Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-15 / 271. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. november 15. Személyi hírek U.' lA|UAu Minden bizonnyal javítja a nus neiyeTT Cipó. város kereskedelmi ellátását, bogy a központban lévő húsbolt átalakítása után lábbelivel várják ott a vevőket. Hiszen a pár méterre lévő nagy ABC- ben általában kapnak tőkehúst és felvágottat. Igazgatót választott az általános isikoíla Csengerben. Asztalos József nyugdíjba vonulása után a tantestület Vincze Zoltánt választotta és a tanács végrehajtó bizottsága őt nevezte 'ki öt évre az álta- nos iskola igazgatójává. Ugyancsak a végrehajtó bizottság döntött arról, hogy az egészségügyi és szociális intézmény vezetője dr. Arday András lett. A családsegítő központ vezetésével Kecskeméti Béláné védőnőt bízta meg a vb. Tisztázni az érzelmeket! IAhány rózsát kap az sir a A holtomiglant-holtodig- lant néhány menyasszony igencsak apró csokrot szorongatva rebegte el. Ha egy-két eset lett volna, bizonyára nem tűnt volna fel Hornyák- né Katona Ilona főelőadónak, aki az anyakönyvvezetői teendőket is ellátja. Mígnem megtudta: Csengerben újabban az a módi, hogy annyi szál vörös rózsából kötik a csokrot, ahány éves az ara... Az egybekelésnek nemesak hagyományéi, de felkapott divatja is van mindig. A hölgyek még mindig földig érő, fodros fehér ruhában pompáznak — általában egy nyírbátori kereskedőtől kölcsönzik, de napokon belül Csengerben is nyit a menyasszonyiruha-kölcsönző — az urak pedig rendszerint szürke, világoskék vagy vajszínű öltönyben vezetik oltár elé szívük hölgyét. Általában kérik az Aphrodité leánykórus (Dudás Anett, Dudás Beatrix, Mester Andrea, Illyés Anett és Jeles Éva) műsorát, hiszen ők stílust teremtettek az állami ünnepeken elhangzó színvonalas számaikkal. A délelőtti esketést általában a templomban is megpecsételik és utána jöhet az igazi lagzi. Nem ritka, hogy 3—400 vendéget, hívnak az örömszülők, de előfordul, hogy az ifjú pár beéri a kisebb felhajtással és az étterem különtermében vacsorázik a násznép. Bár ilyenkor még nagy az egyetértés, az anyakönyvvezetőt mégis megmosolyogtatta a ceremóniára készülődő fiatalok zsörtölődése: azon kaptak hajba, miért a fehér és miért nem a fekete zoknit húzta fel a vőlegény? Néhány esetre emlékszik Hor- nyákné, hogy a bejelentkezéstől számított három hónap elég volt érzelmeik tartósságának tisztázására és nem jelentek meg a kitűzött időpontban. Jobban is tették, mint azok, akik a bontópert fontolgatják. Három hét alatt például négy válást rögzített az anyakönyv. Egyre több a vegyes házasság: a Romániából érkezők itt keresnek maguknak házastársat. S még annyi tűnt fel, hogy műterem helyett a tanácsháza rózsakertjében, gesztenyefák és fenyők alatt örökíti meg róluk a fotós a múló pillanatot... Húszmillió forint felhasználásával készfii majd el jövő év májasára Csengerben a képfin- kön látható szolgáltatóház. Benne helyet kap a takarékszövetkezet, a Fényszöv egyik részlege, a Tigáz, valamint a Hungária Biztosító irodája, (h. p.) Milyennek látja Ön Csengert? Megkérdeztük a nyugdíjast, a könyvelőt, a kereskedőt csengeri Lenin Tsz-ben dolgozik. könyvelő. — Kár, hogy lebontották a régi hidat a Szamoson, azóta Tótfalut elkerüli a forgalom. Igaz. így a szamosbecsiek érzik közelebb magukat a világhoz. Én voltam üdülni a Balatonon, de alig vártam, hogy viszontlássam a Sza- mos-partot, hiszen ez nekem gyönyörű. Az viszont bosz- szant. hogy a mi boltunkban nincs 120 forintos szalámi, pedig az itteni alacsony bérekhez olcsó áru kellene. Szülni legközelebb Mátészalkán lehet. Vagy a szennyvíz- csatornára lenne a legnagyobb igény. De tudja, mit? Beszélgessünk öt év múlva erről, hátha akkor még szebb arcát mutatja Csenger ... Változtatni a szemléleten — A gyerekek miatt azon gondolkodtunk, hogy másutt telepszünk le — még ma sem zárta le véglegesen a döntést Girászin Gáborné boltvezetőhelyettes. Első munkahelyén, a nagy ABC-ben parányi irodába húzódunk beszélgetni. — Innen kőhaj ításnyira, Csengerújfaluban nőttünk fel, a férjem most is ott gépműhelyvezető. Sokáig