoknak az a fontos, hogy minél előbb letudják a vizsgát, még azon az áron is, hogy előtte esetleg állítanak a fúvókán, majd a vizsga után 20 perccel visszaállítják a szennyező üzemmódra. A közületek tehergépkocsiainál egyszeri 30 napos haladékot adnak, őket így próbálják a légszennyezés megszüntetésére szorítani. Kevesen fordítanak figyelmet arra, hogy óriási füstfelhővel közlekednek, pedig a felügyelet egy fél óra alatt beméri a szén- monoxid-értéket. Ezek a füstgázok pedig a 1 ágútokat támadják meg, amelynek utóhatásait akár évtizedek múlva is lehet érezni. Ha hozzátesszük, hogy a megye gépkocsi- parkja egy év alatt 22 ezerrel nőtt (ezzel együtt is a személygépkocsik átlagéletkora megközelíti a tíz évet) sürgős és hathatós intézkedésekre van szükség. Ehhez elengedhetetlen az autóvezetők együttműködése is. Máthé Csaba Egészséges .ember: egészséges, tiszta levegő. Mit tervez a város vezetése?
