Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-12 / 242. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. október 12. TV -JEGYZET A tárgyalóteremből A klshatármenti utazás nagyban megnövelte a fehérgyarmati Áfész tiszabecsi ABC- áruházának forgalmát. Az üzletben havonta 4 millió forintot forgalmaznak, elsősorban élelmiszerekből. (Elek Emil felvétele) Könyvek ebek E z egy kupleráj — hangzott el kedden este a televízió amúgy elegáns, választékos, kulturált-'kultúrál is magazinjában, hozzá az egyik legjobb, legfelkészültebb műsorvezető-riporter szájából. S meg kell adni, Vinkó József ominozüs kijelentése — ha a keresetlen kifejezés esetleg bántotta is némelyek fülét — pontosan jellemezte a riport helyszínét, az ország egyik legnagyobb könyvraktárában uralkodó áldatlan állapotokat. Sőt, voltaképpen magát a könyvterjesztést is, hiszen nagy baj lehet azzal a rendszerrel, amely egy- milliárd (!) forint értékű, raktárakban heverő, halmozódó készletet produkált. Az ország három legnagyobb könyvterjesztő vállalatánál (a Tékánál, a Művelt Népnél és az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál) ugyanis jelenleg ekkora összegre rúg a vevőre (mindeddig hiába) váró könyvek értéke. Eladatlan, de nem eladhatatlan ez a készlet, hiszen, mint láttuk, jórészt értékes művek porosodnak. A hallatlanul felduzzadt készletet úgy magyarázta a Művelődési Minisztériumnak a Stúdió ’89-ben megszólaló képviselője, kulcsra zárva. A család két fiú tagja éppen bálban volt, így csak az asszony, a beteg férje és süketnéma lányuk tartózkodott otthon. Az ágyban fekvő lányt látta meg először a két jogtalan behatoló. Miközben a szülei holléte felől érdeklődtek tőle, magasra emelt karokkal a falhoz állították. Erre ébredt fel a szomszéd szobában alvó N.-né. Csépke Péter a megjelenő asszonyt kérdőre vonta. Amikor N.-né tagadta, hogy bármiféle tartozást is híresztel- ne, a férfi egy kis kést vett elő zsebéből és azt megmutatta neki. N.-né megijedt, s Feltartott kézzel a falhoz Tovább épül a gázhálózat készítettek. A csoda két hétig tartott. Utána újra jöttek az itthoni hétköznapok, a tanulás és a próbák. Meg a gondok: akármilyen gyönyörűen éneklik a Dzsungel könyvének megzenésített verseit, a „próbaterem” fölötti szolgálati lakásban bizony nem nagyon örülnek nekik. És az értékes hangszerek tárolása is problémát jelent, hisz rácsos ab- lakú, jól zárható helyiséget kellett nekik találni. Továbbra is hívják őket iskolai bálokba zenélni, ahol most már az új nevükön, Széltoló Am- berd-ként mutatkoznak be- A sok jóért ugyanis, amit odakint kaptak, egyet tehettek: felvették hálából a nevelőotthon nevét. Barth» Andrea Az idén további 300 lakásba érkezett meg a gáz Kisvárdán és remélhetőleg a fűKellemetlen, ha az emberről a faluban azt híresz- telik, hogy nyolcvanezer forint kifizetetlen tartozása van. Ez a hír jutott fülébe a gyulaházi Csépke Péternek alkalmazottjától, Kerekes Józseftől. Kerekes meg is nevezte a személyt, aki állítólag a tartozást mondogatta mindenkinek: az illető szerinte N. József né volt. Csépke február 18-án éjszaka néhány pohár ital elfogyasztása után úgy döntött, hogy „meglátogatja” N.