laktunk anyósoméknál. hat éve pedig egy 64 négyzetméteres társasház boldog tulajdonosai lehetünk. Diána 9, Gábor 6 éves. tulajdonképpen megteremtettük a családnak a megélhetés feltételeit. Talán itt ragadtunk végleg. Persze, sokat kellene még csinosítani Csengert. főként az emberek szemléletét szeretném megváltoztatni. Kupecked- nek itt a bolt előtt, szemetes a város, jó lenne egy szabadidőközpont a fiataloknak, ahol a tévéből ismert Mi-Tu- Ház-hoz hasonlóan sok fontos ismeretet sajátíthatnának el. ha már a családnak és az iskolának nincs erre energiája. Szülőföldjével elfogult az ember. Szebbnek látja hangulatos részleteit és általában a hazatérés varázsa feledteti velünk a hibákat. Lassan egyéves születésnapját ünnepli a város Csenger — nem számítva persze a Zsigmond király korában már élvezett mezővárosi státust. Arra kértünk három itt élő embert, tegye félre a szubjektivitást és mondja meg őszintén: milyennek látja most Csengert? Történelmi família Ki hinné, hogy Papp Elek dédnagyapja,. Barcsay József Kossuth Lajos testőreként Turinba is elkísérte urát? Olyannyira bizonyította hűségét, hogy Elek bátyánk nagyanyja kicsivel arrébb, Törökországban született. Konstantinápolyban tartották keresztvíz alá. nehogy mohamedán hitre kelljen térnie. Szóval, a 64 esztendős Papp Elek történelmi famíliával büszkélkedhetne, ám ő mégis mást tart fontosnak: — A nagyapámék még vakablakos. szalmatetős, földes paticsházban éltek. Én már a saját kezemmel építettem magamnak és a családomnak egy háromszobás, összkomfortos otthont és büszke vagyok rá, hogy egy napig sem tartoztam az OTP-nek! Pedig a csengeri Volán megszüntetése után — ahol vezettem a kirendeltséget — talonba tettek, nyugdíjba küldtek. kereken húsz esztendeje. S mire vagyok még büszke? Arra, hogy Veres Péternek, Darvas Józsefnek. Szabó Pálnak, Illyés Gyulának lehettem a munkatársa, hiszen 1945-ben a parasztpárt szervező titkára voltam. De visz- szatérve a fészekrakásra, az egyszem lányom, aki a pát- rohai téeszben üzemgazdász, nyakig eladósodik, amíg önálló fedél kerül a családjuk feje felé. Jó lenne itt a városban egy nyugdíjasklubot kialakítani, ahol az egyívású- ak összejönnének, kártyázni, beszélgetni. Igaz. a művelődési házban kaptunk egy helyiséget este hattól hétig, de akkor mi már inkább otthon néznénk a tévét. Olyan kellene, ahová napközben is bármikor beugorhatna. aki társaságra vágyik. Meg tudja, beszélnék én valami fontos emberrel, hogy a korrupciót, az összefonódást szüntesse meg. Az árvíz se kergette el Lehet, hogy örökre búcsút intett volna szülőfalujának. Komlódtótfalunak Juhos Fe- rencné, amikor az emlékezetes árvíz 1970-ben menekülésre késztette őket. Nagy- Budapest kivételével az ország bármely részén ingyen- telket és kamatmentes hitelből 150 ezer forintot kaphattak az árvízkárosultak. Ju- hosné azonban Csengerben járt általános iskolába, a szülei lényegében az ő segítségére számíthattak, az pedig már csak az anyagiakat jelzi. hogy az almáskertből remélték a nagyobb darab kenyeret. Juhosné 1959 óta a Csődtömegtől a kiváló címig Termel és/vagy tőzsdézik Melyik értelmiségit ne von- zana a feladat, hogy egy csődtömeggel vergődő gazdaságot rendbe tegyen? Ráadásul, ha szűkebb pátriájának segíthet valamit? Bizonyára ezek a gondolatok is megfordultak Végh János fejében, amikor a porcsalmai születésű és ma is ott lakó agrármérnök Borsodból hazajöhetett. A hetvenes évek elején 80 milliós veszteséget „hoztak össze”, lecserélték az egész vezetést a Lenin Termelőszövetkezetben és teljesen új alapokra helyezték a gazdálkodást. Azóta az utóbbi három évben az átlagos nyereség elérte a 25 millió forintot, két éve megkapták a Kiváló Termelőszövetket címet. Részesművelés — A jövedelmünket az alma alapozta meg — ez Végh János főmérnök véleménye. — A 300 hektáron szépen termett az alma, de pár éve a többi tsz-hez és állami gazdasághoz hasonlóan mi is belevágtunk a részesművelésbe. Annyira jól sikerült, hogy ebben az évben először a teljes területet kiadtuk a 600 részesművelőnek. Hogy nem kerestek rosszul, bizonyítja : még Nyíregyházáról