-nét és felelősségre vonja. Kerekes hűséges csatlósaként követte. Az asszony lakásába zavartalanul jutottak be, mivel az ajtó nem volt tési szezonban már több mint 1100 háztartásban élvezhetik a korszerű fűtőanyag előnyeit. Már elkészült az Attila, Dózsa György, Kossuth és Szabadság úton a vezetékek kiépítése és bekötés előtt állnak a Rákóczi, Váci, Ostrom utcai lakások. Nemsokára a Nagyboldogasszony és a Tompos utcai házakban is gázzal fűthetnek majd. Az igény természetesen jóval nagyobb lenne. Ám ami késik az nem múlik. Lassan az egész várost behálózza a gázvezeték, de az öröm nem mindenütt teljes, mert a lakosság egy részét érthetően bösszantja, hogy nem egyenlő arányban kell hozzájárulni a kiviteli költségekhez. felszólította hívatlan vendégeit, hogy azonnal távozzanak. Felébredt a férje is, és ő is távozásra akarta rábírni Csépkéjéket. Csépke azonban felfricskázta a beteg ember orrát, állította, hogy ő még mindig hatósági közeg — őrvezetőként szerelt le a katonaságtól, talán erre gondolt, — s ha száz rendőr is jön érte, akkor sem megy el. N.-né erre kijelentette, hogy értesíti a rendőrséget. Helyettük azonban a szomszédnak szólt, aki át is jött, de Csépkéék kitolták az ajtón. Fenyegették a családot és a szomszédot is. A hosszas huzavona alatt a szerencsétlen lány mindvégig feltartott kezekkel állt a falnál. Végül éjfél előtt nemsokkal sikerült őket kitenni a lakásból, de még akkor is hangoskodtak, hogy a bálból hazatérő fiúkat fogják megverni. Verésre nem került sor, de N.-ék magánindítványt terjesztettek elő a történtek miatt. Magánlaksértés bűntette miatt mint társtetteseket a nyíregyházi bíróság felelősségre vonta őket. A büntetett előéletű Csépke Pétert 13 ezer ötszáz forint pénz- büntetésre ítélték, míg Kerekes Józsefet két évre próbára bocsátották. A megyei bíróság Kerekes büntetését egy év próbaidőre mérsékelte. B. A. hosszú ujjú póló volt, amit odakint kaptak. Kvarcórák, számítógépes játékok kerültek elő, mindenki mutatta a maga kincsét. Két bét csoda — A búcsú, az nagyon szép volt. Utolsó reggel begördült a kapun vagy tíz kocsi hangos dudaszóval, s amikor kinéztünk, hegy mi az, lehúzták a kocsiablakokat, kinyitották az ajtókat, s mindegyik autóból a mi kazettánk szólt, az a felvételt, amit a rádióban harmincadján hogy a kereslethez képest a kiadók túl sok könyvet kínáltak, s a terjesztők is többet vállaltak annál, mint amivel képesek még megbirkózni. A megoldás kézenfekvő — lenne. Minél gyorsabban meg kellene szabadulni a könyvek tömkelegétől, ami nyilvánvalóan csak úgy lehetséges, hogy fél-, sőt, harmad-, vagy negyedáron dobják piacra ezeket a könyveket. Csakhogy az is kiderült, hogy az érvér v- ben lévő rendelkezések értelmében az ilyen és ehhez hasonló akciókat — árcsökkentés — a könyv- terjesztők bére bánja... Kész, a kör bezárult. A potenciális vásárlót-olva- sót a méreg, a könyveket pedig ugye az idő vasfoga, no meg (mint lát- tuk-hallottuk), esetleg a penész, sőt a patkány eszi, mielőtt ez a hatalmas érték végképp ebek har- mincadjára jutna a zúzdában. A szóban forgó riportban elhangzottak szerint a megoldás kulcsa azok — a Pénzügyminisztérium, a Művelődészi Minisztérium — kezében van, akik a képtelen helyzetet okozó rendelkezések megváltoztatására hivatottak. Hát csak elő azzal a kulccsal! Akárkinél legyen is ... (G. M.) EGY FOLYÓIRAT SORSA A Magyar Nemzet szeptember 26-i száma egy 1970-ben kiadásra tervezet folyóirat előkészületeit és sorsát idézi. A vajai Vay Ádám Múzeumban működő alkotóotthont sűrűn látogatták akkoriban a fiatal költők és írók, közülük is elsősorban az Elérhetetlen föld című antológia szerzői, közismert nevükön a kilencek. Felolvasóesteket tartottak. beszélgettek, borozgattak; így röppent föl a gondolat, mi lenne, ha az alkotóotthon baráti köre háromhavonként megjelenő irodalmi folyóirattá, vagy periodikává alakítaná a múzeum értesítőjét. Molnár Mátyás igazgató lelkesedett, a süvölvény írók