is jöttek Csengerbe almát metszeni, szedni, válogatni. Ha valaki visszamondja a vállakózást, hárman, négyen jelentkeznek a helyére. Tudnak számolni a helybeliek, ugyanis egy napszámos nem kap annyit a napi munkájáért, mint a részesművelő átlagosan ennyi időre. Az almát megtermelni persze kevés, erre régen rájöttek. Építettek egy 200 vago- nos hűtőtárolót és egy saját léüzemet. Itt kipréselik a gyümölcsöt és a nyers almalevet a debreceni konzervgyárnak szállítják. Az alma annyira beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hogy a nyereség minden öt forintjából négyet ez az ágazat adja. Részvénytársaság — Divatos ma a több lábon állásról beszélni — folytatja a főmérnök —, de mi itt nagyon komolyan vagyunk kénytelenek ezt gondolni. Itt nem válogathat a munkahelyek közt a dolgozó, ha már nem tudnánk nyereségesen foglalkoztatni. Ezért például részvényesei lettünk a nemrégiben indult Agro- Frukt Rt.-nek. Zöldséget és gyümölcsöt szárítanak, s nyilvánvalóan ebből a térségből szerzik be az alapanyagot. így számíthatunk arra, hogy jó piacot találunk ezeknek a termékeinknek. Noha az alma alapozta meg az előző évtized kilábalását, nagy súlyt fektetnek az állattenyésztésre. 23 millió forintért modernizálták tavaly a szarvasmarhatelepet. A juhtelepen is végrehajtották a rekonstrukciót. Üj fajtával, a szapora meri- nóival kísérleteznek. A 3 ezer anyajuh elléseinek a fele egyes, a 40 százaléka iker és a 10 százalék 3—4—5-ös iker. Szólt még a főmérnök az állattartáshoz szükséges takarmány megtermeléséről, a szokásos szántóföldi növénytermesztésről, majd a melléküzemek közül lényegesnek ítélte azt, amelyik a Szamosból termeli ki a sódert és a homokot. Ha kevés az aranykorona Az építkezésekhez nemcsak a lakosság vásárolja ezeket, hanem jó pénzért eladják Diósgyőrnek, Debrecennek. Tavaly egyedül ez az ágazat 10 millió forintos árbevételt hozott. Ehhez kapcsolódva építettek egy betonüzemet és a könnyűszerkezetes Mezőpanelnek dolgoznak. A lakatosüzemben negyven embernek adnak folyamatosan munkát. — Tizenhárom aranykoronás a földünk és nagyon meg kell gondolni, mire alapozzuk a jelent, de még inkább a jövőt. Olyan vállalkozásokba kezdünk, legyen ez termelési vagy akár tőzsde, ami pénzt hoz tagjaink és a közös gazdaság konyhájára. Nem megváltani, csak megváltoztatni... Mikrofonvégen a Kisgazdapárt ideiglenes elnöke Még tizenkét óra sem telt el, hogy a Független Kisgazdapárt ideiglenes e kénél, Osváth Lajosnál kopogtattunk. (November 6-án ’késő este alakították meg a párt helyi szervezetét és mi másnap reggel találkoztunk. A szerk.) Azért az ideit;lenes titulus, mert a napok tóm hívják össze \ első gyűlésüket. Mit alkarnak, a csengni kisgazdák? — \ezt kérdeztük Osváth Lajostól, akiről feltétlen el kell mondani, hogy nyugdíjazásáig pártonkívüli volt, s csalk most, a „megérdemelt pihenés” idején regisztrálta magát a kisgazdáknál. — Kaptunk a párt országos központjától egy programtervet, de abban annyi szép dolgot összeírtak, hogyha annak a fele megvalósul, az már talán a Kánaán. A több oldalas brosúrából csak néhány fontosat említek: a földet az értékén kell kezelni és a gazdáknak visszaadná. Szüntessék meg a kiemelt nyugdíjaikat, a kizsákmányoló adórendszert, azt a bizonyos agrárollót végre csukják már összébb, igazi családvédelmet szorgalmaznak a kisgazdák. Meg emellett egy csomó fontos ügyet, amit eddig a társadalominak nem sikerült megnyugtatóan megoldani. Hogy mást ne mondjak, az értelmiségiek megbecsülését. Mint a Kisgazdapárt csengeri szervezete, természetesen mi is követésre méltónak tartjuk a pártunk központi vezetésének elgondolásait, de a legközelebbi gyűléseinken rangsorolni fogjuk a terveket. Hisz tudja, aki sokat markol, keveset fog. Nem akarjuk mi a világot megváltani, csak egy kicsit változtatni rajta, mégpedig úgy, hogy egyre többen jól érezzék magúikat mifelénk is. Az első találkozásra heten mentek el, de a tényleges taggyűlésre legalább száz érdeklődőt várnak, s akkor választják meg a Kisgazdapárt helyi szervezeténék vezetőit. Az oldalt összeállította: TÖTH KORNÉLIA hmm CSENGERBEN