nemkülönben. Megindult a szervezés, vagyis az anyaggyűjtés. Három szám anyagát akarták összeállítani, hogy legyen mit letenniük a kultúrilletéke- sék asztalára. Juhász Ferenc kéziratos lektori jelentésében arra biztatta a kezdeményezőket, hogy ne közöljenek minden irányzatot és műfajt, csak azt, amelyben önmagukat fejezik ki; vállalva így akaratuk újdonságát és veszélyeit a magyar irodalmi lapstruktúrában. De az újdonság veszélyt hozott. Hiába kapta meg a kiadói engedélyt Molnár Mátyás 1970. augusztus 15-én a határozatot három hónappal később a megyei tanács igazgatási osztálya visszavonta, arra hivatkozva, hogy az engedélyezés joga nem a megyét, hanem a Kiadói Fő- igazgatóságot illeti. Fellebbezésükben a szerkesztők arra hivatkoztak, hogy a „Kísérlet” évente csupán háromszor látna napvilágot, s kizárólag a vajai alkotóotthon baráti körének tagsága kapná — az érv nem használt. A három kéziratdossziéra rátette a kezét, nem a tanács, nem a Kiadói Főigazgatóság, hanem a politikai rendőrség. Botrány a lakosztálynál Válaszol az érintett Tisztelt Szerkesztőség! A „Botrány a lakosztálynál” című írásukkal kapcsolatosan a következő tényeket közlöm, aminek a kivizsgálására ugyanúgy megvan a lehetőség, mint az ellenem alaptalanul elrendelt fegyelmi eljárás lefolytatására. A gazdasági szervezet vezetője a botránnyal kapcsolatosan a valóságos tények csak azon részéről tájékoztatta a nyilvánosságot, melyek az ügyben az ő véleményével egyezőek voltak. Ugyanis a nem akármilyen vendég érkezéséről a szabadidőközpont hivatalos megrendelőt küldött, melyen az érkezési időpontot nem közölték. Erről én csak az ellenem megkezdet fegyelmi eljárás folyamán értesültem. A gondnokságot személyesen értesítette, de úgy gondolom, közvetlenül telefonon engem is tudott volna, illetve kellett volna tájékoztatni. Egyébként a vendég érkezéséről én is tudtam, de érkezési időpontot nem tudtak nekem mondani. Kimaradt egy összekötő láncszem : a vendég érkezési időpontjának velem való közlése, ami miatt a botrány bekövetkezett. Munkahelyemen délután négyre kimentem várni a vendéget, azonban csak a távozásáról értesültem az erdőgazdaság éjjeliőrétől. Mivel nagyon bántott a dolog, elmentem a szabadidőközpontba, hogy megtudjam, mi lett a következmény. Ott tudtam meg, hogy az érkezési időpontot is közölték a gondnoksággal. Ezt követően elmentem a Nyírteleken élő munkatársamhoz, öt is lesújtotta az eset, de semmit sem tudott az érkezés időpontjáról. Tíz év alatt, mióta a vendégház vezetője vagyok, soha semmi probléma a munkavégzésemmel nem merült fel, csak elismeréseket, dicséreteket kaptam. Befejezésül talán' még any- nyit, hogy vezetőm, az érintett vasárnapot követően, hétfőn reggel nagyon szépen megkért adjam be a felmondásomat, mivel szérinte sorozatosan problémák merülnek fel a munkavégzésemmel a jelenlegi szoros igénybevétel miatt, amihez sajnos se személyi, se egyéb feltételeket nem -biztosítok. Erre én úgy reagáltam, mivel mint vezetőm nincs megelégedve munkavégzésemmel, mondjon fel ő nekem. • Tisztelettel: a vendégház vezetője Mit vár az ember egy tizenhárom évesekből álló könnyűzenei együttestől? Mutáló kamaszhangokat, néhány egyszerű dallamot, vagyis mindenképpen amatőr zenét. Ami azonban a berkeszi gyermekotthon egyik alagsori helyiségéből kiszűrődött egy próbájuk alkalmával, az sehogyan sem nevezhető amatőrnek. A Széltoló Amberd együttes tizennégy tagjának ugyanis — túlzás nélkül állíthatjuk —, hogy vérében van a zene. Ennek is köszönhették többek között, hogy a nyáron Hollandiában jártak, ahol rádiófelvételt is készítettek velük. Az Ostermann osztrák divatcég kedden Budapesten a Duna Inter-Continenlál Szállóban mutatta be jövő évi divatkollekcióját. Íme: néhány szép modell. Az „Amberd” története Csipogó a zsebben Újabb 300 lakásba, Kisvárdán Húsz berkeszi állami gondozott fiú láthatta meg Hollandiát. Húsz olyan gyerek, akinek arra is ritkán nyílt alkalmuk, hogy a megye határait átléphessék. Csoda hát, hogy az említett próba után olyan nehéz volt őket szóra bírni, hogy nem tudtak válaszolni arra a kérdésre, mi tetszett nekik legjobban oda: kint? A beszélgetésnél neve- ■ lőjük, Lázár Péter vitte a prímet, aki biológia-testnevelés szakos tanár, s aki mellesleg az együttes zeneszerzője és menedzsere. Szavai hallatán aztán a gyerekek is feloldódtak, s egymás után kezdték mesélni élményeiket. Videis buszban Egyikükben az ragadt meg, hogy olyan étteremben zenéltek, ahol tekepálya volt és" elektromos játékok,, s természetesén miridégyiket kipróbálhatták. Aztán meséltek a kerékpáros kirándulásról, hogy ott mindenhol vannak bicikliutak, s még az is rá mert ülni a kétkerekűre, aki azelőtt sosem próbálta. Volt, akiben a kínai étterem hagyott mély nyomot, hogy milyen szokatlan ételeket kóstoltak meg- A Budapesttől Zvolléig tartó buszútról érdeklődve élénken tiltakoztak az „unalmas” és „fárasztó” jelzők ellen: hogy lett volna az, amikor az üléseket le lehetett dönteni, működött a légkondicionáló és lehetett videót nézni? A holland gyermekotthon, ahol a berkeszieket fogadták, alaposan különbözik a magyarországiaktól. Egy házban nyolc különböző korú és nemű állami gondozott él, nyolc felnőttel — vezetőtől a kertészig. Az otthon több ilyen lakóegységből áll. Ha a gyerekek. elérnek egy bizonyos önállósági és fejlettségi szintet, kiteszik őket négyesével egy városi lakásba. De hogy ne érezzék magukat elhagyatva, mindegyikük zsebében van egy csipogó, amivel jelezhet az otthon igazgatójának, ha valami problémája van. A felnőttek aztán hetenként egyszer meglátogatják őket — ha „csipogós” hívás érkezik, akkor gyakrabban is —, s elbeszélgetnek velük. A magyarokat ilyen lakóegységekben helyezték el. Lázár Péter elmondta, eleinte képtelenek voltak megszokni, hogy mindegyiküknek külön szobája van, ezért állandóan jártak át egymáshoz. Furcsának tűnt a hollandok étkezés előtti imája is, éppúgy, mint a sok saláta, a könnyű ételek. De a jóba hamar bele lehet rázódni, s mindez nem zavarta már őket, mint ahogy a nyelvtudás hiánya sem. Barátságok születtek a nyelvi nehézségek ellenére is a gyerekek között, s volt egy felnőtt, akit a sok kedves, fiatal nevelő között különösképpen megszerettek: állandó kísérőjük, az intézet igazgatója. Gerhard. Egy szó magyaréi — Közénk állt, s elkiáltotta magát: gyerek! Ennyit tudott magyarul, ez azt jelentette, hogy gyerekek, figyeljetek,' no meg azt is, hogy gyertek már. Az egyik kempingben, a tengeröbölben felléptünk egy látványos műsorban. Óriási tapsot kaptunk és egy vödör pénzt- Később tudtuk meg, Gerhard elmondta a nézőközönségnek, kik vagyunk, honnan jöttüpk, így gyűlt Össze a sok goulden. Vettünk rajta mikrofont, meg felszerelést. — Sok pénzt pazaroltak ránk, míg kint voltunk — szögezték le valamennyien. — Igaz, a két hétért cserébe holland gyerekek üdültek addig Nyíregyházán és Berkeszen, és nekik éppúgy megmutatták a megyét és Magyarországot, mint a berkeszieknek Hollandiát. Mégis végtelenül hálásak, hiszen felszerelésüket erősítőberendezéssel, orgonával egészítették ki, s elhalmozták őket ajándékokkal. Néhányukon most is az a HÍRŰIIK
